Szentesi Balázs: Intézményesített kívülállás

A Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskola iskolai kultúrájának bemutatása

 

Írásom közel féléves kutatás eredményeire épül. A résztvevő megfigyelés módszerét alkalmaztam és félig strukturált interjúkat készítettem. Ennek során jelen voltam tanórákon, vizsgákon, tanári megbeszéléseken és egyéb, iskolai és iskolán kívüli eseményeknél. A kutatás 2004-ben zajlott. Bár az írás az akkori viszonyokat prezentálja, megállapításai általánosságban a Tanoda korábbi és későbbi működésére is érvényesek.

Kik a tanodások?

A Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskola (továbbiakban: Tanoda) 1990 óta működik. A hasonló elnevezés ellenére semmi köze a hátrányos helyzetű gyerekekkel extrakurrikuláris keretek közt foglalkozó Tanodákhoz. Olyan „állami feladatot ellátó, tan- és térítési díjmentes iskola, amely a 16-25 éves középiskolákból kimaradt, kallódó, deviáns fiatalok személyközpontú gondozását, oktatását, érettségiztetését tekinti szakmai feladatának”1  Az életkoron, az iskolaelhagyáson kívül, más hivatalos kritériuma nincs a Tanodába való felvételnek. A több mint tízszeres túljelentkezés miatt főleg rászorultság2alapján szelektálnak, illetve az alapján, hogy a fiatal mennyire tűnik alkalmasnak a Tanoda rendszerében való sikeres munkára.

Kutatásom idején 73 diák tanult és 10 tanár dolgozott a Tanodában, más munkatársak (pályázatíró, portások) és külsős óraadó tanárok mellett.

A diákok

A Tanodába felvett diákok közt találkozhatunk hátrányos ill. halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokkal. Vannak, akik korábban alkohol- vagy drogfüggőségben szenvedtek, illetve a deviáns karrier különböző szintjein állnak, vannak testi fogyatékkal élők vagy nyelvi nehézségekkel küszködők is. Többen beilleszkedési problémákkal küzdenek, sokukra jellemző a nem reális önértékelés, önbizalomhiány. Iskolai, családi és kortárs kapcsolataik kudarcai miatt többen elutasítják az iskolai közeget, a felnőtt társadalmat, illetve olyan szubkulturális csoporthoz csatlakoznak, amely a másutt hiányzó megbecsülést biztosítja számukra. A diákok a fentiekből is eredően életvezetési és tanulási nehézségekkel küzdenek. Gyakran több középfokú oktatási intézményt is megjártak.

A fenti problémák kialakulásában életkori sajátosságok is szerepet játszanak. A gyermek- és felnőttkor közötti átmenet időszakára jellemző természetes lelki labilitás felerősíthet más (genetikus, pszichés, ill. fejlődésbeli) negatív hatásokat. Gyakran jó intellektusú személyek is gyenge tanulmányi eredményeket tudnak csak felmutatni, és beilleszkedési zavaraik miatt különböző stigmák hordozóivá válnak. A fejlődés során többnyire enyhülnek ezek a gondok, a fiatalok nagy része idővel kiegyensúlyozottá válik. Saját útjuk megtalálásához illetve reintegrációjukhoz azonban szükségük lehet külső segítségre, támogató közegre.

A Tanoda diákjai döntően Budapesten vagy környékén élnek, ill. többen az ország távolabbi pontjairól látogatják az iskolát. Más (etnikai, vallási, szociális) szempontokból a diákság összetétele igen széles skálán helyezhető el.

