Mi történt minálunk farsangkor?

Körömi Gábor, Szabó Zsófia és Tóth Zsuzsa Judit írása.

Művészeti iskolás csoportok farsangja Csepelen 2015. február 16-án.

Az iskola bemutatása 

A Nagy Imre Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 2013. január 1. óta állami fenntartású összetett iskolaként működik Csepelen. Előtte (bölcsődével, óvodával, közművelődési és könyvtári intézményegységgel kiegészülve) a Nagy Imre Általános Művelődési Központ két intézményegysége voltunk. Az ÁMK filozófiájában kiemelt helye van a különböző intézményegységek együttműködésének, s ez szerencsére az átalakulás után is megmaradt. A művészeti csoportok és az általános iskolai osztályok továbbra is használják a közművelődés tereit, részt veszünk az ÁMK életében a bölcsődei programoktól a nyugdíjas rendezvényekig. A fenntartóváltás után összetett iskolaként működünk, melyben a két közoktatási funkció elkülönül, de az adminisztrációban és a (közös) vezetésben szoros együttműködésben vagyunk.

Az alapfokú művészeti iskolában (vagyis az AMI-ban) a gyerekek színművészet-bábművészet, képző- és iparművészet valamint táncművészet ágon választhatnak délutáni művészeti elfoglaltságot. Az ÁMK mellett még öt telephelyen tartunk képzést, tanulóink egyharmada nem a saját általános iskolánk tanulója. 

A táncművészeti ág két pillére a néptánc tanszak és a társastánc tanszak. A néptánc tanszakon régi hagyomány a farsangi mulatság, ahol a gyerekek táncházzal, népi játékokkal, a néptáncos műsorszámokkal és közös énekléssel űzik el a telet. A programokba évek óta igyekszünk bekapcsolni más művészeti ágak csoportjait, így az alapvetően néptáncos program nyitott a többi csoport és pedagógus felé is. 

Néptánccsoportjaink szorosan együttműködnek a Kis-Csepel és a Csepp-Csepel Táncegyüttesekkel, a tagok többsége az AMI tanulója is. A táncegyüttesek a farsanghoz kapcsolódó műsorral szoktak fellépni. Idén szerettük volna a farsangi mulatságba a többi művészeti ágat is jobban bevonni, ezzel megújítani és összművészetivé tenni a mulatságot.

A program tervezése 

Az AMI-s farsang időpontját már év elején az éves munkaterv összeállításánál meghatározzuk. A program egyeztetése, pontosítása, a partnerek és résztvevők igényeit is figyelembe véve, általában a félévzáró értekezleten, a második félév programjainak áttekintésekor történik. Mivel a farsang mozgó ünnep, gondot kell fordítani a farsangi időszak pontos kiszámítására. Ebben az évben „rövid farsang volt”, mivel a vízkereszt (január 6.) és hamvazószerda között időszak összesen 43 nap volt. Közben természetesen alkalmazkodnunk kell az ÁMK, az általános iskola és a néptánccsoportok programjaihoz is, így idén a választás egy hétfőre (a húshagyó keddet megelőző hétfőre), 2015. február 16-ra esett. 

Idén, mivel valami újszerűt szerettünk volna csinálni, megkértük néptánctanárunkat, hogy gyűjtse össze a farsanghoz kapcsolódó szokásokat, jelképeket és szimbólumokat. Felmerült mint motívum és szokás az alakoskodás, párkeresés, párválasztó játékok, a házasság, tréfás esketés, lakodalmas játékok, lakodalmas táncmulatság, téltemetés, lány- és legénycsúfolók, tűzgyújtás és a rossz dolgok elégetése.

A következő lépés az volt, hogy a művészeti iskola vezetőiből, néptánctanárából és szabadidő-szervezőjéből álló team elkezdett az ötletek mentén közösen gondolkodni a programról. Minden ötletet átbeszéltünk, majd közösen alakítottuk ki a koncepciót, kirostáltuk a tematikába nem illő ötleteket. Így alakult ki, hogy ezt a farsangot a párválasztás, a lakodalom témája köré szervezzük. Eddigi farsangjaink állandó programja volt egyrészt a fánkevés, másrészt a programzáró közös tűzgyújtás, amit a gyerekek mindig nagyon élveztek. Ezekről idén sem akartunk lemondani, így beépítettük az új tematikába. Következett az ötletek és a téma kidolgozása: játékokra és tevékenységre fordítása, valamint a feladatok és felelősök egyeztetése. A csoportmunkát a forgatókönyv megírása követte, amiben már szerepelt, hogy kinek mi a feladata a program előkészítésében és lebonyolításban, illetve hogy melyik játéknak, tevékenységnek mi az anyag- és eszközigénye.

