Amikor a magyar nyelv többféleképpen szól. Pintér Lilla írása A magyar nyelv a Kárpát-medencében c. kiállításról

2025 novemberében nyílt meg az MTA Székházában A magyar nyelv a Kárpát-medencében című kiállítás, melyet azóta digitális formában is meg lehet tekinteni az akadémia honlapján.

A kiállítás kurátori feladatait Kontra Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Domus Kuratóriumának tagja látta el. A projektet Morvai Tünde, a Határon Túli Magyarok Titkárságának osztályvezetője irányította. A grafikai tervezést és a programozást Tóbiás Krisztián készítette, míg a szövegek gondozását Burza Patrícia Kármen végezte.

A kiállítás különösen értékes forrás lehet a pedagógusok számára, hiszen bemutatja a magyar nyelv változatosságát, valamint azt, hogy a nyelvhasználat milyen szorosan kapcsolódik az identitáshoz, a társadalmi helyzethez és a kulturális háttérhez. Mindezt széles körből vett példákkal, adatokkal támasztja alá, amelyek Kárpátaljáról, a Felvidékről, Erdélyből és a Vajdaságból származnak. A tanárok számára emiatt különösen hasznos lehet, mert segít árnyalni azt a képet, melyet a standard nyelvváltozatot előtérbe helyező tananyag közvetít. A kiállítás nagyon jól reprezentálja, hogy a nyelvi helyesség nem abszolút kategória, hanem társadalmi és kulturális kontextus függvénye. A kiállítás többek között olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a beszédhelyzetek és a nyelvhasználati színterek sajátosságai, a nyelvi szinteken megjelenő nyelvváltozati különbségek, a nyelvet alakító történelmi hatások, a nyelvi stigmatizáció jelensége, valamint az anyanyelvi nevelés kérdésköre. 

Pedagógiai szempontból fontos gondolatot rögzít a kiállításban szereplő egyenlet, miszerint „1+1 nem lesz egyenlő 2-vel”, vagyis a kétnyelvű ember nyelvtudása nem fog megegyezni a két nyelv egyikével sem. A tanárok a példák bemutatásával prezentálni tudják a diákoknak, hogy miért nem „hibás” egy-egy nyelvi forma, és el tudják vele magyarázni a más nyelvi tapasztalatokból fakadó eltéréseket.

A kiállítás a hétköznapok nyelvi tapasztalatából emel be példákat, melyet több nyelvi szint bevonásával tesz és a nyelvészet tudományágának több irányából közelít meg. A morfológiai eltérések előtérbe helyezése a helyes-helytelen ítélet szemléletének a lebontását szolgálja. A kiállítás rámutat arra, hogy a kisebbségben élő magyarok az egyes grammatikai szerkezetek közül melyiket preferálják, és melyek azok, amelyeket a standard tartana „helyesnek”. Ezek azért fontosak, mert érzékeltetik, hogy a nyelvhasználat mögött identitás és közösségi hovatartozás áll. Így ez a tanári értékelés szempontjából is kiemelkedő szerepet tölt be, hiszen ennek figyelembevételével a tanár is tudatosabb különbséget tud tenni valódi grammatikai hiba és nyelvváltozati sajátosság között. A kiállítás segít felismerni, hogy a nyelv nem csupán nyelvtani szabályok rendszere, hanem élő és ebből kifolyólag egy változó jelenség. 

