Leonard Turton summerhilli tanár portréja 2.

"Amit a gyerekekkel csinálunk a tradicionális iskolában, az felháborító. De olyan mértékű, hogy szinte normálisnak tűnik." 

„Vissza” Summerhillbe

Az alcím csak átvitt értelemben igaz, mert Leonard soha nem tanított 2002 előtt Summerhillben. A visszatérés csak annyiban igaz, mint azt a portré első részében említettem, hogy Leonard a 70-es években Kanadában 8 éven át egy „saját” demokratikus iskolát működtetett. Amikor később az állami iskolarendszerben dolgozott, igyekezett megvalósítani azt a radikális reformprogramot, amit így lehetne összefoglalni:

• életterek kialakítása az osztályokban és az iskolában;
• a kötelező tananyag radikális redukciója, a gyermeki érdeklődés előtérbe helyezése a tananyag tervezése során;
• közvetlen demokratikus struktúrák bevezetése (osztálygyűlések, iskolagyűlések, egy ember – egy szavazat).

Summerhillben és a demokratikus iskolákban ez a program valóság. Ezért érezte Leonard, hogy Summerhillbe hazatért. Így emlékezik erre.

 

Egyszer 1999-ben az interneten feltűnt Summerhill neve, amit már nagyon régóta ismertem. Ez volt az az idő, amikor az angol oktatásügyi kormányzat bezárással fenyegette Summerhillt, és részben ennek megakadályozására Summerhillben megrendeztek egy IDEC-konferenciát  aminek az volt a célja, hogy az iskola támogatást kapjon, és én azt mondtam magamnak: nekem is el kell mennem, gyerünk. Itt találkoztam Zoeval, és amikor láttam a konferencián segítő gyerekeket, hirtelen bevillantak azok a gyerekek, akik az én szabad iskolámba jártak. És bár élveztem az állami iskolában való tanítást, mégis felébredt bennem a vágyakozás egy szabadabb környezet iránt. Ekkor azt mondtam Zoenak, hogy szívesen tanítanék itt, ha két év múlva nyugdíjba megyek. Zoe érdeklődött a korábbi dolgaim iránt, és azt mondta, oké, mi fenntartunk egy helyet neked.

Az iskola vezetője, Zoe Readhead jó leírását adja mindazoknak a más iskolákban szokatlan feltételeknek, amelyek között Summerhill tanárai dolgoznak.

A tanterv Summerhillben egyike azoknak a dolgoknak, amelyek formalizáltabbak lettek az elmúlt években. 2000-ben két tanár feladatkörét megváltoztattuk, így ők tantervi tanácsadói szerepet is betöltenek. Ezt azért tettük, hogy jobban ellenőrizzük és segítsük az osztályteremben folyó munkát. Nem akartuk megváltoztatni a tanárok tanítási módszereit vagy a tanítást egy meghatározott irányban átalakítani, csak az volt a célunk, hogy segítséget adjunk ahhoz a nehéz munkához, amit a tanítás Summerhillben jelent a tradicionális iskolához képest. Mit teszel akkor, ha hirtelen szembe találod magad azzal, hogy a tanulók dönthetnek arról, látogatják-e az órádat, vagy sem. Hogyan tervezed az óráidat ilyen helyzetben, és mi lesz az időbeosztással?

Minden tanár, aki Summerhillben tanít, egyszer konfrontálódik azzal, hogy a gyerekek nem jelennek meg az órán. Nagyszerű lenne, ha minden tanár konfrontálódna egyszer ezzel az életben. Bizonyosan elgondolkodtatná őket azzal kapcsolatban, hogy mit tanítanak, és hogyan igyekeznek előadni azt! Egy dolog tapasztalt tanárnak lenni, és egészen más dolog tapasztalt summerhilli tanárnak lenni. Néhányan közülük úgy találják, hogy míg a jóval kényszerítőbb rendszerben népszerűek voltak, addig Summerhillben szigorúnak számítanak. Summerhill megköveteli, hogy újraértékeld, amit csinálsz.

