Wilhelm Móni írása

Mert, kérdem én, miért kap nagyobb hangsúlyt egy tantárgy? Miért „ér többet” az egyik tantárgy, mint a másik?

2024. április 27-én, szombaton került megrendezésre a III. Demokratikus Nevelés Konferencia, ahol számtalan változatos téma felvetődött, de mindvégig a demokráciára nevelés maradt a fókuszban. Az előadások közül számomra az egyik legnagyobb hatású Knausz Imre pedagógiai szakíró beszéde volt, ami Az iskola lehetséges szerepe a politikai demokrácia megalapozásában címet viselte. Az előadás azonnal elindított bennem egy gondolatmenetet a demokratikus iskoláról, majd úgy döntöttem, megírom, vitaindítóként, közös gondolkodásra serkentve az olvasókat, érdeklődőket.

Felidézek pár gondolatot Knausz Imre előadásából, ahogyan én értelmeztem.

A bizalmatlanságról

József Attila 1937-ben írt „a meg nem gondolt gondolat”-ról Ős patkány terjeszt kórt című versében. A versben az emberiség nyomora érzékletesen jelenik meg: „s a földgolyón nyomor szivárog, / mint hülyék orcáján a nyál”. Ha meggondoljuk, felvetődik és ma is aktuális mindennapi életünk irracionalizmusa:

• bizalmatlanság a tudással szemben – mert nem értjük a világot (úgy élünk, hogy használunk dolgokat, de nem értjük a működésüket), nem értjük az oksági viszonyokat;
• bizalmatlanság a másik emberrel szemben (pl. másság) – a Threads közösségi oldalon pl. óriásiak az idősekkel szembeni előítéletek;
• bizalmatlanság a változással szemben – mert ez fenyegetheti a konvencióinkat.

Miért van ez?

Lehetséges válaszok: Mert a kapitalizmus ilyen. Mert a kultúra (amiről itt elsősorban szó van: a tudomány, a művészetek, a vallás) alárendelődik a profitérdeknek. Justin Smith Az internet nem az, aminek hiszed könyvében kifejti, hogy valójában az történik, hogy minket, felhasználókat akarnak eladni azoknak a cégeknek, akik reklámozni akarnak, ezért arra ösztönzik az embereket, hogy minél több időt töltsenek a neten (idézi: Tóth, 2023). Ebből következik, hogy a nagy cégek a neten a figyelmünkért versenyeznek.

A figyelemről

Az összpontosítás (pl. ha olvasószerkesztőként csak a helyesírásra figyelek, ilyenkor nem is feltétlenül akarom megérteni a szöveget) Smith szerint nem figyelem, ez csak koncentráció. Ha arra figyelek, hogy a másik mit akar mondani: akkor kíváncsi vagyok a közlő szándékára (szövegre, képre, mozira stb.). Ez az, ami megszűnik, amikor sokfelé figyelünk, és eltűnik a közlő a közlemény mögül (pl. nem tudjuk, ki beszél hozzánk, valódi személy vagy esetleg egy mesterséges intelligencia).

Vajon ha az emberek nem elég okosak, és nem használják az eszüket, miért nem tanítjuk ezt meg nekik? Egyre többet járnak a gyerekek iskolába, mégis a demokrácia alapproblémája ma is: a tanulatlanok uralma. Ha ez így van, hogyan születhetnek jó döntések? Az oktatás XX. századi tömegesedésével az előírt tananyag egyre kisebb részét fogadják be a tanulók. Mit tud egy mai gyerek, miután kikerül az iskolából? Főleg azt tanulja meg, hogy ő nem képes ezt megtanulni. Jó esetben megtanulja tisztelni a tudást, de ma ez is egyre kevésbé valósul meg.

Mit lehet tenni, megváltoztatni, hogy ne ezt érezze? Az érdeklődés az, ami teljesen kimarad a motivációs kultúrából. A fő feladatunk tehát az érdeklődés felkeltése! Nem a tudás megszerzése. Ezt pedig csak úgy lehet megvalósítani, ha nagy szabadságot adunk a tanárnak a tananyag megválasztásában. A másik fontos tényező a bizalom helyreállítása az idősebb és a fiatalabb nemzedékek között. Ez nem nagyon megy egy komprehenzív – kevésbé szelektív – oktatási rendszer kialakítása nélkül. Ezzel zárta előadását Knausz Imre, majd néhány felmerülő kérdést vitattunk meg.

