A nyelvzene és a nyelvi képek világában
H. Tóth István írása
A verstanításhoz hozzájárulva most Nagy László Balatonparton című alkotásának a segítségével a hang- és látványélmények felfedeztetésére irányítom tanítótársaim figyelmét.
Az 1–4. évfolyamokon végzett tanítói munkánkban, ha ritkásan is, de előfordul egy-két vers Nagy Lászlótól. E miatt a fájó hiány miatt is bátorítom pedagógustársaimat, hogy olvasmányértésre nevelő tanítói, illetőleg magyartanári teendőik szervezésekor buzdítsák tanítványaikat költőnk alkotásainak az ízlelgetésére, és értőn segítsék is őket ezeknek a műveknek a megértésében, azok értékeinek a felfedezésében. Érdemes megtennünk mindent olyan irodalomórák, esetleg nyelvórák szervezéséért, ahol a költővendég éppen Nagy László – egy-két művével. Hasznos érzések és gondolatok forrásául szolgálnak, szolgálhatnak az ő alkotásai. Meg kell jegyeznem, hogy a képversei (kalligrammái) az úgynevezett kreatív írásgyakorlatok keretében is kamatoztathatóak.
A vizuális költészet alkotásai a képversek, ezek elsősorban a formájukkal ragadják meg az olvasót. Markáns az a nézet, hogy a képversben a felismerhető rajz és a kiolvasható szöveg egységes (koherens) közlemény. A képvers formájával létrejött grafikai vizualitás nem azonos a szövegstruktúra szemantikai-stilisztikai képszerűségével. A grafikus képek elsősorban a befogadó szemének szólnak. A névátvitelek és a stilisztikai alakzatok nyelvi elemekből (verbális komponensekből) szerveznek komplex, vagyis összetett, bonyolultan rétegelt költői/nyelvi képeket, ezek az olvasóban hoznak létre belső (mentális) képélményeket (H. Tóth 2009).
Nagy László Tűz című verse egyik iskolapéldája az előbb közölteknek; csak arra figyeljünk, hogy mindig egész oldalas tördelésben kerüljön ez a költői szövegmű tanítványaink elé, mert a látványélmény semmivé válik, amint két oldalra, vagy két hasábba tördelik ezt a költeményt.
A továbbiakban Nagy László Balatonparton című versének kapcsán a tanítók verstanítást végző rendkívül fontos tevékenységét segítő ismereteket, kutatási eredményeket, valamint nyelv- és irodalompedagógiai javaslatokat mutatok be.
Nélkülözhetetlen háttérismeretek
1945 után több költő-, írónemzedék indult más-más elődök: Ady Endre, Babits Mihály, különösen József Attila, majd Radnóti Miklós nyomán, az ő művészetüket vallva mércéül.
Hogy értjük-e, sőt megértjük-e a költő szavát, és pártfogón tekintünk-e rá, kezünkbe vesszük-e írásait, ez az utókor, a mi igényességünk, érzékenységünk, sőt felelősségünk kivetülése.
Felsőiszkázról, a Bakony alján megbúvó falu egyik parasztcsaládjából indult az 1925-ben született Nagy László, a későbbi Kossuth-díjas költő és műfordító. Gyökereiről lírai képekben szólt, amikor arról vallott, hogy a mesék, a balladák és a bájolók ritmusában nevelődött.
Nagy László életében az a másfél esztendő, amit Szófiában ösztöndíjasként eltöltött, több szempontból is jelentős. A bolgár népköltészet fordításakor döbbent rá a költő a szájhagyományozó költészet értékeire és szépségeire:
Sok-sok arcát ismerni kellene végre, cifrálkodása mellett észrevenni ékességét, realizmusa mellett absztrakcióit, világossága mellett rejtett áttételeit, jámborsága mellett égre lövő szentségtelenségeit. Ritmusában a lélegző elevenséget.
(A bolgár népköltészetről, 1959)
Az előző gondolatokkal tart szellemi és művelődéstörténeti rokonságot az aranyalmafa, ez a képzeletbeli fa, amelynek a birtoklásáért vetekednek a mese hősei.