A tanárok

A tantestület tagjai a 27-38 éves korosztályba tartoznak. Van egy 5-6 fős mag, akik 8-12 éve tanítanak a Tanodában, a többiek 2-4 éve, illetve vannak elsőévesek is. A régebb óta oktató tanárok többsége tanodai munkáját megelőzően, vagy azzal párhuzamosan „hagyományosabb”3 iskolákban is tanít vagy tanított. Erről majdnem mindnyájuknak alapvetően negatív élménye van. A hierarchikus viszonyok merevségét, ill. az emberek távolságtartó viselkedését említették ennek okaként. Egyeseknek problémáik voltak a tanári közösségbe való beilleszkedéssel, mások már korábban, egyetemi, főiskolai élményeik hatására, negatív képet alakítottak ki a hagyományos oktatás rendszeréről. A Tanodát olyan lehetőségnek tekintik, ahol a hagyományostól eltérő iskolai körülményeket teremthetnek, és különféle oktatási technikákat próbálhatnak ki.

A Tanoda terei

A Tanoda Budapest belvárosában működik egy bérház utcára nyíló épületrészében. Ez egy kb. 300m2 alapterületű helyiség, amely valamilyen üzlet lehetett korábban. Legalábbis erre utalnak kirakat-méretű, utcára nyíló ablaktáblái. Úgy belesimul az utcában lévő üzletek sorába, hogy akik „iskolaszerű” iskolát keresnek, gyakran nem találják meg elsőre.

A belső terek mérete és berendezése is eltér a hagyományos iskolában megszokottól. A tantermek sokkal inkább nevezhetők szobának, mint teremnek. A diákok nem iskolai padokat, hanem köznapi használatra tervezett asztalokat és székeket használnak. Az asztalokat többnyire középre helyezik, és körbeülik a tanárral együtt. Hét szobát használnak tanteremként, ebből hármat más célokra is (könyvtár, számítógép terem, közösségi szoba). Van egy tanári és egy igazgatói szoba is.

A tanári szoba a tanárok és diákok közösségi életének is helyt adó tér, a tantermekhez hasonlóan középpontos elrendezéssel. A belső terek a berendezéssel együtt kifejezetten családias hangulatot árasztanak, és a hagyományos iskolai viszonyokhoz szokott látogató első ránézésre nem is gondolná, hogy iskolában van. A tanárok elégedettek ezekkel a viszonyokkal, egy tornatermet szeretnének még, illetve van, aki egy kis kertet is.

A Tanoda pedagógiai koncepciója

Pedagógiai módszereiket a tanodás tanárok összefoglaló néven „segítő pedagógiának” nevezik. Lényege, hogy az oktatás mellett próbálják a diákot életviteli nehézségeinek kezelésében, önismeretének javításában segíteni. Támogatják korábbi oktatási intézményekben kialakult szorongásai oldásában, önálló tanulásra való képessége fejlesztésében. A diákok tanulási és életviteli problémáival párhuzamosan foglalkoznak, mivel az egyikben való előrelépés segíti a másik sikeres leküzdését.

Pedagógiájuk fontos eleme a személyközpontú bánásmód.4 Úgy tartják, hogy nincs olyan módszer, amely minden diák esetében egyforma módon működik, mivel a diákok személyisége illetve tanulási gondjaik mögött meghúzódó problémák is különbözők.

A konkrét technikákat az alapító tanárok állították össze, különböző alternatív oktatási intézmények példáira, illetve pedagógiai és pszichológiai szakirodalomra támaszkodva. A részleteket a mai napig rendszeresen újragondolják, a diákság és önmaguk elvárásai alapján újabb módszereket hoznak létre, másokat pedig elvetnek. Munkájukban a kreativitást és a rugalmasságot hangsúlyozzák a rutinjellegű pedagógiai megoldásokkal szemben.

A rendszer alappillérei az egyéni haladási ütem, a segítő párrendszer, és a stábszerű vezetés.

Egyéni haladási ütem

Minden diáknak személyre szabott tanulási programja van. Miután a diákot felvették az iskolába, felmérik tudásszintjét, majd ez alapján, vele közösen készítik el tanulási programját, aminek összetevőit (pl. az évi vizsgatárgyak, munkamenet, érettségi tárgyak, egyéb megállapodások) szerződésekben5 rögzítik. Ez a rendszer a tanárok (és diákok) számára átláthatóbbá és pontosabban mérhetővé teszi a diák céljait, vállalásait, fejlődését, egyúttal biztosítja, hogy teljesítményét mindig önmagához, saját vállalásaihoz képest mérhessék.

