Szarka Emese: A MESÉD oktatási projekt és vallási hátterének bemutatása

„Minden ember azért teremtetett,
hogy előmozdítson
egy folyamatosan fejlődő civilizációt.”

Részlet a bahá’í Szent Iratokból

 

Háttérben a bahá’íok

A bahá’í vallás a Föld mintegy 200 országában, több mint 110 000 városban és faluban van jelen, írásaikat eddig 750 nyelvre fordították le. Kontinensenként nézve Ázsiában 3,6 millió, Afrikában 1,8 millió és Latin-Amerikában 900 ezer bahá’í él, míg országonként vizsgálva a legnagyobb bahá’í közösség Indiában (2,2 millió), Iránban (350 ezer) és az Egyesült Államokban (150 ezer) él. Az országonkénti népességi arány tekintetében a legnagyobb százalékban Guyanában (7%) élnek bahá’íok. Jelenleg a Magyarországi Bahá’í Közösség mintegy 1150 tagot számlál, akik az ország 80 helységében élnek, és zömmel roma származásúak.

A keresztényi felfogással szemben a bahá’í hitben nincsen papság, és nincsenek szertartások. Ahogyan egyik tagjuk vallja: „Nem az egyéni üdvözülésünk az első számú, hanem itt, a Földön a feladatunk az emberiségre vonatkozik, tehát nem a saját üdvünkre. Az embereket odavezetni Istenhez – az a legfontosabb most, ha ezt minél többen felismerik, hogy ez az út vezet a gazdasági, pénzügyi társadalmi problémák megoldásához. A bahá’í hit nem egy vallás önmagában, hanem egy életmód, egy filozófia, egy világot összefogó rendszer, amely az élet minden vonalát magába foglalja. Tulajdonképpen minden vallás erre törekszik azzal, hogy az élet minden vonatkozására ad valamiféle elképzelést” – vallja egyik hazai képviselőjük.
 

A legendás történet két évszázaddal korábban kezdődött

A bahá’í hit (a „bahá” arab szó jelentése ’dicsőség’, ’ragyogás’) alapítóját, Bahá’u’lláh-t (jelentése: „Isten Dicsősége”) Isten mai korra rendelt Hírnökének tartja több millió ember. Az ő kinyilatkoztatásán (1863) alapul a bahá’í hit, mely a legújabb független világvallás.

A XIX. század végén a mai Irán területén, a széthulló gazdasági, társadalmi és morális, valamint lazuló vallási körülmények közepette egy iszlám tudós, Saykh Ahmad keresni kezdte a „Megígértet”, a világ új korszakának minden népe által várt nagy tanítóját, aki majd békét hoz a földre, és aki által minden vallás egységes lesz – amint azt szerinte a muzulmán szent iratok megjósolták. Az ő tanítványa volt Siyyid Kázim, aki még több tanítványt gyűjtött maga köré hasonló elvárással. Nem sokkal halála előtt megadta a jeleket, amelyekről majd felismerhetik a nagy tanítót, majd útnak eresztette a tanítványokat, hogy találják meg Őt. Csodás események által Mullá Husayn volt az első, aki felismerte, és akinek a Megígért – Siyyid Ali-Muhammad (1819-1850), később csak Bábnak (Kapunak) nevezte magát – 1844-ben kinyilatkoztatta küldetését a perzsiai Siráz városában. Úgy tartotta, az ő küldetése abban áll, hogy felhívja az emberek figyelmét a hamarosan eljövendő nagy Hírnökre, aki az összes embert egyesíteni fogja, és tartós békét teremt majd a földön. A bahá’íok szerint a Báb az emberiség szellemi fejlődésének új ciklusát indította el, írásaival Bahá’u’lláh küldetésének útját készítve elő. A Báb tanításai nagy izgalmat keltettek, és futótűzként terjedtek. Követőit bábíknak nevezték. A hatóságok és a papság kegyetlen üldözéssel próbálta megakadályozni az új vallás terjedését, de az üldöztetés ellenére a hit befolyásos körökben is terjedt.

Születési nevén Mírza Husayn Ali (magát később Bahá’u’lláh-nak1 hívta), az egyik ősi perzsa patrícius család tagja 1817-ben született Teheránban. Jámborsága és a rászorulóknak nyújtott segítsége miatt feleségével együtt csak a szegények atyjának és anyjának nevezték, a kezdetektől követte a Bábot. Tanításai miatt 40 éves száműzetésben volt része, melynek végső állomása a Szentföld volt. A Bahá’í Világközpont Izraelben, Haifa és Akkó térségében van, Bahá’u’lláh száműzetésének helyén.
 
