A harzbergi demokratikus iskola

Benedikt Hageneder írása

Később elmesélte nekünk a renitens tanár, hogy neki magának nagyon nehezére esik nem közbeszólni. A gyerekek tudják ezt róla, néha megbocsátják ezt neki, de néha azért őt is figyelmeztetik.

A fordító bevezetője

Egy csoport tanítóképzős diák a bécsi egyházi tanárképző főiskolán (Kirchliche Pädagogische Hochschule – KPH – Wien/Krems) úgy döntött, hogy nem elégszik meg a főiskola nyújtotta gyakorló iskolai lehetőségekkel, hanem maguk keresték meg azokat az iskolákat a német nyelvterületen, amelyek őket érdekelték. Ha sikerült a kapcsolatfelvétel a választott iskolák némelyikével, akkor az iskolaév vagy a nyári szünetük egy részében útnak indultak és felkeresték ezeket az iskolákat (hasonlóképp született David Gribble: Real Educationc. kötete). Tapasztalataikat leírták és a főiskolán el is mesélték élményeiket a többi főiskolásnak és az érdeklődő tanároknak és vendégeknek. Egy ilyen bemutatón ismerkedtem meg velük, és elhatároztam, hogy meghívom őket a Demokratikus Nevelésért Egyesület következő konferenciájára 2020 tavaszára. Sajnos a járvány miatt a meghívás (és a konferencia) kútba esett. Ehelyett most szeretnék egy fordítást közreadni arról, hogy mit tapasztaltak kedvenc iskolámban a harzbergi Bildungsschuléban.

(Magukat Spunk-csoportnak nevezték, egy maguk alkotta rövidítéssel: Studentinnen und Studenten purzeln unglaublich neugierig kreuz und quer durch die Welt, ami magyarul kb. annyit tesz: Nagyon kíváncsi egyetemisták bukfenceznek keresztül-kasul a világon)

Forrás:
https://spunktour.wordpress.com/2019/12/04/bildungsschule-harzberg/

Iskolalátogatási beszámoló: 2019. szeptember 17-18.

A cikk szerzője és a fotók készítője: Benedikt Hageneder.

Bemutatás címszavakban

Cím: Am Harzberg 1, 32676 Lügde-Harzberg

Weboldal: www.bildungsschule-harzberg.de

Az iskoláról általában:

• szabad fenntartású általános iskola,
• 1-4. osztály,osztálybontás nélkül,
• kb. 30 tanuló,
• finanszírozás: kb. 75 %-ban Észak-Rajna VesztfáliaTartomány:
  • az iskola családi vállalkozásként működik,
  • a két tanító látja el az összes funkciót, ami az iskolához kapcsolódik – iskolavezetés, az iskola gazdasági ügyeinek intézése, házmesteri, kertészi, IT funkciók,
  • a magas állami/tartományi támogatás következtében csak kis összegű, szülői adományokra van az iskola ráutalva – ez a költségek 25%-át teszi ki,
• teljes munkaidőben dolgozó igazgató, aki egyébként az oktatásban is részt vesz, 1 tanítónő,
• heti pár órában dolgoznak még szaktanárok (zene, angol, művészet, kísérletek...),
• délutáni foglalkoztatás azoknak a gyerekeknek, akiknek szüksége van rá.

Miért ez az iskola?

Két tanítóképzőbeli professzorom, az „üres papír didaktikája” kapcsán tett mellékes megjegyzései keltették fel az érdeklődésemet az iskola iránti kb. egy évvel a harmadik SPUNK-utazásunk előtt. Az elhangzottak hatására kutatásba kezdtem, és nem sokkal később Falko Peschel (a harzbergi iskolaigazgató) nevére bukkantam. Megrendeltem két könyvet, amelyeket aztán alig tudtam letenni.

1. kép

Peschel nagyon szemléletesen írja le azt a számtalan lehetőséget, ahol a „nyílt tanítás” (open learning, Offene Unterricht) alkalmazható.

Tény, hogy SPUNKTOUR-jaink során és más alkalmakkor is megragadta a figyelmemet ez a két kifejezés – „nyitott” és „szabad” – ami jelentheti például azt,

• hogy mondjuk 3 gyermek az óra alatt „szabadon” és „nyíltan” a folyosón csöndben dolgozhat, vagy, hogy egy 200 gyereket oktató iskolában – bár sokaknak ez lehetetlennek tűnik – szinte nincs két gyerek, aki egy időben ugyanazon a témán dolgozna, vagy hogy az egész épületben külön tantermekben folyik a tanítás, de az ajtók nyitva vannak;
• a „nyitott” jelentheti azt is, hogy az egész osztály ugyanazt a heti programot kapja, amivel péntekig el kell készülnie, vagy hogy minden gyerek a saját heti programját maga készíti el.