Tanítási időszakok alatt nincs számonkérés, viszont harmadévenként,6 vizsgát tesznek a diákok. A fiatalok így szabadabban oszthatják be idejüket a felkészülésre, megszabadulnak a napi beszámoltatás szorongásaitól, ill. rutint szerezhetnek az érettségi vizsgához.

A Tanodában nincsenek osztályok vagy évfolyamok. A diákokat tudásszintjük alapján tanulócsoportokba sorolják. A fiatalok eltérő tantárgyakból gyakran eltérő tudásszinteken állnak, így tantárgyanként más-más összetételű csoportok jönnek létre.

Az iskolában a kezdetek óta lehetőség van előrehozott érettségi vizsga letételére, így a diákok az aktuális tudásszintjüktől függően az érettségit letehetik részletekben vagy egyszerre. A tanuló a nehezebb tantárgyakra több időt szánhat, és csak akkor kell érettségiznie, ha kellően felkészült.

Segítő párrendszer

A diákok mindegyikének tanárpárt kell választania az első tanév elején. A tanárpár feladata, hogy figyelemmel kísérje a diák iskolai (és ha a diák igényt tart rá, iskolán kívüli) életét. Segít tanulmányi és adminisztratív ügyei intézésében, a személyre szabott tanulási program kidolgozásában. Igyekszik megismerni személyiségét, életmódját, élethelyzetét, időbeosztását, aktuális problémáit.

Stábszerű vezetés

A különböző feladatok ellátására, irányítására munkacsoportokat hoznak létre. Pl. a Tanodába jelentkezőkkel az ú.n. ügyeleti stáb foglakozik, a diákok vélemény-nyilvánításának fóruma a diákstáb, az iskolát minden szinten irányító munkacsoport pedig „a stáb”. Ez az iskola legmagasabb szintű és presztízsű fóruma, ahogy a tanárok mondják: a tanoda bölcsessége. Miden olyan tanár tagja, aki sok időt tölt a fiatalokkal. Az iskola napi életét, a diákok tanulmányi és egyéb ügyeit, és minden Tanodával kapcsolatos ügyet itt tárgyalnak meg. A vitákban konszenzusos döntéseket hoznak, nem többségit. Az iskolavezetőnek döntéseiben figyelembe kell vennie a stábok véleményét.

A Tanoda rendszere a mindennapokban

A fenti rendszer mindennapi működésének néhány mozzanatát az alábbiakban mutatom be.

Tanórák

A tanórák általában 8-15 diák részvételével folynak, de a számuk ennél kevesebb vagy több is lehet. A diákok egy része mindig késik pár percet, ill. néhányan az óra vége előtt hagyják el a termet. Ezt a tanárok semmilyen módon nem szankcionálják. A tanítás alatt olyan diákok és tanárok is gyakran benyitnak a termekbe, akik nem a tanórára jönnek, ill. a tanóra mellett olykor mások is tevékenykedhetnek a teremben, ha nem zavarják az oktatást. Az ülésrend kötetlen, de rendszerint kör alakú. Az asztalokat, gyakran átrendezik igényeiknek megfelelően. Megesik, hogy a diákok tanóra alatt is helyet változtatnak.

Egyes tanórák olykor „vándorolnak”, vagyis nem állandó helyszínen tartják azokat, hanem bármely alkalmas helyen (ez akár az iskolán kívül is lehet). A tantermek ajtaját óra alatt gyakran nyitva hagyják, így bárki benézhet, ill. a fentebb már említett kirakatban is tartanak órát, az utcai járókelők szeme láttára. 

„A tanórákon (…) a beszélgetés, a differenciált és csoport-, olykor kooperatív tanulásszervezés jellemző” 7 Ezekkel a módszerekkel a Tanodában gyakran együtt jár, hogy a tanár és a diákok egyaránt tréfálkoznak, beszélgetnek gondolataikról, emlékeikről, élményeikről, amelyeket a tananyag vagy más esemény hívott elő, vagy épp a tanodai közösség ügyeit tárgyalják meg. Ez a tanórák nem kevés idejét tölti ki.