A legtöbb tanár megtalálja a maga útját ezekkel a problémákkal kapcsolatban. Először bizonytalanságot élnek át, hogy miért nem jönnek az órákra a gyerekek. Óhatatlanul azt gondolják, hogy valamit rosszul csinálnak, vagy hogy a gyerekek nem szeretik őket. Később rájönnek, hogy az órák kerülésének ezer más oka is lehet: süt a nap, valamit meg kell javítani a biciklin, vagy tovább akarják építeni a rejtekhelyet az erdőben – a távolmaradásnak csak nagyon ritkán az az oka, hogy egy gyerek nem szereti a tanárt. Ahhoz is hozzá kell szokniuk, hogy nem aszerint értékelik őket, hogy hány gyerek jelenik meg az órájukon. Ez nagymértékben különbözik a többi iskolától. Gondolom, ott előbb-utóbb a tanár szemére hánynák, hogy az óráján nincs senki. Valójában nincsen összefüggés aközött, hogy valaki jól tanít, és hogy az óráján tele van a tanterem. Még az se mércéje a tanárnak, hogy hány tanítványa tett le vizsgákat, és azok milyen eredményesek voltak.

Mi Summerhillben nem gondoljuk, hogy a jobb vizsgaeredmény a siker jelzése lenne. Amikor egy német kislány 13 éves korában matematikából letette a GCSE vizsgát, az emberek megcsodálták, de nem volt egy óriási dolog.

Néha egy új tanár a dolgokat rossz úton közelíti meg, és megkérdezi a gyerekeket, hogy miért hiányoztak az óráról, és ezt olyan módon teszi, hogy az számonkérésnek tűnik, vagy más módon nyomást gyakorol a gyerekekre. Természetesen, ha egy gyerek ebben valami elfogadhatatlant talál, akkor mindezt a gyűlés elé hozhatja. Egy tanár így gyűlés elé került, mert túlzottan főnökösödött, és kapott egy fél órás büntetést, hogy ez alatt tisztítsa meg a gyomoktól a kinti sakktáblát. Azt mondta, hogy ez a legjobb dolog volt, ami vele történhetett, mert elgondolkodott arról, hogy mi is a szerepe az osztályban.

Emlékszem egy summerhilli fiúra, aki azt mondta, hogy nem szereti a művészettanárt, mert az irritálja őt, de mivel valóban jó tanár volt, soha nem hiányzott egyetlen órájáról sem. Ez egy tipikus reakció, amikor egy gyerek nem szeret egy tanárt.

Egészében a tanáraink hagyományos módon tanítanak. A summerhilli gyerekek gyakran konzervatív bandává válnak, ha az iskolai órákról van szó. Szeretnek leülni és a tananyagot „feltálalva” megkapni. Néha voltak olyan tanáraink, akik modernebb módszereket szerettek volna kipróbálni, de a gyerekek úgy gondolták, hogy ezek bolondos dolgok, és azt kérték, hogy „normálisan” tanítsák őket. Ha egyszer úgy döntesz, hogy bemész órára, akkor kész vagy arra, hogy tanuljál, és nem kell, hogy cukorba csomagolják a tananyagot. 

Jelenleg az alábbi tárgyakat kínáljuk fel a tanterv részeként: angol, matematika, természettudományok, földrajz, történelem, famegmunkálás, angol mint idegen nyelv, kínai, német, japán, spanyol, zene (benne zongora, dob, gitár, ének, harsona, trombita, zenei technológia és hangmérnökség), tánc (benne scratching és break dance), dráma és főzés.

A summerhilli tananyag azonban sokkal szélesebb, mint amit ez a lista takar.

