Az élet nem csak hajjal megy tovább!

Kórház-pedagógia

Tóthné Almássy Monika írása

Egy ilyen kapocs a múlt, a jelen és jövő között a kórházpedagógus, akinek megjelenése örömteli változatosságot jelenthet az egyhangú, ingerszegény kórházi tartózkodás alatt.

Tóthné Almássy MonikaCikkem megírásának apropója az, hogy az idei nyár volt a negyedik alkalom, amikor az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány kiskőrösi rehabilitációs házában táboroztattuk a Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai részlegének onkológiai osztályán kezelés alatt álló gyerekeket.

Társadalmunk szerencsésnek mondható része csak akkor szembesül a rákkal, amikor adójuk 1%-áért folyik a küzdelem a különböző daganatos betegségekben szenvedő gyermekek megsegítésére létrehozott alapítványok között. Amikor egy átlagember daganatos betegségekről hall, olyan gyomorszorító gondolatok tolulnak a fejébe, amiket igyekszik mihamarabb elhessegetni. Sokan csak szánalommal tudnak egy haj nélküli, sápadt gyerekre nézni, csak a fájdalmát, szenvedését látják, magát a gyermeket már nem. El sem tudják képzelni, hogy ők is nevethetnek, játszhatnak, csibészkedhetnek, néha igazi gyermekként viselkedhetnek. A főszereplők igazi élete színfalak mögött zajlik, láthatatlan a kívülállók számára. Szeretném ennek a testi és lelki terhekkel megrakott élethelyzetnek a naposabb oldalát bemutatni, hiszen ezek a gyerekek a kórházban is – minden nehezítő körülmény ellenére – barátkozni, kalandozni vágyó fiatalok maradnak. Mint kórházpedagógus, most résnyire megnyitom ezt az ajtót, kukucskáljunk be rajta…

Amikor az ember először megy el egy onkológiai gyermekosztályra, hihetetlen dolgokat él át. Gyerekek szaladgálnak az osztály folyosóján kopaszon, szájmaszkokban, kezükben infúziós állványokkal, melyeken számtalan műszer lóg. Megdöbbentő, amikor közelebb kerülve észrevesszük, hogy nem a gondjaikat és aggodalmaikat árasztja a légkör, hanem élni akarásukat: a felbolydult helyzetben betegségük előtti életük sarokpontjaiba, a játékba és a tanulásba kapaszkodnak. Egy ilyen kapocs a múlt, a jelen és jövő között a kórházpedagógus, akinek megjelenése örömteli változatosságot jelenthet az egyhangú, ingerszegény kórházi tartózkodás alatt.

1. kép

A rák diagnózisa nemcsak a beteg gyermek, hanem összes családtagja számára óriási terhet és életmódbeli változást jelent, amivel számtalan nehézség lép fel a család mindennapi életében. Egy ilyen krízishelyzet külső és belső változások lavináját indítja útjára. Ahhoz, hogy ez a folyamat ne hagyjon visszafordíthatatlan károkat maga után, a gyógyítás mellett óriási jelentősége van a segítő szakembereknek, köztük a kórházban tanító pedagógusnak.

A kórházpedagógusok megjelenése az osztályon mindig a normális élet folytatásának a záloga, a visszatérésbe vetett hit megerősítése. A kórházi tanulás önként vállalt feladat a gyermek részéről, aminek időpontját, hosszát és rendszerességét a mindenkori kezelés és a gyermek állapota határozza meg.

A kórházba kerülés után a kórházpedagógus minden esetben felveszi a kapcsolatot az anyaiskolával. Rendhagyó osztályfőnöki órára megy az egészséges osztálytársakhoz, ahol a kezelőorvos, pszichológus és pedagógus tájékoztatást nyújt a betegségről, a kórházi életről, a folyamatos kapcsolattartás jelentőségéről. Ennek a látogatásnak több célja is van. A társakban felmerült kérdések, félelmek, tévhitek megbeszélése mellett nagyon fontos az egészséges gyermekek és felnőttek segítése és támogatása abban, hogyan tudnak folyamatos jelenlétükkel beteg társuknak erőt adni a küzdelmekben.

