Benkő Flóra írása

Vita, vita, minél több vita.

A Szólj Bele! program

A 2014-15-ös tanévben immár ötödik éve valósította meg a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) a Szólj bele! elnevezésű programját. A program az Európai Unió által kezdeményezett Strukturált Párbeszéd folyamat egyik hazai megvalósulása, támogatója az Európai Bizottság, valamint az ezt megelőző két évben a Nyílt Társadalom Intézet. 

A Szólj bele! egy egész tanévet és az ország több régióját felölelő oktatási programsorozat, amelynek célja, hogy ún. konzultációs napokat szervezve párbeszédet kezdeményezzen középiskolás fiatalok és a velük foglalkozó szakemberek, illetve döntéshozók között, valamint hogy alkalmat biztosítson a résztvevő diákok és döntéshozók számára a strukturált véleménymegosztásra, vitára. A program hangsúlyos eleme a fiatalok vitakészségének fejlesztése, valamint lehetőség biztosítása az őket érintő társadalmi szintű kérdések megismerésére és megvitatására. 2010 és 2015 között a Szólj bele! program stábja több mint 8500 középiskolás diákot ért el, 357 pedagógust képzett, 705 döntéshozót vont be 66 település 105 középiskolájában.

Az eddig felsoroltak mellett a program további célja a fiatalok állampolgári aktivitásának növelése, társadalmi kérdések és ügyek iránti érdeklődésének felkeltése volt. A DIA meggyőződése, hogy csak úgy működhet jól egy közösség és egy társadalom, ha a tagjai felelősséget vállalnak magukért és környezetükért, ha aktívan részt vállalnak a közösség életében, jelenének és jövőjének alakításában. 

A 2014-15-ös tanévben a DIA kutatást végzett az általa elért fiatalok körében, megkérdezte őket arról, hogy mit gondolnak a politikai aktivitásról, a közügyek fontosságáról. A kutatás célja volt, hogy képet adjon a középiskolás és egyetemista korosztály közügyekhez kapcsolódó véleményéről, aktivitásáról, és javaslatokat gyűjtsön az említett korosztálytól arra vonatkozóan, hogy mit érdemes másképp csinálni az ő aktivizálásukat illetően. A kutatás alapját képező minta bár vegyes, nem reprezentatív. A résztvevők közül összesen 254 középiskolás és 18 egyetemista fiatal válaszolt. A megkérdezettek között vannak budapestiek, vidékiek, egyetemi hallgatók, gimnazisták és szakközépiskolás diákok egyaránt. Az adatgyűjtés módszertana szintén vegyes volt, a középiskolás diákok kérdőívet töltöttek ki, az egyetemistákat csoportos interjúkon kérdeztük.

Az elmúlt években több kutatás is foglalkozott a fiatalok politikai és közügyek iránti aktivitásával, illetve passzivitásával. A Political Capital (PC) Lelkes fogyasztók, el nem kötelezett demokraták című 2013-ban publikált kutatása rávilágított arra, hogy a fiatalok demokratikus elköteleződése alacsony mértékű, demokráciafelfogásukban nagy jelentőséget kapnak a személyes és anyagi biztonsággal összefüggő elemek, háttérbe szorulnak viszont a politikai és szociális értékek, a tolerancia és a szolidaritás. 

A Magyar Ifjúság 2012 hasonló eredményeket talált a fiatalok politikához fűződő viszonyáról. A kutatás kimutatta, hogy a fiatalok körében a „jó állampolgár” legfontosabb sajátossága a normakövetés, a közösségi szerepvállalás kevésbé fontos elvárás. 

Az egyik legfrissebb reprezentatív kutatás, az Aktív Fiatalok Magyarországért Kutatócsoport felmérése, Az egyetemisták és főiskolások Magyarországon 2015 eredményei is azt mutatták ki, hogy a fiatalok társadalmi részvétele aránylag alacsony szinten stagnál, 40%-uk semmilyen civil-közéleti szervezethez nem kapcsolódik. A Kutatócsoport legutóbbi, 2013-as felmérése óta a fiatalok politikai kiábrándultsága tovább nőtt, a „politika” szóról az eddigieknél is nagyobb arányban asszociálnak negatív fogalmakra, különösen a korrupcióra. Politikai érdeklődésük és a választási részvételi hajlandóságuk is csökkent a két évvel ezelőtti szinthez képest.