Első benyomásom az volt a fentiek láttán, hogy kissé szabályozatlan viszonyok uralkodnak az iskolában, és nem igazán láttam át, hogyan lehet így tanítani és tanulni. Azonban hosszabban tanulmányozva a Tanodát megértettem, hogy ezek a jelenségek egy didaktikailag nagyon is átgondolt rendszerbe illeszkednek.

A késés szankcionálásának hiánya, egy sor frusztrációtól szabadítja meg a diákot. Azokat az energiáit, amelyeket amúgy a szankció okozta stressz és szorongás kötne le, így fordíthatja a tanulásra, ha már megérkezett az órára.

Említettem már a családias hangulatot. Ezt segíti az ajtók nyitva hagyása is, az órákra való benyitogatás, a tanóra mellett folyó egyéb tevékenységek. Ezek egyfajta közösségi élménnyé teszik a tanórát, bensőséges hangulatot biztosítanak, oldják a stresszt, és ezzel hozzájárulnak az órai haladáshoz. Ilyen viszonyok mellett a tanulásra alkalmas tér fogalma is kitágul a Tanodában. Így lehetséges kirakatban, parkban, kávézóban tartani egyes órákat. Persze ez nem mehet a munka rovására, nem lehet mindig kávézóban oktatni, de vannak tanórák és alkalmak, amikor ez működik.
Az intenzív tanórai kommunikáció, ill. a tananyagtól való elrugaszkodás a tanár és a diákok munkáját több szinten is segíti. Egyrészt feszültségoldó funkciója van. Ha a diák megnyilvánulhat, „behozhatja” önmagát a tananyagba, akkor felenged, jobban tud koncentrálni, jobban tudja kötni valamihez a tanultakat. Másrészt a diák figyelmének felkeltését szolgálja. Harmadrészt a tanárok a diák megnyilvánulásaiból következtetnek arra, hogy érti-e a tananyagot, ill. hol tart benne. Ahogy az egyik tanár mondta: „Megtanulták a középiskolában, az általános iskolában, hogy hogyan kell okosan bólogatni, meg úgy csinálni, mintha figyelne. Az agyában meg ki tudja, mi van? Zseniálisan csinálják, nagyon profi némelyik.” Ezt a „rejtő technikát” igyekeznek a tanárok megkerülni, ezért intenzíven provokálják a diákok megnyilvánulásait.

Fontos tényezője a rendszernek, hogy a tanórák kis létszám mellett kontrollálhatók ilyen módon. A tanárok szívesebben dolgoznak 10-15 fős csoportlétszám alatt.

Vizsgák

A vizsgák a tanóráktól eltérően, a hagyományos iskolaira hasonlító formalitások közt zajlanak. Ez az érettségi vizsgára a legjellemzőbb, ami független vizsgabizottság előtt zajlik. Az asztalok elrendezése frontális, a tanárok külön asztalsor mögött foglalnak helyet, és a diákok számára megszabják az ülésrendet. A nyílt diák-diák kommunikáció megszűnik, a tanár-diák kommunikáció is visszafogottabb, távolságtartóbb. A tanárok és diákok alkalmi öltözetben jelennek meg. Az ajtókat gondosan becsukják, a vizsgát pontosan kezdik, a diákok jobban figyelnek az időbeli határok betartására.

Hasonló formalitások jellemzőek az u.n. próba-érettségire8  is, és kisebb mértékben a harmadév végi vizsgákra. Ugyanakkor ezeken a vizsgákon az idő nem kis részét arra fordítják a tanárok, hogy személyre szabott visszajelzést, értékelést adjanak a diákoknak nem csak tudásukról, de tanulási és vizsgázási módszereik működőképességéről is.

