Miért nem vették észre időben?!

Czenner Júlia írása

A nem megfelelő ellátás nem csak érdemjegyekben mérhető hátrányt okoz.

A részképességzavarra utaló jeleket gyakran elhanyagolhatónak, kinőhetőnek gondolja a védőnő és a gyermekorvos, a szülő pedig nem tudja, mire kell odafigyelni. A kifürkészhetetlen alulteljesítés esetén a szülő hibáztatja saját magát, a gyereket és a pedagógust is. De vajon ki a hibás?

A mozgás- és a beszédfejlődést számos olyan tényező (veleszületett vagy szerzett agyi történések) befolyásolja, ami kihat az agy információfeldolgozó képességére. Jelzésként szolgálhat a járás és a beszéd kezdetének ideje. Szakítani kell azokkal a régebbi nézetekkel, hogy a 3 éves kisgyermek azért nem beszél, mert nincs mondanivalója. A beszédhiba javításával sem szabad várni nagycsoportos korig, mert befolyásolhatja a nyelvi készséget is. A gyakori fülgyulladás is okozhat eltérést a beszédészlelésben és a beszédértésben.

Sok olyan játék és tevékenység kimarad a kisgyermekek életéből, mely az iskolai készségek megfelelő fejlődéséhez nyújthat segítséget. Például eltűnnek a fűzős cipők és a gombos ruhák, vagy nem kell a sütit gyúrni és nyújtani, mert készen kapható a boltokban.

Szükség van olyan ismeretanyagra, melyből tájékozódhat a szülő, hogy melyik tevékenység mely képességét fejlesztheti.  A képességbeli eltérések együttese bonyodalmat okozhat a tanulás során, például a térirányok érzékelése hat az írásbeli matematikai műveletek kivitelezésére, a csökkenő és növekvő sorozatok alkotására, térképhasználatra, szövegben való tájékozódásra, tábláról való másolásra.

A védőnők képzése során biztosítani kellene a megfelelő tananyagot a részképességzavarokról, hiszen ők követik nyomon a gyermek fejlődését egészen iskolás korig. A fejlődésben tapasztalt komolyabb eltérés esetén a gyermekorvosnak jelzik a problémát, aki a megfelelő helyre irányítja a gyermeket. 2014 májusában a Rubrika Gyógyműhelyben tartott előadások bizonyítják, hogy érdekli a problémakör a védőnőket.

Az óvodában a 2013/2014-es tanév előtt óvónő- és óvodafüggő volt, hogy miként kezelték a gyermekek részképességzavar-irányú veszélyeztetettségét. A 2013/2014-es tanévtől kötelező a DIFER vizsgálat elvégzése minden iskolaköteles korba lépő gyermeknél. A DIFER hét elemi alapkészség feltérképezését segíti, mindegyikük a személyiségfejlődés, az iskolai tanulás szempontjából kritikus jelentőségű előfeltételnek tekinthető.

Abban az esetben, ha a szülő és az óvodapedagógus véleménye jelentősen eltér a gyermek képességeit illetően, érdemes vizsgálatot vagy felülvizsgálatot kezdeményezni a területileg illetékes szakszolgálatnál.

Ha a DIFER az iskolai teljesítést hátráltató problémát jelez, meg kell fontolni az iskolába íratás előnyeit és hátrányait. Ha már a vizsgálat előtt szembetűnik a szülőnek, hogy a gyermek valamit másképpen csinál, mint az elvárt lenne, vagy lassabb a gondolkodásmódja, esetleg gondot okoz a ceruzahasználat, érdemes szakemberhez fordulni, hiszen a készségek fejleszthetők.

A gyermek képességkülönbsége nem jelenti az értelmi képesség gyengeségét is, csupán azt, hogy valami nem működik az életkorának megfelelően. Az idegrendszere nem elég érett az új élethelyzet koordinálásához. Az elsietett iskolába íratásnak következményeként felléphet

• teljesítményszorongás,
• magatartászavar,
• a szülő–gyermek kapcsolat romlása, ha folyamatosan veszekedni kell a tanulás miatt, esetleg ha a gyermek füllenteni kezd a jegyeiről a büntetés elkerülése végett.