Többszöri bebörtönzését követően a sah elleni merénylet után egy háromemeletnyi nedves, sötét, férgektől nyüzsgő mélységbe küldték láncra verve. Állítása szerint az ott töltött négy hónap alatt látomásain keresztül Isten közölte vele, hogy ő a kiválasztott Hírnök, ám ezt csak később, 1863-ban, a Ridván-kertben nyilvánította ki a bábíknak. A négy hónap letelte után egész további életét száműzetésben, illetve további börtönökben töltötte. 1868-ban egy szentföldi börtönvárosba a palesztinai Akkó börtönébe vetették, ahol egészen 1892-ben bekövetkezett haláláig élt. A börtönökből számtalan levelet küldött a XIX. század uralkodóinak, elnökeinek, amelyekben felszólította őket, hogy simítsák el ellentéteiket, csökkentsék hadifelszereléseiket és szenteljék energiájukat a világbéke megalapozásának.

A Szentföldön írta meg a Kitáb-i-Aqdas-t, a Legszentebb Könyvet. Ebben előírja a kötelező imákat, meghatározza a böjt és a Szent Napok (ünnepek) dátumait, elítéli azok ócsárlását, akik nincsenek jelen, a tétlenséget és az állatok iránti kegyetlenséget. A könyv megtiltja az ópium és alkohol használatát – a tudományos célok kivételével –, a rabszolgaságot, a koldulást és a szerzetességet. Egynejűséget parancsol, nem engedélyezi a szerencsejátékokat, és kötelező jelleggel előírja végrendelet készítését. Megparancsolja minden bahá’ínak a kormányok iránti engedelmességet. A bahá’í erények között szerepel a szeplőtelen tisztaság, a szemérmesség, a megbízhatóság, a vendégszeretet, az udvariasság és az igazságosság.

Halála után a hit vezetését, és az általa leírt szent iratok értelmezésének jogát fiára, ’Abdu’l-Bahára (Isten dicsőségének szolgája) hagyta. 1908-ban több körutat tett, hogy eljuttassa Bahá’u’lláh üzenetét a világ népeinek. Majdnem hetvenévesen 1911 és 1913 között Európába és Amerikába látogatott, ahol előadásokat tartott, és fogadta látogatóit. ’Abdu’l-Bahá 1913. április 9–18. között járt Magyarországon.2

’Abdu’l-Bahát (1921-ben) unokája, Shoghi Effendi követte, akinek váratlan halála után (1957) az Igazság Egyetemes Háza mint a Bahá’í vallás legfőbb törvényhozó testülete vette át szerepkörét 1963-ban. A hívek száma mindeközben folyamatosan gyarapodott. Bahá’u’lláh halálakor mintegy 40 000-re, ’Abdu’l-Bahá halálakor 100 000-re (eddig az időpontig kb. 20 000-en haltak mártírhalált a hitükért), Shoghi Effendi halálakor már 400 000-re, manapság pedig körülbelül 6 millióra tehető a számuk. A hívők a világ 250 országában vannak jelen, a világ több mint 100 000 helységében, etnikailag mintegy 2000 törzsbe tartoznak, és így területileg (!) ez a második legelterjedtebb vallás a világon (Encyclopaedia Britannica) a kereszténység mögött, dacára a hívők többi világvalláshoz viszonyított kis létszámának.

^{1. sz. ábra: A független világvallások évenkénti növekedése (1990-2000)
Forrás: Keresztény Világenciklopédia (2. kiadás, 2001)}

Minden számítás szerint a bahá’í vallás növekedési rátája az egyik legmagasabb a világvallások között. A Keresztény Világenciklopédia (2. kiadás, 2001) szerint, mely talán a legelfogadottabb vallásstatisztika, a bahá’í hívők száma 2,28%-kal nőtt évente az 1990-as években. A 2000-2005-ös időszakban még mindig ez a vezető, leggyorsabban terjedő vallás a hívők körében.3

Újabban a harmadik világban terjedt el a vallásuk meglepő gyorsasággal. A világon több mint 18 000 demokratikusan választott bahá’í tanács működik. Hitük konkrét módszereket ajánl a kor gazdasági és társadalmi problémáinak megoldására. „Ami igazán hiányzik abból, ahogyan mi a társadalmi és gazdasági fejlődésre tekintünk, az a lelki dimenzió, ez teljességgel hiányzik. És amikor elővesszük Baha’u’llah írásait, látjuk a problémák holisztikus megközelítését.” (Részlet Az akkói fogoly című kisfilmből)

^{2. sz. kép: ’Abdu’l-Bahá
Forrás: http://comobahai.org/united.htm (letöltve: 2008)}
 

Összhangban – Egységre törekvés

Bahá’u’lláh (1817-1892) üzenete szerint az egész emberiség egyetlen faj része, és eljött az idő, hogy egyetlen világméretű társadalommá egyesüljön, kulturális sokszínűségének megőrzése mellett.