Kommunikáció

Egy olyan művészeti iskolában, amelyik több telephellyel működik és a gyerekek fele nem a székhelyen veszi igénybe a művészeti oktatást, nehezebb feladat a kapcsolattartás és kommunikáció mind a tanárokkal, mind a diákokkal és szüleikkel. Ennek áthidalására több fórumot és eszközt is használunk. Az eseményről olyan plakát készült, amely kisebb méretben is jól mutat, így szórólapként is használható volt. Ezt minden tanárunk és kollégánk megkapta e-mailen a forgatókönyvvel együtt. Megkértük őket, hogy sokszorosítsák és osszák ki a gyerekeknek. A szülőket, akik már számítottak az eseményre, hisz hagyományról van szó, a minden szülő e-mailcímét tartalmazó szülői hírlevéllista segítségével szintén elektronikus levél formában tájékoztattuk. Az esemény plakátja és meghívója felkerült a művészeti iskola honlapjára is. Természetesen a csoportvezetők a foglalkozásokon személyesen is meghívták a gyerekeket és szüleiket. A program nyilvános, minden érdekelődő számára látogatható volt. A diákok szülőkkel, testvérekkel érkeztek. A szülők és a pedagógusok mellett egyeztettünk a néptánccsoportok együttesvezetőivel, az ÁMK-bölcsőde konyhájával, a karbantartókkal és a közművelődéssel is.

Farsang néptáncos szemmel

Az iskolánkban hagyományosan megrendezésre kerülő farsangi mulatság néptáncpedagógusi szemmel a lehetőségek tárházának tekinthető, hiszen alkalmat nyújt a zene, a tánc és a népszokások bemutatására, hétköznapokban történő kipróbálására. Függetlenül attól, hogy a gyerekek milyen korábbi néptáncos vagy folklórtudással rendelkeznek, az egyes népszokások XXI. században való alkalmazása számos pozitív hatással bír mindnyájukra, hiszen testközelből, játékos formában ismerkedhetnek meg a hagyományos paraszti társadalom szokásrendjével. Ez mindenféleképpen előnyt jelent a tanórákon történő elméleti oktatással szemben.

Az alapfokú művészeti iskola néptánc tanszakos tanulói számára a farsangi mulatság egyértelműen a tanórán tanultak gyakorlati alkalmazásának lehetőségét jelenti. Ez egyrészt igaz a folklórismeret tantárgy keretei között tárgyalt népszokásokra, másrészt pedig a néptáncórán elsajátított táncokra is. Az ember azt gondolná, a próbák során való tánc éppen elég gyakorlati, azonban teljesen más, amikor a gyerekek a 45 perces órán a pedagógus irányításával a megadott táncokat „kötelezően” gyakorolják – még ha improvizatív jelleggel is –, mint amikor maguk állnak be egy táncházba, ahol szabadon, tanártól és tananyagtól függetlenül, kötetlenül járhatják saját táncukat. A nagyobb korosztály számára – akik már szélesebb körű ismeretekkel rendelkeznek az egyes táncokat illetően – ez nagyon jó alkalom a tanultak mindennapokban való alkalmazására. A kisebbek – akik még kevésbé jártasak az egyes táncanyagokban – szívesen állnak be a táncoktatásba, ahol megfigyelhetik a nagyobbakat. Így amellett, hogy természetes módon tanulnak (ahogy a hagyományos paraszti társadalomban is történt), valamiféle jövőképet is kapnak arról, szorgalmas gyakorlással, hova fejlődhetnek. Az együttesek bemutatója pedig alkalmat nyújtott egy másfajta közösségi „munkába” való bepillantásra is. Emellett a farsangi program nagyon jó lehetőséget biztosított a különböző korosztályok közös munkájára, együttműködésére is. Mind a játékok, mind a táncházak ideje alatt megfigyelhető volt, hogy a nagyobbak milyen kedvesen segítették a kisebb gyerekeket, akik lelkesen figyelték az idősebbeket.