Ahhoz, hogy a gyermek a szülő elvárásai szerint tudjon teljesíteni, jóval több energiát kell befektetnie mindkét félnek, és lassan a gyermekre szánt minőségi idő szerves részét a tanulás fogja kitölteni.

Ideális esetben az óvodában a nevelők időben észlelik az eltérést és jelzik a szülőnek, megkezdődik egy folyamat, hogy a gyermek a neki legmegfelelőbb fejlesztésben részesüljön. A fejlődésről fejlődési naplót vezetnek, melyet a szülő bármikor megtekinthet. Amennyiben a fejlesztésnek az első szakasza nem zárult le az óvodai nevelésből való kikerüléssel, akkor zökkenőmentesen folytatódnia kellene az általános iskola első osztályában is. Fontos lenne a tanító tájékoztatása, hogy felkészülhessen a gyermekre, vagy figyelhessen az esetlegesen megjelenő problémákra, és megtehesse a megfelelő lépéseket.

Sajnos több esetben a szülő nem meri tájékoztatni a befogadó intézményt a gyermek problémájáról, mert tart az esetleg elutasítástól, kiközösítéstől, megbélyegzéstől. Sajnos még mindig vannak, akik szerint a tanulási különbséggel élők értelmi képességei sem megfelelőek.

Az eltérő tanulási képesség eltérő tanítási módszert kíván, mely alkalmazásával a többi kisdiák is könnyebben el tudja sajátítani az óra anyagát. Nagyon fontos, hogy az alsóban tanító pedagógusok ne felejtsék el, hogy a gyerekek elsősorban nekik tanulnak, a szeretetükért.

Általános iskola alsó osztályaiban a tanítóknak fel kellene ismerniük a tanulási különbségeket, és figyelniük kellene rájuk. Sok esetben a vizsgálatokra hosszú ideig kell várni, de vannak olyan módszerek is, amelyekkel maga a pedagógusok is képet kaphat egyes gyermekek képességeiről vagy esetlegesen egy teljes osztályról. Dr. Gyarmathy Éva Az Érdeklődés Térképe nevű eszközét felhasználva meg lehet állapítani, hogy milyen módszerrel lehet az osztályt sikeresebben tanítani, vagy esetlegesen mely diákoknak nem felel meg a többségi módszer. Abban az esetben is sikeresen használható, ha a szülő olyan panasszal keresi fel a pedagógust, hogy a gyermek sok időt tölt tanulással, mégis eredménytelen. Előfordul, hogy nem megfelelő módszerrel próbálja meg elsajátítani az anyagot.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a diákok megkaphatnák az óra anyagát pendrive-on vagy e-mailben, esetleg letölthetnék egy fájlmegosztó oldalról?! Mi változna? A diák nem szenvedne azzal, hogy lemásolja a táblára írt anyagot, és nem lenne nehéz elolvasni a tanár kézírását. Arra nincs idő, hogy minden óra végén ellenőrizzék a füzeteket, így pl. a hibásan másolt idegen szavak helytelenül ragadhatnak meg, vagy nem derül fény a helyesírási problémára.

Nem szaktanár által kijavított jegyzet

Ha a diákoknak nem a vázlattal kellene foglalkozni, az anyagot több oldalról meg lehetne közelíteni, az óra is élvezetesebb lenne, valamint kevesebb gondot okoznának a kérdések.

Egy jól megszerkesztett vázlat kivetítése nagy segítséget jelenthet, hiszen már az elején jó látható,

honnan indul az óra anyaga, és hová tart, hogyan kapcsolódik össze az előző és a következő anyaggal. Arról nem is beszélve, hogy a jegyzetelési technikát is tanítani lehetne.

