Olthatatlan vágy a jó teljesítményre

K. Nagy Emese írása

Vezetőként sokat gondolkodom azon, hogy mi az a plusz, ami egy iskolát a többi iskolától megkülönböztethet, teljesítményét csiszolhatja, előbbre viheti. Egyértelmű választ adni meglehetősen nehéz. Egy biztos, a célok eléréséhez jó mentális állapotú, alkotóképes, pozitív beállítottságú pedagógusokra van szükség. 

Hogyan valósulhat ez meg, amikor a pedagógus pálya ma a szellemi foglalkozások között a legalacsonyabb presztízsű, és mindez kihat a dolgozók teljesítményére? Nos, azt gondolom, hogy a vezető sokat tehet az iskola teljesítményéért. Feladata, hogy a lehető legjobb ötleteket találja ki az ott folyó munka segítéséhez, kollégái feladata pedig az, hogy ezeket az ötleteket a lehető legmagasabb szinten kivitelezzék. 

A siker titka a csapatmunkában rejlik. Hosszú távú célokat kell kitűzni, amely eléréséhez megvan a kedv, az erő, az önbizalom és a tudás. Jellemző, hogy a munka során alkalmazkodniuk és bizalommal kell fordulniuk egymáshoz a kollégáknak, amely végső soron a sikeres együttműködés alapja. Ez a folyamatos kommunikáció, együttműködés azonban nem jelentheti az egyén függetlenségének a feladását. Az önzetlenség és az egyéni ambíció férjen meg egymás mellett. A jó teljesítmény az egész tantestület és az egyes tagok céljainak összehangolásával valósuljon meg.

Kell egy csapat

Kívánatos, hogy a pedagógusok ne csak egyszerűen tagok legyenek egy tantestületben, ne csak a saját szakterületükben, tantárgyaikban, osztályukban gondolkodjanak, hanem fogjanak össze, és legyenek képesek egy feladatra vagy problémára egyszerre többen az adott időben koncentrálni. Az eltérő ismerettel, tudással rendelkezők együttes munkája jobb eredményt hozhat, mint amire egyenként képesek lennének, így nem nehéz a nagyobb kihívásokat, feladatokat is megvalósítani. 

A tantestület tagjai egészítsék ki egymást. Mindenkinek van olyan kompetenciája, szakterülete, amihez kitűnően ért. A pedagógusközösségben vannak dominánsok, vezetésre termett egyéniségek, akik inkább a munka, a feladatok kiosztásához értenek, és vannak olyanok, akik jobban szeretnek a háttérbe húzódva dolgozni, ők a feladatok végrehajtásában lelik kedvüket. Nagyszerű, ha saját egyéniségét mindenki felvállalhatja, amit a csapat tagjai tiszteletben tartanak. 

A tantestület tagjai a mindennapi munka, a programok alkalmazása során együttes élményeket élnek át, amely eredményeként erősödik az összetartás. Egymás elfogadására, a kölcsönös bizalomra érdemes építeni. Felelősséget vállalnak egymásért, segítik egymást. Tudnak örülni egymás sikerének, de át tudják érezni egymás problémáit, kudarcait is. 

Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindig és mindenben egyet kell, hogy értsenek. A közösség nem homogén, nem változatlan, hanem dinamikus társas egység. A változások többnyire egy vagy néhány embertől indulnak ki és jutnak el a csapat többi tagjához. Jellemző, hogy ezeket az egyéni ötleteket, újításokat megvitatják, majd együtt döntenek a kezdeményezésekről. Nyitottak egymás felé, tisztességesen kezelik egymást, megismerik egymás véleményét, és a döntési folyamatban közösen vesznek részt. 

A mindennapi munkában az iskoláért, a gyerekekért dolgoznak. Ha ebben a munkában valaki gyengébben teljesít, pillanatnyilag sikertelen, esetleg hibázik, nem róják meg, hanem próbálják segíteni, de ennek ellentéte is igaz: ha valaki hajlamos arra, hogy mások felé helyezze magát, azt megpróbálják visszaterelni a realitás talajára.

