Vincze Tamás könyvbemutatója
Réthy Endréné (2011): Tanári teljesítmény-visszajelzés hatása a tanulók személyiségére. Comenius Oktató és Kiadó Kft., Pécs. Terjedelem: 304 oldal, ISBN: 978 963 9687 31 8.
Réthy Endréné legújabb, a pécsi Comenius Kiadó közreműködésével megjelent könyvének címe „Tanári teljesítmény-visszajelzés hatása a tanulók személyiségére”. A mű gyakorlatilag továbbgondolt, a legmodernebb paradigmákat bemutató és új vizsgálati eredményekkel alátámasztott folytatása a korábbiakban megjelent munkáinak, hiszen a szerző főként a tanulási motivációt vizsgáló, az iskolai teljesítményértékeléssel rendkívül széles körben foglalkozó kutató-pedagógus. Olyan szakember, aki a pedagógia területén folytatott sokrétű tevékenysége során, több mint harmincéves munkássága alatt szerzett elméleti ismereteit egyrészt a gyakorlatban hasznosította, másrészt a gyakorlati életből táplálta. Eddigi tudományos munkájának áttekintése rádöbbenti az érdeklődőt arra, hogy az iskola belső világára vetülő megfigyeléseinek és empirikus vizsgálatainak célkeresztjében kezdetektől fogva a különböző, tanulást meghatározó motívumok állnak. Hiszi, hogy a tanulók tanulást ösztönző vagy gátló motivációjának megismerése a pedagóguspálya jelenkori alapvető céljának, egyben kihívásának, azaz a minőségi tanítás megvalósításának egyik kulcstényezője. Kitartóan hirdeti, hogy csupán minőségi munkával lehetséges átadni a napjainkban érvényesülni vágyó ember számára az előtte mindinkább egyértelmű követelményként megjelenő alkalmazni képes ismereteket.
A könyv a tanári visszacsatolás elméleti hátterének sokrétű bemutatásáról, majd egy gondosan felépített empirikus kutatás-sorozat leírásával és eredményeinek olvasó elé tárásáról szól.
A megszokottól eltérően kissé hosszú, ugyanakkor nagyon tartalmasan figyelemfelkeltő a mű bevezetője. Szinte esszenciaként elénk tárja a tanulók teljesítményének visszacsatolására hatással lévő tényezőket, problémaként utal az értékelés pedagógiában elfoglalt nem egyértelmű szerepére. Felhívja a figyelmet a tanítás-tanulás folyamatában különösen a tanár-tanuló közötti interakciók pedagógiai célú vizsgálatainak további bővítésében rejlő lehetőségekre. Konkrétan megfogalmazódnak a könyv tartalma által megválaszolandó kérdések, melyek kellően felkeltik az olvasó érdeklődését.
A mű elején nagyon alapos szakirodalmi feltárásra alapozva találkozhatunk az értékelés történeti előzményeivel. A dél-ausztráliai bennszülötteknek a természetes büntetés nevelési erejébe vetett hitétől kiindulva képet kapunk arról is, hogy az ókori Egyiptom és a középkor jobbára a testi fenyítésben, verésben, ijesztgetésben látta a tanulásra való ösztönzés leghatékonyabb eszközét. Láthatjuk, hogy Rousseau mire alapozva ítéli el a büntetéssel, fenyegetéssel hatást kikényszerítő nevelői visszajelzések szokásrendszerét, illetve hogyan újul meg a 19-20. századra az értékelés funkciója, amikor kidomborodik minősítő, ezzel a társadalmi újrateremtődést biztosító szerepe. Olvashatunk a reformpedagógia szintén újat hozó, a visszajelzést már pszichológiai szempontok figyelembevételével alkalmazó rendszeréről, majd a pedagógiai értékelés megjelenésének körülményeiről. Különösen hasznosnak vélem e tömör, mégis rengeteg ismeretet szolgáltató fejezetet arról, hogyan alakult a tanulás külső ösztönzését célzó értékelési folyamat az egymást követő történeti időszakokban.
Az időutazást követően az értékelő tevékenység további kibontása okán az érték fogalomkörének tisztázása, valamint az iskola elfogadott értékek felé való orientálásának szerepe emelkedik ki. Találkozunk az értékközvetítéssel a társadalom–pedagógus–család kontextusában, ahol „a pedagógus egyik legfontosabb feladata a tanulók személyes értékvilágának kialakulását segíteni” (57. o).