A vázlat lényege az átláthatóságban és a lényegre törő vázlatpontokban rejlik. Erre több alkalmas módszer is létezik, pl. a gondolattérképek. A különböző képességű diákok így egységesen jól használható vázlatot kaphatnak, könnyebb tartani az óra menetét, a diák pedig otthon is el tudja olvasni.

Részképességzavarral, nem megfelelő tanulási módszerrel, valamint figyelemzavarral nehezebben lehet elsajátítani a kívánt anyagmennyiséget, nehezebb sikeresen teljesíteni a számonkérések alkalmával. A mindennapi felkészülés idejének jelentős kitolódása megfosztja a gyermeket a játék és a kikapcsolódás örömétől, a sport- és zenei tevékenységekben való részvételtől, melyek szerves részét alkothatják a fejlesztésnek, egy-egy kompenzációs módszer hatékony használatának vagy egyszerűen a kikapcsolódásnak.

Amennyiben a tanító nem jelez eltérést a gyermek tanulásában, ellenben a szülőnek kételyei vannak, nyugodtan konzultálhat erről a tanítóval. Ha nem kapott kielégítő feleletet a kérdéseire, akkor joga van bármikor a gyermek vizsgálatát kezdeményezni a járási pedagógiai szakszolgálatnál.

A nem megfelelő ellátás nem csak érdemjegyekben mérhető hátrányt okoz. A pályaválasztást is negatívan befolyásolja, hiszen lehet, hogy alacsonyabb szintű iskolába fog bekerülni, mert a 8. osztályos felvételije gyengén sikerült a helyesírás miatt. A helyesírás értékelése alóli mentességgel értékes pontokat lehetett volna megmenteni. Így akár az is előfordulhat, hogy egy jövőbeli Nobel-díjast hagytunk elkallódni.

Vannak, akik megkérdőjelezik az adható kedvezmények jogosságát a többi felvételizővel szemben, de szerencsére a köznevelési törvény védi a hivatalos dokumentummal rendelkező diákokat, jobbára a vizsgák során. A Literacyportál és Lexam weboldalak rendelkezésre állnak bármilyen kérdéssel kapcsolatban.

A kedvezmények mellett is keményen kell tanulni, de így nagyobb eséllyel tud a diák számot adni a valós tudásáról. Ugye egy szemüveges diákot sem kértek még arra, hogy szemüveg nélkül írja meg a vizsgasort?

A középiskolás korban diagnosztizált részképességzavaros tanulók egyharmadának esetében egy általános iskolai nevelő már jelezte a szülőnek a problémát, de nem történt meg a vizsgálat. Mivel a pedagógus már megemlítette a problémát, ezzel a felelősséget át is ruházta a szülőre, aki nem tudja, hová fordulhat. A legtöbb esetben sajnos szégyellik is a gyermek problémáját. Ha a szülő nem tud segíteni, magántanár(oka)t fogad. Ha kialakul a kölcsönös szimpátia és megbecsülés, az esetek többségében a gyermek kétszemélyes helyzetben jól teljesít. Ennek ellenére az iskolai teljesítmény stagnálhat, vagy csak kis mértékű javulást mutat. Stagnálás esetén a gyermeket magántanártól magántanárig viszik a szülők abban a reményben, hogy rátalálnak a megfelelőre. A csalódottság a szülő–gyermek kapcsolat megváltozásához vezethet, hiszen a szülő teljesítményt vár el, amit a gyermek nem tud produkálni, ezáltal az önbecsülésén is csorba eshet.

Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy minél jobb kompenzációs módszerekkel rendelkezik egy diák, annál jobban kitolódik a zavar észlelésének időpontja. Bizonyos esetekben már alsóbb osztályokban kiszűrhető a tanulási nehezítettséggel küzdő gyermek, máskor pedig csak az érettségi vizsga évében. Bizonyos esetekben a pedagógusok számára csak annyi észlelhető, hogy egy nagyon jó képességű és nagyon eredményes diák az idegen nyelvvel meglehetősen nehezen boldogul. Idegen nyelvi tanárok lehetnek az elsők között, akik hamar találkozhatnak a tanulási nehezítettséggel. A diák nehezen tanulja meg az idegen szavakat, nem tud különbséget tenni a jelentésárnyalatok között (lebeg: vízen vagy levegőben; számít: valakire, kiszámít, nem számít valami).

A tankerületi Szakértői Bizottságok (vagy Egységes Pedagógiai Szakszolgálat) különbözőképpen reagálnak a középiskolások, főleg a 11. és 12. osztályosok vizsgálati kérésére, amennyiben a szülő kéri. Elfordul, hogy azt gondolják a szakemberek, csak a tanulás alól szeretnék a diákot mentesíteni, és az ezzel együtt járó előnyöket szeretnék kihasználni. El kell ismernem, előfordulnak ilyen esetek is.

Az esetek többségében indokoltan jelennek meg a diákok, és a kedvezményeket jól használva hihetetlen eredményeket tudnak produkálni. Az elmúlt években a vizsgálatok útjába több akadályt is gördítenek, ennek a vesztese csak a diák lehet. Ez is kiütközik a pályaválasztás során, befolyásolja a teljes jövőképet.

A következő akadályokba ütközhet a szülő, a vizsgálat kérése során:

• nem a megfelelő nyomtatványt töltik ki
  • BTMN vizsgálathoz,
  • SNI vizsgálathoz,
• nem írja alá az iskolaképviselője (pl. osztályfőnök),
• nincs megfelelően kitöltve,
• a jellemzés nem felel meg a valóságnak,
• a jegyek nem a valós tudást tükrözik, így nem tartják indokoltnak a vizsgálatot,
• felülvizsgálat esetén nem a megfelelő dokumentumot töltik ki.

Extrém esetekben a Területi Szakszolgálati Bizottság (TSZB) nem végzi el a vizsgálatot arra hivatkozva, hogy a kötelező felülvizsgálatot már nem tudják majd elvégezni egy év múlva, mert már nem lesz a közoktatásban a diák. A köznevelési törvény kimondja, hogy kötelesek megvizsgálni a diákot.

Bizonyos esetekben a pedagógus tájékoztatja félre a szülőt, hogy amennyiben a diák kedvezménnyel és/vagy mentességgel teljesíti az érettségi vizsgát, akkor nem veszik fel a felsőoktatási intézményekbe. Ez csak néhány intézmény esetében van így, érdemes alaposan utánajárni a felvételi követelményeknek, valamint a kimeneti követelményeknek is.

A nagyon hosszú várakozási idő is akadályozó tényező. Érdemes szabályos időközönként rákérdezni az időpontra, mert volt már rá példa, hogy

• eltűnt a diák anyaga,

Adrienn eltűnt anyagának kerestetése a TSZB-ben

• több, mint fél év után kellett kikönyörögni a szakvéleményt.

Ágnes TSZB által elvégzett vizsgálata eredményeinek kérése 2013 áprilisában

Vannak olyan megyék, ahol a két bizottság nem dolgozik szervesen együtt. Az EPSZ ritkán diagnosztizál figyelemzavart és/ vagy hiperaktivitást, és csak ritkán küldi tovább a megyei szakértői bizottságokhoz (MSZB) azokat, akiknél a fent megnevezett problémákra utaló jeleket tapasztalják.