Nemcsak a szakmai ismereteiket, ötleteiket osztják meg egymással, hanem gondolataikat, sőt érzéseiket is. A jó tantestület jó közösség, akár egy nagy család, amelyben a tagok egymás előtt felszabadultan viselkednek. 

Vezetőként jónak lenni

A vezető szempontjából fontos a szilárd értékrend és a hitelesség. Arra törekedjen, hogy a mindennapi munkában csak azt csinálja, aminek értelme van. Tudja megszűrni az információkat, ne pazarolja energiát arra, ami nem lényeges. Pontosan tudja, mikor és hogyan lépjen. Amiben hisz, azt ossza meg másokkal, ezzel próbálva megértetni azt, hogy mit miért kell tenni. Arra törekedjen, hogy a legrosszabb, legkilátástalanabb helyzetből is a lehető legjobbat hozza ki. 

Bízzon munkatársaiban, így nem esik majd nehezére megosztani a feladatokat. A munkatempó legyen feszes, de ne az legyen a jellemző, hogy a társai nem tudják követni. Ha úgy érzi, hogy egyszerre sok feladatot jelölt ki, lassítson. 

Tudja, hogy mivel foglalkoznak, mit csinálnak munkatársai. Kövesse, hogy milyen munkát adott ki, mikor, hol tart, mikorra végeznek a pedagógusok, és hagyja őket dolgozni. Éreztesse, hogy amit csinálnak, az fontos, és ha elakadnak, akkor adjon segítséget. 

Ne zárkózzon be, vegyen részt a kollégák kötetlen beszélgetésében. Törekedjen arra, hogy megismerje munkatársait. Ha ismeri őket, észre tudja venni, ha valakinek problémája van. A vezető részére az egyik legnagyobb szakmai kihívás az, hogy azt tudja nyújtani munkatársainak, amire szükségük van, és nem azt, amire vágynak. 

Legyen képes a figyelem megosztására, de tudjon erősen koncentrálni és gyorsan dönteni is. Hibás döntéseit, döntéseiket mindig vállalja. 

A vezető törekedjen arra, hogy nyugalmat árasszon maga körül. Tudja megköszönni a jó munkát, de azt is fogadja el, ha mások viszontértékelik az ő munkáját. 

Legyen humánus és megközelíthető. Olykor némileg mutatkozhat sebezhetőnek szelektív módon felfedve gyenge pontjait. A gyengeségek kimutatása elindíthatja a bizalom légkörének kiépülését, amellyel a maga oldalára állíthatja a munkatársait. 

A vezető példamutatóan dolgozzon és éljen. 

Motiváció

Motiválni lehet anyagilag, emberileg, de valójában csak egyféleképpen, személyre szabottan. Ehhez azonban a vezetőnek tudnia kell, hogy mit szeretnének munkatársai. Tudatosan törekedjen a pozitív munkalégkör megteremtésére, olyan célokat tűzzön ki, ami az örömteli állapotot, a sikerélményt előidézi. Két dolog azonban nagyon fontos. Először is olyan célokat jelöljön ki, amelyek reálisak és kívánatosak a pedagógusok számára. Másodszor – éppen úgy, mint a gyerekeknél – a sikerre, és ne a kudarcra helyezze a hangsúlyt. 

Akár az érzelmekre is hathat. Minél több érzelmet képes generálni az adott cél irányában, annál inkább hajlandóak a munkatársak követni őt. 

Kölcsönös bizalom 

A kölcsönös bizalom a jó kapcsolat alapja. A bizalom lehetővé teszi az együttműködést, az együttműködés pedig lehetővé teszi a csapatmunkát. Ha a vezető bizalmatlan, nem várhatja el kollégáitól a bizalmat. Persze az is hiba, ha a vezető ugyan bizalommal fordul kollégái felé, de nem kap viszonzást. Tehát, amennyiben nem jön létre az egymás elvárásainak való megfelelés motivációja, vagyis nem alakítanak ki bizalmat egymás felé, akkor úgy egyikük vagy másikuk megkárosítva érzi magát, és sikertelen lesz az együttműködés. 

