Lencse Máté recenziója

Szivák Judit: Reflektív elméletek, reflektív gyakorlatok. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2014.

2003, 2010, 2011, 2014. Mind-mind a reflektív gondolkodásról, annak gyakorlatáról szóló tematikus, összegző munkák. Nagy tehát a felelősség, hiszen újat kell mondani, láttatni kell, hogy történtek változások, van fejlődés, van létjogosultsága egy újabb kötetnek, újabb megjelenésnek. Végignézve a munkákat szépen látszik a gazdagodás és a strukturálódás, mind az elmélet, mind a gyakorlat, mind a segédeszközök és mellékletek kapcsán. Tartalmát tekintve tehát egyre jobban használhatóak a szövegek, ami egy kiemelt szempont, hiszen inkább tekinthető módszertani kézikönyvnek a kötet, mint tudományelméleti munkának, még akkor is, ha markáns az elméleti megalapozás.

Fel is merülhet a kérdés, hogy mi szükség van ilyen mértékű elméleti háttérre, azon túl, hogy klasszikusan így gondolkodunk: szakirodalmak, hivatkozások és csak azután következhetnek a gyakorlatok. Ugyanakkor, ha azt találgatjuk, hogy kik is fogják használni ezt a könyvet, kérdéses, hogy minderre szükségük lenne. Akiben megfogalmazódik az igény a reflektivitásra, aki ehhez segítséget, módszereket keres, ő csak azt szeretné tudni, hogy hogyan. Abban próbál eligazodni, hogy az ő problémájára mi lehet a megoldás, az ő fejlődését mi segítené a legjobban. Az elméleti háttér meggyőző, jól felépített, szakmailag azt gondolom, hogy kifogástalan: törekszik a legújabb eredmények beemelésére és jól összegez. Az olvasó viszont kicsit elveszettnek érezheti magát. Sokat hallunk arról, hogy a digitális világnak köszönhetően már nem lineárisan olvasunk, de szakkönyvet, különösen módszereket és technikákat tartalmazó munkákat sosem olvastunk úgy. Kérlelhetetlenül önző módon azt akarjuk megszerezni belőlük, amire nekünk szükségünk van. Az alapokat és a struktúrát tehát ennek kellett volna meghatároznia: a módszerek miértje, mire valósága. Hogy ezt mennyire nehéz kivitelezni, egyáltalán fel lehet-e építeni ebben a témában így egy könyvet, az kérdés számomra, de érdemes lett volna erre törekedni. A szerző előszava egyébként rendkívül szimpatikusan és okosan ad tanácsot a könyv használatához, mert minden módszertani könyvnek az adaptivitás a kulcsa. Akkor tud jól működni, ha testre szabják, ha a szituáció, az adott környezet határozza meg. Szigorúan, lépésről lépésre, vegytisztán használva kétséges a siker.

Az elméleti háttér szerepe talán akkor értékelődhet fel, ha felsőoktatási tankönyvként használjuk a kötetet és a pedagógusképzésben alapozzuk a reflektív gondolkodást. Ebben az esetben az elméleti rész fejezetei is nagy hasznunkra lehetnek: a reflektív gondolkodás fogalma, kutatása, modelljei, szintjei, a reflexió típusai; a reflektív tanítás; a reflexió szerepe a pályafejlődésben; kihívások a reflektív gondolkodást fejlesztő oktatás során; a reflektivitás fejlesztésének stratégiái; eszközök a reflektív gondolkodás fejlesztésében. Ha mint kézikönyvre van rá szükségünk, akkor ezek a részek nyugodtan átugorhatóak.