A farsangi mulatság nem csak a táncos növendékek számára volt meghirdetve, így rengetegen jöttek, akik először láttak néptáncot vagy éppen hagyományos népszokásokat. Számukra igazán újdonságot jelentett a néphagyományok egy-egy kis szeletének, valamint a néptánc és népzene alapjainak megismerése. Nagyon fontos, hogy a XXI. század rohanó világában tisztában legyenek a gyerekek is, milyen értékek és szokások uralkodtak egy régebbi korban, amelyek alternatívát jelenthetnek a mai értéktelenséggel szemben. Természetesen ezeket valamelyest modernizálva, emészthetőbb formában, gyereknyelven tálaltuk a résztvevők elé, akik lelkesen álltak be a játékokba és táncokba. Ezen felül lehetőségük nyílt a gyerekeknek, hogy megismerjék az AMI néptánc tanszakának, illetve a Csepp-Csepel és Kis-Csepel együttesek munkájának gyümölcsét. Ízelítőt kaphattak abból, hogyan néz ki egyáltalán a néptánc, mit művelhetnek egy táncpróbán. 

A program előkészítése

Az előkészítés egyik feladata volt a tréfás esküvői szöveg megtalálása, illetve megírása. Ehhez megnéztünk a YouTube-on több ilyen jelenetet, valamint a magyar folklórban is kerestünk szövegeket az interneten. Így akadtunk rá Dömötör Tekla gyűjtésére, amelynek szövegét alapul vettük. Így alakítottuk ki a későbbi párbeszéd vázát.  

A rendezvényre kb. 60-70 gyermeket vártunk, ezért a tervezés fázisában úgy határoztunk, hogy a farsangolók 6 csoportban fognak dolgozni. Ennek megfelelően 6 egyforma kb. két méteres hullámkarton figurát vágtunk ki. A figurák díszítéséhez kézműves alapanyagokat és eszközöket készítettünk össze egy-egy kosárba. 

Elő kellett még készíteni: 

• a maskarázáshoz 3-3 szemceruzát, illetve rúzst;
• a bolond esketéshez a párválasztó „tájegységkártyákat”; 
• a jó és rossz tulajdonságok összegyűjtéséhez kék és rózsaszín cédulákat;
• a bevezető seprűs tánchoz egy jóféle cirokseprűt (ennek beszerzése a „partvisvilágban” már nem is olyan egyszerű); 
• az esketéshez, lakodalmi menethez, valamint a legény és leánycsúfolókhoz népi ritmushangszereket és kereplőt. 

A színháztermet úgy rendeztük el, hogy a terem szélén körben székek sorakoztak, melyekre a szülők, szemlélődök kényelmesen le tudtak ülni. A terem szélén körben 6 asztalt helyeztünk el. Ezekre előre odakészítettük a „kézműves” kellékeket a kosarakba. A terem közepén sok hely maradt a játékokhoz és a tánchoz. A színházterem előtti galériában felállítottunk két ruhatári fogast a kabátoknak és táskáknak. Az udvaron előkészítettük a tűzfogó tálcát, amire már megépítettük a rőzsehalmot, és belocsoltuk, hogy könnyen meggyulladjon.

A program ismertetése és lebonyolítása

Az eseményre hétfő délután a tanítási idő után, ½ 5 órai kezdettel került sor. Az első félórában, arra az időre, amíg a résztvevők többsége megérkezett, gyülekező játékokat, párválasztó, párosító népi és dramatikus játékokat fűztünk egybe. A játéksort néptánctanár és drámatanár vezette. Játszottunk „Barátvadászatot”, „Boglya tetején”-t, „Ház-gyerek-vihar”-t, jártunk „Seprűtáncot”. A játékokat húszperces táncház követte, amiben néptánctanárunk sárközi ugróst tanított a gyerekeknek először nagy körben, majd négyes kis körökben. Az óriásbáb-készítéshez szükséges hat kis csoportot a részvevők szabadon alakíthatták ki. Arra figyeltünk, hogy a csoportok körülbelül egyforma létszámúak legyenek. Elsősorban azok kerültek egy csoportba, akik a művészetis csoportokban is egy évfolyamban voltak, ez tudatos döntés volt, most úgy gondoltuk, hogy azok dolgozzanak együtt, akik már ismerik egymást. A csoportok első feladata az volt, hogy egy-egy céduláról kihúzzák bábujuk nemét, vagyis hogy milyen bábot, fogurát kell majd készíteniük. A kosárban található rúzzsal vagy szemceruzával a lányt húzó csoport minden tagjának ki kellett pirosítani az orcáját, a fiú csoportok tagjai pedig bajusz rajzoltak egymásnak. Ettől fogva már meg lehetett ismerni, hogy ki melyik csoporthoz tartozik, mert a csoportok ösztönösen egyformára festették magukat. Volt harcsabajszú, kackiásan kunkorodó és legényesen kihegyezett bajusz. A gyerekek nevet adtak a bábujuknak. A következő összetett drámajátékos feladatban a csoportoknak egy-egy állóképben kellett megmutatniuk, mi a figurájuk foglalkozása, mestersége, miben a legügyesebbek. Az egyik kovács lett, a másik szabó, a harmadik fiú pedig karatézásban jeleskedett. A lányok a táncban, rajzban és a kosárfonásban bizonyultak a legügyesebbnek. Ezután következett a bábok öltöztetése. A gyerekek szabadon használhatták az odakészített eszközöket, kellékeket. A rongyokból felöltöztették őket, szemet, szájat, arcot rajzoltak nekik. Béla nagy sörényt és szakállat kapott barna fonalból. A szabó figurája mesterségét is megmutatta, mert olló és anyag volt a kezében. Miközben készültek a bábok, a csoportok kitalálták, hogy a saját figurájuk milyen jó és rossz tulajdonsággal rendelkezik. A bábok öt jó és öt rossz tulajdonságát összegyűjtötték, majd különböző színű cédulákra felírták.

