Tankönyvek – ingyen vagy kölcsön?

Forrás: http://eklektika.ektf.hu/

Czenner Júlia írása

Az ingyen tankönyv kérdésében tisztán látni nem egyszerű.

Czenner JúliaAz első iskolai tanítási napon szülői értekezletet tartottak, hiszen a tankönyveket csak a szülő vehette át a befizetés igazolása után. Én nem tudtam. Nem azért, mert elfelejtettem, hanem mert nem is kaptam csekket, voltak még így páran. A „tankönyvfelelőst” megkeresve szembesültem azzal a ténnyel, hogy ingyen tankönyvre jogosult a gyermekem. Rémülten nyögtem ki, hogy nem szeretnék élni ezzel a lehetőséggel! Furcsának tűnhet, hogy valaki ezt visszautasítja, én ellenben ismerem a gyermekem. Teljesen mindegy neki, hogy milyen könyvről van szó, ha éppen egy ötlet fészkeli be magát a fejébe, akkor az a könyvben fog jegyzetként vagy rajzként napvilágot látni. A házi is a könyvbe lesz feljegyezve, de a felvésve talán megfelelőbb kifejezés lenne. Legrosszabb esetben, ha nincs kéznél más, amit könyvjelzőnek lehet használni, akkor a lap sarka is megteszi.

Azt gondoltam, hogy a térítésmentes tankönyvre jogosultságról kapnak a szülők valamiféle értesítést, legalább azok, akik előző években nem élhettek az ingyenességgel, hiszen a 17/2014. (III. 12.) EMMI rendelet szerint az iskola igazgatója minden év június 10-éig köteles felmérni, hány tanulónak kell vagy lehet biztosítani a tankönyvellátást az iskolai könyvtárból, könyvtárszobából történő tankönyvkölcsönzés útján, és a felmérés során tájékoztatni kell a szülőket, hogy várhatóan mely tanulók lesznek jogosultak a tankönyvtámogatásra. Ugyanezen rendelet 25.§ (5) bekezdésben, egy a mellékletekben megtalálható igénylőlapról van szó, melyet a normatív támogatáshoz ki kell tölteni és le kell adni az iskola igazgatójának. Ezt az igénylőlapot a szülőnek alá kell(ene) írni, és akkor időben tudná jelezni, hogy kéri-e az ingyen tankönyvet vagy sem, esetleg mit szeretne kifizetni a csomagból.

Az ingyen tankönyv kérdésében tisztán látni nem egyszerű. Az A Nemzeti köznevelésről szóló törvény (Nkt.) 46. § (5) bekezdése szerint az elsőtől a nyolcadik évfolyamig, továbbá a nemzetiségi nevelés-oktatásban és a gyógypedagógiai nevelés-oktatásban az állam biztosítja, hogy a tanuló számára a tankönyvek térítésmentesen álljanak rendelkezésre. Ezt többféle módon lehet megvalósítani attól függően, hogy a diák mikor kezdte meg általános iskola első osztályos tanulmányait.

A továbbiakban leírtakhoz szükség van a tankönyvfajták fogalmi meghatározására a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló jelenleg is hatályos törvénye szerint:

a) használt tankönyv: az iskolai tankönyvellátás keretében az adott iskolával tanulói jogviszonyban álló tanuló részére az iskola által ingyen vagy térítés ellenében átadott, legalább három hónapon át használt, majd a tanulótól visszavett, vagy a tanuló által az iskola részére felajánlott tankönyv;

d) munkafüzet: az a szerzői jogi védelem alá eső, nyomtatott formában megjelentetett vagy elektronikus formában rögzített és az e törvényben meghatározottak szerint tankönyvvé nyilvánított kiadvány, amely alkalmas arra, hogy egy vagy több meghatározott tankönyv tananyagának gyakorlását, elsajátítását, alkalmazását elősegítse; ezt a kiadványt nem kell visszaszolgáltatni az iskola részére, hiszen beleírt a diák;

e) munkatankönyv: az a tankönyv, amelynek alkalmazása során a tanulónak a tankönyvben elhelyezett, de a tankönyvtől elválasztható és utánnyomással önállóan előállítható feladatlapon kell az előírt feladatot megoldania; ezt a kiadványt sem kell visszaszolgáltatni az iskola részére, hiszen ebbe is beleírt a diák; 

f) tartós tankönyv: az a tankönyv, könyvhöz kapcsolódó kiadvány, amely nem tartalmaz a tankönyvbe történő bejegyzést igénylő feladatokat, és alkalmas arra, hogy a tanulók legalább négy tanéven keresztül használják; vissza kell adni az iskolának, sőt a biztonság kedvéért még bélyegzővel el is látják őket, valamint bekerülnek a könyvtári rendszerbe.

