Suzana Guoth írása

Mikor kell tehát elkezdeni? Egyértelműen 2-3 éves korban.

A nyelvtanulás rendkívül nehéz, nagy koncentrációt igénylő tevékenység, ami csak abban az esetben lehet eredményes, ha az embernek pontosan körvonalazható célja van vele. Ezért nagyon fontos, hogy például az iskolai nyelvtanulásnál a tanár megfelelően tájékoztassa a tanítványait, milyen kapuk nyílnak meg előttük, ha idegen nyelveket tudnak. Nagyon fontos, hogy a nyelvtanár ismertesse a tanulókkal a nyelvtanulást alkotó tevékenységeket, és pontosan bemutassa, hogy az egyes tevékenységi formák hogyan folynak a gyakorlatban, mit hogyan kell tanulni, mit hogyan és hányszor kell átismételni, milyen memóriafejlesztési gyakorlatokra van szükség a nyelvtanulásnál. Olyan népszerűtlen instrukciókat is adnia kell, mint például azt, hogy a nyelvtanulónak meg kell tanulnia egyfolytában minimum 45 percig koncentrálni, és eközben se mobil, se e-mail szünetet nem szabad beiktatni, mert az megzavarja a nyelvtanuláshoz szükséges koncentrációt, és a tanulás nem lesz eredményes. Az ún. multitasking (többféle tevékenység egyidejű végzése), ami figyelemmegosztást igényel, és amire a magyar nyelvben még keresik a megfelelő kifejezést, a nyelvtanulásnál nem működik. A szinkrontolmácsolásnál igen, ott ez alapkövetelmény, mert a tolmácsnak, miközben figyelemmel kíséri a szónokot, fordítania kell a már elhangzottakat. Ez rendkívül nehéz munka, figyelmébe ajánlom azoknak, akik sok pénzt szeretnének keresni.

Milyen életkorban kell(ene) elkezdeni a nyelvtanulást?

Erről a kérdésről sokszor nyilvánítanak véleményt a szülők, a nyelvtanárok, és olyan személyek, akik vezető pozícióban döntési joggal rendelkeznek. Évekkel ezelőtt egy oktatásban vezető pozíciót betöltő személy televíziós nyilatkozatában döbbenten hallottam a minden tudományos kutatást, ismeretet nélkülöző véleményét, mely szerint a gyermek csak tanulja meg először rendesen az anyanyelvét, és majd középiskolában ráér elkezdeni idegen nyelvet tanulni. Azt hiszem, hogy az egyik, ha nem is a legfőbb oka az eredménytelen magyarországi idegen nyelv tanulásának az, hogy sokszor a döntéshozók ennyire tájékozatlanok.

Természetesen én is azt a véleményt képviselem, amit a legtöbb nyelvész, pszichológus, agykutató, hiszen a publikációikban mindenképpen a különböző tudományágak kutatási eredményeire alapozva fejtik ki a szinte azonos véleményüket, aminek a helyességét én csak a közel 50 éves nyelvoktatási gyakorlatomban szerezett tapasztalataimmal tudom alátámasztani.

Mikor kell tehát elkezdeni? Egyértelműen 2-3 éves korban. Ebben a korban a pszichikai képességek teljes skálája a rendelkezésre áll, de csak akkor lesz ebből hasznunk, ha ezeket a képességeket aktiváljuk. Ennek a lehetősége sajnos nagyon rövid ideig tart, mégpedig a gyermek 10-12 éves koráig. Ez az az időszak, amikor az agy fiziológiai fejlődése rendkívül intenzív, ekkorra alakul ki a gyermek artikulációs bázisa is, ami a hangképzés feltétele.

Nem szívesen használok olyan kifejezéseket, amiket a nem nyelvészettel foglalkozók nem értenek meg, de ebben az esetben ez elkerülhetetlen. Mit is értünk artikulációs bázis alatt?

