Gondolkodjunk 3D-ben!

Lencse Máté recenziója

Takács Viktória (szerk.): Gondolkodjunk 3D-ben! A közösségi vita módszertana. Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, Budapest, 2014.

Egyre biztosabbak lehetünk abban, hogy a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) valamit nagyon szeretne velünk megértetni a vita kapcsán, hiszen régóta ez az egyik vesszőparipájuk: kötetek, események, programok sora mutatja ezt. Valamiért tehát nekik nagyon fontos, azt gondolják, hogy a társadalmunk (igen, használhatunk ilyen nagy szavakat) sok problémája közelebb kerülne a megoldáshoz, ha meg tudnánk őket fogalmazni, ha beszélgetni, vitatkozni mernénk róluk, ha képesek lennénk konstruktívan viselkedni ilyen helyzetekben. És hát igen, ezt valahol elég korán érdemes elkezdeni, valami olyan helyen, ahol a gyerekek hosszú órákra össze vannak zárva egymással, és ha már így adódott, akkor akár beszélgethetnének és vitatkozhatnának is. És ennek az egésznek bizony módszertana is van, amit meg lehet osztani érdeklődőkkel. Aztán egy csomó jó gyakorlat is fellelhető, ahonnan el lehet lesni ezt vagy azt, a különböző konkrét esetek pedig nagyon hasznosak, hiszen nem mondhatjuk, hogy jó, persze, elméletben. A DIA-nak rengeteg tudása felhalmozódott a vitáról, amit most összeszedtek nekünk. Ezt egyrészt köszönjük, másrészt azt is mutatja, hogy van még dolog bőven, nem győződött meg még mindenki arról, hogy a vita mint módszer hasznos és eredményes. Akadnak még iskolák, ahol nem tudják, hogy éppen ez az, ami hiányzik a repertoárjukból.

A könyv egészét, a stílustól a szerkezetig szépen áthatja a szerzők talán legfontosabb célja, a motiválás. Pontosan, logikusan építkezik és juttatja el mondandóját az olvasóhoz. Van elméleti alapozás, de csak röviden, szükségszerűen, sok hivatkozással, hogy amennyiben szeretnénk, legyen merre elindulnunk az igazi mélységekbe. Egy módszertani kézikönyvnek nincs is ennél több feladata, hiszen konkrét eszközöket, konkrét utakat, megoldásokat keresgélnek bennük, ennek kell igazán megfelelni.

Ezután megismerkedhetünk a közösségi vita építőkockáival. A felépítés alapja az RJR-modell, tehát ráhangolódunk és reflektálunk is, nem csak úgy vitázunk. Mindkét elem nagyon nagy hangsúlyt kap a könyv egészében: fontos a szerepük, nem egyszerű kötelező elemek. A kettő között pedig témafeldolgozás és vitahelyzet található. Itt is jól érzékelhetjük az átgondoltságot, a logikus felépítést, hiszen a téma és annak mélységei kerülnek a középpontba, a vita mint módszer pedig ehhez tud kapcsolódni a maga képességfejlesztő elemeivel. Mind a négy mozzanat (ráhangolódás, témafeldolgozás, vitahelyzet, reflexió) egy rövid értelmezésből, elméleti indoklásból és jó pár konkrét módszerből áll. Utóbbiak leírása lépésekre bontott, kompakt, rövid, segítő megjegyzésekkel ellátott és így nagyon jól használható.

És akkor itt pontot is lehetne tenni egy korrekt módszertani kézikönyv végére. Ezzel szemben itt a legizgalmasabb rész következik: kidolgozott foglalkozásterveket kapunk. Ez nem azt jelenti, hogy tessék, itt vannak ezek, és így kell csinálni, máshogy nem lehet. A fejezet értéke abban áll, hogy kontextusba kerülnek a korábbi gondolatok és módszerek. Témákról olvasva megérthetjük, hogy milyen egy jó téma, máris eszünkbe juthat, hogy a saját tanulócsoportunkban mi működhetne jól. Szóval beindítja a gondolkodásunk. A módszerek elhelyezése pedig azok összefüggését láttatja remekül, hiszen itt nem különálló 10-20 percekről van szó, hanem egy felépített folyamatról, ahol a módszerek mint építőelemek segítik egymást. Minden segítséget megkapunk, hogy ezeket a konkrét foglalkozásokat megtarthassuk, de már a fejezet előszavában is megkérnek minket, olvasókat, hogy alakítsunk rajtuk, a diákjainkból és magunkból induljunk ki. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, nagyon sok támogatást adnak a lapszéli jegyzetek is, amelyek lehetséges nehézségekre, buktatókra figyelmeztetnek, persze úgy, hogy megoldást is javasolnak.