A vezető a bizalmat az empátián és a megfelelő kommunikáción keresztül próbálja meg kiépíteni, erősíteni. Empatikusnak lenni annyit jelent, hogy bele tudja képzelni magát a kollégája helyébe, átérzi a helyzetét. Megérti motivációit, igényeit, és elfogadja azokat, még ha nem is ért mindennel egyet. A megfelelő kommunikáció pedig azt jelenti, hogy úgy fejezi ki érzéseit, gondolatait, akár egyet nem értését, hogy a másik fél azt megértse. Fogadja el a beosztottak saját szemszögéből fakadó igazságát, mivel ez előbbre viszi a probléma megoldását és így hatékonyabb az együttműködés.

Mi történik, ha ez nem érvényesül az iskolánkban? Hiányában mindennaposak a konfliktusok, személyes (vezető-beosztott, beosztott-beosztott közti) ellentétek, rossz munkahelyi légkör alakul ki, megoldhatatlannak tűnő szituációk keletkeznek, helytelen döntések sorozata jön létre és nem eredményesek a problémakezelések sem. Alapvető érdek tehát az együttműködés fokozása, az egymás iránti figyelem és tisztelet megléte. Főleg ott, ahol a csapatmunka az alapja a teljesítménynek. Egyedül senki nem elegendő ahhoz, hogy nagyobb, több speciális tudást igénylő feladatot és problémát önmaga oldjon meg.

A bizalom fejlesztése, hogy a vezető erősíti a dolgozók tudatában, hogy mint vezető, nem hagyja őket magukra. Ennek eredményeként nagy valószínűséggel kollégái hagyják, hogy kihívások elé állítsa őket, nem tekintik kudarcnak, ha az iskolában végzett munka nem mindig tökéletes, nyíltan kommunikálják, hogy milyen nehézségekkel találják szembe magukat. 

A bizalom egyik fő fejlesztési eszköze az odafigyelés. A vezető értse meg kollégái jelzéseit, tudatosítsa magában, hogy mire van szükségük. Törekedjen arra, hogy figyeljen rájuk, ha hozzá fordulnak. Nem valamiféle látszatfigyelmet próbáljon mutatni, hanem olyat, amely az adott pillanatban csak neki/nekik szól. Olyan légkört teremtsen, amely biztonságot és védelmet nyújt. Eszközként a kényszerítést soha ne használja. A dolgozóknak érezniük kell, hogy támaszkodhatnak rá, ott van, ha szükségük van rá, és megvédi őket. Ez a biztonságot nyújtó érzés hatással van a dolgozók teljesítményére. 

Fontos, hogy a munkatársaknak ne kelljen harcolnia az igazgató elismeréséért. A vezető legyen kiszámítható. A kollégáknak tudniuk kell, hogy az egyes helyzetekben milyen reagálásra számíthatnak, így a vezető törekedjen arra, hogy az azonos vagy hasonló helyzeteket ugyanúgy próbálja meg kezelni, azokra reagálni, ezzel is erősítve a bizalmat egymás felé. Próbáljon meg minden körülmény között nyugodt maradni, hisz ellenkező esetben azt jelzi, hogy nem érti, mi a gondja a kollégáknak. Inkább azt sugallja, hogy kollégái bízhatnak benne, hogy együtt képesek lesznek megoldani a problémát. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden rezzenésre azonnal válaszolnia kell. 

Ahhoz, hogy a kölcsönös bizalom erősebb legyen, szükséges, hogy mint vezető bízzon a pedagógusok tudásában, valamint, hogy a pedagógusok is higgyenek a vezető tudásában. Mint vezető a bizalom kifejezéseként ösztönözze a beosztottakat a felelősségteljes döntés felvállalására. Ugyanakkor tegye világossá, hogy a véletlen hibás döntésért nem jár megtorlás. 

