Emlékezés Somogyi Bélára. Trencsényi László írása

Sebő-dalokat énekeltek fogva szerelmesen egymás kezét. A kedves dalok hamar baráttá avattak minket. Innen ered kapcsolatunk.

Nehéz elköszönő, méltató sorokat írni kollégáról, már-már növendék-, tanítványszámba vehető barátról. Mégis meg kell tennem: hiszen Somogyi Béla korán megszakadt élete nyomot hagyott a pedagógiai világon, emlékezete méltó arra, hogy megőrizzük.

Valamikor (a hol volt, hol nem volt világában), a múlt század nyolcvanas éveinek elején magam is futkosó inas voltam még Loránd Ferenc és Mihály Ottó mellett egy országos fejlesztő intézet biztatott-támogatott innovációs részlegében, s – ez aztán végképp hihetetlenül mesei motívum – a KISZ nevű ifjúsági szervezetnek figyelme és gondja – és erőforrása is – volt ahhoz, hogy ifjú pedagógusokat biztasson innovációra. Ez a szándék öltött testet abban, hogy sor került – és aztán több éven át – a híres Kertész utcai mester vezetése alatt a Megújuló Iskola táboraira. Először Fadd-Domboriban, majd éveken át más-más ifjúsági táborokban. A jelentkezőknek egy innovációjuk leírásával kellett pályázniuk. A költségeket az említett ifjúsági szervezet állta – s a táborok programjain rendre megjelentek a nyolcvanas évek legkiválóbb innovációinak kezdeményezői. (A tábor hangulatára jellemző volt, hogy az egyik lelkes résztvevő azt nyilatkozta a személyes szakmai találkozások élményszerűségéről a helyi újságnak – tán a geszti táborban volt ez –, hogy milyen nagyszerű: láthattuk Gáspár Lászlót klottgatyában.)

De nem feledhetem: ez mégiscsak egy szomorú, búcsúzó írás. Térjünk vissza Fadd-Domboriba! Mint sürgő-forgó helyettes rohangáltam a szálláshelyek között: minden rendben van-e, amikor felfigyeltem a vízparton békésen üldögélő párra: Évára és Bélára. Sebő-dalokat énekeltek fogva szerelmesen egymás kezét. A kedves dalok hamar baráttá avattak minket. Innen ered kapcsolatunk.

Aztán a házaspár Veszprémvarsányba került tanítónak, tanárnak. Itt is meglátogattam őket. Akkor a Freinet-pedagógia izgatta őket (erről is a táborban hallottak). Éva készített is néhány freinet-ista taneszközt – ezzel dicsekedtek. Aztán újabb pályaszakasz – Debrecen. Éva tanított (a Freinet-egyesület szerveződése – nem rajtuk múlott – elakadt, Bélát vezetői ambíciói hajtották. Az iskolaintézmény vezetője lett a híres-nevezetes debreceni-újkerti Általános Művelődési Központban. (E létesítményről is mosolyogtató anekdoták szólnak: miképp csalták ki – a kései Kádár-korban vagyunk – a Béla vezetői nemzedékét megelőző „alapító atyák” az idelátogató pártfőtitkárból a város vezetőitől azonnal meghallgatásra találó szavakat: a szép új, „mindentudó” (komplex célokat szolgáló) épületből „már csak az uszoda hiányzik”. Lett.

Béla – Somogyi Béláról van szó – még megérte az egységes épületegyüttes szervezeti „szétszedését”, a város oktatáspolitikusa lett egy időre, alpolgármesterként szolgált. Józsai otthona és különleges kertje hívogatta a látogatókat: a Magyar Pedagógiai Társaság Staféta-táborának lakóit is itt látta vendégül. 

Aztán újabb fordulat: elvállalta a Debrecen-Agóra megszervezését és vezetését. 2022-ben Sarudon egy  nosztalgikus-szomorú, egyben mégis lelkesítő veterántalálkozón beszélt törekvéseiről. (A találkozón a Tisza-tó mentén a 70-es években az országban elsőként létrehozott integrált intézmény – ÁMK – létrehozására emlékeztünk.)

Debrecenben megszületett az Agóra, s amit matek–fizikás tanárként, ÁMK-iskolában dolgozóként nem tudtam megvalósítani, arra most itt volt a lehetőség! 2014-től vezetem az intézményt, én voltam az első dolgozója. Örülök neki, hogy én válogattam a kollégáimat; huszonéves, éppen egyetemet végzett fiatalokkal sikerült a csapatot feltölteni. Könnyebb lesz őket nem „áttanítani”, hanem eleve ebbe a munkakörnyezetbe beilleszteni. Nonprofit kft. – ez jelent könnyebbséget, de nem jelent végtelen szabadságfokot; városi támogatás nélkül nem tudnánk megmaradni, ezek nem piaci keretek… Itt a központban a természetről mint integrált egészről szerezhetnek tudományos tapasztalatokat a látogatók.

A debreceni Élményközpont a természettudományos nevelés fellegvára lett. A természettudományos tanárképzés válságát érzékelte az Egyetem, ezért vállalta a támogatást. S megannyi érdekes ötlet: a nagymama konyhája és a modern élelmiszer-előállítás közös vonásai kémikus szemmel, a csikósok ostorpattogtatása és a hangrobbanás kapcsolata. Vagy itt volt a WATCH-projekt.

Women at TECH. A környező ipari cégekkel hirdetjük. Még mindig alig motiváltak a nők a műszaki pályákra. 16 éveseket, a fakultációt megelőző évben gimnazista lányokat szólítunk meg.

Sorolhatnánk az alapító igazgató megvalósuló terveit a három év előtti interjúból.
De az interjú megszakadt. Somogyi Béla fiatalon, alig 66 évesen, váratlanul meghalt.

Szomorúságunk maradt meg. Meg a remény, hogy embersége, szakmai tudása, pedagógusi-népművelői eltökéltsége emléke sokáig él. Nemcsak a kortársak körében, s nemcsak a régióban.

Ezért született ez az írás is.