Fogalmi szinten az aranygyümölcsöt termő fa a denotatív1 jelentés. Ez válik konnotációval2 képpé Nagy László versében azzal, hogy az aranyalmafa termése a vers hősében érik. Ezt mondja el a versben beszélő képszerűen, így teremtődik meg a költői kép, amely a nyelvi kép árnyalt, bonyolultabb felépítésű formája. A költő nyelvi képpel helyettesíti a gondolatot, célja az érzékletessé tétel (H. Tóth 1993).
Nagy László: Aranyalmafám
Bízom egyetlen pirkadatban,
bizalmam immár irthatatlan:
aranyalmafámhoz elérek.Nem késlekedve s nem korábban
vér-gömbjeim az aortákban
mint az aranyalmák megérnek.
A magyar költők egy része, közöttük található Nagy László is, szívesen fordultak és fordulnak ma is az ősköltészet ráolvasásaihoz, az archaikus népi imádságokhoz.
Nagy László költői világképében az anya, a tűz, a csillag, a ló, a piros szín sokrétegű jelentést hordoz.
Klasszikus versformák mestereként éppúgy maradandót alkotott Nagy László, mint műfajújító törekvéseiben, így a dalban vagy az epikus mozzanatokat is tartalmazó én-központú, úgynevezett hosszúversekben, a hagyományos kereteket szétfeszítő hosszúénekekben. Úgynevezett képversei is, joggal számítanak az olvasó értő figyelmére, szeretetére, gondoljunk mindenekelőtt a Tűz című alkotására.
A gyengéd szerelmet megélők lírai élményvilágához kitörölhetetlenül hozzátartozik a Ki viszi át a szerelmet című létfaggató verse, ez a hatalmas gondolatívű, filozófiai kérdése.
Nagy lászló. Forrás: http://www.kulturpart.hu/
A kisgyermekek kedves Nagy László-verse a Balatonparton, amely költemény minden magyar emberben, aki valaha is élvezte Közép-Európa legnagyobb tavának, a magyar tengernek a csábító vonzását, abban az emberben kellemes, harmóniájában visszatérő, önfeledt élményeket evokál ez a vers.
Dicséretes, ha az adott tankönyv szerzője és felelős szerkesztője figyelmességének köszönhetően hangsúlyos szerepet kap az oldaltükör kialakításában a külső koncentráció, másképpen a hatásdúsítás elve mellett a körbejárás elve is. Lehet a Kis-Balatonról egy-két fényképfelvétel, mert a táj szín- és hangulatvilága élményeik elbeszélésére készteti tanítványainkat. Éljünk ezzel a lehetőséggel, mert az elbeszélés műfaj tanításakor kamatos kamattal térül meg ez a látszólagos kitérő. Érdemes olyan képeket is válogatnunk, amelyek a nádi világ megismerésére csábíthatják a gyermekeket. Akiknek van nádasokkal összefüggő élményük, hallgassuk meg őket érdeklődéssel. Az óránkat előkészítő szakaszban meg is beszélhetjük a nádasról örömmel mesélő tanítványainkkal, hogy nevezzenek meg nádasban lakozó állatokat, és utánozzák is a hangjukat.
A világháló segítségével különösen izgalmas diasorozatot állíthatunk össze a Balaton-partról és a nádi világról. Sokat segíthetünk azzal is, hogy Nagy László verse mellett Jókai Mórtól citált prózarészlettel és úgynevezett tanítói és/vagy kortársi kiselőadással is elképzelhetővé, illetőleg élménymozgósítóvá tesszük a Balatont. Ügyeljünk arra, hogy az őszi, a téli és a tavaszi Balatonról is ejtődjék szó ebben a körutazásunkban.
Legyünk résen, hogy semmiképpen se törjék ketté a vers nyomtatott képe, amit a tanulók elé helyezünk. Nemcsak esztétikai vonatkozásai miatt fogalmaztam meg ezt az észrevételemet, hanem a hibás tördelésnek az olvasástechnika tanítása elveit is sértő volta miatt, tudniillik ennek a költeménynek a hangulatteremtő, szöveg- és hangulathű megszólaltatásakor feltétlenül figyelemmel kell lennünk az áthajló sorok, vagyis az enjambement-ok, magyarul az átlépések, áthajlások, átkötések jelentésmódosító, jelentésgazdagító szerepére.