Hogy csak egy párat említsek azokból a megfigyelésekből, amelyeket az utóbbi időben tettem. Nagyon nehéz elméleteket és iskolákat összehasonlítani, hatásosságukat mérni, vagy akár az oktatás nyitásáról diskurálni.

Hogy ezt megkönnyítse Peschel, könyvében (Peschel, 2005) a nyílt oktatás következő 5 dimenzióját írja le: szervezési, módszertani, tartalmi, szociális és személyi nyitás. Így ezen dimenziók alapján lehet különböző nézőpontokból az oktatás nyitottságát vizsgálni. Vegyük például a szervezési nyitottságot, ami sokszor egy magasabb nyitottsági fokot feltételez és sokunknak jól elképzelhető.

	Szervezési játéktér	Lehetséges útmutató a tanuló(k)nak
5	Szabad időbeosztás, partner- és helyválasztás hosszú időre vonatkozó egyéni munkamenet	Mikor, hol és kivel akarsz dolgozni?
4	Hosszú távra szóló munkamenet, a szociális forma és a hely egyéni megválasztása	Dolgozz az általunk megadott időben a saját témádon (a munkakörülményeidet saját magad határozhatod meg).
3	Csak óránkénti – vagy időszaki munkatervterv készítése a hely és a forma közösen kerül meghatározásra	Tervezzétek meg és készítsétek el a feladatot a bemutató idejére, a zeneterem és a pincefolyosó használható.
2	Lehetőség van a feladat /altémák kidolgozásának sorrendjét egyénileg meghatározni, a forma és a hely meghatározásában csak részleges beleszólással	Dolgozd ki a feladatot a következő hétre – dolgozhatsz partnerrel, használhatod a műtermet.
1	Szervezési nyitottság csak korlátozott formában: a folyosó is használható, lehetőség a feladat megoldásának sorrendjében való változtatásra, lehetőség a padtárs munkába való bevonására	Oldd meg most a feladatot, mindegy milyen sorrendben, kérdezd meg a szomszédodat, ha segítségre van szükséged. Ha nagyon csendben tudsz lenni, dolgozhatsz a csoportszobában is.
0	Szoros, konkrét feladat-előírás/-megadás	Dolgozd ki a feladatot egymás után (a folyosón, a szomszédoddal együtt).

(Peschel, 2005: 84. oldal)

A nyílt tanítás, mint Peschel kiemeli, azt jelenti, hogy mind az 5 szinten érjük el a nyitottság legmagasabb fokát, ami jóval túlmutat a szervezési feladatok dimenzióján.

Ezért egyesíti Peschel a didaktika 2 formáját-

A fehér lap didaktikája Zehnpfennig és Zehnpfennig után:

A tanítás egy olyan formája, amelyben a tartalmi, a módszertani és a szerveződimenzió teljesen nyitott. Röviden összefoglalva a fehér lap didaktikájában arról van szó, hogy a gyerekek saját, egyéni, kicsi és nagyobb munkamenetekben tanulnak (előadások, szabad szövegek, levelek, saját kis könyvek, saját számtanpéldák stb. segítségével). Nincsen tehát egyetlen előre gyártott tananyag, például tankönyv vagy munkafüzet, amit használni kell. Csak a szükséges iskolaszerek állnak rendelkezésre, mint papír, tanszerek: ABC–tábla, szorzótábla, szakkönyvek. A tanító feladata az óra atmoszférájának a megteremtése, impulzusok adása – Peschel szavaival élve: a tanulás értékének magasra tartása. (lernen hoch halten).

A szociális integráció didaktikája

Amiben aszociális és a személyes dimenzió teljesen nyitott. Röviden összefoglalva, minden résztvevő (tanár és diák) azonos „szemmagasságban” beszélget, dolgozik és él az osztályban/iskolában, amelyet közösen, a demokrácia alapkövetelményei szerint együtt szabályoznak. Szavazáskor mindenkinek azonos értékű szavazata van, függetlenül attól, hány éves. Ilyen megfigyelések a demokratikus iskolákban is tehetők. Ott azonban ez sokszor úgy alakul, hogy a szakórákon a tanítás olyan általános módon történik, hogy a szociális és a személyi dimenzióban eléri ugyan a nyitottság a legmagasabb szintet, de a tartalmi és szervezői szint csak egy alacsonyabb szinten valósul meg.

(Ezzel kapcsolatosan véleményem szerint nagyon ajánlható a bécsi SchülerInnenschule. Amikor ott jártam, csak ámulni tudtam, hogy egy kb. 70 fős plénum előtt két 12 éves fiú a heti iskolagyűlést – beleértve egy viharos érzelmi kitörést – vezette le, méghozzá bravúrosan. Olyan libabőrös állapot volt, amit sose fogok elfelejteni.)