A munkafüzet és a munkatankönyv valóban ingyenesen jár a jogosultaknak, de a tartós tankönyvet minden körülmények között vissza kell adni tanév végén. A diákok csak kölcsönkapják, használatra, térítésmentesen. Rongálódás esetén ki kell fizetni. Tehát az ingyen tankönyvcsomag egy része valóban ingyenes (munkafüzet és munkatankönyv), míg a másik része csak kölcsön tankönyv.

A magyar köznevelési törvény és az ehhez kapcsolódó kormányrendeletek egyértelműen különbséget tesznek az ingyenes tankönyvtámogatás és a normatív támogatás (kölcsönadás) között. Azok a diákok, akik a 2013/2014-es tanévben kezdték az első osztályt ingyen tankönyvet kaptak. A tankönyvcsomag tartalmazott tartós tankönyveket, tehát kölcsönkapott tankönyveket. A tartós tankönyveket a 2014/2015-ös tanév elsős kisdiákjai kapták meg további használatra.

Vannak olyan iskolák, ahol a 2013/14-es tanév első osztályosainak tartós tantankönyvei bonyodalmat okoztak, mert pl. a MOZAIK kiadó kiadványait használták és ezeket kellett kiadni a 2014/15-ös tanév elsőseinek, hiszen 4 évre szól a tartós tankönyv. De nincs MOZAIK-os tanári kézikönyv, tanmenet és digitális anyag, nincs is honnan letölteni.

Azok, akik tanulmányaikat 2012/13-ban vagy korábban kezdték meg, normatív támogatásra, tehát kölcsön tankönyvre jogosultak. Az Nkt. szerinti felmenő rendszerben bevezetésre kerülő ingyenes iskolai tankönyvellátással nem érintett iskolai évfolyamokon, az iskolai tankönyvrendelésnek biztosítania kell, hogy a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki

  • tartósan beteg;
  • a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd;
  • három vagy több kiskorú, illetve eltartott gyermeket nevelő családban él;
  • nagykorú, és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosult, vagy
  • rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül,
  • a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre, vagyis normatív kedvezményt kapnak.

Ebben az esetben az ingyenes tankönyvellátás úgy jöhet létre, ha az iskola könyvtárán keresztül kapja meg a diák, vagyis kikölcsönzi a tankönyvet. A tankönyv az iskola tulajdona, a tanuló pedig csak használja, a tankönyveket minden év végén vissza kell szolgáltatni az iskolának.

Ha a visszaszolgáltatásra váró tartós tankönyv olyan állapotban van, hogy az további használatra nem alkalmas, akkor a diáknak ki kell fizetnie a könyvet. Az, hogy milyen szintű rongálódás vezet a könyv értékének megtérítéséhez, iskolától függő. Vannak olyan esetek, amikor a tartós tankönyv visszavételezésre kerül annak ellenére is, hogy sorkiemelővel ki vannak húzva benne sorok. Ezt a tankönyvet fogja használatra megkapni a következő diák, de a mi a garancia arra, hogy neki is az elődje által kiemelt dolgok lesznek a fontosak? Iskolafüggő, hogy visszaveszik-e azokat a tankönyveket, melyekbe ceruzával lett jegyzetelve, majd kiradírozva. Vannak olyan intézmények is, ahol csak azokat a könyveket veszik vissza, amelyben nyoma sincs a használatnak, még egy ceruzavonás sincs benne. Amennyiben az iskolatáskában egy évig hánykolódó könyvek nem felelnek meg az intézmény elvárásainak, a szülőnek igenis zsebbe kell nyúlni, és ki kell fizetni a tankönyvet.

Ha egy család rászorul az ingyen tankönyvre, akkor mennyivel fogja tudni könnyebben megfizetni őket év végén, mint év elején?

Ha a kifizetett tartós tankönyvet vissza akarják adni az iskolának, a diák adományként felajánlhatja, de a pénzt nem kapja vissza. A tankönyvfelelősöknek a tartós tankönyvek tárolása nehézséget jelent, hiszen nincs az iskoláknak ekkora tárolókapacitásuk.

A pedagógusoknak vannak fenntartásai a tartós tankönyvekkel kapcsolatban, hiszen bizonyos esetekben ezek a könyvek hátráltathatják a tanítást. Például a Hétszínvarázs olvasókönyv is tartós tankönyv, melyben a szövegértést gyakoroltató feladatsorokban vannak olyan utasítások, hogy „húzd alá”, „karikázd be”, „húzd alá pirossal/kékkel”, sőt olyan is, hogy „rajzold le”. Hogyan, ha nem lehet beleírni?! A megoldás az, hogy a diák egy füzetbe kiírja a választ, vagy megkapja a fénymásolt változatot, és idővesztés nélkül dolgozhat. A tanulási nehézséggel küzdő diákoknak igencsak megnehezítheti a dolgát a másolgatás.