A szakvélemények minősége és milyensége a vizsgáló szakembertől függ. Vannak nagyon lelkiismeretes és kiváló szakemberek, akiknek munkája kifogástalan, és vannak olyanok is, akiké hagy kívánni valót maga után. Bizonyos esetekben olyan állítások hangoznak el egy vizsgálat során, melyek sem szakmailag, sem törvényileg nem állják meg a helyüket:

• magas intelligenciaszinttel rendelkező diák nem lehet tanulási zavarral küzdő, csak lusta,
• a jó kompenzációs készség miatt nem kap kedvezményt és/vagy mentességet,
• vannak esetek, amikor a PQ és VQ közötti 10 egységnél kisebb különbségre hivatkozva nem kap a diák kedvezményt és/ vagy mentességet,
• vannak esetek, amikor a PQ és VQ közötti jelentős különbség sem elegendő ahhoz, hogy kapjon a diák kedvezményt és/ vagy mentességet,
• a legkülönösebb eset az, amikor a szakember arról tájékoztatja a szülőt, hogy a TSZB-nek nem áll jogában mentességet és/ vagy kedvezményt adni.

Érdekes, hogy ugyanezen TSZB más vizsgálója adhat mentességet és/vagy kedvezményt. A köznevelési törvény nem vizsgálókhoz köti ezeket a jogokat, hanem eredményekhez.

Komoly hiányosságnak gondolom, hogy a vizsgáló szakemberek nincsenek tisztában az érettségi feladatsorok milyenségével, így nehezen lehet megfelelő módon segítséget nyújtani. Több esetben is elhangzott, nem ugyanazon vizsgálótól az a kérdés, hogy a szövegértési gyengeség vajon fogja-e befolyásolni az érettségi vizsga írásbeli részeinek sikerességét. Az érettségi feladatok jelentős része szövegértésen alapszik.

Valamint nehezen tudom megérteni, hogy miért nem lehet egy diákot diszkalkuliavizsgálatnak is alávetni, ha a diszlexiavizsgálat nem hoz eredményt, miközben valami láthatóan gondot okoz a tanulmányokban. TSZB által kiadott szakértői véleményben még soha nem találkoztam az „iskolai készségek kevert zavara” kifejezéssel, pedig sok esetben ez állná meg a helyét diagnózisként.

A legérthetetlenebb helyzet az, amikor a TSZB nem irányítja a diákot a megfelelő szervhez, ha az adott Bizottság nem járhat el az ügyében, erre példa Kitti és Evelin esete. Kittinél a látóideghez közel található jóindulatú daganat komoly látáscsökkenést, valamit fejfájást okoz. A TSZB-be minden orvosi dokumentumot becsatolt, és csak kedvezményt szeretett volna kérni tanulmányaihoz. Előzetesen a szakemberekkel konzultáció történt az ügyben, mégis olyan szakvéleményt adtak ki, melyben semmiféle segítséget nem nyújtottak, mert nincs tanulási problémája. Annyit sem közöltek, hogy melyik az a szerv (Országos Látásvizsgáló), mely az ügyében eljárhat. (Kitti ügye sikeresen megoldódott.)

Hasonló a helyzete Evelinnek is, aki epilepsziás és hallókészülékkel él. Annak ellenére, hogy a szakorvosi papírjában szerepel, hogy az epilepszia figyelemzavarral jár együtt, nehezen jutott el az MSZB vizsgálatára. Az Országos Hallásvizsgálóba a szülő magánúton vitte el a gyermeket. A Hallásvizsgáló után vette a TSZB komolyan Evelin problémáit.

Vannak olyan esetek, amikor a szülő a vizsgálatot követően úgy érzi, hogy a szakvéleményben leírtak nem állják meg a helyüket, ilyenkor élni lehet a fellebbezési joggal. Fontos figyelni arra, hogy a szülő milyen dokumentumot ír alá, mert ez a későbbiekben esetlegesen jogvesztést okozhat.

A fellebbezési eljárás során is előfordul, hogy nem megfelelően járnak el a vizsgálók, és félretájékoztatják a szülőket:

nem tudják a fellebbezési eljárás során újra vizsgálni a diákot – főleg, ha jó memóriája miatt emlékszik a vizsgálati feladatokra –, mert nem áll rendelkezésre több vizsgálósor, állítólag;

logopédiai vizsgálatot nem szabad fél éven belül, csak egyszer elvégezni (ez alól kivételt kell képezzen a fellebbezési eljárás);

fontos tudni, hogy egy szakember csak egyszer vizsgálhat egy bizonyos ügymenetben.