A legjobb használatot az olvasó igényei alakítják, olvashatjuk az előszóban. Mint olvasót engem a módszerek leírása és a segédletként kapcsolt mellékletek érdekeltek leginkább. (És mint recenzens azt is gondolom, hogy ezzel mások is így lesznek.) A bemutatott módszerek és technikák: önismeret-önértékelés; reflektív modellálás; közös kísérletezés; esetmegbeszélés; vita; szituációfeldolgozás, konfliktusmegoldás; szerepjáték-szerepvita; a támogatott felidézés; hangosan gondolkodás; a portfólió; narratív módszerek; a reflektív szövegelemzés; metaforatechnika; fogalmi térkép-rendezett fa; „oszlopok” technika; „nyilak” technika; szereprepertoár-rács; jövőkerék; akciókutatás. Impozáns lista, amely jól reprezentálja a terület sokszínűségét. Kicsit közelebbről azonban sok egyenetlenséget találhatunk. Vannak módszerek három-négy oldalon, de akadnak fél-egy oldalas leírások is, ami már önmagában súlytalanná teszi adott módszert vagy technikát a többihez képest, és ez sajnos tartalmilag is beigazolódik. Akár a szerepjáték, akár a reflektív modellálás, akár a közös kísérletezés is jó példa lehet erre. Minden esetben bizonytalan lesz az olvasó a fontosságában és hatékonyságában is, különösen, hogy kevésbé ismeri meg ezeket, mint mondjuk a vitát. Éppen az lenne az érdekes, hogy kevésbé szem előtt lévő módszerek hasznára is rá tudjon mutatni a könyv, hogy mindenki rá tudjon találni arra az eszközre, ami az ő fejlődését a legjobban tudja támogatni.

„Minden pedagógiai interakció reflektív helyzet, amennyiben a fejlesztése érdekében elemzés tárgyává tesszük.” Ez a definíció a kötet legfontosabb gondolata és így üzenete is. Ez az, ami valóban közel tudja hozni a témát a pedagógushoz, hiszen nem valami elvont dologról, hanem a hétköznapokról van szó. Szerencsére helyet kap néhány konkrét reflektív helyzet is a könyvben. Olyan pedagógiai szituációk, amelyek tényleg a munka mindennapjaihoz kapcsolják hozzá a reflektív gondolkodást, különös tekintettel tervezési helyzetekre: tematikus terv, óravázlat, tanórán kívüli foglalkozás, projekt, osztályfőnöki munkaterv. A feldolgozáshoz, elemzéshez pedig szempontok, kérdések sokaságát kapjuk. Ez az a fejezet, amely legjobban megvalósítja azt, amit fentebb hiányoltam, így az egyik legizgalmasabb rész tud lenni a módszerekkel és technikákkal kiegészülve.

Nem megkerülhető, hogy kicsit a külsőségek is szóba kerüljenek. A kötet kivitelezése legalábbis meglepő. Formájában nehezen kezelhető, a hasábos elrendezés nem indokolt. Nehézkes az is, hogy az ember olvasás közben ide-oda lapozgat a törzsszöveg és a mellékletek között. Utóbbiak egyébként elképesztően gazdagon nyújtanak segítséget a használathoz. A kézikönyv nehéz műfaj, de úgy érzem, hogy a kiadó nem oldotta meg jól a feladatot. Persze manapság már nem reménytelen elvárás, hogy elektronikus formában, jobban kezelhetően is hozzáférhetővé váljon egy könyv, így talán rövidesen még több emberhez el tud jutni, és a funkcióját is jobban el tudja látni. Ez azért is fontos, mert amúgy nagyon igényes munka: átlátható, jó szerkesztett, nincsenek benne hibák, az ábrák és a képek is jól működnek. Egyszerűen csak a formátum miatt nehezen jön ki belőle az, ami benne van.

A néhány kritikus megjegyzésem ellenére is jó szívvel tudom használatra ajánlani a könyvet; akár saját fejlődésünk a cél, akár az, hogy diákjaink elsajátítsák a reflektív gondolkodást. Ehhez – ismét csak a szerző megfogalmazásában – a könyvben szereplő feladatokat birtokba kell venni. És használni.