Peschel szintén végzett kutatásokat egy olyan állami iskolában, ahol az egyik osztályban a nyílt tanítás elmélete alapján folyt az oktatás arra vonatkozóan, hogy hogyan fejlődnek ennek hatására a gyerekek.

Hans Brügelmann német pedagógiaprofesszor Falko Peschel könyvéhez írt előszavában írja:

[…] saját akarat a tanári irányítás helyett, individualizálás alulról (alulról szerveződés) a fentről történő irányítás helyett, saját magunk által választott tanulási módok a pedagógiai előírások helyett, tanulás az egymás közötti ismeretcserén keresztül, a tanári okítás helyett. A meglepő eredmény: bár az osztályban sok problémás gyerek volt, és párat speciálisan ebbe az osztályba irányítottak, az átlagos teljesítmény felette volt az összehasonlításban részt vevő osztályoknál, sőt a tanterv által előírtnál is. […]

(Brügelmann, Hans: Kinder machen Schule. In: Peschel, Falko: Offener Unterricht in der Evaluation. Baltmannsweiler 2003, XII.)

2. kép – A Harzbergi iskola kis könyvtára

Kutatásaink során feltűnt, hogy minden iskola a honlapján nagy ígéretekkel és szép képekkel reklámozza saját magát. Ez természetes. Hogy is lehetne másként? A valóság azonban sokszor mást mutat. Az igazi, megválaszolásra váró kérdés azonban: valóban annyira más és jó ez az iskola, mint ahogy elképzeltük?

Ahogy az iskola meglátogatása programunkban egyre közeledett, úgy növekedett a csapatban az izgalom. Ennyire egyetlen iskola sem foglalkoztatott bennünket, még mielőtt egyáltalán ott lettünk volna. Ezen nem is lehet annyira csodálkozni, hiszen én, amikor az általunk meglátogatni vágyott iskolákat bemutattam, igen érzelemtelivé váltam ennél az iskolánál, és már hónapokkal korábban sem spóroltam az idézetekkel, kommentárokkal és összehasonlításokkal, amikor reklámoztam az iskolát. Így például egyetlen lehetőséget sem hagytam ki, hogy arról beszéljek, mennyire meg vagyok győződve róla, hogy ebben az iskolában diák és tanár abszolút demokratikusan és egymást egyenrangúnak tekintve kommunikál egymással. Ennek következtében az elvárásaink igen nagyok voltak. És egyszer csak ott voltunk! Íme megfigyeléseim és gondolataim a látogatásunk kapcsán.

Demokrácia – a szociális integráció didaktikája

Rendszeresen szólít mindenkit 8:30-kor, a tízórai szünet előtt kb. 10-kor, valamint az iskola vége előtt 13-kor az aznapra vagy az egész hétre kinevezett, a körgyülésért felelős gyerek vagy „körvezető”, mondjuk Vera. Gyorsan és rutinosan (ez a két szó adja vissza a legjobban az ebben az iskolában szervezett gyűlések lebonyolítását) gyűltek össze a gyerekek és a tanítók, akiknek volt idejük, és máris kezdődött a gyűlés.

3. kép – A terem, ahol a rendszeres gyűlések vannak

Vera feltette rövid de határozott kérdését, hogy van-e valakinek mondanivalója? Akinek volt, az feltette a kezét. Ez lehetett például egy munka, feladat, amit elő szeretett volna adni, egy konfliktus, amit meg kellene beszélni, vagy egy információ, amelyet meg kell osztani a többiekkel. A gyűlés végén megkérdezte Vera, ki mit fog most csinálni, erre minden gyerek röviden megadta, hogy mivel fog foglalkozni a következő tanulási időszakban. A körvezető többször nyugalomra intette a jelenlévőket, ha szükség volt rá, figyelmeztetéssel illette akit kellet, mindenesetre egy nagyon konstruktív légkört teremtett és tartott fenn mintegy 30 résztvevő mellet. Ez nagy hatással volt rám.

Az egyik diák például egy képekkel illusztrált előadást tartott angolul a tyúkokról. Egy elsős büszkén mutatta meg egy filmfiguráról készült angol nyelvű plakátját. Egy nagyobb diák olvasta fel a plakát szövegét, hiszen az elsős olvasni még nem tudott – csak 3 hete járt iskolába – ehhez hasonló jeleneteknek többször lehettünk tanúi. Mint például akkor is, amikor két elsős kislány egy szöveget mutatott fel, amit ők még nem tudtak elolvasni. Egy tanító betűzte ki nekik egy kezdőbetűk-szavak tábla segítségével.