Egy másik előadáson és a konferenciát záró workshopon újra felmerült a kérdés: Hogyan lehet az aktuálpolitikát bevinni az iskolába? Kell-e bevinni, lehet-e jól csinálni? Mi érdekli a tanulókat? Véleményem szerint hasznos lenne a középiskolás diákok tájékozottsága szempontjából, ha a tanár szabadon beszélhetne a politikai nézeteiről, amennyiben szeretne. Kialakulhatnának építő viták az osztályban, ezáltal jobban be lehetne vonni a politika világába a tanulókat, és később, felnőttként tudatosabban mennének szavazni, hiszen az ő életükről születő döntésekbe szólhatnának bele. A demokrácia jó működése azt is jelenti, hogy mindenki kulturált stílusban, szabadon kifejtheti a nézeteit a vitás kérdésekben.

Felmerült továbbá a workshopon, hogy matematikaórákon nem, de a rajzórákon előveszik a telefonjaikat, és nem a feladattal foglalkoznak a tanulók. Ez azt jelentené, hogy a matek jobban érdekli őket? Nem biztos. Matekon, magyaron és törin azért figyelnek jobban, mert kötelező érettségi tantárgyak, az életük, a jövőjük függ attól, hogyan sikerül az érettségi vizsgájuk, és nem azért mert jobban érdekelné őket a téma. Valamint annyira le vannak terhelve a tanulók, hogy a kevésbé „fontos” (értsd: kis óraszámú) órákon pihenik ki magukat. Holott mindannyian tudjuk, hogy az úgynevezett készségtantárgyak fejlesztenek a fiatalok képességein a legtöbbet: a mai leendő munkavállalók kompetenciáinak mindegyikét megmozgatják ezeken az órákon: kreativitás, koncentráció, elmélyülés, kommunikáció, logikus gondolkodás, digitális készségek, szociális kompetenciák, kulturális tudatosság és kifejezőkészség, valóságtudat stb.

Javaslatom a következő

Tanulói óraszámcsökkentés mellett ne legyenek kötelező tantárgyak az érettségin az általános tantervű iskolákban. Legyen választható minden érettségi tantárgy szabadon – az egyenlőség és demokrácia nevében! Mert, kérdem én, miért kap nagyobb hangsúlyt egy tantárgy? Miért „ér többet” az egyik tantárgy, mint a másik? Az rendben van, hogy általános (magas szintű) tudást adunk a diákoknak, de lehetne ez egyenlő mértékű már a gimnáziumi évek alatt is. Ha igaz az, hogy felkészítjük a tanulókat az egyetemi évekre, jobb, ha időben belekezdünk. A gyermek életében érdeklődésének megfelelően úgyis többet foglalkozik a kedvenc tantárgyaival, és ami nagyon ritka, hogy reál, humán és természettudományos beállítottságú egyszerre a tanuló. A kitűnő tanulók is rengeteg munkát fektetnek abba, hogy amiből gyengébbek, abból is megfelelő szinten teljesítsenek. Napjainkban sajnos egyre kevesebben olvasnak rendszeresen, már a 21. század elején elérkezett a képek korszaka. A fiatalok inkább képeket nézegetnek az interneten, képekből tájékozódnak, kevesebb a szöveges tartalom. Nem azt mondom, hogy még több funkcionális analfabéta legyen, de a szövegértés és a logikus gondolkodás mellett meg kell tanítani őket a képi-filmi világ megértésére is, ha jól tájékozott emberek társadalmát szeretnénk felépíteni.

Az újfajta érettségin 5 tantárgyat kötelezően választani kellene e szerint a terv szerint is, de a diák döntené el, melyik ötöt választaná. Nyilván ők elsősorban úgy gondolkoznának, hogy amelyik a legkönnyebb tantárgy, azt választanák, de szerintem mindegyik tananyag meglehetősen bonyolult. Az érettségi sikeréhez hozzájárulna, ha az egyetemek, főiskolák beszámítanák az érettségik eredményét a szakoknak megfelelően. Kétszintű érettségi nem szükséges, mert érettségi szint csak egy van szerintem: az egyén vagy érett, vagy nem. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy a pontszámítás miatt az egyetemi felvételin így lehetséges több pontot szerezni…

Mindehhez ez olyan oktatási rendszert kellene kialakítani, hogy általános iskola felső tagozatán és gimnáziumban minden tantárgy egyformán kapjon 2 (dupla) órát hetente 4-4 éven keresztül. Ne legyenek kivételezett tantárgyak, az egyenlőség nevében. És akkor a diákok szabadon dönthetnek, melyik területet részesítik előnyben, érdeklődésüknek megfelelően. (Persze, nyilván tanárfüggő is, hogy kit választanak, szóval a tanárképzést is, és a béreket is megfelelő szintűre kellene felhozni.) Az én elképzelésem szerint 14 tantárgy lenne ebben a választható listában, mindegyik heti 2 órával menne, ami összesen 28 órát eredményezne egy héten – természetesen a tananyagot harmonizálni, csökkenteni kell az óraszámokhoz:

1. magyar nyelv és irodalom,
2. idegen nyelv,
3. történelem és állampolgári ismeretek,
4. matematika,
5. biológia,
6. informatika,
7. ének-zene,
8. fizika,
9. földrajz,
10. kémia,
11. mozgóképkultúra és médiaismeret,
12. testnevelés,
13. rajz és vizuális kultúra,
14. pszichológia.