A Járási Hivatalokban is furcsának találják a különböző eljárásokat, valamint azt is, hogy ugyanazon Szakszolgálati vezető hogyan érthet egyet az eredeti szakvéleménybe foglaltakkal és a fellebbezési eljárás során kiadott, az előzőhöz képest meglehetősem eltérő véleménnyel.

Végül, de nem utolsósorban számos olyan eset van, amikor a megfelelő kompenzációs módszerekkel nagyon jól tud teljesíteni egy hallgató, de sajnos a nyelvvizsga egy része vagy egésze már legyűrhetetlen akadályként tornyosul a diploma megszerzésének útjába. Ugye senki nem gondolja, hogy lusta az a hallgató, aki már 6-8-12 alkalommal is megpróbálta teljesíteni ezt a követelményt, mégis sikertelen?

Ebben az esetben egyelőre, a megfelelő nyelvvizsga-koncepció elfogadtatásáig, az egyetlen vészmegoldás a nyelvvizsgamentesség marad. A köznevelési törvény előírja, hogy milyen dokumentumokkal lehet kérni a mentességet a hatályos jogszabályoknak megfelelően. Csak olyan hallgatókat lát el a Hivatal, akiknek van felsőoktatásban tanulói jogviszonyuk, vagy már az abszolutóriumról igazolást tudnak bemutatni.

Ez az eljárás időbe telik a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalban (NRSZH), időnkét 2 hónap is lehet, mire a megfelelő törvényes, nyelvvizsgamentességet biztosító határozat elkészül, tehát nem javallott az utolsó pillanatra hagyni az eljárás kezdetét.

Az NRSZH-ban is születnek különös szakvélemények. Olyan esetben tagadták meg a nyelvvizsgamentesség engedélyezését, amikor más szakemberek, vagy bizottságok már korábban diagnosztizálták a tanulási zavart. Az ügyben felülvizsgálat történt 2014. augusztus 13.-án, Réka 2 hónapot várt az eredményre, de sikeresen záródott a fellebbezési eljárás. Réka ügye a bürokratikus útvesztő miatt 2015. október elején sikeresen záródott le.

Szeretnék köszönetet mondani azon nyelviskolák vezetőinek, amelyek kedvezményeket biztosítanak a vizsgázóknak, lehetőségeikhez mérten. Tanulási zavarosként is lehet sikeres nyelvvizsgát tenni, még ha nem is komplex típusút, de valamelyik fele teljesíthető a megfelelő kedvezmények igénybe vételével. Ehhez a tanulási problémákat vizsgáló szakembereknek ismeretekkel kellene rendelkezniük arról, hogy milyen segítséget tudnának nyújtani a vizsgatípusokban található feladatokhoz.

Szükség van a nyelvtanulással, nyelvvizsgáztatással és a tanulási zavarokkal kapcsolatos ismeretekkel rendelkező szakemberekre, hiszen a sikeres nyelvvizsga kulcsa a jól összeválogatott nyelvvizsga kiválasztása.

Összegezve azt látom, hogy a tanulási problémákkal küzdők egyelőre hivatalos szakvélemény nélkül nem tudnak érvényesülni, sajnos. Sőt, nem tudja maradéktalanul garantálni senki, főleg a köznevelés során, hogy a diákok ki tudják használni a kedvezményeiket és/vagy mentességeiket. A járási hivatalok embereinek sincsenek eszközeik, melyekkel be tudnák tartatni a szakvéleményben foglaltakat. Annyi biztos, hogy egy határozott szülőnek könnyebb dolga van, ha el akar érni valamit a gyermekének.