Mindezek után az esettanulmányok, tehát a konkrét, már megvalósult projektek bemutatása következik, mint valamiféle pont az i-n. Ezek azok a projektek, amik az utolsó bizonytalanságot is kitörölhetik az olvasó elméjéből, hiszen megvalósultak, működnek. Négy esetet ismerhetünk meg, bár kicsit szűkszavúan. A könyv eddigi alaposságához képest itt lehet hiányérzetünk: a projektek kicsit a levegőben lógnak, esetleges, hogy mi derül ki az interjúrészletekből, a pontokba szedett jó tanácsok pedig többnyire egyszerű általánosságok, amelyek kevéssé segítik azt a vállalkozó szellemű (mondjuk) pedagógust, aki belevágna valami hasonlóba. Kár érte, mert a koncepció remek, ott a helye az esettanulmányoknak, de jobban ki kellett volna dolgozni őket.

Talán ebből a pár sorból kiderült, hogy miként tud motiválni egy jól felépített szerkezet. Szerencséjére azonban nincs egyedül. A könyv stílusa, annak ellenére is, hogy több szerző követte el, nagyon egységes képet mutat: fiatalos, barátságos, mégis komolyan veszi a tartalmat. Valahogy ehhez tudott kapcsolódni a könyv fizikai megvalósítása is a jegyzet jellegével, az újrahasznosított papírral, a balra zárt szerkesztésével. Az illusztráció, a fejezetcímek és az idézetek is kissé rendetlenek, amitől hangulata lesz a könyvnek. Mindez a szakmai igényesség és hitelesség mellett tud nagyon jól működni: a kettő együtt teszi használhatóvá és szerethetővé is a könyvet.

Két csoportnak lehet tehát nagyon jó szívvel ajánlani a könyvet. Egyrészt azoknak, akik régóta rágódnak, régóta keresgélnek, motiváltak és szeretnének vitaprojekteket létrehozni. Másrészt azoknak a bátraknak, akik nem hisznek ebben az egészben, és azt gondolják, hogy nem is lehet meggyőzni őket.

A könyvbe ide kattintva lehet belenézni.

A szerzőről: 

Hozzászólások

Tisztelt Lencse Úr!
Mivel anaglyph (3D egy változata)fotózással, videózással és szerkesztéssel foglalkozom, nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni az Ön cikkét is meg a forrást is.
Mélységesen csalódtam. Nem az Ön munkájában, hanem a forrásban. Egy ócska piárfogás a 3D ideidézése és az anaglyph szemüveg megjelentetése az oldalukon.
Az alkalmazóknak úgy tűnik, sejtésük sincs a 3D lényegéről. A vita és a 3D teljesen más fogalomrendszerhez tartoznak. Egyre jó persze: egyszer egy reklámszakember aljas tettére hívtam fel a figyelmét, mire a válasza az volt éppen ezt akarta elérni, provokálni. Nos itt is csak provokálásra jó az anaglyph szemüveg képe, mert még logikai kapcsolatot sem találok a honlapon található 3D "irodalmában" (menüben) és a vitakészség egyébként helyes ösztökélése között.
De nem csodálkozom. A magyar pedagógus-műhelyekben évek óta tapasztalom, hogy bonyolult elméleti fejtegetésekkel, körmönfont modernkedésekkel, az informatikai eszközök üzleti alapú használatával több konferencia és online kurzus butítja az egyébként sok gonddal küszködő pedagógus társadalmat. Ez a tipikus pótcselekvés! Én is pótcselekvésekkel töltöm nyugdíjas éveimet, mert az ismereteimre nincs szüksége a tanári társadalomnak. De szeretnék találkozni olyan ifjú tanárokkal, pedagógus doktoranduszokkal, akik veszik a lapot.
A 3d-ről még annyit: az egy dimenziós csőlátó csak egy irányt érzékel, ami takarásban van, azt nem látja, tehát nem is törődik vele. A két dimenziót látó, akár félszemű is, bizonyos szög alatt érkező információt fel tud dolgozni, de a mélységet (vagy távolságot)nem érzékeli. A 3D-s látó ez utóbbit is érzékeli, ha meg videó, akkor a 4. dimenzió is belép az információ gyűjtés rendszerébe. A vitakészség egyikkel sincs logikai kapcsolatban.
Tisztelettel:
Dr. Borján József