(Az első osztályosok személyenként kapnak egy hangzótáblázatot, ahol minden betűhöz egy tárgy van hozzárendelve, ami az illető betűvel kezdődik, mint például a „B“-nél banán. Amikor a gyerekek egy szót kiejtenek, le is írhatják azt, még akkor is, ha az nyelvtanilag nem korrekt.)

A két kislány alig tudta abbahagyni a vihogást, annyira tetszett nekik a saját szövegük. Egy gyerek egy madárfészket hozott, amit egy kivágott fa ágai közt talált a kertben, ezenkívül hallhattunk még egy-két hosszabb-rövidebb történetet is. Természetesen a gyerekek az előadás végén megválaszolták a többiek kérdéseit, és meghallgatták az előadásukra vonatkozó visszajelzést, amit a tanárokon kívül a többi gyerek is adhatott. Ezenkívül minden gyerek minősítette saját előadását (--, -,0,+,++), majd a gyűlésvezető megkérdezte a csoport többi tagját, mi az ő véleményük.

A kérdésre – van-e valakinek mondanivalója? – válaszolva nem ritkán egy konfliktusra hívta fel valaki a figyelmet. Kialakult például egy probléma a számítógépnél egy fiú és egy lány között, akik hangosan és erős érzelmekkel tele veszekedtek. Más olyan problémát jelentett, mint például a belülről bezárt WC-ajtó vagy a WC falára rajzolt pénisz. Vera megkérdezte a többieket, majd a konfliktusban érintetteket, hogy minek kéne történnie, hogy kibéküljenek? Nagyon meggyőzően és hatásosan vezette a társalgást, és a végén meggyőződött róla, hogy az adott témát le lehet-e zárni, majd áttért a következőre.

Véleményem szerint minden konfliktusra okot adó probléma komolyan végig lett beszélve, egyiket sem fújták fel vagy bagatellizálták, mindenre kerestek és találtak megoldást, amit közösen szavaztak meg.

A tanárok szerepe a gyűlésben

Mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk, vajon hogy viselkednek a tanárok a gyűlés alatt, és milyen befolyást gyakorolnak a gyerekekre, mert ebben a témában már nagyon sok különböző megoldást láttunk. Magam két nap alatt hat különféle gyűlést kísértem figyelemmel, ahol néha tanárok is jelen voltak. Amikor nem, akkor is normális menetben zajlott az összejövetel. Feltűnt nekünk, hogy például az egyik csoportban jelen volt egy tanár is, aki sokszor közbeszólt, vagyis nem tartotta magát a szabályokhoz. Néha őt is figyelmeztették, de nem olyan sokszor, mint a közbeszóló gyerekeket. Más tanárok teljesen visszafogottan vettek részt a munkában. Később elmesélte nekünk a renitens tanár, hogy neki magának nagyon nehezére esik nem közbeszólni. A gyerekek tudják ezt róla, néha megbocsátják ezt neki, de néha azért őt is figyelmeztetik.

Tulajdonképpen a többiek sem tartották magukat mindig szigorúan a szabályokhoz, különböző intervallumokban és különböző intenzitással lettek hangosabbak, megjegyzéseket tettek, bekiabáltak, de Vera mindig lecsillapította őket. Szerintem egyáltalán nem kérdőjeleződött meg a gyűlésvezető autoritása. Megfigyelésem szerint a tanítónő viselkedését, hogy sokszor nem tudja visszatartani megjegyzéseit, a csoport többi tagja elfogadta, bizonyos mértékig tolerálta.

Egy ehhez passzoló idézet Pescheltől:

[…] a nyílt tanítás koncepciója egymás individualitásának elfogadására ösztönöz, nemcsak az iskolában, hanem a tágabb szociális térben is. Ez azt jelenti, hogy a tanár nem egy előre meghatározott, trükkös módszerekkel teli szociális nevelés módszerével fejleszti a csoportot egy „jól működő egységgé”, hanem például harminc egyedi individuummal együtt indul el egy ismeretlen úton, ahol minden résztvevő pozitív és negatív visszacsatolások révén fejlődhet. [...] (Peschel, 2012,S.166)

4-5. kép: Egy tanulóterem több polccal, gyerekkönyvekkel stb.

Háttérinformációk

Az alábbi kérdésekre adott válaszokat a Falko Peschel folytatott beszélgetésünk során kézzel írott jegyzeteimből vettem. Nem a válaszok szó szerinti visszaadására törekedtem, hanem beszélgetésünk hozzávetőleges rekonstrukciójára.

Kiből lesz gyűlésvezető?