Summerhill szabadságot ad a tanároknak is. Hiszünk abban, hogy a gyerekek felnőnek anélkül, hogy a felnőttek túlzottan beavatkoznának életükbe. Ugyanezt tesszük a tanárokkal is, akikben hiszünk, és nem alkalmazunk semmilyen ellenőrző eszközt, amit a normális iskolák alkalmaznak, hogy azzal kövessék, hogy mit csinálnak a tanárok. A tanárok eléggé kreatívak, ha egyszer hozzászoktak az itteni rendszerhez. Például Leonard Turton a második osztályban bűvészetet tanított, mert ez volt az, amit a gyerekek szerettek volna. Egy másik tanár órákat adott az elefántokkal kapcsolatban, mert erre kérték a gyerekek. Volt egy másik tanárunk, aki különben természettudományokat tanított, és akit érdekelt a demokrácia és állampolgárság. Összehozott egy ”Külügyi Bizottságot”, amely az iskolán kívül szervezett programokat, részt vett oktatásügyi és gyerekjogi konferenciákon, és végül elhagyta az iskolát, és erre az érdeklődésre alapozta későbbi karrierjét. Summerhill megadta neki a kísérletezés szabadságát, amit egy merevebb tantervű iskola nem engedett volna meg.1

Egy tanár mindennapjai

Az általános elveken túl a mindennapi munkáról így számol be Leonard.

 

Iskolagyűlés Summerhillben, 2010

 

Mi felajánlunk órákat és más foglalkozásokat. Nekünk tanároknak van egy órarendünk. A gyerekek jelzik, hogy mit szeretnének csinálni, és én is elmondom, hogy mit gondolok. Ezt körözzük, és így mindenki tudja, hogy mit gondolnak a többiek. Készítek végül egy órarendet, amely a tradicionális tárgyakat tartalmazza. Ez nem kötelező a gyerekeknek, de meghatároz egy keretet. Én mindenkinek adok egy angol és egy matematika időpontot, még akkor is, ha ők ezt éppen nem választják. Ugyanakkor azt is mondom, hogy ha valami kérdésed van, akármikor jöhetsz hozzám, és ha nem vagyok éppen mással elfoglalva…, és előfordul, hogy jönnek, és azt mondják: tanulhatok most veled matematikát? 

Vannak napok, amikor mindenki ott van, és vannak napok, amikor senki. Néha hetekig csak ketten-hárman jönnek. De ez nem azért van, mert te rossz tanár vagy, ahogy azt kezdő tanárok képzelik. 

Ha pedig valakit nagyon sokáig nem láttunk, akkor megkérdezzük a többi tanárt: „Mi van Jenniferrel? Rendben vannak a dolgai? És ekkor kiderül általában, hogy Jennifer éppen ezzel vagy azzal van elfoglalva, és így helyre kerülnek a dolgok. Ezzel együtt nekünk van egy listánk a speciális figyelmet igénylő tanulókról! Erre akkor kerülhet valaki, ha például attól tartunk, hogy lelki problémái vannak, vagy például fél órára menni, vagy túlzottan szégyelli magát, mert nagyon le van maradva.

Ha valaki már 14 éves, akkor szoktunk vele beszélgetni arról, hogy milyen tervei vannak: mit gondol, meddig marad majd Summerhillben, hogy akar-e vizsgákat tenni (persze ha nem akar, az oké). Ha valaki ilyenkor arról mesél, hogy teszem azt, építész szeretne lenni, akkor elmondjuk neki, hogy ehhez erre és erre lehet szüksége. Mindezt azért tesszük, hogy világos képe legyen arról, hogy milyen lépcsők vezetnek bizonyos célokhoz. A következő fokozat, amikor 16 évesek lesznek, akkor beszélgetünk velük a továbbtanulási lehetőségekről. A cél az, hogy tájékozottak legyenek, de dönteni nekik kell.