Kedves József!
Nem teljesen értem a problémát. Ez egy könyvcím és egy illusztráció, nem gondolnám, hogy bármi pr-fogás lenne a dologban, maximum annyi, hogy jók a színek és figyelemfelkeltő. A könyvnek van alcíme, ami pontosan megmutatja, miről is szól. Sőt ez a kis írás is. Persze nem tér ki mindenre pontosan, pl. arra sem, hogy miért ez a könyv címe, de Ön ezt remekül elemzi a végén: ez is egy lehetséges feloldása, hiszen éppen a csőlátás ellen beszélnek. Innentől pláne nem értem ezt a kommentet.
Egyébként érdemes elolvasni az egész könyvet, mielőtt megvádoljuk azzal "hogy bonyolult elméleti fejtegetésekkel, körmönfont modernkedésekkel, az informatikai eszközök üzleti alapú használatával [...] butítja az egyébként sok gonddal küszködő pedagógus társadalmat.", hiszen egy címből és recenzióból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni.
lencse máté

Kedves József!

Hadd teremtsem meg a logikai kapcsolatot a szemüveg, a három-dimenziós világ és a vitakultúra - fejlesztés lényege között. Nem informatikusként, hanem gyakorló "vitás" pedagógusként teszem ezt. Örök, és találó példánk/példázatunk a gyerekeket a vita alapjaira tanítva őket az, hogy: "miként lehetséges, hogy egy tárgyat Pistike kör alakúnak lát, Katika pedig téglalap alakúnak és mindkettőnek igaza van?" Úgy lehetséges, hogy a tárgy, amit mindketten más perspektívából néznek, térben, azaz 3D-ben nem más, mint egy henger...:)

Remélem sikerült segítenem a logikai/asszociációs kapcsolat megteremtésében. A példát a könyv is tartalmazza. (A 3D pedig egy szó/betűjáték is rövidítésekkel: Dilemma-Disputa- Demokrácia ... csak együtt működik.)

A könyv pedig pont annyira jó, amennyire a recenzióból kiderül.Nincs felülértékelve.

Ha jó a könyv, akkor szerintem kár a Gondolkodjunk 3 D-ben! címért és a szemüvegért. Ha gagyi, akkor viszont pont jó.
Pihelevics Attila

knauszi képe

Gyakran jut eszembe manapság egy ifjúkoromban látott grúz film: Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet. Egy kiadóban játszódik, a szerző beviszi a kéziratát, amelynek címe: Kék hegyek, avagy a Tien-san. A kézirat számos kézben megfordul, de senki nem jut tovább a címnél, ahhoz viszont mindenkinek van valami megjegyzése. A legtöbben azt kifogásolják, hogy miért van a könyvnek két címe.
http://www.port.hu/kek_hegyek,_avagy_egy_hihetetlen_tortenet_golubije_go...

Szerintem más műfajokban más jellegűek a jó címek, ez szerintem sehogy sem lehet jó cím ehhez a témához ebben a műfajban, legalábbis nekem inkább elveszi a kedvem az elolvasástól, de ezek után el fogom olvasni a hozzáférhető első fejezetet és fogok róla ide írni.
Pihelevics Attila

Írtam, hogy fogok személyes véleményként néhány szót írni a Gondolkodjunk 3 D-ben!-ről. Szerintem fontos témát dolgoz fel elég eklektikusan a kiadvány. Az, hogy nem fókuszáltan egy mély, letisztult elméleten keresztül tárgyalja a témát nem okvetlenül hiba, hiszen így sokan, sok ponton tudnak maguknak fontos részeket találni.
(Van a téma tárgyalását illetően egy alapvető problémám, de ez általánosabb, nem csupán ehhez a kiadványhoz kapcsolódik, így ezt majd máshol fejtem ki.)
Szerintem nem rossz a kiadvány, így én más címet és grafikát választottam volna. Miért ne lenne ez is - mint minden más - (meg)vitatható.

Pihelevics Attila