Mi történne akkor, ha mernénk fordítva szemlélni a helyzetet? A tanulási zavarral küzdők egy része valójában tanítási zavaros, bármennyire is kellemetlen ezt kimondani. Itt már nem csak a diszlexiáról van szó, hanem a nem megfelelően tanított matematikáról, idegen nyelvről és a megfoghatatlannak tűnő történelemről, kémiáról és fizikáról. Egy kis keresgélést követően olyan hasznos programokat találunk, melyekkel a matematika szerethetőbb, a vers könnyebben tanulható és az angol érettségi/nyelvvizsga feladatok gyakorlásához nem kell se ceruza, se papír.

Ha rugalmasabban igazodna a tanítási módszertan az újfajta igényekkel élő diákokhoz, a digitális generációhoz, akkor kevesebb szakvéleménnyel rendelkező diák lenne az osztályokban.

A szakértői bizottságok kevésbé lennének leterhelve, nem lenne hiány olyan szakemberekből, akik fejleszthetnek, nem kellene az egyik szülő fizetését magántanárokra költeni, és a legfontosabb: a diákok szeretnének tanórára járni!

A megfelelő körülmények megteremtésével véget lehetne vetni a diszkrimináció minden formájának. Annak ellenére, hogy foglalkozom tanulási problémákkal küzdő diákokkal, hallgatókkal, nem tartom korrektnek, hogy a vizsgákon/teljesítményméréseken kedvezményekkel és/vagy mentességekkel segített diákok még plusz pontot is kapnak pl. a felvételin. Ha valaki idegen nyelvi érettségi alól mentességet kap, választhat helyette mást, így mi szükség van még plusz pontra ugyanazért a problémáért?! Ezzel ellentétben nem értek egyet azzal a rendelettel, mely csak az SNI-s diákoknak, hallgatóknak biztosítja a teljes nyelvvizsgáért járó pontszámot abban az esetben, ha a nyelvvizsga valamelyik felét teljesíteni tudja, a másik fele alól pedig mentességgel rendelkezik. Ennek a középfok esetén 28 pontnak, felsőfok esetén 40 pontnak járnia kellene a BTMN kategóriába sorolt diákoknak, hallgatóknak is, hiszen a kategória milyensége a köznevelés során csak a szerencsén múlik. Én nagyon kevés olyan esettel találkoztam, amikor a pedagógus a szülőt az MSZB-hez irányította volna első körben, vagy hogy az TSZB átirányította volna a vizsgált személyt.

Ebből azt a következtetést tudom levonni, hogy a rendelet sajnos nem megfelelő. A felvételi rendszer gyökeres átalakítása előtt minden jelentkező kaphatott pontot a nyelvvizsga szóbeli vagy írásbeli részéért is. Ha vissza lehetne állítani ezt a pontszámításba, kevesebb csalódott felvételiző lenne. A teljes nyelvvizsgáért járó pontszám fele is ösztönző lehet, így akár több nyelvet is szívesebben megtanulnak a diákok, főleg kommunikációs szinten.

Létezik egy olyan réteg, mely a továbbtanulás szempontjából, komoly hátránnyal indul abban az esetben, ha tanulási problémájuk a közoktatást követően derül ki, vagy a közoktatásban történt vizsgálati eredményeket túl réginek kiáltják ki. Olyan emberekről van szó, akik felnőttképzésben vesznek részt, és ily módon szeretnének érettségi vizsgát tenni. Vagy már semmiféle tanulói jogviszonnyal nem rendelkeznek, de újabb szakon szeretnének tanulmányokat végezni karrierváltás céljából, esetleg első diplomát szeretnének szerezni, de nem közvetlenül a középiskolai tanulmányaikat követően. Az ilyen szándékkal élő emberek nagy többsége újra szeretne érettségi vizsgát tenni a felvételi tantárgyakból, hogy javítsanak a megszerzett százalékon, esetleg szintemelő vizsgára kell jelentkezniük, hogy eleget tehessenek a felsőoktatási intézmény bemeneti követelményeinek. Azok, akik hagyományos érettségi vizsgát tettek, nem is jelentkezhetnek anélkül, hogy a felvételi tárgyak egyikéből ne tennének újabb érettségi vizsgát, ha a felsőoktatási intézmény emelt szintű vizsgát ír ki követelményül.