Az elmúlt évek alatt nagyon sok megható kezdeményezésnek voltunk tanúi. Volt olyan iskola, ahol az osztály összes tanulója képeslapot írt a kórházban fekvő gyermeknek, volt, aki segélykoncertet szervezett rengeteg fellépővel. Egy ilyen helyzet nagymértékben fejleszti a gyermekek empátiás készségét. A látogatás jó alkalom az ésszerűen csökkentett tanterv átbeszélésére is, aminek az alapján megkezdődik a kórházi tanulás. Elkészül az órarend, megbeszéljük a közösen és önállóan tanulandó tantárgyakat, és feldolgozásukhoz igyekszünk módszertani segítséget is nyújtani. Mindezek a kötelezettségek azt sugallják a gyermeknek, hogy itt a gyógyulásra kell összpontosítani, az iskolában visszavárják, hisz a kórházban kapott osztályzatok alapján az iskolák ki tudják állítani a bizonyítványt, így nem kell megismételnie az évet.

A tanulás mellett sok egyéb tevékenységgel – kézműves foglakozásokkal, irodalmi délutánok szervezésével, pályázatokon való indulással, önkéntesek bevonásával – igyekszünk színesíteni a lassan múló órákat.

2. kép

Ilyen egész évben várva-várt közös program a nyári tábor is: egy olyan alkalom, ahol ezek a gyerekek pont ugyanúgy viselkedhetnek, mint egészséges társaik. Alig várják, hogy kiszabaduljanak a kórházból és szüleik óvó-védő karjaiból. Megérkezéskor az első út az X-boxhoz vezet, ahonnan csak a speciális szűrőberendezéssel ellátott, a fertőzés veszélye nélkül számukra is biztonságosan használható uszoda az egyetlen csábítási lehetőség. Ugyanúgy senki sem akar vacsora után lepakolni az asztalról, senki nem akar időben lefeküdni, no és ennek következtében felkelni sem. Jól megfigyelhető, ahogy a napok múlásával lazulnak a kórházi kezelések miatt kialakult kötelékek, ahogy előtörnek belőlük a gondtalan nyarak tábori emlékei. Végre nekik is lesz miről mesélniük az iskolába való visszatéréskor. Közben izgalmasan telnek a napok, lovas- és kutyaterápiás szakemberek, művészetterapeuták segítenek az oldódásban, a figyelem elterelésben, a lazulásban. Együtt vagyunk, mint régen, az igazi táborokban, sokat játszunk, nevetünk, mélyeket beszélgetünk, hisz itt életre szóló szál köt össze kicsit és nagyot.

A kórház-pedagógia a köznevelési rendszer ismeretlen területe, pedig szinte minden iskolában vannak kórházban gyógyuló vagy már gyógyult gyerekek, illetve olyanok, akik valamilyen krónikus betegség miatt folyamatosan orvosi ellenőrzésre szorulnak. Ha valaki többet szeretne munkánkról megtudni, akkor a következő oldalakat ajánlom a figyelmébe:

www.facebook.com/korhazpedagogusokegyesülete

www.korhazpedagogusok.hu

3. kép

A szerzőről: 

Hozzászólások

Kedves Mónika!
Nagy érdeklődéssel olvasom rengeteg empátiát tükröző írását. Szereti, amit csinál, ez kiviláglik a sorok közül. Gratulálok a tevékenységéhez és még sok erőt és egészséget is kívánok hozzá.
Egy apró ötletet szeretnék megosztani Önnel.
Kb. 7 éves korban az unokám a laptopomon egy képszerkesztő programot kezelhetett. A programmal többek között speciális effektusokat lehetett beállítani. Pl. villamos oldalára kijelölt helyre reklámokat készített. De sok más dologgal is le lehet kötni a gyerekek figyelmét. A progi ingyenes, magyar nyelvű is az XP rendszerben. De bármelyik képszerkesztő alkalmas erre is.
Hátha lesz olyan kis lurkó, aki kibontakoztathatja kreatív tehetségét is.
Még egyszer nagy tisztelettel:
dr. Borján József