Gondolatok Schéner Mihály gyermekkorának megidézéséről, avagy a Miska álomjátéketűd motívumairól. Hegedűs-Bite Beáta írása

A kirajzolódó felnövéstörténetben minden szó megjeleníthető, rajzolásra, játékra ösztönző, összefonódik a valóság és a képzelet.

Schéner Mihály motívumainak esszenciája mentén bábszínházi előadásra alkalmas szövegkönyv írására kérte fel Zalán Tibor kortárs magyar költő-írót a Meseházi Alapítvány. Érdekesség, hogy az alapítványt még maga a Mester, Schéner Mihály hozta létre. 1991-től működik.

A mesés költői dráma Schéner Mihály születésének centenáriumára készült Veres Krisztina kuratóriumi elnök, a Meseház vezetője megbízásából.

Veres Krisztinának, az immár 27 éve meseházi Kis-asszonynak – a reábízott hagyaték méltó őrzése, elevenen tartása a célja. A békéscsabai Meseház jóval több, mint egyhangú kiállítótér, hiszen az értékmegőrzésen kívül, forma és anyag „puszta” megmutatása mellett, tehát a megtekinthetőkön kívül a schéneri hagyaték szellemi újra- és újragondolása, annak reprezentációja a hagyaték kezelőinek szándéka. (Most a legalapvetőbb és embertársaink felé mély tisztelettel végzett népművelői, alacsonyküszöbű, de nem elkorcsosult kulturális programokat meg sem említem.)

Minden korosztály számára érthető, nyelvezetében, költői szépségben népmesei elemeket megelevenítő: varázslatos Játék született. Zalán Tibor munkája alázattal használja és mutatja meg a szabad alkotóművész identitását kijelölő, Schéner művészetének kisgyermekkorából induló szellemi örökrészt, az életút családban kibontakozó, dús, szerteágazó, megállíthatatlan fantáziával átélt meghatározó szakaszát. 

Mindezt két játszó: Soós Emőke és Bíró Gyula bábjátékosok jelenítik meg. 

Zalán Tibor írása nem titkoltan motívumokat, impressziókat értékesít, vált be a Schéner Mihálytól fellelhető dokumentumok, írások, művek tárgyi kultúrájából, emellett megidézi József Attilát, Arany balladáit. Minden megőrzött kép, szó, szobor és installáció, de maga a Meseház épülete is, egy kizárólagosan kijelölt korszakon sokszorosan túlnőtt, a mindenek fölötti emberi-művészi szabadság relikviái. Az igaz művészet tulajdonsága ez, nem talál a hatalom fogást rajta, ideológiai függetlensége nem megzabolázható. 

A játék és szöveg mellett Lovas Gábor megcsillanó, csendülő zenéje tovább emeli a bábszínházakban bizonyított érvényű, hangszereléssel, énekhangok különböző váltásaival – a raptől a dallamos énekig –, az intimitást kínáló érintődést. A zene mellett alakzatokban, színekben, látványban is egységes képet kapunk. A bábszínház látványvilága többnyire a képzőművészetből táplálkozik. Rádi Sándor díszlete Schénertől megszokottan, ellesetten bátor és színes, piros-fehér-sárga-barna-kék-zöld-fekete, kinézetében egy fából megépített rókaarcú katona, kicsiny kétfelé nyíló ablakkal a torkánál. Balján kard, jobbján lófej. Egyszerű és nagyszerű. A jelmezeket Oláh Tímea tervezte, stilizált népi öltözékek, helyesebben szerényen háttérben maradó, mindemellett szervesen illeszkedő jelképek. Fekete gatya, fehér ing, mellény, derékban ráncosodó szoknya, buggyos hosszú ujjú blúz, fátyol, bajusz, svájcisapka, kék köpeny. 

Bereczki Csilla rendezése figyelmes, tapintatos, átgondolt, nem kíván harsány felvonulásokat, tárgyözönt, a színészek arcát élni hagyja, kiszolgálja és lehetővé teszi a szövegben rejlő lassú és gyors ritmusváltásokat, a szomorú és vidám hangulatok váltakozásának, idejének szivárgását. Kitűnő gondolat csörgősipkában clownként érkeztetni a két színészt, rizsporos arccal, mert ahogyan a festék kopik, elmaszatolódik így-úgy a játék végéig, folytonosan és fokozatosan történik meg a metamorfózis, akár a megöregedés, vagyis maga az élet. Az átalakulásokat kiforgásokkal, hangszínváltásokkal oldják meg, épp, mintha a népmesékből ismerős „átbucskázott a fején” szófordulat momentumai lennének.