Ilyenkor a tanulási zavarral küzdő érettségizők szeretnék igénybe venni a kedvezményeiket és/vagy mentességeiket, de csak abban az esetben élhetnek ezzel a lehetőséggel, ha a szakvéleményüket az ELTE Gyakorló Gyógypedagógiai és Logopédiai Szakszolgálat, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Országos Gyógypedagógiai-szakmai Szolgáltató Intézmény bocsájtotta ki. Az intézmény vizsgálati díja 65.000 Ft, mely összeg a vizsgálat kérelmezése után fizetendő, és az összeg befizetése után biztosítanak időpontot. Ez az összeg megterhelő, és nincs biztosíték arra, hogy a szakvélemény az elvártakat fogja tartalmazni, valamint az ügyintézési idő is hosszadalmas. Amennyiben az érettségiző nem rendelkezik az intézet által elkészített szakvéleménnyel, nem lesz lehetősége arra, hogy jogait érvényesítse. Meglévő dokumentumokból nem dolgozik a bizottság. Ez abban az esetben meglepő, ha az újra érettségiző, már az első BA-diplomáját is nyelvvizsgamentességgel vehette át. Ebben is volt egy csavar. Annak ellenére, hogy teljes nyelvvizsgamentességet írt elő az NRSZH, a felsőoktatási intézmény csak szóbeli nyelvvizsga alól mentesítette. A mai napig nem derült ki miért. Klárának újabb vizsgálatot kellett kérnie, hogy az írásbeli rész alól is mentességet kaphasson. Ezért az új szakvéleményért is kifizette a szakértő díját, majd az NRSZH megengedte még egyszer a mentességet. Így a felsőoktatási intézmény elegendőnek tartotta a dokumentációt ahhoz, hogy a diplomát Klára átvehesse. De! Klára szeretett volna újabb, hozzá közelálló szakra jelentkezni, amihez szüksége volt arra, hogy biológiából érettségi vizsgát tegyen. Az érettségin nem vehette igénybe azokat a kedvezményeket/mentességeket, melyek megilletik a meglévő papírjaival. A Megyei Oktatási Hivatal nem adott erre engedélyt, az NRSZH állásfoglalása ellenére sem, hiszen annak hatásköre csak a felsőoktatásra terjed ki.

Tehát Klára megpróbált egy újabb vizsgálatot kérni az ELTE hivatalában, de erre nem került sor, mert nem tudtak időpontot biztosítani. Klára sajnos nem nyert felvételt a megjelölt szakra, és nem ő volt az egyetlen, aki ugyanilyen okok miatt nem nyert felvételt.

A tanulási problémákkal kapcsolatos vizsgálatok esetében egy olyan egységes, együttműködő rendszert kellene kidolgozni, mely nem ad lehetőséget jogvesztésre.

Komoly felelőssége van a pedagógusoknak, a vizsgáló szakembereknek abban, hogy egy ember jövője hogyan alakul, főként abban az esetben, ha a tanulási mechanizmusa eltér a megszokottól. Megfelelő tanítási módszerekkel, pontosabb vizsgálatokkal és alaposabb javaslatokkal, pontosabb információ adható annak érdekében, hogy milyen utat kövessen a fejlődés érdekében.

A megfelelő pályaválasztás és pályaváltoztatás érdekében szerencsés, ha ismerjük az erősséginket és a korlátainkat. A korlátok legyőzésével az erősségeink még hatékonyabbá válhatnak, esetleg a gyengeség válik erősséggé.