A középiskolások helyzete még nehezebb, hiszen ha nem fejezték be az adott év tananyagát, akkor azt a következő tanévben pótolni kell. Ebben az esetben vajon lesz-e elegendő tartós tankönyv mindenkinek? Vagy érettségi időszakban ki tudja-e kölcsönözni a szükséges kiadványokat az érettségiző? Hiszen a tanév még tart és az aktuális évfolyamok diákjai éppen használják a könyveket.

Az információgyűjtés során sok érdekességgel is találkoztam. Egy gimnazista, példának okáért, elmesélte, hogy az idegen nyelvi tankönyvhöz a munkafüzetet a pedagógus pluszban megrendelte. A pedagógus megígérte a diákoknak, hogy az, aki nem viszi be a pénzt időre, egészen addig fog felelni minden egyes órán, míg ki nem fizeti a munkafüzetet. A szóban forgó gimnazista ingyen tankönyvre jogosult, 3 gyerekes családban él, és 2 fiatalabb testvérének komoly egészségügyi problémái vannak. Ennek az összegnek a kifizetése gondot okozott a családnak, ami gimnazistánk folyamatos felelését eredményezheti. Megbüntetik a gyermeket a család anyagi körülményei miatt, azt gondolom, hogy ez kimeríti a diszkrimináció fogalmát.

Előfordulnak olyan esetek is, amikor a tankönyvet csak az adott órán osztják ki a gyerekeknek, majd az óra végeztével rögtön vissza kell adni. Nehezen tudom elképzelni, hogy hatékonyan lehet ilyen módon pl. idegen nyelvet tanulni.

Egy hetedikes kislány a mai napig nem kapta meg a történelem tankönyvét. Már csak legyint a helyzetre, megoldja a problémát önmagának.

Egy újabb furcsa esetben egy diák nem kapott tankönyvet, és a lakhely szerinti illetékes KELLO pontban kellett (volna) leadnia az szülőknek a tankönyvrendelést. Édesapja nem tudta megrendelni a könyveket, mert a több éve ugyanabba az iskolába és osztályba járó gyermeke, akinek az osztályfőnöke sem változott, nem szerepel a rendszerben. Nincs benne a névsorban! A KELLO pontban dolgozó hölgy visszaküldte az édesapát az iskolába, hogy a gyereket vegyék be a tanulói névsorba, mert nincs kihez rögzíteni a rendelést.

A gyerekek egy részének a tankönyvcsomagja nem volt megfelelő, hiszen volt olyan könyv, amelyből 2 példány volt, míg egy másik könyvből egy sem.

A diákok találékonysága reményre ad okot, a diákok évek során megfigyelték, hogy bizonyos készségtárgyakhoz tartozó tankönyveket ki sem nyitnak a tanórákon. Mivel a középiskolások megkapják a tankönyvjegyzéket, és kiválogathatják, mire van vagy nincs szükségük, a kis sem nyitott tankönyvek kézről kézre járnak. Sőt a könyv egy héten több diák kezében megfordul, hiszen annak ellenére, hogy nem használják a könyvet, a felszerelés része és ott kell lennie a tanórán.

Eltérések a tartós tankönyvek esetén is adódhatnak, hiszen mintha kötelezőnek éreznék az apróbb változtatásokat a tankönyvkiadók, vagy az oldalszámozás tér el az aktuális, friss könyvétől, vagy a kép más, vagy csak a kép helye változik meg. Az is előfordul, hogy a tartalomban van eltérés, ilyenkor másik könyvet kell kérni, ha valaki ingyen tankönyvre jogosult.

Tanévek jönnek, tanévek mennek, akár van tankönyv, akár nincs.

A szerzőről: 

Hozzászólások

Azért azt megkérdezném a cikk kapcsán, mi az, hogy valaki nem fejezi be a tanév anyagát, majd a következő tanévben pótolja??? Hát akkor hogyan kaptak év végi jegyet a tanulók, vajon mire osztályozott a tanár, ha a tanév anyaga nincs elvégezve????? Törvénytelen dolog. Elhiszem, hogy nagy az anyagmennyiség, de az adott év anyagát törvénytelen átvinni a következő tanévbe, hiszen akkor a következő tanév anyagát mikor fogja megtanítani?? Így görgetni a kötelező témákat a gyerekkel való totális kiszúrás. Még egyszer hangsúlyozom: TÖRVÉNYTELEN ELJÁRÁS.

Valójában kedves Rita szerintem ez nem így van. A kerettanterv kétévenkénti bontásban határozza meg a tananyagot. Így lehetséges, hogy amit az ötödikes tankönyv tartalmaz, azt hatodikban szeretné a tanár megtanítani. Csak 6. év végére kell elvégezni a kerettanterv által előírtakat.
Más: olyan tankönyvek is léteznek, amiket eleve két tanévre terveztek (nyelvkönyvek), tehát van az úgy, hogy nem fejezték be a tanév végén, s majd a következő tanévben folytatják. S nem TÖRVÉNYTELEN.