Bíró Gyula a gyermek Miska megtestesítője, kinek törékeny termete, könnyed testalkata, feminin hangja alapján elhisszük, valóban ő Schéner Mihály kisfiú énje, noha mindez csak nekünk lehet fontos, felnőtteknek, a néző gyerekek számára ő egy legényke. Félénk, anyás, kíváncsi, olykor vakmerő, a világ bekebelezésére éhes. Igen, ilyennek képzeljük Miskát.

Soós Emőke az édesanya, s miközben nézzük, égő, beszédes és erőtől ragyogó szemeivel, biztonságot árasztó ölével-ölelésével a jóságos és bölcs anya ideálja róla a benyomásunk. Tőle tanulja meg Miska a legfontosabb felfedező és óvó tanításokat cseperedése során. Akár egy anyák napi ünnep részeként is ülhetnénk az előadáson, olyan meghitten, kettejük egységében mutatják meg anya és fia kapcsolatát. „Valahogy az anyát nem tudja az ember meghálálni – azt, amit az anyák áldoznak.”

A kirajzolódó felnövéstörténetben minden szó megjeleníthető, rajzolásra, játékra ösztönző, összefonódik a valóság és a képzelet. A játékok és a cselekmény megteremtése nyelvezetében és megjelenítésében humorban bővelkedő. 

Zalán Tibor szövege és az előadás fokozatosan mutatja meg, etűdök mentén építi fel, ahogyan megszületett Schéner Mihály, a gyermek, látjuk kirajzolódni majdan lett tehetségét a kicsiny faluban, Medgyesegyházán s azt, hogy innen tágult ki a világ számára. Zsigereinkben érezhetjük, a „bölcső” nem elfelejthető, gyökereink, a szülőföld hatása megkerülhetetlen mindannyiunk életében. A dél-alföldi paraszti kultúrából kibontakozó kis Miska minden ízében őrzi a természet és természetesség nyomait. Bárány, csiga, kutya, cica, egér, lovacska, mézeskalács, ördög, sorakoznak a szereplők, megérkeznek képzeletből a valóságba, majd a valóságból ismételten paraván elé teremnek mint bábszínházi figurák. Csiki-csuki játék ez, egy kisfiú felfedezi a teret, a helyet, a benne élő-élettelen lakókat, és a tárgyak megelevenednek, melyik fából, melyik nemezből vagy éppen kispárnából. Színes ceruzákkal pedig elevenné, láthatóvá válnak. Lélekhez jutnak. Animálásuk során anya-fia kezéből cserélgetnek helyet, kapnak nevet, hangot. Bármi megmozdulhat, viccessé válhat, átalakulhat. Mi nézők velük együtt játszunk, növögetünk.

Az egész játék során az emberi lét szélső pólusai, úgymint jó-rossz, tünékeny-maradandó, szó-rajz, Isten-Ördög, ég-föld, gyermek-felnőtt, álom-ébrenlét, ember-állat, győzelem-vereség, mese-valóság, hazugság-valóság összeütköztetése, párbeszéde folyik, és a hamisság, a Gonosz felismerése a tét. Mivel mesében vagyunk, minden megtörténhet, de győz a jó. Ennek a Jóságnak mindig viszontagságos akadályokon kell túljutnia, egészen pontosan most is háromszor kell győzedelmeskednie a sötétség felett. A gonosz testet öltött formái, melyek megkísértik a gyermeket, szimbolikus próbatételek Miska előtt. 

Első a pénz, második az ember társadalomban megélt függetlenségét veszélyeztető hatalom Gomilka házmester alakjában, illetve a harmadik ráébredés a klasszikus mesék (Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke) történeteiből felsejlő rosszban sántikáló erők valóságosságára.

A megjelent kísértésekkel megküzdő Schéner Mihály Miska-gyermeket láttuk, felismertük benne önmagunkat, hiszen bármelyikünk lehetne ő, az igaz Ember, aki a Jóság – ISTEN – megtalálása által a legnagyobb erővel formálódott felnőtté: lelkierőhöz jutott, hőssé emelkedett! Sosem felejtette el a Forrást! Művei a 86 éven át tapasztalt, igazságokhoz érkezett és rendületlenné vált homo ludens ereklyéi, bármely formanyelvét választjuk figyelmünk fókuszába.

Az előadást a Déryné Program támogatta. 

Bár a Miska előadás eredetileg a Meseházba készült, eljutott múzeumba, játszótérre, belső szobákba, kertbe. Járt faluban, városban. 

Reméljük, eljutott a legnagyobb helyre is – a Szívbe!