77 magyar népi játék

Géczi-Laskai Judit könyvajánlója

Beke Mari könyve 77 magyar népi játék címmel a Corvina kiadó gondozásában 2017-ben jelent meg 304 oldalon.

Az idei nyári vakáció egyik kedves élménye egy könyvesboltban ért. Ahogy belelapoztam Beke Mari 77 magyar népi játék című könyvébe, sorban követték egymást a szívmelengető meglepetések; tisztelet az Ősöknek, a kollégáknak és tanítványoknak, az ajánlás Bubcsó Klári emlékének, köszönet néhai Bálványos Hubának, akik nekem is a tanítóim, mestereim voltak…

Beke Mari művészetpedagógus a népmesei 7-es számból egy újabbat, 77-est varázsolt. Pontosan ennyi kézműves ötletet tartalmaz a gyűjteményes könyv. Az öt tartalmi egység, a Mesterek, iparosok, ezermesterek (Mesterek és mesterségek), az Évszakok, munkák, ünnepek (Néphagyomány-népszokás), a Napról napra, hétről hétre (Mindennapi élet), a Játék mindennap, játék mindenből (Bölcsőtől a felnőtt korig) és a Népi vallásosság (Vallásgyakorlat mindig, mindenütt) fejezetei a néphagyomány válogatott, jól bevált, átfogó rendjét követik.

Minden fejezetben a kézműves technikák köré rendezve különleges ismereteket is kapunk például a néprajzi tájak, a népi építészet, az állattartás, a földművelés, a takarmánynövény feldolgozása, a vásárok világa, a gyermekjátékok, az életfordulók szokásai, a hétköznapok, az ünnepnapok, a táncalkalmak köréből.

A képekkel gazdagon illusztrált példatár, a magyar néprajz és a népi kézműves kultúra kipróbált, jó tanítható, bevált ötleteit tartalmazza, amely segít elődeink tudásának megőrzésében és továbbadásában, miközben a mai társadalom változásait és legfőképpen a „modern” gyermek igényeit is jól követik.

Tudjuk, hogy a néphagyományok a mindenkori élet szerves részei voltak, a könyv pedig azt kínálja, hogy azok (bizonyos keretek között) változtathatóak, hisz addig beszélhetünk igazán hagyományról, amíg az funkcióval bír.

Hogyan hat a Beke Mari-féle, a mai gyermeket is megihlető, a nagy-, vagy inkább dédszüleinek nem a boltban vagy az interneten vásárolt játékait megidéző, maguk csinálta néphagyomány-varázslat?

Nyár van és a táborozások ideje. Kalandra fel! – szólít meg a szerző, így a 6-14 éves gyerekek körében rögvest ki is próbáltuk, hogy milyen fantasztikus dolog a két kezünkkel alkotni. (Az alábbi képillusztrációkat a cikk szerzője készítette, az EröMűvház nyári napközis táborában, 1077 Budapest, Wesselényi u. 17., 2017. július 21-én.)

Elsőként a „képörökészet” népi módszerét, a vándor- vagy vásári fényképészet technikáját választottam. A rövid néprajztörténeti háttér ismertetése után – amely mind a 77 esetben megjelenik(!) – Mi kell hozzá? – kérdi a szerző. A nagyméretű dobozkartonra ráfeküdt az egyik gyerek, akit a többiek halványan ceruzával körberajzoltak. Ezután a népviselet dísz- és színes imitációja következett, ahol a közös és időkorlát nélküli munka volt a lényeg! Végül a festett menyecske ruhájába bújtak a gyerekek. (70. technika/264-265.oldal.)

Az újrahasznosítás jegyében idéztük fel és tanultuk meg a szövés technikáját. Követve a szerző útmutatásait (Mi így csináltuk) a szövőkeret papírtálcára kb. 1 cm-enként fonalat vetettünk fel. Maradék színes anyagokat kb. 1,5 cm-es csíkokra szabtunk (téptünk) szét, amellyel aztán minden második láncfonalat kiemelve szőttük meg a mobiltartó szütyőt. A pánt hármasfonással készült. A képen a zöld színű tok az egyik kisfiú munkája, aki a gombvarrást is megtanulta. (19. technika/79-81. oldal.)

  

A „rongyoszsáknál” maradva, kiegészítve botokkal, tömőanyaggal (gyapjú) és némi fonallal, babákat is készítettünk, kötözéssel és hímzéssel. Jó volt látni és hallani a gyerekek örömét; „még soha nem csináltam ilyen gyönyörű saját babát, evvel fogok aludni…” Eközben megbeszéltük, hogy dédszüleik népi játékait a természet anyagai és az éppen talált „kincsek” adták. A „Hasznos tipp” megbeszélése sem maradt el, a gyerekek kígyó, kukac vagy csiga otthoni készítéséhez szívesen vittek magukkal a megmaradt anyagokból. (60. technika/228-231. oldal.)

    

A keresztszemes hímzés igazi kihívást jelentett. A féltucat táborozó iskolás leány egyike sem találkozott még e kézimunka-technikával, amit „keresztezve, számolva, hímezve” készítettünk a könyv szakszerű útmutatása alapján. A kisebbeknek előre kilyuggattam és megrajzoltam (X-ek) a monogramjukat egy papírtálcára, amit aztán kihímeztek. Csodálatos finommotorikus fejlesztő feladat, számolással, geometrikai ismeretekkel! A nagyobbak egyszerű mintát másoltak kongré anyagra, és két színnel hímeztek, végül rojtozott könyvjelző lett az eredmény. (58. technika/218-221. oldal.)

Az eredetileg pásztor cifraszűr-díszítési technikát átírtuk tolltartóra. A papír szabásminta átmásolása, a szabás, majd a posztóvirágok applikálása (egyszerű ráöltögetés) után a filc anyagszéleket pelenkaöltéssel varrták össze a gyerekek. (18. technika/76-79. oldal.)

Gyakorló pedagógusként és kézművesség-oktatóként szívesen lapozgattam könyvet és kalandoztam a gyerekekkel a Beke Mari ihlette technikák között. A 77 magyar népi játék a néprajzi, hagyomány-, hon- és népismeret, a kézművesség tanításához olyan ideális és gyakorlatközpontú kínálatot nyújt, amely egyesíti a tradíciókat és a korszerű pedagógiai lehetőségeket. A közel 600 (!) illusztráció pedig a szemléltetés és a kedvcsinálás ékes példatára.

Kívánom, hogy a könyv legyen az idei tanév hasznos élménye, és minél több ötletét sikerüljön megvalósítaniuk a tanítványaikkal!