Márton Gábor írása. A VIII. Miskolci Taní-tani Konferencián, 2015. január 30-án elhangzott előadás szerkesztett változata.

Abban hiszünk, hogy ha sok ajtót vagy ablakot kinyitunk, azok közül az egyiken csak besétál a gyerek, vagy körülnéz. (Osztromok István)

Az alábbiakban szeretném bemutatni a TanodaPlatform pályaorientációval foglalkozó szakmai műhelyén megfogalmazott gyakorlatokat, az esetlegesen felmerülő dilemmákat, kiemelten foglalkozva a Motiváció Tanodában használt módszerekkel.

Az iskolai pályaorientáció keretein belül osztálylétszámtól függően 20-30 gyereknek kellene személyre szabott segítséget adni, emellett ellátni azt a mennyiségű, olykor követhetetlen határidőkkel rendelkező adminisztrációs terhet, mely a folyamathoz szükséges. Emellett nem marad idő a gyerekek támogatására, a családokkal való együttműködésre. Ennek következtében a pályaorientáció sok esetben kimerül az adminisztráció elvégzésében s néhány gyárlátogatásban.

A gyerekek és családok személyes támogatásában, a rugalmasabb, kreatívabb megoldások megtalálásában a tanodák jelenthetik az egyik lehetőséget. 

A feltárt gyakorlatok egyik fontos eleme a szülőkkel történő közös munka hangsúlyozása. A szülők kevés információval rendelkeznek mind a felvételi eljárást, mind a magyar oktatási rendszer ismeretét, illetve a választható szakmákat, lehetőségeket tekintve. Elfogadják azt, amit az iskolában hallanak, mely sok esetben a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél a szakiskolát jelenti. Fontos lenne számukra több információt eljuttatni, és ehhez új formákat keresni. Erre az egyik lehetőség a szülői klub. Ennek keretében a szülők a gyerekekkel közösen vesznek részt a foglalkozáson, ahol jelenlegi élethelyzetükből a múltra tekintenek vissza, mi az, amit legjobban bánnak, vagy másképpen csinálnának. Sok esetben erre a válasz az, hogy tanulnának, többet foglalkoznának magukkal, jobban megismernék magukat, a lehetőségeiket. Mivel a gyerekekkel közösen vesznek részt ezeken az alkalmakon, ezt hallják a gyerekek is, s ez elvégzi azt a munkát, amelyet a pedagógus szeretne. A gyerekek saját szüleik példáján keresztül hallhatják a tanulás és az önismeret fontosságát.

Egy másik általunk használt módszer egy személyesen átélhető „szerepjáték”, ahol a szülő a gyermekkel közösen „végigjárhatja” a magyar iskolarendszert, s megtapasztalhatja az itt hozott döntéseinek a következményeit. A szerepjáték során egy teremben rendezzük be a magyar közoktatási rendszer állomásait (általános iskola, szakiskola, szakközépiskola, gimnázium, felsőoktatás), melyeket nyilak kötnek össze. Egy-egy állomásra csak akkor lehet bejutni, ha a megfelelő belépési követelményeket teljesítette (az általános iskola végén elhelyezett ellenőrzőbe írva jegyeit eldöntheti, melyik középfokú oktatási intézménybe szeretne kerülni; vagy ha érettségit adó középiskolát választ, akkor továbbléphet a felsőoktatásba). Minden egyes állomásnál igyekszünk megjeleníteni, kézzelfoghatóvá tenni az itt szerezhető bizonyítványokat (pl. érettségi, diploma, nyelvvizsga), illetve kézzelfoghatóvá tenni az így szerezhető jövedelmet is. Ezt a jövedelmet a gyerekeknek aktuális árak mellett kell beosztaniuk, megnézve azt, mire költhetnének, milyen életminőségre lehet elegendő az adott végzettséggel szerzett pénzösszeg. Ezáltal a szülőkkel közösen átélve, jobb rálátást kapnak a munkaerőpiac és a magyar közoktatás működésére.

A pályaorientációs foglalkozások másik eleme a gyerekekkel való foglalkozás. Minden esetben fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy ennek egy többéves folyamatnak kell lennie, ahol kiemelten kell foglalkozni az önismerettel, önkiteljesedéssel. A szakmák kiválasztását és egy, az önismeretet is fejlesztő foglalkozást használnak több helyen is. Ennek keretében az adott szakmához kapcsolódóan közösen összegyűjtik, milyen tulajdonságok kellenek hozzá, ő mikkel rendelkezik ezekből, el tudja-e mondani, mit csinál az adott szakma képviselője, el tudja-e mondani, hogyan lehet jól csinálni. Fontos feladat ebben az esetben, hogy minél szélesebb körét ismerjék meg a szakmáknak, kinyitva ezzel azokat a lehetőségeket is, melyekről korábban nem is hallottak.