„Artikulációs bázison értjük azoknak a hangzásbeli sajátosságoknak az összességét, amelyek egy-egy nyelvre jellemzőek. Minden nyelv ejtésmódjában fellelhetők olyan jegyek, melyek csak az adott nyelvet beszélők artikulációjára vonatkoznak. Az egyes nyelvek artikulációs bázisa eltér egymástól.” (Lantos Erzsébet) Ebben az az életkorfüggő, hogy a beszédszervek mozgása ekkor még tud igazodni az egyes nyelvekre jellemző hangképzéshez. Az artikulációs bázis kialakításához megfelelő artikulációs gyakorlatokat kell végezni, mégpedig célszerű az anyanyelvi hangok mellett még két-három idegen nyelv artikulációs gyakorlatait végezni a gyermek tízéves koráig, mert akkorra az artikulációs bázis kialakításának a folyamata nagyjából be is fejeződik.

Ernst Pöppel, a müncheni egyetem professzora, az egyik legismertebb német agykutató írja, hogy az ember körülbelül száz különböző hang képzésére alkalmas. Ha azonban a serdülőkoráig csak az anyanyelvét tanulta, akkor nem lesz képes egy idegen nyelvet akcentusmentesen megtanulni, hiszen a beszédhangok képzésében résztvevő szervek erre az időre már véglegesen kialakulnak. „Ha azonban három nyelvet tanulok, akkor a fonetikai kompetenciám széles platformja áll a rendelkezésemre a későbbi nyelvtanuláshoz.” A nyelvtudásra pedig szükségünk van, hiszen az Európai Unióban szabadon áramlik a tőke, az áru és a munkaerő. Mindez nyelvtudás nélkül elképzelhetetlen. Érvényes ez minden tagállamra, de Magyarországra fokozottan, hiszen a magyar nyelv nyelvi szigetet képez Európában az indoeurópai nyelvi környezetben. A magyar nyelvet anyanyelvként kb. tizedannyian beszélik, mint a német nyelvet, hogy az angolhoz mint világnyelvhez ne is hasonlítsuk. Mindnyájan tanúi lehetünk az egyre szorosabbá váló integrációnak, és tudomásul kell vennünk, hogy két-három nyelv tudása nélkül az európai polgár hamarosan, de tulajdonképpen már ma is eléggé hontalannak érezheti magát ezen a földrészen.

Nálunk az óvodáskorú gyermekek nyelvtanítása egyelőre még gyermekcipőben jár. Kevés család engedheti meg magának, hogy angol, német vagy francia nevelő(nő)t fogadjon a gyermeke mellé. Régen is csak a tehetősebb családok foglalkoztathattak külföldi tanárokat, óvónőket, nevelőket, és ez sajnos ma sincs másképp. Marad a szervezett nyelvoktatás az óvodában. Próbálkoznak is ezzel, egyes óvodákban heti néhány órában angolt vagy németet tanítanak, és az óvodát már el is nevezik kétnyelvű óvodának. Valódi kétnyelvű óvodáról nálunk csak a nemzetiségi óvodák esetében beszélhetünk. A többi óvodai nyelvoktatásról nincs statisztikai adatgyűjtés, nincs adat a hatékonyságáról sem, az óvónőképző intézmények nem készítik fel idegennyelv-oktatásra az óvodapedagógusokat, és szervezési nehézségek merülnek fel. (A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája az általános iskolától a diplomáig. Fehér könyv. 2012–2018).

A heti néhány idegen nyelvi óra ezt a kérdést valóban nem oldhatja meg. Mivel kisgyermekkorban nem alapozhatunk nyelvi logikai gondolkodásra, az anyanyelvi nyelvtanuláshoz hasonlóan csak az utánzásos módszer jöhet számításba. Ez pedig időigényes. Tehát sok órát kell beterveznünk az óvodákban nyelvtanulásra.