A szavak (pl. patika, felszámol) jelentéstanának a bemutatása fejleszti a szövegértést, a szókincset. A különböző jelentések rámutatnak a félreértések forrásaira, és ösztönzik a diákokat, hogy a szavakat kontextusban értelmezzék. A kiállítás az előbb említetteket egy nagyobb perspektíva felől közelítve szemlélteti, ahol a nyelvpolitikai háttér befolyásolni tud egy hétköznapi helyzetet is, mint például egy levélszavazás menetét. A szavazat érvényessége attól függ, hogy a választó helyes adatokat ad-e meg a beazonosítás során, ha tévesen teszi, akkor voksa érvénytelenné válik. Így volt ez Romániában és Ukrajnában is, hiszen az anyja lánykori neve helyett a férjezett nevét adták meg, mert „fogalma sincs, hogy mire kell egy magyar hivatalnak az, hogyan hívták az ő anyját akkor, amikor ő még meg sem született.” Az ilyen jellegű példákon keresztül a pedagógus hangsúlyozni tudja a kulturális különbségeket, amelyekre szituációs játékokon keresztül érzékenyíthetik a tanulókat. 

A kiállítás rávilágít arra, hogy ezek a nyelvhasználati különbségek hogyan jelennek meg a tankönyvekben, tantervekben. Bemutatja, hogy miként közelítik meg a magyar nyelv tanítását, és érzékeltet egy sokakat meglepő felismerést, hogy a „kisebbségi magyarok anyanyelvi nevelésében a magyarországi pedagógiai módszerek és tananyagok «egy az egyben» való használata káros.” A határon túli magyar közösségek esetében a következő kiindulópont érvényes: a diákok többnyire kétnyelvű vagy többnyelvű környezetben élnek, ahol a magyar nyelv folyamatosan érintkezik az adott ország államnyelvével. Ha tehát a magyarországi tananyagokat változtatás nélkül alkalmazzák ezekben a közegekben, az több problémát is okozhat. Egyrészt a tananyag nem veszi figyelembe a tanulók valós nyelvi tapasztalatait, azokat a nyelvi jelenségeket, amelyek a kétnyelvűségből fakadnak, pl. kódváltás, kölcsönszavak, eltérő mondatszerkesztés. Ezeket gyakran hibaként kezeli, holott természetes nyelvi folyamatokról van szó. Ez könnyen ahhoz vezethet, hogy a diákok saját nyelvhasználatukat „rossznak” vagy „hibásnak” érzik, ami gyengítheti az önbizalmukat és a nyelvi identitásukat. Másrészt a magyarországi módszerek gyakran nem számolnak azzal, hogy a magyar nyelv a kisebbségi térben nemcsak kommunikációs eszköz, hanem identitásőrző szerepet is betölt. Itt a nyelvtantanításnak nem pusztán a nyelvi normák elsajátításáról kell szólnia, hanem arról is, hogy a diákok megértsék saját kétnyelvű helyzetüket, és tudatosan tudjanak mozogni a két vagy több nyelv között. Ha ezt a dimenziót a tananyag figyelmen kívül hagyja, akkor a tanítás elszakad a tanulók mindennapi valóságától. 

A kiállítás sokrétűsége részben abból is fakad, hogy változatos forrásokra támaszkodik. A magyar nyelv a Kárpát-medencében című könyvsorozat mellett számos egyéb anyagot is felhasználtak, így például az internetes forrásokat, a különböző helyszíneken gyűjtött terepadatokat és kérdőíveket. Emellett vizuális és audiovizuális elemek is megjelennek, mint a videó- és rádiófelvételek. Ezen anyagok alkalmasak arra, hogy a pedagógusok beépítsék a tanórai munkába, és így akár szemléltetésként, akár feladatok alapjául is szolgálhatnak. A kiállítás megtekintése módszertani inspirációt is ad, így nemcsak tudásanyagot közvetít, hanem pedagógiai eszköztárat is kínál. 

Tehát a kiállítás minden érdeklődő számára figyelemfelkeltő lehet, mert átfogóan tárja fel a magyar nyelv helyzetét a Kárpát-medencében és konkrét példákon keresztül érzékelteti az egyes nyelvváltozati sajátosságokat. A pedagógusoknak is iránymutatást ad, nemcsak módszertani, hanem szemléletmódbeli tekintetben is: A magyar nyelv a Kárpát-medencében nem lezár, hanem párbeszédet nyit a nyelvről, az identitásról és a jövő feladatairól.