Fóti Péter képzeletbeli beszélgetése John Dewey-val, A. S. Neill-lel és Hannelore Zehnpfenniggel

A szemünk előtt zajlik egy csendes, mégis gyökeres pedagógiai forradalom. Míg a közbeszéd leginkább a tananyag mennyiségén, a méréseken vagy a fegyelem hiányán vitatkozik, a háttérben a lényeg csendben lejátszódik: a tanítás felől a tanulás felé történő átmenet. Ezt a változást sokszor eltakarják a mindennapi iskolai rutinok, de ha meghallgatjuk azokat, akik áttörték a hagyományos kereteket, nyilvánvalóvá válik a reform elkerülhetetlensége.

A leendő tanárok olvasási attitűdjének vizsgálata. Géczi-Laskai Judit, Kapusi Angéla, Kelemen Judit és Molnár Balázs írása

A nem megfelelően közvetített irodalmi alkotások – nyelvi, tematikus vagy műfaji sajátosságaikból adódóan – komoly befogadói akadályokat jelentenek a diákoknak. Ezáltal az olvasás aktusa elveszíti élvezeti értékét, és frusztrációt, illetve kudarcélményt eredményezhet a diákokban.

Ki irányítja az egyénre szabott tanulást az MI korában? Bessenyei István és Apáti Balázs írása

Ebben a modellben az MI nem tantervi döntéshozóként, hanem diagnosztikai, variációképző és visszacsatoló eszközként működik.

Trencsényi László írása

A rendszerváltás utáni intézményműködtetési innovációknak – túl a fenntartás körüli megoldáskereséseken – fontos alapkövei voltak a „pedagógiai program” (benne a helyi tanterv), az iskolai SZMSZ, nemkülönben a (különböző néven megjelenő) „minőségbiztosítás”. S egyértelművé vált, hogy az (ugyan minden szakmai segítséget megérdemlő) „nevelőtestület” az autonómia alanya.

Az újraépülő oktatásirányítás és a nem állami, nem egyházi iskolák valósága. Dobos Orsolya írása

Van azonban egy dolog, amely nem tudja megvárni, amíg az új rendszer felépül: és ez a tanév kezdete.

Weisz Ágoston írása

Egy ember, aki két-három héten át néhányszor odaül a gyerek mellé, megnézi, pontosan hol csúszott el, és nem elmagyarázza még egyszer ugyanazt, hanem visszamegy odáig, ahol még biztos volt.