Ezzel a vizsgarendszerrel módszertanilag átmenetet képeznek az iskola mindennapi viszonyai és az érettségi vizsga erősen formalizált rendje közt, ill. a sikeres vizsgázás formális és nem-formális „technikáira" (pl. magaviselet, fogalmazás módja, hanghordozás) is igyekeznek megtanítani a diákot.9  A tanárok szándéka szerint a formalitások és a független vizsgabizottság emelik az érettségi vizsga értékét, és biztosítják, hogy a diák ismeretei és képességei a Tanodán kívüli világban10  is érvényesek legyenek.

A Stáb

A stábülések sok tekintetben hasonlítanak a tanórákhoz. Pl. a késések, ki-be járkálások, vagy a kör alakú ülésrend terén. Állandóak a közbeszólások, tréfás megjegyzések és egymás heccelése. Amiben különböznek, hogy pl. a késés itt nem tervezett része a rendszernek és gyakran vitákat is szül. Emellett a stáb mindig zárt ajtó mögött zajlik a tanáriban, diákok és külső személyek nem lehetnek jelen.11 Az ülésrendben egyes tanároknak állandó helye van a státuszuktól függően. A tréfák sokkal vaskosabbak, mint tanórákon, sokszor maró gúnnyal telítettek.

A tréfálkozást sikeresen alkalmazzák feszültség-levezetésre, konfliktuskezelésre, problémamegoldásra. A stábülések kialakult koreográfiájában a problémafelvetéseket gyakran követi tréfálkozás, azt pedig megoldási javaslatok.12  A tréfák terén sem egymást, sem a diákokat nem kímélik a tanárok, minthogy a tanulókhoz és a munkatársakhoz fűződő viszonyok egyaránt feszültséget generálnak. Ezt igyekeznek a stábon belül levezetni.

A stáb elzárása a külvilágtól egyrészt etikai kérdés, mivel a tanárokat titoktartás köti a diákokról elhangzó információkkal kapcsolatban. Másrészt védelmi funkciót lát el, mivel a fentebb leírt koreográfiát a stábtagoknak meg kell tanulniuk, így a „nem beavatottak” könnyen félreérthetik azt, megsértődhetnek. Harmadrészt elősegíti a stábtagok figyelem-koncentrációját és egymásnak való megnyílását, őszinteségét.

A stábülések közösséget kovácsolnak a résztvevőkből, és a stábtagok nagy fokú érzelmi és kognitív egymásra hangolódáshoz vezetnek. Tulajdonképpen a stáb teszi lehetővé a tanodai munkát. Irányítja és összehangolja az oktatói és segítői munkát, információs központként, tanácsadó testületként működik. Kontrollálja a tanárok és diákok kapcsolatait, és védi a tanárokat a segítő munkából adódó pszichés következményektől (túlságos bevonódás, elfogultság, kiégés).

A tanodai norma

A tanárok gyakran hangoztatják, hogy a Tanodában nincsenek szabályok, nincs olyan értékrend, amelyet mindenkinek magáévá kell tennie. Ez igaz is, meg nem is. Igaz olyan értelemben, hogy a hagyományos iskolára jellemző szabályok hiányoznak, és a tanodások mind hangsúlyossá teszik, hogy egyéniségek, akik nem hasonlíthatók össze mással. Ugyanakkor ez maga már egy szabály, ami ugyan nincs írásba foglalva, de megfigyelhető.

A Tanodában az a szabály, hogy nem kell a szabályokat magától értetődőnek venni, nem kell automatikusan elfogadni. Állandó kommunikáció folyik a tanárok és a diákok közt az iskola rendszerének kialakításáról, amelyben minden bevezetendő szabály kérdésként merül föl. Vita tárgyává lehet tenni, meg lehet kérdőjelezni, hogy aztán a felek közös nevezőre juthassanak.

A Tanoda ugyanúgy hierarchikus struktúrát állít fel, ugyanúgy ellenőrzi, méri és besorolja az egyéneket, mint más iskolák. Az egyénnek ugyanúgy meg kell tanulnia beilleszteni magát a hierarchiába, mint másutt, és ugyanúgy alkalmazkodnia kell a helyi normákhoz, mint bármely más iskolában.