Mitől lesznek angyalok a gyerekek?

Természetesen a gyerekek nem angyalok, de egy jó iskolában az alkalmazott módszerek meghatározzák a gyerekek teljesítményét és viselkedését. Ez sok mindennek köszönhető: a vezetésnek, a pedagógusok tudásának, a csapatmunkának, az alkalmazott módszereknek és a szülőkkel történő együttműködésnek is. Legyen csapat a tantestület, és csapat lesz az iskola. Legyen motivált a tantestület, és motiváltak lesznek a gyerekek. Élvezzék a tanítást a dolgozók, és élvezni fogják a tanulást a gyerekek. De ami az egyik legfontosabb, legyenek elégedettek a szülők. 

Az iskola akkor jó, ha a heterogén tanulói összetétel mellett a tanulók érdeklődésére támaszkodva lehetővé teszi a magas szintű osztálymunka szervezését ott, ahol a tanulók közötti tudásbeli különbség és kifejezőkészség tág határok között mozog. A munka eredményeként az osztályon belüli rangsorbeli problémák váljanak felismerhetőkké és kezelhetőkké. A különböző tanítási eljárások alkalmazásán keresztül nyíljon lehetőség a tanulóknak az együttműködési normákra történő felkészítésére olyan módon, hogy a sokféle eltérő képességet megmozgató tananyag alkalmazásával a felszín alatt megbúvó képességek is kibontakozzanak.

A gyerekeket – éppen úgy, mint a felnőtteket – arra kell nevelni, hogy mindenki jó valamiben, de senki sem olyan ügyes, mint a csoport együttesen. A gyerekek fejében ne legyen határozott és végérvényesen kialakult hierarchikus sorrendkép. A gyerekek tudják, hogy bárki, például a közepes eredményt felmutató tanuló is lehet adott területen kiváló, csak kitartó munkára, gyakorlásra van szüksége. A gyerekek attól sikeresek, hogy átélik, érdemes próbálkozniuk, érdemes keresniük azt az utat, ahogyan a céljaikat elérhetik, és hinniük abban, hogy ezt az utat meg is találják. Az órákon olyan magatartási, gondolkodási szabályokat, elvárásokat kell állítani a gyerekek elé, amelyeken keresztül megtanulják értékelni magatartásuk helyességét, és betartják a szabályokat. 

A nevelési célok között az intellektuális képességek fejlesztése mellett szerepeljen az olyan viselkedésformák kialakítása, mint amilyen a kitartás, az elszántság, a célorientáltság, a merészség, a kockázatvállalás és megfontoltság, a határozottság, a felelősségvállalás, a szabályok betartása. Legyen jelen a kudarctűrés, türelem, kapcsolatteremtés, empátia, együttműködés, szociabilitás, udvariasság, fegyelmezettség, rendszeretet és nem utolsósorban a sikerorientáltság, talpraesettség is.

Útravaló

A jó iskola jellemzője, hogy a közösség képes kezelni a konfliktushelyzetet, mind a gyerekek, mind a felnőttek között zajló folyamatokban, amely folyamatok jellemzője, hogy érdekek, értékek, nézetek, szándékok kerülnek egymással szembe nyílt – tevékenységekben is megnyilvánuló – vagy rejtett – tudati, érzelmi szinten megjelenő – formában. A vezetőnek munkája során arra kell törekednie, hogy a készségjellegű cselekvések kiépülése vonja maga után a szokások kialakulását. Amennyiben ez megtörténik, elkerülhetetlen, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek ezeknek az ismétlődő helyzeteknek hatására erős belső késztetést éreznek arra, hogy az iskola által kitűzött célok érdekében szervezzék munkájukat. Ez pedig, nevezzük olthatatlan vágynak a jó teljesítmény elérésére, meghozza a sikert az intézmény számára.