Ennek egyik általunk használt módszere a Pályaválasztási Élő Könyvtár, melynek keretében egy többlépcsős folyamatban kialakítjuk azon szakmák körét, melyek iránt a gyerekek érdeklődnek. Először összeszedjük azokat, melyeket a gyerekek saját családjukból ismernek, mindegyik esetben kiemelve annak előnyeit és hátrányait is. A következő lépésben különböző személyiségtesztek (Holland-féle érdeklődési teszt, valamint a Nemzeti Pályaorientációs Portálon található teszt) segítségével igyekszünk a gyerekek érdeklődési területeit meghatározni. Ezen tesztek eredményeit közösen beszéljük meg a gyerekekkel, ahol megerősíthetik egymás kompetenciáit, emellett a tanodában dolgozó mentorok is visszajelzéseket adnak az eredményekkel kapcsolatban. A tesztek eredményei ugyanazt mutatják, amit a mentorok megfogalmaznak, gondolnak, tapasztalnak. Ugyanakkor nagyobb hatást fejt ki, inkább elgondolkoztatja a gyerekeket a mentorok véleménye, mint a teszteké.

A Pályaválasztási Élő Könyvtár keretében a gyerekek azon szakmák képviselőivel beszélhetnek, amelyek közel állnak kompetenciaterületeikhez, illetve szívesen dolgoznának is benne. Ebben a formában a gyerekek kikölcsönzik a „könyveket”, akik egy-egy szakmát képviselnek, s meghatározott ideig beszélgethetnek vele, ezáltal életközeli tapasztalatokat szerezve az adott hivatásról. Illetve, mivel sok „könyv” áll a rendelkezésre, így lehetőség van mindenkinek általa nem ismert szakmák megismerésére is, tágítva ezzel látókörét. A „könyvek” a rendezvény előtt felkészítést kapnak, melyen megtudják, milyen iskolai következményekkel jár, ha a gyerekek hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetűek, illetve azt az instrukciót kapják, hogy igyekezzenek érettségit adó középiskolák felé orientálni őket. Fontos a könyvek kiválasztásánál, hogy könnyen megtalálják a gyerekekkel a közös hangot, s be tudják őket vonni a beszélgetésbe. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a gyerekek minden esetben szélesebb látókörrel távoznak, emellett a megjelenő „könyvek” érzékenyítését is elérjük.

A gyerekek által nem ismert lehetőségek bemutatását szolgálja az egyetemi épületekben tett séta is, ahol a gyerekek megismerkedhetnek az egyetemi légkörrel, az egyetemi szokásokkal. Ennek keretében olyan kulturális közegbe kerülnek, mely vonzó lehet számukra a felsőoktatási tanulmányok elérésére.

A fentebb bemutatott gyakorlatok mellett felmerülnek dilemmák, nehézségek is. Korábban már megtettem, de ismét hangsúlyoznom kell a szülők hozzáállását s ebből következően a velük való munka fontosságát. Hangsúlyos, s olykor nehézséget is okoz a szülő hozzáállása a továbbtanuláshoz, miszerint ő nem tartja fontosnak (ez sok mindenre visszavezethető pl. saját iskolai sikertelenségének emlékei, szükség van a plusz jövedelemre a családnak, amit a gyermek képes hozni munkájával, nincsenek meg az anyagi lehetőségek a továbbtanulás finanszírozására stb.). Érdemes az önismeretet s a szülőkkel történő közös munkát a lehető leghamarabb elkezdeni, már az 5. évfolyamon. 

Összefoglalásképpen azt mondhatom, hogy a tanodákban innovatív, a személyiség megismerésén, a megfelelő önismereten alapuló, megfelelő időben elkezdett, a szülőkkel történő kooperációra épülő pályaorientációs foglalkozást tartják a megfelelőnek. Ezen elemek megvalósítása meg is történik, így ezeken a helyeken az egyénre figyelő, rendszerben gondolkodó, a gyerekek lehetőségeit kitágítani igyekvő intézmény képe bontakozik ki. Talán jelen pillanatban elegendő célkitűzés az érettségi elérése, mert minél tovább tanul a gyerek, a család annál jobban hozzászokik, hogy a gyerek tanul, később pedig egy érettebb személyiség kerül majd vissza a családba, aki a tanulás értékét is magával viheti.