Ami viszont nem mindenhol jellemző, hogy megengedett a normák ill. a tanári tekintély megkérdőjelezése, sőt a tanárok ezt ki is provokálják a diákokból. Úgy is mondhatnánk, a Tanoda normává teszi a norma megkérdőjelezését. A tanárok magasabb státusza nem független a tanárszereptől, de nem következik belőle automatikusan. Sokkal inkább ered abból, hogy a diák megtapasztalja: ezek az emberek műveltebbek, érettebbek nála, ill. lehet rájuk támaszkodni. A hierarchia megkérdőjelezése egyfajta kommunikáció, amiben a diák megértheti a hierarchikus struktúra szükségességét, működését, és azt, hogy ő maga hogyan profitálhat ebből a struktúrából. A hierarchikus viszonyt ez a megkérdőjelezhetőség legitimálja a diák szemében, és mivel legitim, nyugodtan megkérdőjelezhető. Bármikor tréfa tárgyává tehető bármikor őszinte személyes viszonnyá alakítható.13

Fontos ugyanakkor, hogy a diák képes legyen az önállóságnak erre a fokára. Léteznek olyan tanulók, akik a Tanodában tényleg csak a formális struktúra hiányát látják, de ezt nem képesek felhasználni arra, hogy önmaguk alkossák meg a szabályokat. Léteznek, akik kevésbé igénylik a külső nyomásgyakorlást, mint az a hagyományos rendszerben szokásos, de jobban, mint a Tanodában. Ezek a diákok általában nem sikeresek ebben az iskolában, de más iskolában, vagy iskolán kívül azok lehetnek. Ezért figyelnek a tanárok a felvételnél arra, hogy a diák alkalmasnak tűnik-e a Tanoda rendszerében való közös munkára. Minden évben van néhány elbocsátás, ami ebből fakad, de ezek az esetek is gyakran a tanárok és a diák közös megegyezésével történnek.

A kívülállás mint intézmény

Mint az elején utaltam rá, a tanodába járó diákok többsége korábban konfliktusba került a hagyományos (vagy ahogy negatív éllel emlegetik: konform) iskolák rendszerével. Az intézményi közeget a hatalom és fegyelmezés túlburjánzásaként, gyakran személyes szabadságuk megcsonkításaként élik meg. Elutasítják a hagyományos iskola formalitásait és a hierarchikus struktúrát, amit a formalitások képviselnek.

Az iskolából való kirekesztődés vagy önkéntes kivonulás mentesíti őket a fojtogató kontroll érzése alól, ugyanakkor egyfajta státuszvesztést is jelent. Sokan csatlakoznak olyan szubkulturális csoportokhoz, amelyek segítségével szembehelyezkedhetnek a domináns értékrenddel, „függetlenek” lehetnek attól, miközben egy olyan társas közeg részei, amely elismerést nyújt számukra.14

Lényegében hasonló „szolgáltatásokat” nyújt tagjai számára a Tanoda is.15 Külsőségeiben és működésében szembefordul a hagyományos iskola rendszerével, kívülállóként viselkedik. Az egyediséget, az individualitást felértékeli, a normalizált, státuszai és szerepei „rabságában vergődő” egyén képével szemben. A Tanoda viszont a szubkultúrától eltérően intézményes keretek közt teszi ezt.

A hagyományos formalitásokat leválasztják a tanulás-fejlődés folyamatáról. A diákot az iskola idejére ebbe a tudatosan deformalizált közegbe helyezik. Igyekeznek leszoktatni őket a hagyományos iskolában berögzült cselekvésmintáik egy részéről, és másmilyeneket kialakítani helyettük. Így juthatnak közel hozzájuk, így tudnak együtt dolgozni velük. A munka eredményeként pedig a fiatalok többek közt bizonyos formális szabályok szerinti viselkedést is megtanulhatnak.