Korábban úgy volt, hogy hetente választottunk gyűlésvezetőt. Viszont az a helyzet állt elő, hogy szinte mindig ugyanazok a gyerekek vállalták el ezt a feladatot. Úgyhogy egy idő után azt a javaslatot tettük, hogy egyszerűen menjünk névsor szerint. Ezt mindenki megszavazta, így azóta hetente új csoportvezető kerül sorra, mindegy, hogy elsős, vagy nagyobb gyerek. Aki akarja, elutasíthatja, vagy választhat magának egy segítőt. Az elsősök is, akik elfogadják a szerepet, szinte mindig jól szerepelnek. Talán még jobban is, kevesebb intenzitással és kisebb hangerővel, mint most ezen a héten a kilenc éves Vera. Aki nem veszi magára a pozícióval járó felelősséget, azt le is lehet váltani. A gyerekek ebből a szempontból eléggé szigorúak, és elvárják a gyűlésvezetőktől a konzekvens, jó vezetést. A megválasztott gyűlésvezetőhöz lehet fordulni a hét folyamán a napi iskolai problémákkal is, például ha konfliktus adódik, illetve más ügyekben.

Leírják/lefektetik a szabályokat?

Nem, ha egy javaslat elhangzik például egy szabályra vonatkozóan, megbeszélik és szavazásra bocsájtják. Ha a többség megszavazta, akkor érvénybe lép. Ha elfelejtik, vagy bizonytalanok, hogy miben is állapodtak meg, akkor egyszerűen újra beszélik a dolgot és újra szavaznak.

Mennyi időt vesz igénybe, amíg egy ilyen beszélgetési és csoportkultúra kialakul, és hogy érik el?

Ez egy hosszú és változó folyamat, ami akár nagyon fárasztó és nehéz is lehet, de nem lehet megkerülni. Nincs hozzá egyszerű útmutató. Az ember hospitálhat demokratikus iskolákban, megfigyelheti, hogy ott hogy működik, de a megvalósítás mindig más, egyedi-egyéni lesz. Falko elmondja, hogy nála ez jó egy-másfél évig tartott, amíg elérte, hogy minden szabályozottan és nyugodtan menjen végbe. Másoknál ez az idő hosszabb, vagy rövidebb is lehet.

Szabályok nélkül – rövid történet Falkótól Summerhillből

Summerhillben többször megtörténik, pár évente, hogy az iskolagyűlésen felszólal valaki, és azt mondja, hogy túl sok szabály van, amit meg kellene szüntetni. Ritkán, de megtörténik, hogy a többség megszavazza, hogy szüntessék meg a szabályokat (természetesen csak azokat, amelyeket nem a törvény határoz meg). Ezután pár napig óriási káosz uralkodik, aztán a többség ismét szabályok után áhítozik. Lassan felállnak az új szabályok. Elsőként például az alvási időt határozzák meg. Falko iskolájában is volt egy hasonló momentum pár hónap eltelte után, a gyerekek arra szavaztak, hogy ne legyen több közös gyűlés. Pár nap múlva minden annyira kaotikussá és kellemetlenné vált, hogy a gyerekek ismét bevezették a gyűléseket, és ennek fontosságát azóta sem kérdőjelezte meg senki.

6. kép – Az iskolai kerti házikó

A tanulási idő – a fehér lap didaktikája

Mint láttuk, Vera az általa vezetett gyűlés végén megkérdezte, ki, milyen feladatot fog a következő órában megcsinálni. Az elsősöknek egy kicsit gondolkodniuk kellett, de a legtöbbjüknek már konkrét terve volt.

„Matekozok. Írok egy történetet. Dolgozom a nyulakról szóló előadásomon. Steffi, segítesz nekem a matekban? Igen. Angol. Írás. Nem akartál délelőtt legalább egy kicsit matekozni? De, tényleg. Az influenzavírusról csinálok előadást. […]”

7. kép – Tanulóterem 6 számítógéppel és egy nagy asztallal több gyerek számára

Alighogy mindenki elmondta mit fog csinálni, Vera felugrott a helyéről, befejezettnek nyilvánította a gyűlést, és pár perc múlva mindenki a maga által választott helyen ült, és egyéni feladatán dolgozott. Ha kellett valami segédeszköz, akkor szereztek maguknak. Mi teremről teremre sétáltunk, és figyeltük, hogy mennyire intenzíven dolgoztak a gyerekek. Az alábbiakban leírom, hogy milyen megfigyeléseket tettem:

• Falko mellett egy nagy asztalnál jobbról és balról két elsős gyerek ül, egyikük előadást ír, a másik egy történetet robotokról. A gyerekek elmondják Falkónak, mit szeretnének írni, Falko elismétli nekik nagyon lassan. Egy hangzótábla segítségével betűről betűre haladva leírják az elhangzottakat. Ez ugyan hosszú ideig tart, de jól haladnak. „A hajó belében olvas Eregon” (Később egy nagyobb gyerek felolvassa a két elsős szövegét, akik büszkén feszítenek, és élvezik a helyzetet.)
• Három lány és egy fiú különféle matekpéldákat oldanak meg.
• Egy elsős gyerek ül egy asztal mellett, és szavakat másol le egy madarakról szóló plakátról. Lassan és nagyon koncentrálva. A bütykös hattyú szónál megakad, később kimondatja egy már olvasni tudó gyerekkel, és a betűtábla (kiejtési táblázat) segítségével megpróbálja leírni. Hosszú ideig figyelem a gyereket, és el vagyok ámulva a kitartásától. Több A4-es lapot tölt meg madarakról szóló szavakkal. Nagy kihívás számára.
• Gyerekek dolgoznak különböző témájú előadásokaikon. Az interneten vagy gyerekek számára írt szakkönyvekben néznek az információk után. Nagy mennyiségű könyv található a könyvtárban és más termekben. Egy gyerek a számítógép mellett ül, és egy, az influenzavírusokról szóló PowerPoint-prezentáción dolgozik.
• A könyvtárban az egyik gyerek a tyúkokról készít angol nyelvű előadást, a másik a Queenről, valaki egy német nyelvű történetet ír, és egy elsős gyerek dolgozik az angoltanárnővel egy plakáton. Ha valakinek kérdése van, nyugodtan kérdezheti a tanárnőt, vagy utána nézhet az interneten.

Különösen megragadott az a nyugodt hangulat, amiben a gyerekek teljes elmélyüléssel és intenzíven, kitartóan dolgoztak a különböző témákon anélkül, hogy erre állandóan figyelmeztetve lettek volna, és nem kellett senkinek sem felügyelni őket. Mindenütt valami más történt, és az ott töltött két délelőtt alatt egyetlen gyereket sem láttam, aki ne elmélyülten dolgozott volna.

Így már értettem mit is ért Peschel a „tanulás megbecsülésén”.

8. kép – Polcok és „szerszámok” némethez és matematikához

Háttérinformációk a tanulási időhöz

Az alábbi kérdésekre adott válaszokat a Falko Peschel folytatott beszélgetésünk során kézzel írott jegyzeteimből vettem. Nem a válaszok szó szerinti visszaadására törekedtem, hanem beszélgetésünk hozzávetőleges rekonstrukciójára.

Mi történik akkor, ha valaki egyszerűen nem akar csinálni semmit, csak játszani stb.?

Ez nagyon ritkán fordul elő, a legtöbb gyerek akar valamit csinálni, és nagyon hamar magával ragadja őket az iskolában uralkodó hangulat. Még az ún. problémás gyerekek is, akik más iskolákban nem tudtak megmaradni, ebben az iskolában rövid időn belül elkezdenek dolgozni, annyira nagy hatással van rájuk a légkör.

Néha-néha azért természetesen előfordul, hogy valaki nem akar dolgozni. Ez itt egy iskola, itt a tanulás a legfontosabb, ez mindenki számára világos, ezért az is mindenki számára világos, hogy minden gyerek más ütemben tud tanulni, más időközönként van szüksége szünetre. Ezért aztán úgy van, hogy a gyerekek kérhetnek külön szünetet, meg kell indokolniuk, hogy miért, és az osztály szavaz, hogy rendben van-e. Ekkor az adott gyereknek egy bizonyos ideig nem kell a tanulással foglalkoznia. Sokan ekkor még intenzívebben kezdenek el dolgozni, mások egyszerűen csak élvezik a szünetet. Ez persze vonzó a többi gyerek számára, és ők is szünetet akarnak kérni. Nemrég egy tanuló szünetet kért, gyorsan csatlakozott hozzá további kettő. Az osztály viszont csak annak a gyereknek engedélyezte, hogy szünetet tartson, amelyik meggyőzően tudott argumentálni, hogy neki erre most valóban szüksége van.

Mi történik akkor, ha egy gyerek mindig csak történeteket akar írni, és nem akar matekozni?

Ilyen is előfordul. Általában az az emberek első gondolata, ha erről az iskoláról hallanak, hogy pontosan ez történik, és senki sem szól bele a dolgokba, a gyerekek magukra vannak hagyva. Ez nem így van. Ilyen jellegű problémát egyszerűen figyelmen kívül hagyni az iskola szempontjából az „elmulasztott segítségnyújtás” kategóriába esne. Ha ilyesmi történik, nem hagyjuk szó nélkül. Viszont az érdekel minket különösen, hogy vajon miért van ez, mi lehet az oka, hogy nem akar matekozni a gyerek. Megkérdezzük, mikor szándékozik hozzáfogni a matekhoz, javaslatokat adunk, kérdezünk. Ha azt válaszolja a gyerek, hogy csak karácsony körül szeretne nekifogni a mateknak, akkor egyelőre hagyunk még neki időt, elfogadjuk a döntését, de bizonyos időközönként újra és újra rákérdezünk. Nem könnyű elfogadni és kivárni. De tulajdonképpen egészen jól működik ez is. Egyes gyerekeknek azt javasoljuk, hogy kössenek saját magukkal egy írásos tanulási szerződést. Némelyek esetében ez nagyon jól működik.