Nyitott a kérdés, éppúgy nyitott a válasz is, ha arról gondolkodunk, miképpen hat ez a Nagy László-vers tanítványaink értelmére és érzelemvilágára. Nem árt a pedagógiai tapintat sem, amikor ezzel a költeménnyel szembesítjük a gyermekeket. Van, aki már többször is látta, élvezte a Balaton szépségeit, hűsítő vizét, mások még nem jutottak el a partjára, vagy egyhamar nem is fognak ott vidámkodni, megmártózni a magyar tenger pajkos hullámaiban.
A művel való találkozás tanórai megteremtésében a tanító bemutató olvasásának lényeges, nem túlzás azt hangsúlyoznom, hogy meghatározó szerepe van. Élnie kell korunk tanítóiban is annak az igénynek, hogy nyomaték adandó az úgynevezett bemutató olvasásnak, amellyel maga a példamutatóan olvasó, költemények esetében verselő tanító mintegy vonzza, készteti kisdiákjait a szépirodalom felfedezésére. Igen, fontos szerepe van a tanítói bemutató olvasásnak, mert a mi tolmácsolásunkkal teremthető meg a kapcsolat a szépirodalmi mű (a poétikai funkcióval telített alkotás) és a befogadó (olvasó) között. Ne kételkedjünk abban egy pillanatig sem, hogy mi a hangulatteremtő, értelmező, jól formált, a korpuszhoz illő hangvételű felolvasásunkkal, igényesebben szólva: előadásunkkal megnyerhetjük, sőt meg is nyerjük tanítványaink figyelmét, érdeklődését az aktuális szemelvény körültekintő felfedezése iránt. Ugyanakkor hanyag kiállással, punnyadt hozzáállással csak elriaszthatjuk, sőt elriasztjuk a gyermekeket a szépirodalom becserkészésétől. Vagyis: a tanítói bemutató olvasásra fel kell készülnie minden tanítónak, még a több évtizede pályán lévő, elismert pedagógusoknak is, mert a rutin másnapossá, önelégültté, kiégett lelkületűvé is formálhat, sőt formál.
A bemutató olvasásra történő felkészülés kulcsa, hogy mi magunk értsük a szemelvényt, ismerjük az adott lírai alkotás jelentésrétegeit és bonyolult képi világát. Ha érti a tanító a tanórai feldolgozásra választott, illetőleg kijelölt szépirodalmi műalkotást, hitelesebb a művel való azonosulása, továbbá a felolvasása is. Miután világossá vált számunkra a feldolgozandó szemelvény intellektuális és emocionális vonatkozásban egyaránt, meg kell határoznunk azokat az akusztikai követelményeket, amelyek figyelembe vételével tolmácsoljuk a művet. Elsősorban a helyes, normakövető beszédfolyamat-váltásra nevelhetünk, amikor az adott szépirodalmi szemelvényt ennek a követelménynek megfelelően, ihletetten mutatjuk be a gyermekeknek.
A hangerő, a hangmagasság és a beszédtempó megváltozását beszédfolyamat-váltásnak (modulációnak) nevezzük.
A beszédfolyamat megváltozása összefüggésben van közlendő gondolatainkkal, illetőleg érzelmeinkkel, szándékainkkal. A realizált hangerő, az aktuális hangmagasság és a pillanatnyi tempó személyiségünkről vall.
Az értelmi és érzelmi tartalom árnyalt differenciálása, továbbá a beszédtárs(ak) figyelmének aktív ébrentartása érdekében tesszük beszédünket változatossá. Ennek alapeszközei a hangerő-, a hangmagasság- és a tempóváltás. A beszédfolyamat-váltás tényezőinek együttes hatása teremti meg beszédünk kifejező erejét.
A hang erejét, a hangmagasságot a mellkas légző izmainak összehangolt munkája biztosítja. Többféle hangmagassági fokozaton tudunk beszélni: halkan, suttogva, kiabálva vagy éppen ordítva, ennek megfelelően alakul hangerőnk terjedelme. A hangerőváltásnak tagoló, kiemelő, illetőleg egybefoglaló funkciója van. Ez a szereplők jellemzésének kitűnő eszköze a felolvasásban, továbbá a dramatizálásban. A hangerő fokozását a lírai művek különösképpen megkövetelik.
