Trencsényi László válaszai

Májusban a Magyar Pedagógiai Társaság szervezésében kétnapos konferencia zajlott Az iskola jövője – Utópiák és disztópiák címmel. A Taní-tani Online úgy gondolta, először az előadókat kéri meg, hogy az összehasonlíthatóság, egybevetés érdekében azonos kérdések mentén fejtsék ki tapasztalataikat, álláspontjukat az iskoláról (óvodáról, kollégiumról), majd a kört kibővítve más jeles szakembereknek is föltesszük ugyanezeket a kérdéseket.

1. Mi az oktatás célja a 21. században?

Voltaképpen változatlan, mióta a mindenkire kiterjedő iskola (iskolarendszerek) létrejöttek.

önideológiájában a társadalmi élethez (munkához, állampolgári léthez, családi élethez – ahogy mondani szokták az etológusok: túléléshez) szükségesnek gondolt, szükségesnek legitimált tudások és skillek hatékony kialakítása, fejlesztése, megerősítése, a szükségtelennek minősítettek szelekciója (elfojtása, szankcionálása) a fiatal (bár egyre idősebb életkorú) nemzedékek tagjai számára. Alkalmassá és motiválttá tétel újabb tudások és kompetenciák megszerzésére (lifelong learning-szemlélet),

bevezetés a családon túli társadalmi létbe (a kívánatosnak minősített másodlagos szocializáció támogatása, a nemkívánatos tűrése vagy szankcionálása),

a tanulói generációk nemzedéki karanténban tartása,

a dolgozó szülők, családtagok mentesítése a gyermekgondozás, gyermekfelügyelet feladatai alól, elemi szociális ellátás.

2. Hogyan alkalmazkodjanak az iskolák a változó világhoz?

A tudáshoz – és a nemtudáshoz – való hozzáférés abszolút módon plurifikálódott (média, net stb.), az iskola primer tudásforrás helyett, mellett „tudásgondozó” feladatot kell, hogy vállaljon.

A szekularizáció és a globalizáció nyomán kialakult multikulturális közegben az elfogadható értékvilágok és értékkombinációk, magatartásminták száma nő – meg kell „tanítani” együtt élni a multikultúrával.

A XXI. századi kapitalizmus (különösen diktatórikus változatai) szélsőségesen megnyitották az egyenlőtlenségek ollóját – a kulturális, szellemi területeken is

Az iskola feladata e különbségek lehetséges mértékű csökkentése – a kulturális értékeket képviselő tudások, képességek, motivációk megőrzése mellett.

A civilizációs fejlődés ára (gondot adó öröme) a koraszülöttek, más „sajátos nevelési igényt” jelentő gyermekek életképessége, életkora nő. Hatékony iskolázásuk nem egyszerűen jog, de társadalmi „előny is”.

3. Milyen készségek és ismeretek lesznek a legfontosabbak a jövőre nézve?

Kreativitás, (érzelmi és értelmi) intelligencia, társadalomismeret (beleértve a történetiségben való gondolkodás, illetve az aktív állampolgárság kompetenciáit is), a korszerű technika vívmányai közti igényes eligazodás, nyitottság a tudományok fejlődése előtt, felelősség, szolidaritás, korrekt önérvényesítés képessége és szándéka.

4. Hogyan biztosíthatjuk mindenki számára a minőségi oktatáshoz való méltányos hozzáférést?

Az iskolai terek átalakítása, a jelenléti és távolléti (online) oktatási formák intelligens fejlesztése, a fejlesztő értékelés hangsúlyának érvényesítése a szummatív kárára, motiváló társadalmi környezet (a tanulási eredményekre ösztönző munkaerőpiaci jövőkép, részvételre számító-ösztönző demokratikus társadalom. Jól motivált, jól képzett – és elegendő – az autonómiával élő – más kultúraközvetítő, ill. szociális segítő intézményekkel, szervezetekkel, akár potenciális munkahelyekkel együttműködni tudó és kívánó pedagógus, vállalkozó pedagógusközösségek

5. Hogyan alakítja át a technológia a tanítást és a tanulást?

Folyamatosan árnyalja, csiszolja a jelenléti és távolléti (online) tanulástámogatás eszközrendszerét.

A formális, informális és nonformális tanulás hatékony kombinációja (különböző útvonalakon szerzett tudások és képességek) „beszámítása”.

6. Egyéb közölnivalója, kérdésfeltevés

A magas szintű és árnyalt differenciálás (célok, eszközök és együttlétek hatékony egyéniesítése) mellett lehetőség tartalmas és öntevékeny (az iskola, az oktatás céljaival harmonizáló) közösségi együttlétre (kortárs csoportban és társadalmi környezetben is).

Végiggondolandó e jövőkép gyerek/kamasz korosztályra való érvényesítése mellett, milyen specifikumot jelent a fiatal felnőttek, felnőttek intézményes tanulása.