Egy iskolában a tanároknak és a gyerekeknek más dolgok fontosak. Mitől függ az, hogy a felnőttek mértékével mérve is a dolgok normálisak legyenek? Ennek több tényezője van: Summerhillnek van takarító személyzete, de ők nem csinálnak meg mindent, mert az iskola területe nagyon nagy. De vannak dolgok, amiket a gyerekeknek kell rendben tartaniuk. Így volt ez akkor is, amikor a mai igazgató, Zoe ide járt. Vannak gyerekek, akik szeretik nagyon szépen rendben tartani a környezetüket és van, aki nem. Mi tartunk időnként egy biztonsági ellenőrzést, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos normát meg kell tartani. Az ellenőrzést nem a tanárok végzik, hanem a gyűlés által választott bizottság. Az a tapasztalatunk, ha egy helynek van gazdája, akkor ott rend lesz, míg az a terület, amelyhez senki nincs kapcsolva, elhanyagolódik! Ez egy érdekes dolog. A felelősök lehetnek gyerekek is! Ilyen például a könyvtár is. De ha nincsenek ilyen emberek, akkor az, hogy a könyvtár az egész közösségé, kevés ahhoz, hogy ott rend maradjon. Ha az én termeim egyikében van egy láda, amiben van egy focilabda, amit el lehet kérni, akkor az visszatér a helyére, míg ha az ebédlőben lenne egy láda labdákkal, akkor 24 óra múlva azok a labdák eltűnnének. Jó tehát, ha a dolgok egy emberhez tartoznak. De ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek félnének tőlem.

Ma Summerhillben a szülők jobban bevonódnak az iskola életébe éppen a technikai fejlődés következtében. A 80-as években az iskolában egy telefon volt… Ma mindenkinek van mobiltelefonja, ami egyfajta modern köldökzsinór. Megtörténhet az, amit a BBC Summerhill filmje is mutat Muddy esetében, hogy mindig csöng a telefon. Ez nem jó, mert csökkenti a gyerekek önállóságát. De általában azt lehet mondani, hogy a gyerekek jobban hiányoznak a szülőknek, mint fordítva. A gyerekek hamar találnak maguknak családtaghelyetteseket, a társak átveszik a testvérek szerepét, én egyfajta nagypapa vagyok, és az egész iskola egyfajta kiterjedt, nem vér szerinti család. Mindezzel együtt, ha a demokratikus oktatás virágozni fog, akkor azok nappali iskolák lesznek, nem bentlakásosak, mint Summerhill.

Ami Angliát illeti, itt az állami iskolarendszerben sokat beszélnek a demokratikus oktatásról, és ez láthatólag kielégíti őket, de ha a valódi szabad iskolákat nézzük, akkor az angol helyzet szégyenletes. Ezen a helyzeten szeretnénk Martin Robertssel változtatni a november 15-én induló új internetes magazinunkkal a Democratics-szal.

A külvilági szemlélő

Természetesen nem könnyű feladat Summerhillt megérteni és megértetni a világgal. De nem is lehetetlen. Az iskola életének ritka tanúja volt Alison Hume, a BBC 2008-ban bemutatott filmjének forgatókönyvírója. Az alábbi idézet abból a cikkéből való, amelyben leírja, mit is jelentett számára a találkozás Summerhill-lel.

Leonard Turton segített nekem, aki nagyon tapasztalt tanár, és jól ismeri a „szabad iskolák világát”. Leonard elmagyarázta: Neill bízott a gyerekekben, hogy azok képesek saját életüket élni, persze nem azt az életet értve ezen, amit aggódó szüleik szeretnének, hogy éljenek, vagy amelyiket tanáraik gondolnak ki nekik. Ez az elképzelés maga volt az egyszerűség.

Mi a helyzet az unalommal? Hagyni kell őket unatkozni, jött a válasz. Idővel a gyerekek kitöltik a helyet, az időt, a réseket.

De nincs-e szükségük a gyerekeknek biztatásra, vagy akár nyaggatásra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból? 

Len rám nézett, és számomra világos volt, hogy még hosszú út áll előttem.2

Summerhill sajátosságai

Minden iskola egy egész. A demokráciafelfogásra cikkünk első részében tértünk ki. A második cikkben vázoltuk azt, ahogy a tanítás folyik. Hogyan látja Leonard a két megkülönböztető jegy eredményeképp az iskolában élő és az onnan kilépő gyereket?