Ügyeljünk arra, hogy tanítványaink is a beszélőszerveiknek legmegfelelőbb hangfekvésben (hangmagasságban), vagyis középhangfekvésben beszéljenek. Természetesen a köznapi kommunikáció többféle hangfekvésváltást követel a beszédszituációnak, illetőleg a témának megfelelően. A hangerő, a hangmagasság szükségszerű váltakoztatásával, módosításával leküzdhetjük a monotóniát. Korunkban – rádióban, a televízióban, a szinkronizált filmekben tetten érhető sok negatív hatás miatt – különösen fontos ennek a tételnek a szüntelen érvényesítése.
A különböző beszédhelyzetek, érzelmek, szándékok befolyásolják beszédünk tempóját. Az öröm, a pezsdítő tettvágy felfokozza a beszéd gyorsaságát, míg a bánat, a fájdalom, esetleg a határozatlanság lassítja/lassíthatja. A tempóváltásnak lényeges szerepe van a szövegértelmezésben, hiszen tagolunk, kiemelünk, sőt közbevetünk a beszédsebesség módosításával. A beszédtempó fokozatai: a közepes (átlagos) tempó, a gyors/gyorsabb tempó (például a közbevetésekre) és a lassú/lassúbb tempó (például a kiemelések, magyarázatok érzékeltetésére).
A beszédfolyamat-váltásokat a mindenkori beszélő hangbéli adottságai, valamint a beszédszituáció, a hallgatóság összetétele, illetőleg felkészültsége, továbbá az alkalmazott műfaj és a téma is erősen befolyásolja.
A tanító háttértudását a stilisztikában való jártassága, elmélyültsége is minősíti. Ezért elvárható, hogy az impresszionizmusról szerzett ismereteinket a 8–9 éves tanulók befogadó és elfogadó készségének megfelelően mozgósítsuk, különös tekintettel például Nagy László Balatonparton című alkotására is.
A legelterjedtebb magyarországi stílustörténeti felfogás szerint az 1908-ban indult Nyugat újító irányzata volt az impresszionizmus is. Emellett az ismert tény mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a nyugat-európai impresszionizmusnak mintegy elkéső magyar változata a magyarországi impresszionizmus. A Nyugat, valamint a Hét szerepén túl, illetőleg ezektől függetlenül is megteremtődött a magyar impresszionizmus, bizonyítják ezt a Nyugat előtt és annak a működése idején is a különböző konzervatív folyóiratokban publikáló Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és mások, így Tóth Árpád alkotásai is.
Az impresszionizmus közvetlen élménye a hangulatköltészet. Az impresszionista közlés alapja az emlékező magatartás; a felidézett emlékkép tartalma valamilyen hangulat: szomorúság, bágyadtság vagy éppen a frissesség. Az ilyen műben a hangsúly a hangulat kifejezésére helyeződik. A tájjal kapcsolatos impresszionizmus pillanatképekből áll, az alapja a táj nyújtotta élmény, a környezet hangulata iránti fogékonyság és a művész érzékenysége. Az impresszionistáknál vált divatossá a nominális stílus, amelynek lényege a névszók túlsúlya a szövegben.
Az impresszionista stílus fő eszköze az érzéki benyomásokat kifejező szó, a mondatszerkezete könnyed, így érvényesül a zeneiség. A magyar impresszionizmus jellegzetességei a mondatok szerkesztésében, a mondatok felépítésében, ezek jellegzetes egymásba kapcsolódásában is tetten érhetők. Az impresszionista kifejezésmódban erőteljesen nyilvánulhatnak meg az összetett mondatok mellékmondatainak a sajátosságai. Az impresszionista költő (és író is) számos apró részlet összefűzésével hozza létre a mondatait, vagyis a halmozás lesz a legfontosabb eszköze. A költő (az író) a témát, az érzést, a hangulatot több irányból helyezi az olvasója elé. Csak akkor éri el a halmozás a célját, ha az a mondatszerkezetet nem szétfeszíti, hanem ellenkezőleg: harmonikusan szövődik abba bele (H. Tóth 2009).