Kijavítjátok a gyerekek által írott szövegeket, illetve hogy reagáltok a hibákra?

A legtöbb gyerek egy idő után magától jön hozzánk, hogy nézzük át, amit írtak, és javítsuk ki a hibákat. Ezt meg is csináljuk, de mindig figyelembe vesszük az adott gyerek lehetőségeit, adottságait. Például rámutatunk olyan hibákra, amelyekkel kapcsolatban tudjuk, hogy a gyerek már ismeri, vagy ismernie kéne őket. Ha nem jönnek a gyerekek, akkor mi figyelmeztetjük őket a lehetőségre.

9. kép – Kis melléképület biciklitárolóval

Utómegbeszélés Falko Peschellel

Hogy működik a matematika saját készítésű anyagok segítségével történő tanulása nálatok? Sokkal több munkalapot láttunk, mint ahogy azt a könyveid alapján elképzeltük. Ez mindig így volt, vagy kevésbé vagytok már konzekvensek, mint amikor a könyveidet írtad?

Elképzelhető. Én magam már nem vagyok annyira az iskola mindennapjaiba integrálva. Régebben biztosan kevesebb munkalapot használtunk, azóta viszont összegyűlt nyilván egy csomó. Vannak azonban dolgok, amiket már nem használunk. Nekem az a tapasztalatom, hogy a gyerekek manapság sokkal kevesebb a matematikai alap/előismerettel rendelkeznek. Korábban úgy volt nálunk, hogy a gyerekek maguk találtak ki egyszerűbb vagy akár komplikáltabb feladatokat. Ez sajnos mára egyre kevésbé jellemző.

Mit kínál még az iskola, amit mi most nem tudunk megfigyelni?

Péntekenként sok olyan dolog van, ami a hét többi napján nincs. Akkor jön például valaki az iskolába, akivel a gyerekek természettudományos kísérleteket csinálnak, valaki művészkedik gyerekekkel, van egy kórusunk is, stb.

Ezen kívül rendszeresen jön egy zenetanár, akinél különböző hangszereken tanulhatnak játszani a gyerekek. Hetente egyszer elbuszozunk a közeli faluba, ahol használjuk a tornatermet.

Mi jellemzi a délutáni felügyeletet?

Minden gyerek hoz magának ebédet, azt közösen elfogyasztják, utána összegyűlnek és megbeszélik, hogy mit fognak csinálni.

Szerveztek osztálykirándulásokat?

Igen. A kezdetektől fogva van egy többnapos kirándulás, ahol minden gyerek részt vesz, az elsősök is. Általában ugyanazokra a helyekre járunk a környéken, például egy középkori parasztudvarba vagy egy erdei iskolába, esetleg egy önellátásra tervezett kunyhóba.

Következtetések

Leginkább az nyűgözött le, hogy mekkora bizalommal vannak itt a gyerekekhez gyakorlatilag az első naptól kezdve, és hogy mekkora felelősséggel ruházzák őket fel ANÉLKÜL, hogy közben magukra hagynák őket. A magam részéről csak annyit mondhatok, hogy én például az életem során akkor tanultam a legtöbbet, amikor bizalmat kaptam, és magam viselhettem a felelősséget ez ügyben.

Nagy kár, hogy a legtöbb iskolában ez nem így van. Ennyire individuálisan felépített tanórát még sehol sem láttam, mint ebben az iskolában, pedig sok helyen jártam már.

Még sok mindent mesélhetnék, igazából nem volt egyszerű hozzákezdeni az íráshoz, most pedig alig akarom abbahagyni. Látogatásunk az iskolában és saját megfigyeléseim a nyílt tanítás módszeréről óriási mértékben kitágították a látásomat, és nagyon kíváncsivá tettek. Elias Kühnnel máris a közös diplomamunkánkon dolgozunk, amelynek témája:

• Milyen mértékben megvalósítható koncepció az osztrák iskolarendszerben a Peschel-féle nyílt-tanítás módszere?

Ezenkívül terveink között szerepel, hogy pár hónapig ebben az iskolában dolgozzunk, hogy több tapasztalatot szerezzünk erről a módszerről. Remélhetőleg találunk majd Bécsben is egy iskolát, ahol ezzel vagy hasonló módszerrel taníthatunk. (Ötleteiket erre az ímélcímre várjuk: hello@benedikt.land.)