Ezeken kívül, ha valaki szeretne még foglalkozni bővebben valamelyik területtel, 11 és 12. évfolyamokon fakultáció állhat rendelkezésére plusz heti 2-2 órában minden tantárgyból, létszámlimit nélkül, valamint lehetne indítani délutáni iskolai szakköröket, klubokat, ahol a tanulók elmélyíthetik a tudásukat érdeklődésüknek megfelelően (mert ugye most ez sem áll rendelkezésre mindenhol). Feltűnhet, hogy vannak tantárgyak, amiket kihagytam:

1. etika – minden tantárgyban van erkölcsi nevelés, bármely tananyagba beépíthető, a tanár a magatartásával már eleve közvetíti az etikus értékeket;
2. filozófia – szerintem tizenéveseknek még korai, később érik rá meg az ember, de ez is beépíthető alapszinten a legtöbb tantárgyba;
3. hittan, vallás – a hit kérdése teljesen személyes és a privát szféra része, a család dolga ennek kiművelése;
4. célnyelvi civilizáció – ez is beépíthető az idegennyelv tantárgyakba.

Az idegen nyelvekből azért hagytam egyet, mert szerintem egyszerre egy idegen nyelvet tanuljon meg a diák magas szinten, majd ha ebből letette az előrehozott érettségit vagy a nyelvvizsgát, akkor jöhet a következő nyelv. Nem tilos 8 év alatt két vagy három nyelvet megtanulni egymás után. Ez igényel némi szervezést, de megoldható szerintem.

Alsó tagozatban kevesebb tantárgy lenne, heti 3-3 órával, természetesen tömbösítve:

1. magyar nyelv és irodalom,
2. idegen nyelv,
3. történelem,
4. matematika,
5. természetismeret,
6. ének-zene,
7. rajz- és vizuális kultúra,
8. testnevelés.

Ez összesen heti 24 órát jelentene az alsó tagozatos gyerekek számára. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egyes tanítók más órák rovására magyaroznak, meg matekoznak, mondván, hogy ezek fontosabbak, de biztos vagyok abban, hogy két év alatt mindenki megtanulhat alap szinten írni-olvasni a magyarórákon ebben az általam vázolt rendszerben is. Ideális lenne, ha minden szakóra meg lenne tartva, ellenkező esetben később alapvető hiányosságokkal indulhat a tanuló felsőben. Az alsó tagozat első két évében nem tartom helyesnek az osztályozást, a korábban bevezetett szöveges értékelést kellene újra visszahozni. Azzal sem értek egyet, hogy a tankötelezettség alsó határát lehozták 6 évre, ekkor még a legtöbb gyerek nem elég iskolaérett, ebből adódóan idén a legtöbben első osztályban buktak meg (Juhász, 2024). Inkább felfelé kellene kitolni az életkort, és 7 vagy 8 évesen kellene iskolába íratni a gyerekeket.

Összegzés

Az óraszámok alakulása csak egy része a demokratikus nevelésnek, sok egyéb összetevője van a megfelelő oktatási rendszer kialakításának, ahol diák is, szülő is, tanár is jól érzi magát. Az intézményi autonómia mellett a szabad tananyag- és tankönyvválasztás, a szegregáció megszüntetése és a bérek rendezése is a fontos megoldandó feladatok közé tartozik. Ahogyan az egyenlően és magasabb mértékben kiosztott intézményi támogatások és az iskolai eszközellátottság, a felszereltség minőségének emelkedése, az épületek állapotának folyamatos karbantartása is a jó működés záloga. Ha nem szeretnénk lemorzsolódó, kallódó fiatalokat, akkor első lépésként a tankötelezettség felső határát 16 évről újra fel kellene vinni 18 évre. Sokan csak később, felnőtt korukban jönnek rá, hogy komolyabban kellett volna venni a tanulást, és 30 vagy 40 évesen rugaszkodnak neki az érettségi vizsgának. Ha a jövő nemzedékébe invesztálunk, talán egy szebb jövő felé nézünk.

Felhasznált források

József Attila (1937): (Ős patkány terjeszt kórt…)

Juhász Dániel (2024): Újra az elsősök körében a legtöbb Magyarországon az évismétlő. Népszava, 2024. 06. 04.

Tóth Olivér István (2023): Az internet nem azért veszélyes rád, amiért veszélyesnek gondolod. Qubit, 2023. 07. 14.