A csoportok tevékenységének tervezésekor kitaláltunk tartalék feladatokat. Ilyen volt például a figurák kedvenc nótájának kitalálása és előadása, illetve jeligés apróhirdetés megfogalmazása, amelyben párt keresnek szereplőjük számára. Mindkettő izgalmas játék lett volna, azonban nem jutott rájuk idő.

Amikor a bábok elkészültek, következett a tréfás esketés. Az esküvőhöz a párokat „tájegységkártyával” (Mezőség, Kalotaszeg, Szatmár) sorsoltuk össze: az azonos vidékről származók lettek egy pár. A pap a nótárius segítségével összeadta a párokat. Az esketés szövegébe beleszőtte a házasulandók összegyűjtött jó és rossz tulajdonságait is. Ez máris hozzájárult az emelkedett hangulathoz, mert a gyerekek maguk is humorosan oldották meg a feladatot. 

A tréfás esketés dramaturgiája, az egyszerűsítés kedvéért, visszhangjáték volt. A pap feltett kérdésére a nótárius felelt, amit a bábut képviselő csoport megismételt. Az esküvőt latinos halandzsaáldás és esküvői csoportkép zárta valódi fényképezkedéssel. 

Kezdődhetett a lagzi, amelyet táncmulatság vezetett be. A násznép szórakoztatásáról a Kis-Csepel Táncegyüttes karikázója gondoskodott, a táncegyüttes vezetője tavaszköszöntő népdalt tanított a sokadalomnak. 

A műsor végén várt ránk a lakoma: farsangi fánkkal kínáltuk a gyerekeket. Ennek végeztével a násznép énekelve és legény-, illetve leánycsúfolókat csujogatva kivonult az udvarra, ahova már elő volt készítve a tűz. A tűz körül az egyik drámás csoport, amely erre előre felkészült, népi ritmushangszerek kíséretével csúfolódó szövegeket adott elő, amit a násznép utánuk mondott. Közben meggyújtottuk a tüzet, majd a cédulákon összegyűjtött rossz tulajdonságokat egyenként beledobáltuk a tűzbe, így szabadítva meg farsangi szereplőinket és magunkat a tisztátalanságtól, rosszaságtól és rontástól.

A program megvalósításában néptánctanárunkon kívül részt vett a két drámatanár, a szabadidő-szervező és a jelmez- és viselettáros, közösségi szolgálatot teljesítő középiskolásokként segítségünkre voltak volt növendékeink is, valamint néhány csoport munkájába szülők is bekapcsolódtak. 

A rendezvényt a tűz biztonságos eloltása és az elpakolás, takarítás zárta.

Lezárás, értékelés, visszajelzés

Az eseményről mind a szülőktől, mind a kollégáktól pozitív visszajelzéseket kaptunk. Pozitívumként leginkább az esemény összművészeti voltát és tevékenység-központúságát emelték ki. A néptáncos és drámás gyerekek nem bánták, hogy erre a farsangra nem kellett beöltözni. Az eseményről készült fotók felkerültek a művészeti iskola honlapjára. A bábukat pedig a művészeti iskola öltözőiben díszletként, dekorációként helyeztük el.