Amennyiben többet szeretnétek megtudni erről az iskoláról, akkor jó szívvel ajánlom, hogy látogassatok el Harzbergbe, Peschel iskolájába, vagy olvassátok el a könyveit. Engem ámulatba ejtettek, nevetésre, beszélgetésekre és sok minden újragondolására inspiráltak.

További olvasmányok

Falko Peschel: A projektmódszer és a nyitott oktatás

Hans Brügelmann: A tanítás megnyitásának dimenziói

Erika Brinkmann: A demokratikus elemi iskola

A Spunk-csapat személyes kommentárjai

Viktor Wiesner

A harzbergi iskola volt a legjobban várt állomása az idei Spunk-utazásunknak, már jóval az indulást megelőzően és az ott töltött idő alatt végig ott volt a levegőben egy izgalmas feszültség. Mit is mondhatnék? Most már értem, miért! Még sosem láttam olyan tanítási módszert, ahol a gyerekek ennyire maximálisan részt vehettek a saját oktatásukban. Bár mindig jelen volt egy tanár, néha még több is, akik, ha a gyerekeknek szükségük volt rá. Segítettek, de hogy igazából mit is csinálnak a gyerekek, azt maguk dönthették el. A fehér lap didaktikájának módszere leginkább a németórákon volt nagy hatással rám. A gyerekek azt olvasták és arról írtak, ami érdekelte őket. Segítségükre szakkönyvek, a többi gyerek és a tanárok voltak. A felnőttek nem kritizáltak semmit, hogy mit és hogyan írnak, vagy milyen az irományok külalakja: az írás folyamata és az eredmény állt a középpontban.

Mindenekelőtt a demokrácia, ami ebben az iskolában uralkodik, volt hatással rám. Gyakorlatilag minden a gyerekek részéről indul ki, a döntéseket demokratikusan hozzák, a tanároknak alig kell közbeavatkozniuk, a gyerekek együtt, kollektívan oldják meg a konfliktusokat. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jól működhet. És mindezek – a demokrácia, a gyerekek beleszólási joga – nem szorították háttérbe a tanulást. Sőt, ellenkezőleg, az állt a középpontban.

Teresa Vicentin

Az iskola nagy hatással volt rám, egyrészt mert most láttam először „élőben” egy ilyen csoportgyűlést, másrészt az iskola termei nyűgöztek le. Méghozzá azzal, hogy nagyon kevés dolog volt bennük, leginkább könyvek és nagy asztalok, amik mellett dolgozni lehetett. Egy mondat Falko Pescheltől, ami megfogott: „az iskola azért van, hogy ott tanulhassanak a gyerekek és mi a tanulást nagyon nagyra tartjuk.”

Julia Walter

A harzbergi iskolában az fogott meg a legjobban, hogy láthattam, mennyire önállóan és szuverén módon vezethetnek a gyerekek egy gyűlést, naponta háromszor. Különösen figyelemre méltónak találtam, hogy a gyűlésvezetők állandóan visszakérdeztek, hogy van-e valakinek mondanivalója, problémája, hogy ki mit és hogyan szeretne aznap tanulni. És amikor egy elsős, aki kb. 3-4 hete jár az iskolába, teljes öntudattal válaszolja, hogy angolt, akkor azt gondolom, mindent jól csináltak a pedagógusok.

A visszajelzési kultúra, amit itt gyakorolnak, szintén nagyon meggyőző volt. Hiszen ha én annak idején fel mertem volna olvasni a többieknek a történetemet, és arra azt a választ kaptam volna, hogy nagyon jó, írj még többet, akkor hamarabb lettem volna képes bízni magamban és a képességeimben. Izgalmas volt figyelni a szabad tanulást, amit itt gyakorolnak. A tanulási fázis első szakaszában minden gyerek kiválaszt magának egy helyet, ahol tanulni fog, és teljesen egyszerűen nekifog a dolgának. Sose láttam korábban, hogy tanulnak meg a gyerekek a „szabad írással” írni, így ez számomra egy nagyon értékes tapasztalat volt. Itt valóban sokra tartják a tanulást, és ha a demokráciát is hozzávesszük, akkor ez egy jól átgondolt tanítási módszernek tűnik, aminek az elméletébe még jobban szeretném beleásni magam.

Elias Kühn

Benedikt H. és én azt tervezzük, hogy jövőre pár hónapot ebben az iskolában dolgozunk. Ez a cél, valamint a blogunk, most készülő diplomamunkánk és a kommentárok mind magukért beszélnek. Köszönjük a lehetőséget! Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a megbeszélésünkkor nem éltünk kritikával, és hogy bizonyos helyeken nem fúrtunk mélyebbre. Falko Peschel őszinte, belátó és önkritikus válaszokat adott, ami nekem nagyon imponált.

Fordította: Nemes Ildikó, korrigálta: Fóti Péter.