A könyv elgondolkodtatóan értékes részének tartom, hogy kitér a tanári teljesítmény-visszajelzés megkülönböztetett funkcióira, ami a tematikus áttekintésen túl részletes kifejtéssel is párosul. A szerző 2003-ban megjelentetett könyvéhez képest a teljesítmény-visszajelzés funkciói itt egy kontrolláló és fejlesztő szereppel gazdagodnak. Bővebben ír az osztályzatokkal történő értékelés szelektáló funkciójának káros hatásairól, ugyanakkor gyakorlati előnyeit csak szűkszavúan, felsorolás jelleggel érinti.
A továbbiakban a tanár értékelő tevékenységének meghatározó jelentőségére hívja fel a figyelmet bemutatva az egyes értékelési stratégiákban rejlő lehetőségeket és az ezek hatására prognosztizálható következményeket – az egymástól eltérő motivációs hátterű tanulók relációjában. Bemutatja a tanulási motiváció kutatásában, valamint a napjainkban relevánsnak vélt, tanulókkal elsajátítandó tudás felfogásával kapcsolatban történt paradigmaváltást, célozva ezzel a belső motivációra épülő önszabályozó tanulás kialakításának elsődleges igényére. Nagyon hasznosnak tartom az ide vezető úton hatékonynak gondolt, fejlesztést, sokoldalúságot és individuális jelleget hangsúlyozó tanári teljesítmény-visszajelzés megvalósításához felsorolt szempontokat.
A közel száz oldalon bemutatott empirikus kutatásban arra derül fény, hogy a tanulók teljesítményére adott visszajelzések – helyes önértékelésük támogatása mellett – hogyan alakítják a tanuláshoz való hozzáállásukat, illetve mindez hogyan segíti elő az önszabályozó tanulás kialakulását. Ezek megválaszolásához az oktatási-nevelési folyamat legfőbb résztvevőit átfogóan vizsgálva az alábbi kérdésekre keresi a választ:
- a tanárok által vélt és a tanulók részéről megfogalmazott tanulási motívumok mennyire csengenek össze;
- mit gondolnak a tanárok tanulóik sikereinek, illetve kudarcainak okairól;
- önértékelésük függvényében hogyan alakul a tanulók önszabályozó tanulása;
- a tanulók énképe és a róluk alkotott szociális kép miként alakítja önszabályozó tanulásuk fejlődését;
- milyen a tanárképzésben részt vevő hallgatók önértékelése, önszabályozása?
A 2011 tavaszán kiadott könyv tartalmának mélységére és az általa közvetített ismeretek hasznosságára, úgy gondolom, bátran következtethetünk a 26 oldalnyi felhasznált szakirodalomból. Tankönyv stílusú, megannyi információt átadó jellege ellenére – átláthatóan strukturált felépítése miatt – többnyire jól olvashatónak érzem. Mondanivalóját tekintve a téma után érdeklődő olvasó igazán alapos munkát vesz kezébe, ráadásul sok gyakorlatias példára számíthat. A mű egészének formaiságát a pedagógiai tárgyú munkákra vonatkoztatott főbb előírásoknak megfelelően rendben találtam. Az idézetek, hivatkozások feltüntetése pontos, a felsorolások alkalmazása következetes, a helyesen számozott, nagy számban előforduló táblázatok és ábrák jól értelmezhetőek. A könyv borítójául figyelemfelkeltés céljából el tudtam volna képzelni egy iskolai, aktuálisan tanári visszacsatolásokat bemutató életképekből álló sorozatot.
Az előzőekben taglaltak alapján Réthy Endréné tanárnő könyvét bátran ajánlom az oktatás-nevelés területén bármilyen szinten és gyakorlattal tevékenykedő, a szerzőhöz hasonlóan az iskolákban eredményesen folyó és jövőbe mutató munkához vezető út kikövezését szintén a minőségi képzésben látó pedagógusoknak. Hogy miért? Egyrészt mert úgy érzem, hogy a teljesítmény visszajelzés szerepével, jelentőségével és alkalmazásával kapcsolatos, napjainkban hódító, egymástól sok esetben teljesen különböző nézetek sok pedagógust elbizonytalaníthatnak alkalmazott eljárásaikat illetően, így számukra megerősítésül szolgálhat. Másrészt újra rádöbbenti a szakember olvasót ezen alapvető didaktikai feladat fontosságára. A pedagógus pályára készülők komoly ismeretanyag-forrásként lapozgathatják. Kellemes időtöltést kívánok mindehhez!