Neill egyik gondolata az volt, hogy a gyerekek szabadon dönthetik el: órára mennek vagy játszanak. Ez igaz, de leegyszerűsíti azt, ami Summerhillben történik.

Summerhill és a demokratikus oktatás sokkal mélyebb dolog. Az időhöz van köze és ahhoz, amit valahogy úgy írhatnánk le, hogy az autentikus személyiség kialakulása az időben a cselekvés szabad megválasztása révén.

Summerhillben egy gyerek minden reggel arra ébred, hogy lehetősége van szabadon megválasztania, hogy mit csinál a demokratikus közösség keretei között. Itt mind a közösség, mind a demokrácia lényeges, mert ha ezek nem léteznek, akkor előfordulhat, hogy a gyerek tevékenysége túlzottan negatív hatással van a többiekre. A szabad választás a demokratikus közösségben tartja egyensúlyban a mérleget.

Ahogyan a gyerek a nap folyamán megválasztja tevékenységét, érintkezik a világgal, a többiekkel a közösségben, és tevékenysége reakciókat vált ki, úgy formálódik ezeken keresztül a személyisége. A gyerek ezeken a kapcsolatokon keresztül alakítja ki önmagát.

Ha ezzel szemben valaki más ellenőrzi az idejét és a cselekedeteit, akkor a gyerek csupán szerepet játszik, mint egy bábu. Nem önmagát alakítja, hanem mások alakítják olyan célok érdekében, amelyekről nem tud… a gazdaság egy sikeres egységévé, katonává, aki bátran megy ezer másik katona élén, engedelmes munkássá, lojális állampolgárrá vagy egy vallás jámbor hívévé.

Az ilyen gyerek nem autentikus személy. A nem autentikus emberek pedig nem boldogok. Boldogtalan emberek boldogtalan dolgokat csinálnak. Milliók egy boldogtalan világot alkotnak. És természetesen ezeknek a nem autentikus embereknek nincs arról fogalmuk, hogy mit jelent a szabad választás, vagy mit jelent a demokrácia, még ha egy demokratikus állam szabad polgárai is. Tudom, hogy így van ez, mert a demokratikus államokból sok felnőtt jön el a demokratikus iskolákba, és látom, hogy meg vannak döbbenve, és eláll a szavuk.

Ez misztikusan hangzik, de nem az. A gyerekek gyakran úgy kerülnek egy demokratikus iskolába, mondjuk, 11 éves korukban, hogy elvesztették a súlypontjukat. Lehet, hogy furán hangzik, és ezt meg kell tapasztalni személyesen is. De igaz. Elveszették a súlypontjukat, mert nem azonosak önmagukkal. Nem önmaguk, mert elvették tőlük az időt, és irányítják a választásaikat. De az idő haladtával visszanyerik a súlypontjukat… újra felfedezik önmagukat. Ezt nagyon különös látni… látni, ahogy maguk is csodálkoznak belülről előbukkanó igazi természetükön.

Amit a gyerekekkel csinálunk a tradicionális iskolában, az felháborító. De olyan mértékű, hogy szinte normálisnak tűnik.3

A szabadságot meg kell szervezni 

Leonard 2006-ban kezdve elindította a demokratikus iskolák európai mozgalmát, amely magát Európai Demokratikus Oktatási Közösségneknek (European Democratic Education Community – EUDEC) nevezi. A szervezet az Angliai Sand Schoolban alakult meg, elsö konferenciáját 2008-ban Lipcsében, a másodikat 2011-ben az angliai Ashburton melletti River Darts Parkban tartotta. A legközelebbi tanácskozásra 2012 júliusában Freiburgban kerül majd sor.

 

Summerhill alapítója, A. S. Neill 1969-ben

 

Minderről a summerhilli iskolaújságban olvasható a következő cikk.

