A szeretet iránytűje

Kerényi Mari könyvajánlója

Glashütter Melinda – Bognár Roman: A SZERETET iránytűje. Arany Iránytű Program. Carpe diem Alapítvány, 2023.

„…a szeretet az, ami még egyáltalán működteti ütött-kopott társadalmunkat…”

A könyv, mely egy nagysikerű program bemutatása, ezzel az igazsággal szembesít bennünket.

Olyan világról ad hírt, melyről feszengve olvasunk. A korai iskolaelhagyás feszítő probléma akkor is, ha most már 16 éves korig sikerült leszállítani a tankötelezettséget. Elvileg tehát csökkennie kellene az iskolaelhagyók arányának, hiszen aki már betöltötte tizenhatodik életévét, az bízvást felhagyhat az iskolába járással. Nem kell mindenkinek érettségi. Egy nehézfejű gyerek is, ha nem trógerkodik, 16 éves koráig éppen meg tud tanulni egy rendes szakmát. A társadalmi felelősség deklaráltan eddig terjed, innentől mindenki magára vessen. Azonban a szakiskolákban az iskolaelhagyás sokszor már a tanév elején szembetűnő jelenség. Egy-két hónap alatt akár a beiratkozott diákok negyede is elpárologhat. Mit lehet tenni?

Elnézést a hosszú bevezetésért, de talán így plasztikusabb, miért hatott és hat revelációként az Arany Iránytű program. A Pentele XXI Alapítvány programja 2020-ban a legnagyobb hatású projektként a NIOK Alapítvány Civil-díját érdemelte ki. A programról Glashütter Melinda: „Visszaadni az önrendelkezés lehetőségét” – Öninterjú az Arany Iránytű Programról címmel számolt be, és az írás, mely az Új Pedagógiai Szemle 2021. 3-4. számában jelent meg, Majzik Lászlóné-díjat nyert. 2023 végén pedig kijött ez a könyv, amely részletesen bemutatja, mit tudott kezdeni egy csapat elkötelezett felnőtt a Pentelei (teljes nevén: Pentelei Mentálhigiénés Általános Iskola, Szakképző Iskola, Szakiskola és Gimnázium) lemorzsolódásra predesztinált diákjaival.

A vállalt feladat pedig az első pillanattól a lehetetlennel határosnak tűnt:

…hogyan tudunk 36-40 beilleszkedési nehézséggel küzdő, csalódott, motiválatlan, zárkózott, ellenálló kamaszt eljuttatni a megfelelő állapotba, hogy a középiskolában sikeresek legyenek, illetve hogyan tudunk egy működő, megtartó közösséget kovácsolni belőlük.

És hogy mégis hogyan sikerült? A pedagógiai innovációt, módszertani különlegességeket keresőknek csalódniuk kell. A könyv nem vonultat fel forradalmi újdonságnak mondható pedagógiai eszközkészletet. Sőt.

…elengedtünk mindent, amit az iskoláról, mint műfajról tudtunk és megpróbáltunk kizárólag arra reagálni, amit a gyerekekből érzékeltünk.

A reveláció ez: a szűkre szabott kereteket felrúgva mertek szabadok lenni. Szabadok a kötöttségektől és szabadok a saját útjuk megtalálására. Mindabból, amit a klasszikus és az alternatív pedagógia kínált, kizárólag azt használták fel, ami hitelesen működtethetőnek bizonyult. És hogy mi az, ami az ezerszeresen frusztrált, hiányokkal jellemezhető gyerekek között működik? Ott, ahol a szociokulturális hendikep tudományosan leírható jelensége mögül személyes traumák, szorongások, depresszió gyötörte arcok tekintenek ránk?

A szeretet iránytűje már a címében megfogalmazza a program ars poeticáját. A program kötőanyaga, a mindennapokat átható és az egészet mozgató energia a feltétel nélküli elfogadás eleven, gyógyító ereje. Ez pedig ezerszer több, mint bármilyen módszer. Az ITM által is támogatott orientációs év keretében megvalósult programban az „arany iránytű” nemcsak a tétován tébláboló gyerekek számára jelentett igazodási pontot. Mindenki teljes személyiségével vett részt ebben a kísérletben és lezárultával senki nem maradt ugyanaz, aki előtte volt.

Mert aki egy olyan lehetőséget kap az élettől, hogy egy évig önmagával, terheinek lerakásával, saját fejlődésével, sikerének felépítésével foglalkozhat, az ezt az időszakot nem felejti el.