Ez a Nagy László-vers, a Balatonparton és a hozzá kapcsolható Áprily Lajos-vers, a Fűzfa-zsongás olyan, mint egy zenei futam, ugyanis ritmikus lejtésüket a szabályos sorstruktúrák váltakozásai teremtik meg.
Ebben a Nagy László-költeményben így tárul a Balaton-part az olvasó elé: a természetben és az emberi életben megállíthatatlan az elmúlás; mindezt sejtelmes párhuzammal mondja el a versben beszélő.
Az itt következő kérdés- és feladatsorok tanítói műhelyemből valók (H. Tóth 2012). Feladatsorom középpontjában a lírai alkotásnak a többféle megközelítési lehetősége áll, tekintettel a tanító–tanuló, tanuló–tanuló és a tanító–tanuló–tanuló kommunikációs helyzetekre. Felfogásom szerint mind az egyéni aspektusú véleménynyilvánítás, mind a csoportos gondolkodás erőterében, valamint az együttműködő világlátásban megalkotott állásfoglalásoknak létjogosultságuk lehet, sőt: legyen! Jelen feladataim fogyatékosságaiért, vagy bármiféle erőtlenségeiért kérem az Olvasó bocsánatát.
Nagy László: Balatonparton
Balatonparton
a nádi világban
megbújtam egyszer,
s csodaszépet láttam:
bóbitás nádon
nádiveréb-fészket,
sásbokor alján
kis vizicsibéket.
Vadruca moccant,
topogott a vízre,
barna liléit
vizi útra vitte.
Senki se látta,
csak magam csodáltam,
ott a víz partján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
széllel és derűvel,
s hazaindultam
nádihegedűvel.
Fejlesztő tevékenységek
1. Mit mutat be a költeményben beszélő hős?
2. Gyűjtsd össze és rendezd azokat a kifejezéseket, amelyek az évszakot, a tájat és a szereplőket láttatják!
3. Miért érezzük egyetlen nagy zenei futamnak ezt a Nagy László-verset?
4. Milyen színeket láttat velünk a költemény? Ezek közül melyiket lehet fő színnek, meghatározó színnek neveznünk?
5. Melyik a költemény kulcsszava? Indokold meg a válaszotokat! Keresd ennek a kulcsszónak a rokon értelmű változatait, majd foglald őket mondatokba!
6. Húzd alá a vers szövegében azokat a szavakat, amelyek a cselekvést és a történést nevezik meg. Ezeket a szavakat igéknek nevezzük. Beszéld el az igék segítségével, hogy mi történt a vers hősével a Balaton partján!
7. Szerkessz társaiddal hangösszeállítást a nádas világáról, hogy érzékeljétek és éreztessétek a vers hangulatát!
8. Gyakorold ennek a Nagy László-versnek a felolvasását! Vedd figyelembe ezeket a szempontokat!
- Olvass lágy hangvétellel, középerős hangon, az érzelem- és gondolatvilághoz illeszkedő tempóváltással!
- Változzék szövegmondásodban a hangerő! Legyen középmagas, majd magas, azután erős, végül nagyon erőteljes a hangod úgy, hogy ügyelj a fokozatosságra!
- Ejtsd tisztán, laza, de nem renyhe ajakmozgással a szavakat, szószerkezeteket!
9. Mondd fel emlékezetből Nagy László Balatonparton című költeményét! Ügyelj a szöveghűségre és a beszédiramra!
10. Olvassátok el ezt a költeményt!
Áprily Lajos: Fűzfa-zsongás
Hogy zsong, zenél a barkás fűzberek!
Aranyzöldjét ragyogva tükrözik
a kecskebékás tócsák, víz-erek.
A zsenge lomb bodor barkáiban
tengernyi méh tolong, toroz vigan,
zsákmányol, sárga lábbal elrepül,
s helyére frissek zengő ezre gyűl,
s a fényben zsong tovább a bacchanál.
Az ölyv, mely szelte fönn a kék eget,
ezt hallja tán, hogy most szitálva száll...