A DIA által 2015 tavaszán végzett kutatás hasonló tendenciákat és trendeket mutat, mint a reprezentatív kutatások, így eredményeink releváns kiegészítésül szolgálhatnak a fent említett kutatások sorában. A továbbiakban ismertetjük felmérésünk eredményeit.

A kutatás eredményei

Mi a politika, és mi számít aktívnak?

Mindenkinek mást jelent a politika. Sokaknak a pártpolitika jut eszébe először, van, akinek pedig a közügyek, a társadalmi kérdések és dilemmák is a politika fogalomkörébe tartozik. A kutatásunk során végzett csoportos interjúk alkalmával kiderült, hogy az egyetemista korú fiatalok 80%-a számára a politika egyenlő a pártpolitikával, a maradék 20%-nak árnyaltabb képe van a kérdéssel kapcsolatban. Utóbbi csoporthoz tartozó válaszadóink szerint több dimenziója van a politikának, amiből csak egy a pártpolitika. „A politika értékterhelt szó lett, melyre rárakódott sok negatív jelző, és ezzel, amikor közügyekről beszél valaki, abban nem is realizálódik, hogy ő is politizál épp.” A politika egy másik dimenziója azonban a közügyek köre, a társadalmi problémák és kérdések területei, és az ezen területeken tevékeny szereplők, például a civil szervezetek, akiknek fontos szerepük van különböző kisebbségi csoportok érdekképviseletében. Többek meglátása szerint az érdekképviselet a közös pont a pártpolitikusok és a civil szervezetek között.

Az interjúalanyok többsége aktívnak tartja magát politikailag, aktivitásuk mibenlétét abban látják, hogy rendszeresen olvasnak híreket, figyelemmel kísérik, hogy mi történik az országban és a világban, rendszeresen tájékozódnak, illetve többen végeznek önkéntes munkát különböző civil szervezeteknél, ezzel az aktív szerepvállalással igyekeznek tenni a társadalomért.

A megkérdezett középiskolások mindössze 24%-át nagyon, 55%-át kicsit érdeklik a társadalmi kérdések. A politika iránti érdeklődést részben befolyásolni látszik a megkérdezettek kora, miszerint minél idősebb a válaszadó, annál inkább érdeklik a társadalmat érintő kérdések, azonban az alacsony mintaszám miatt a két változó között biztos összefüggést nem mondhatunk.

Eleget beszélgetünk a közügyekről?

Míg az interjúkon részt vett egyetemista korú fiatalok elmondása szerint egymás közt rendszeresen beszélnek közéletről, közügyeket érintő témákról és így pártokhoz köthető politikáról is, addig a középiskolás megkérdezettek saját bevallásuk szerint korosztálytól függetlenül ritkán beszélgetnek akár családjukkal, akár barátaikkal vagy osztálytársaikkal politikáról, aktuális hírekről. A többség inkább családjával szokott beszélgetni az említett témákról, és osztálytársaikkal a legkevésbé.

Milyen gyakran szoktál társadalmi kérdésekről beszélgetni?

Mit számít a fiatalok véleménye?

Az eddig felsorolt adatok alapján láthatjuk, hogy a fiatalokat nem igazán érdekli a politika, sokakat annyira nem, hogy híreket sem olvasnak. De vajon mi lehet ennek az oka? Lehet-e azért, mert a fiatalok azt érzik, hogy a politikusokat, döntéshozókat nem érdekli a fiatalok véleménye, a fiataloknak nincs beleszólási lehetőségük a közügyekbe, így nem is vonódnak be? Biztos választ a kérdésre nem tudunk adni, de kutatásunkból az kiderült, hogy bár van különbség helyi döntéshozatal és országos politika között, a többség azt érzi, hogy a fiatalok véleménye nem számít a politikusok számára. A 13-19 éves, középiskolás korosztály úgy érzi, hogy az országos politikusokat nem érdekli a fiatalok véleménye, a válaszadók 78%-a szerint az országvezetést sem. A helyi politikusok esetében valamivel jobb a helyzet, de nem sokkal, ott 60% az arány.