2006-ban Leonard elhatározta, hogy létrehoz egy az európai demokratikus iskolákat összefogó szervezetet. Egy hétig Lengyelországot járta, majd más demokratikus oktatókkal találkozott a Sands Schoolban az angliai Devon megyében. Az alapító munkálatok (melyekbe számos summerhilli diákot bevontak) hónapokon át folytak: 2007 márciusában Lipcsében kezdődtek, és 2008 februárjában fejeződtek be. Az első éves EUDEC-konferenciát a Lipcsei Egyetemen tartották 2008 júliusában 25 ország több mint 400 résztvevőjével. Leonard úgy látta, hogy ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a demokratikus oktatás iránt az elmúlt néhány évben: nemrégiben meghívták a horvátországi tanárképző főiskolákba egy egyhetes beszélgetéssorozatra, Dániába workshopokra (Anna Ramm-mal, egy volt summerhilli diákkal együtt) és karácsony előtt Litvániába, ahol bemutatták a Summerhill filmet (közkívánatra kétszer!), és Leonard nagy közönség előtt beszélt, ahol az oktatási miniszter is jelen volt. „Megindító élmény volt, ahogy az emberek elsírták magukat a film végén, és mohón keresték a lehetőséget, hogy többet megtudjanak a demokratikus oktatásról. Kelet-Európa és a balti államok sok szempontból nagyon termékeny talaj a demokratikus oktatás számára... mivel ott az emberek csak nemrég szabadultak fel. Úgy vélem, a demokrácia számukra még értékesebb.” – mondja Leonard.

Az EUDEC következő lépése országos egyesületek kialakítása, Leonard és Martin Roberts a Sands Schoolból az Eudec Egyesült Királyság-beli szervezetének létrehozását tervezi. „Komolyan törekszünk arra, hogy a következő 10-15 évben komoly hatással legyünk a brit oktatásra. Reméljük, hogy összehozunk egy turnét néhány diákkal és beszélünk Summerhillről, Sandsről és a demokratikus oktatásról.” A fiatalok bevonása az EUDEC munkájába nem szokatlan – az egyik dolog, ami a szervezetet egyedülállóvá teszi, az a diákok aktív szerepvállalása minden szinten, akár az EUDEC Tanács tagjaként, akár konferenciaszervezőként vagy a szervezet programjainak résztvevőjeként. 2011 nyarán a Sands School otthont ad egy együttes EUDEC /IDEC eseménynek, és ez remélhetőleg hatékonyan járul hozzá, hogy megismerjék Nagy Britanniában az EUDEC-et és a demokratikus oktatást.

Néhány az EUDEC sok fontos célja közül:

1. hirdetni és támogatni a demokratikus oktatást mint ésszerű választást a demokratikus államok iskolái számára; megteremteni a törvényhozásban a jogot demokratikus oktatási intézmények alapítására és látogatására; támogatást és segítséget biztosítani a demokratikus iskoláknak és kezdeményezéseknek;
2. elősegíteni az információáramlást az európai demokratikus oktatási intézmények között és kapcsolatot teremteni az iskolák között;
3. tájékoztatást és programokat biztosítani főiskolák, egyetemek és képzések számára, hogy a jövőbeni tanárok megértsék a demokratikus oktatás alapjait és mindazt, amit ez jelenthet a tanárok, a diákok, az oktatás és a demokratikus államok számára.

 

---

A cikk első részének végén a témával kapcsolatban további hasznos linkek találhatók.

Az oldalon John Walmsley fotói láthatók. A jobb egérgombbal előhívható helyi menüt a művész kifejezett kérésére tiltottuk le.

• 1. Zoe Radhead: Summerhill and A. S. Neill – könyvrészlet
• 2. Writing Summerhill. Alison Hume explains how she came to write a drama about a unique school
• 3. Leonard beszéde az EUDEC alapító 2008-as Lipcsei konferenciáján