Ha fűz lehetnél, barkás fűzliget,
lelkem, hogy zsonganál. Hogy zsonganál.
11. Mi kapcsolhatja össze Nagy László Balatonparton és Áprily Lajos Fűzfa-zsongás című költeményét? Gondolj arra, hogy a téma, a forma, a hangzás és a világ látásának módja egyaránt fontos lehet az összehasonlításban!
12. Igaz-e, hogy a fokozott zeneiség, vagyis a hangok kellemessége jellemzi a Fűzfa-zsongás-t? Bizonyítsd be az állításod helyességét! Vesd egybe a meglátásaidat társaidéval!
13. Ha megfestitek az Áprily Lajos-versben látható barkás fűzberket, akkor melyik színek lennének a legfontosabbak? Miért vélekedtek így?
14. Jártatok már fűzfák között? Sétáltatok már barkás fűzberekben? Mit láttatok ott? Mi történt veletek? Ajánlanátok másoknak is fűzberekbeli sétát? Legyen az elbeszélésetek olyan, hogy ébresszen kedvet társaitokban fűzek közötti sétára!
15. Gyakorold a Fűzfa-zsongás felolvasását! Vedd figyelembe ezeket a javaslatokat!
- Legyen középerős a hangvételed!
- Jelöld meg a felolvasáskor szükséges tempóváltások helyét! Figyelj felolvasáskor ezekre a jelekre!
- Ügyelj a szöveg tolmácsolásakor arra, hogy az áthajló sorokat ne törd meg, hanem a költemény értelmére, jelentésére tekintettel olvass!
16. Gyűjtsetek olyan képző- és zeneművészeti alkotásokat, amelyekben hasonló tájélmények jelennek meg, mint Nagy Lászlónak a Balatonparton és Áprily Lajosnak a Fűzfa-zsongás című versében!
17. Tudtok-e olyan dalokat énekelni, amelyek a Balatonról és a fűzfákról szólnak? Szerkesszetek egy közös dalgyűjteményt, és énekeljétek rendszeresen ezeket a dalokat!
18. Jelenítsétek meg különböző rajztechnikákkal Nagy László és Áprily Lajos versvilágát! Szervezzetek tantermi kiállítást a Balaton-partot és a barkás fűzberket láttató alkotásaitokból! Ne feledkezzetek meg a képaláírásokról se! Tiszteljétek meg egymást azzal, hogy a kiállítást köszöntővel és tárlatvezetéssel kapcsoljátok össze!
Összefoglalás
Hogy jut-e ennyi figyelem egy-egy irodalmi alkotás feldolgozásakor az ilyen vagy hasonló mélységű és a múzsák találkozására bátorító tanulásszervezésre, az egyértelműen a tanórát előkészítő és okosan, tapintatosan irányító pedagógustól függ.
Egyébként rendszeresen szembesülünk ezzel a kérdéssel: Szükség van-e az ilyen szerteágazó elemzésre, versfaggatásra, költemények összehasonlítására? Ne legyünk restek bátorítólag válaszolni erre a kérdésre az igen mondatszónkkal! Vagy mégsem ez a helyes válasz?
Felhasznált és ajánlott irodalom
H. Tóth István (1993): A stílus (Munkáltató tankönyv az általános iskola 8. osztálya számára. Alkotószerkesztő: Zsolnai József). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. (Az 1996-97. tanévig önálló kötetben látott napvilágot, azután a „Magyar nyelv 8.” című tankönyvem önálló fejezeteként jelent meg a legújabb egytankönyvűsítő döntésig.)
H. Tóth István (2009): Kettős tükrök. A stilisztikáról magyarul – a magyarról stílusosan. Egyetemi tankönyv. Társszerző: Radek Patloka. Károly Egyetem Filozófiai Fakultása, Prága.
H. Tóth István (2012): Hang- és látványélmények nyomában. A verstanítás rejtelmeiből 3. rész. Csengőszó, Szeged.
Itt és ezúton is köszönöm szakmai lektorom, Paál Zsolt tanító, tanár (Szent Gellért Katolikus Általános Iskola, Kiskunmajsa) türelemmel adta értékes szakmai tanácsait.