Az egyetemista korú megkérdezettjeink is hasonlóan látják, szerintük sem érdekli az országos politikusok többségét a fiatalok véleménye, illetve nem is próbálják megszólítani őket. Egyetlen országos politikai pártot emeltek ki, amelyik próbálja megszólítani a korosztályukat, és egyszerű, letisztult kommunikációjával, valamint egyéb közösségformáló tevékenységével sok esetben célba is ér a fiataloknál, ez a Jobbik. A többi pártnál is láttak próbálkozásokat a fiatalok bevonását illetően, de „kínosnak és kellemetlennek” nevezték azokat a kezdeményezéseket. 

A megkérdezettek kiemelték, hatékony módját sem látják annak, hogyan lehetne beleszólni a közügyekbe, különösen az országos szintű döntéshozatalba.

Mennyire van lehetőség beleszólni a(z) országos/helyi ügyekbe?

A helyi ügyekbe kisebb településeken inkább van lehetőség beleszólni, mint városban, vagy országos szinten. Kisebb közösségeknél lehetséges, hogy állampolgári kezdeményezéseknek teret adjon a városvezetés, hiszen ott általában mindenki ismer mindenkit, így könnyebb is nyomást gyakorolni, vagy változást elérni a döntéshozóknál.

Az országos politikánál más a helyzet. A válaszadók 45%-a azt érzi, hogy az országos pártpolitika csak egy színjáték, ahol megvan a díszlet, a színészek (a politikusok), az írók (a tényleges döntéshozók), és a szponzorok (a gazdasági szereplők). Úgy látják, állampolgárként nincs lehetőség arra, hogy beleszóljanak az országos ügyekbe, mert valójában a színfalak mögött dőlnek el a kérdések. A megkérdezettek között, és véleményük szerint a korosztályukban is általában sokakat emiatt nem érdekel már a politika.

Mit tehetek, ha bele akarok szólni?

Abban egyetértés mutatkozott, hogy egy állampolgár számára a véleménynyilvánítás különböző módjai állnak rendelkezésre. Érdekes ellentét van a mintánkban szereplő középiskolások és egyetemista korúak között, ugyanis a középiskolások 48%-a számára (21% kizárólag a szavazás eszközével élne) a 4 évente megrendezett választás az az eszköz, melyet legszívesebben használ/használna arra, hogy beleszóljon a közügyekbe. Ezzel ellentétben az egyetemista korú válaszadóink több mint 50%-a szerint a szavazás a legkisebb befolyást jelentő beleszólási eszköz. További ellentét van a két korosztály között a tüntetések hatékonysága kapcsán, ugyanis a középiskolások között ez volt a második legnépszerűbb beleszólási mód, a diákok 22%-a választotta. A 20 fölötti válaszadóink között többek szerint olyan szokássá vált a tüntetés, mint egy átlagos délutáni program, és ez elveszi az erejét. A fiatalok nem érzik, hogy a tüntetésekkel igazán el tudnák juttatni a hangjukat a döntéshozókhoz, úgy látják, pusztán arra jó, hogy erőt és támogatást kapjanak, nincsenek egyedül az adott ügyben, nem csak ők gondolják azt, amiről az adott tüntetés szól. „Tüntetni nem azért megyünk, mert elhisszük, hogy bármit is elérhetünk vele, hanem kötelességből” – mondta az egyik interjúalany.

Mi a megoldás?

Az interjúk során többször felmerült a kérdés, vajon mitől van az, hogy a fiatalok többsége nem foglalkozik a politikával. A válaszokból kiderül, nem érzik a véleményük fontosságát, a közügyekbe való beleszólás lehetőségét, de ezen túl többször felmerült a kritikus gondolkodás, és a hétköznapi viták hiánya. Interjúalanyaink 82%-a szerint az oktatás a kulcsa annak, hogy az emberek gondolkodó, aktív állampolgárokká váljanak, ugyanis az iskolának kellene megtanítania arra, hogy az ember ne fogadjon el mindent feltétel nélkül, hanem járjon utána a dolgoknak, vizsgálja meg több szempontból azokat. „Arra lenne szükség, hogy az emberek értsék az alapvető közéleti problémákat, a mai tömegoktatás nem kedvez a kritikus gondolkodásnak” – mondta az egyik válaszadónk, míg egy másik így fogalmazott: „Vita, vita, minél több vita. Egymással, ha van lehetőség, akkor szerveződéseken belül, azok között. Minél szélesebb körben kell vitázni, ami viszont nagyon nehéz. Nehéz elérni tőlem különböző gondolkodásúakat.”