Ki végezheti ezt a feladatot? Az óvodai idegen nyelvű foglalkozásvezetők képzése szakirányú továbbképzésen történik. Ennek időtartama két félév, melynek során többek között elsajátítják az óvodás korosztály nevelése során hatékonyan alkalmazható nyelvpedagógiai eljárásokat, nyelvátadási és fejlesztési stratégiákat, a korai nyelvtanításra vonatkozó legújabb kutatási eredményeket. Ez van érvényben Magyarországon. Tehát egy magyar anyanyelvű óvodapedagógus két féléves továbbképzésre alapozva alkalmassá válik az óvodáskorú gyermekek nyelvoktatására. Ez valószínűleg egy kabaréban sikert aratna, ha a publikum meg lenne áldva kellő mennyiségű humorérzékkel. A magyar óvodákban ilyen formában zajló nyelvoktatásról nekem is az a véleményem, hogy kár vele foglalkozni, mert nincs semmi értelme.

Dr. Tanja Anstatt és dr. Daniela Elsner bochumi, ill. Frankfurt am Main-i nyelvész professzorok elengedhetetlennek tartják a korai, két-három éves kortól kezdődő nyelvtanulást, mégpedig, ami a lényeg, anyanyelvi oktatóktól. „Vom Muttersprachler lernen. Wichtigste Voraussetzung, damit die bilinguale Erziehung klappt, ist Authentizität.“

Hogy egy ilyen anyanyelvi oktató szakképzett óvónő vagy sem, nem annyira fontos, mint az, hogy a megtanítandó nyelv legyen az anyanyelve, hogy a gyermekek el tudják sajátítani a helyes kiejtést, a helyes intonációt, mert ebben a korban ez a nyelvtanulás lényege. Ha egy idegen anyanyelvű oktató meg tudta tanítani a saját gyermekét, gyermekeit a helyes kiejtésre, akkor a mi gyermekeinket is képes lesz megtanítani még szakképesítés hiányában is. Egy német vagy angol anyanyelvű oktató számára még az is elképzelhető, hogy az említett két félév alatt el tudja sajátítani az óvodáskorú gyermekek nyelvoktatásának módszertanát.

Akcentusmentes kiejtést csak óvodáskorban lehet elsajátítani, később már nem. „Az óvodáskor a második idegen nyelv elsajátításának az optimális ideje. Csak akkor sajátítható el a szavak kiejtésének a dallama, valamint a nyelvszerkezeti elemek az anyanyelvhez hasonló természetességgel.” – vallja Alexander Kekulé professzor, a Hallei Orvosi Mikrobiológiai Intézet igazgatója. A szülők sokszor félnek attól, hogy a gyermeküket túlságosan megterheli az óvodáskori nyelvtanulás, amit azonban a szakemberek egyöntetűen cáfolnak. A gyermekek számára ez teljesen természetessé válik, és a későbbiek során az itt tanult nyelvek elsajátítása semmilyen komoly problémát nem jelent majd számukra.

A gyermeki személyiség formálódásában az is rendkívül nagy szerepet játszik, hogy az idegen ajkú nevelő közvetíti számára saját hazájának kultúráját, szokásait, temperamentumát, érzelemvilágát, és ezáltal a gyermek a nyelvtanulás mellett megtanul nyitottá válni más népek szokásai, viselkedéskultúrája iránt.

Az óvodai két-háromnyelvű nevelés természetesen valamennyi anyagi ráfordítást igényel mind a szülőtől, mind az államtól. De nem hiszem, hogy ennek az országnak a kormánya ugyanúgy, mint a szülők, éppen a felnövekvő generációtól akarnák megvonni ezt a szükséges ráfordítást. Később, iskoláskorban, a hetedik életévüktől kezdve, amikor már alapozhatunk a tudatos nyelvtanulásra, a szabályok megértésére, kifejezetten kívánatos, hogy a gyermeket olyan nyelvtanár tanítsa, aki a gyermek anyanyelvével azonos anyanyelvű.