A Tanoda a kívülállás egy formáját intézményesíti, és mint módszertani elemet illeszti be a közoktatás, vagyis a domináns struktúra rendjébe. Abba a rendbe, amivel látszólag ellenkezik, de amelynek maga is része.

A Tanoda és a hagyományos oktatás

A fentiekben igyekeztem a Tanoda saját önképéhez igazodni, mivel ez is hozzá tartozik az iskola rendszeréhez. Az alábbiak az én megközelítésemet tükrözik.

A Tanoda (és gyakran az alternatív iskolák) filozófiájában kimondva-kimondatlanul ott rejtőzik a hagyományos iskolával való szembenállás. A „hagyományos” iskola ma már talán nem is létezik, de gyakran hivatkoznak egy tipizált jelenségre ilyen általánosító módon. A tanároknál és diákoknál egyaránt találkoztam olyan véleményekkel, amelyek a hagyományos iskola alkalmatlanságáról, embertelenségéről, inkompetenciájáról szólnak. Hasonlóan degradáló megállapításokat hallottam megfogalmazódni a Tanodával szemben, hagyományosabb iskolához szokott tanároktól, diákoktól. Pl. „oda csak hülyék járnak”, „ott csak a nihil van”, „ott nincsenek emberi értékek”.

Láthattuk, hogy ez a „nihil” valójában egy technika, amit mindig annak függvényében alkalmaznak, hogy milyen funkciót lát el. Ezért különböznek a stábülések és a tanórák szabályai pl. a késés vagy a zártság terén, mert ezeknek különböző helyzetekben más-más funkciójuk van. Ugyanígy a hagyományos iskola „strigulázós” rendszere is (ahogy a Tanodában nevezték) ellátja a maga funkcióját.16 Elég ha a fentebb említett „rejtő technikára” gondolunk, amikor a diák megtanulja, „hogyan kell okosan bólogatni, meg úgy csinálni, mintha figyelne”. Ez igen hasznos dolog, amit az élet bizonyos területein alkalmazni kell.

Kulturális antropológiai szemszögből nézve, ezek a kölcsönösen negatív értékítéletek a másságnak szólnak. Minden iskola egyfajta normát képvisel, amely ismeretében az általa felépített rendszer logikája is megérthető. Ha azonban az egyik normát úgy tekintjük, mint ami kizárólagosan érvényes, akkor egy másik norma szerinti rendszer érthetetlennek, alkalmatlannak tűnhet. Pont úgy, ahogy én sem értettem a Tanoda működését a kutatás kezdeti szakaszában. Egy hagyományos iskola technikái, hagyományos struktúrában, használhatatlanok a Tanodában, a Tanoda technikái pedig tényleg nihilt eredményeznének a legtöbb hagyományosabb típusú iskolában.17

A hagyományos oktatás és a Tanoda egymás kiegészítői. Vannak funkciók, amelyeket a hagyományos oktatás nem lát el, de a Tanoda igen, és fordítva.18 A társadalomnak mindkét funkcióra egyaránt szüksége van.

A tanodai módszer kifejezetten a hagyományos iskolai szocializációra épít. Annak az alapelemeit kell a diáknak lebontania és újraépítenie más módon. Ez az „előismeret” tehát szükséges a Tanodában való sikeres munkához, és az a bizonyos „más mód” ennek az iskolának a lényege. Filozófiájuk szerint nincsenek univerzális, mindenre és mindenkire alkalmazható megoldások, ezért mindig a helyzethez kell alkalmazkodni. Nem csak a diáknak, de a tanárnak és az iskolának is.