Az interjúk során kiemelték, hogy az oktatást tágan kell értelmezni, más szóval nem csak a formális oktatási helyzeteket preferálják, hanem a nem-formális és informális tanulási lehetőségeket is. Ennek megfelelően azt gondolják, hogy műhelyeket, fórumokat kell szervezni, ahol a diákok teret kapnak arra, hogy megbeszéljenek számukra fontos kérdéseket. A fiatalok jelentős szerepet tulajdonítanak az oktatással foglalkozó civil szervezeteknek – véleményük szerint fontos hiánypótlók tudnak lenni –, valamint az oktatás decentralizáltságának. Elmondásuk szerint központi intézkedéseket kellene tenni arra, hogy az oktatás minél decentralizáltabb legyen, ezzel önállóságot adva az iskoláknak, és a tanároknak.

A válaszadaók kortól függetlenül egyetértettek abban, hogy a tudatos és aktív állampolgárok nevelésében az iskolának fontos szerepe van. Meglátásuk szerint az iskola a következőkkel járulhatna jelentősen hozzá az állampolgári felelősségre, részvételre nevelésükhöz: a válaszadók 48%-a mondta, hogy a felelősségvállaláshoz és részvételhez szükséges készségek erősítésével (vita, véleménynyilvánítás ösztönzése az órákon); 40%, hogy a diákok véleménynyilvánítására többféle fórum létrehozásával (diákújság, iskolai ügyekkel kapcsolatos nyilvános véleményezés); 30% pedig, hogy az állampolgári ismereteket célzó tantárgyak erősebb jelenlétével tudna az iskola hozzájárulni a diákok állampolgári neveléséhez. A politikusok, döntéshozók meghívását az iskolába, és az iskolai közösségi szolgálat, iskolai önkéntesség erősítését arányaiban jóval kevesebbszer javasolták a megkérdezettek.

Összegzés

Kutatásunk eredményei alapján elmondható, hogy a fiatalok többsége nem nagyon érdeklődik a társadalmi kérdések iránt, de teljesen nem utasítja el azokat. Sokan tehetetlennek érzik magukat, többen nem látják a cselekvés értelmét, mert túl kicsinek látják magukat a rendszerben. Abban korosztálytól függetlenül egyetértés volt válaszadóink között, hogy ahhoz, hogy az emberek érzékenyebbé váljanak a társadalmi kérdések iránt, fórumokra és beszélgetésekre, vitákra van szükség, valamint az ezekben való aktív részvételhez szükséges készségek fejlesztésére, mert ezek megléte nélkül az sem tud eredményt elérni, aki aktív szeretne lenni a közügyek terén.

Munkánk során azt tapasztaljuk, hogy ezen igényre megfelelő választ ad a Szólj Bele! program, hiszen a konzultációs napok elsődleges célja az, hogy a fiatalok minél többet megtudjanak, elgondolkodjanak, és egymás között beszélgessenek társadalmi ügyekről, a társadalmi felelősségvállalásról, az aktív állampolgárság fontosságáról és mibenlétéről. A DIA által szervezett programokon változatos eszközökkel és módszerekkel fejlesztjük a diákok azon készségeit, amelyek szükségesek a hírek tudatos fogyasztásához, véleményük megfogalmazásához és hatékony kifejezéséhez. Az ügyek és dilemmák több szempontú körüljárása és megvitatása fejleszti a kritikus gondolkodást, a társadalmi érzékenységet, az empátiát. A társaikkal és a döntéshozókkal folytatott beszélgetések és a biztonságos közegben elmondott felszólalások, a nyilvános beszéd gyakorlása segíti a fiatalokat véleményük nyílt vállalásában.