• 1. Bővebb információk erről, és a később bemutatásra kerülő pedagógiai koncepcióról: www.beltanoda.hu
• 2. Rászorultság alatt azt értik, hogy a fiatalnak szüksége van-e a Tanoda által nyújtott szolgáltatásokra az érettségije megszerzéséhez, és ha igen, milyen mértékben.
• 3. A „hagyományos” és az „alternatív” iskola fogalmai a pedagógusok diskurzusaiban ill. a pedagógiai szakirodalomban is gyakran bináris oppozíciót alkotnak.Tehát egy iskola vagy „hagyományos”, vagy „alternatív”, akármit jelentsenek is ezek a szavak. Jelen esetben én is alkalmazkodom ehhez a szóhasználathoz, annak ellenére, hogy ezt a kérdés túlzott leegyszerűsítésének tartom. Itt tehát a „hagyományos” iskola általánosító fogalma a közoktatás olyan intézményesült formáira utal, amelyhez a nagy létszámú osztályok, frontális oktatás, formalizáló szankciók, iskolapadok, feleltetés stb. képei kötődnek.
• 4. Több elemet a Rogers-i személyközpontú pszichológiából ültettek át pedagógiai gyakorlatukba.
• 5. Viselkedésterápiákban is alkalmazzák a szerződéses technikát.
• 6. A tanévet három tanulmányi időszakra osztják, amelyek mindegyikét vizsgaidőszak zárja. Így a tanulmányi időszakok végén nem kell egyszerre nagyobb mennyiségű tananyagról számot adniuk a diákoknak, és a szünetek alatt sem felejtenek annyit.
• 7. www.beltanoda.hu/lex.html
• 8. Itt az érettségit megelőzően, ahhoz hasonló körülmények közt vizsgáznak a diákok. Ez alapján döntik el a tanárok, hogy a diák felkészült-e az érettségire, illetve ez a próbatétel magát a felkészülését is szolgálja. (Ezt később megszüntették, mivel úgy találták, hogy a diákoknak nincs rá szüksége a sikeres érettségi vizsgához.)
• 9. A 2004-es érettségi vizsgabizottság elnöke szerint a tanodás diákok hasonlóan jól vizsgáznak, mint ahogy a „nappali gimnáziumok” tanulóinál tapasztalta, sőt olykor jobban, ill. nagyobb a vizsgarutinjuk.
• 10. Ezen a Tanodánál nagyobb mértékben formalizált intézményeket értem.
• 11. Velem kivételt tettek, de volt olyan stábtag, aki ennek nem örült.
• 12. Ez informális úton alakult ki, és véleményem szerint kevéssé tudatos, viszont a koreográfia kiforrottsága okán úgy tűnik, már-már intézményesült.
• 13. A stáb státuszhoz kötődő ülésrendje (ill. hogy ez informális úton alakult ki) mutatja, hogy az iskolai hierarchia nagyon is stabil
• 14. A szubkulturális jelenség számos szempontból megközelíthető. Itt egyes szubkulturális csoportosulások azon jellemzőjét emelem ki, miszerint a megbecsülés, biztonságérzet, közösségbe tartozás ill. másoktól való különbözés élményeit nyújtják tagjaiknak. Ez nem egyforma mértékben jellemző az ilyen csoportokra. Bővebben lásd pl.: Rácz József: Ifjúsági (szub)kultúrák, intézmények, devianciák. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1998, Scientia Humana.
• 15. A szubkulturális vonzódás ma már nem minden diákra jellemző, de az első időkben a Tanoda kifejezetten az ilyen fiatalok problémáira reagálva kezdte meg működését.
• 16. Arról lehet vitatkozni, hogy mi ez a funkció, és mennyire hatékonyan látja el. Szerintem bizonyos értelemben nagyon is hatékonyan.
• 17. A Tanodában sem zárkóznak el bizonyos hagyományos technikák alkalmazásától (pl. frontális oktatás), ha annak funkciója van a saját rendszerükben, ill. bizonyos megkötésekkel hagyományosabb iskolákban is alkalmaznak a tanodaihoz hasonló technikákat.
• 18. Ez a megállapítás nem csak a Tanodára érvényes. Rajtuk kívül több hasonló iskola is létezik, de ezek nem egyformák. Mindenhol hangsúly-eltolódások vannak abban, hogy milyen funkciót látnak el, és mi módon. Hasonlóan ahhoz, ahogy a hagyományosnak nevezett oktatási intézmények között is.