A bahá’í hit tanítása szerint minden nagy világvallás ugyanattól az egy Istentől származik, és a vallások alapvető lényege egy. A különböző vallások azért alakulnak ki, mert az emberiségnek fejlődése során mindig újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznie, és ahhoz, hogy ezekkel a nehézségekkel megbirkózzon, minden korban újabb és újabb isteni kinyilatkoztatásra van szüksége. Az isteni kinyilatkoztatások „Isten hírnökein” (mint például Ábrahám, Mózes, Krisna, Buddha, Jézus, Mohamed, Bahá’u’lláh) keresztül történnek meg, akiknek a tételei az univerzális értékek mellett (szeretet, igazságosság, hűség stb.) az adott kornak megfelelő tanításokat is tartalmazzák. A bahá’í hit szerint Isten üzenetét korunkban Bahá’u’lláh nyilatkoztatta ki, és tanításainak követése az emberiség továbbfejlődéséhez elengedhetetlen.

A vallások alapvető egységére törekednek írásaikban, tanításaikban és életvitelükben egyaránt. Egy egyesült világhatóság megteremtésében látják a világbéke felé vezető utat. „Valami mégis bénítja az akaratot, és éppen ez az, amit figyelmesen meg kell vizsgálnunk és felszámolnunk. […] a bénultság abból a mélyen gyökerező meggyőződésből fakad, hogy a civakodás az ember alaptermészete, és ez a felfogás vezetett oda, hogy mindenki húzódozik attól, hogy alárendelje sajátos nemzeti érdekeit egy új világrend követelményeinek, s emiatt utasítja vissza a bátor szembenézést egy megvalósítandó egyesült világhatóság messze ható következményeivel. E bénultság része a megalázott és nagyrészt tudatlan tömegek tehetetlensége is, az, hogy nem tudják kifejezni vágyaikat egy új világrend után, amelyben békében, harmóniában és jólétben élhetnének együtt az egész emberiséggel” – olvasható a Nyilatkozat az Igazság Egyetemes Házától című írásukban.

11 legfőbb tanításukból öt foglalkozik az egység különböző tereivel. A 3. az emberiség, a 4. a vallások, az 5. a vallás és a tudomány összhangjával, a 7. a család, a 11. pedig a világok, civilizációk közötti egységgel. Ezeket mutatjuk be most részletesen, később pedig a fennmaradó, hat legfőbb tanítást.4

(3) Az emberiség egysége

A világ egysége azon a szellemi felismerésen alapszik, miszerint az emberiség együvé tartozik. Minden tudomány csupán egyetlen emberi fajt ismer. Ami a nacionalizmust illeti, fel kell ismerni, hogy a korlátlan állami szuverenitás a modern világban egyszerűen nem tartható. Az emberiség legjelentősebb gondjai globális jellegűek, s így a gazdasági, illetve politikai elszigetelődés útja tovább már nem járható. A kölcsönös nemzetközi függés azonban nem jelentheti a nemzeti, azaz az önálló kulturális azonosság lebecsülését. Bahá’u’lláh szerint a Föld egy ország, és az emberiség tagjai az állampolgárai, de az állampolgárok nem egyformák. Az emberek kulturális, képességbeli különbözősége szükséges ahhoz, hogy a világ gazdag és változatos legyen.

(4) A vallások egysége

A bahá’íok úgy tartják, hogy mindegyik kinyilatkoztatás isteni akarat és cél működésén keresztül küldetett az embereknek, a kor fejlődő követelményeinek, szükségleteinek és az emberiség szellemi képességének megfelelően. Ezért a bahá’íok a világ összes nagy vallásának Alapítóját egyformán tisztelik, és az általuk hozott kinyilatkoztatást isteni eredetűnek tartják.

(5) A vallás és a tudomány összhangja

Bahá’u’lláh azt tanítja, hogy a hit és a természet kutatása összhangban van egymással. A lelki és fizikai világ az igazság két aspektusa, és mindkettőt a nekik megfelelő módon lehet megismerni.

(7) A szülők tisztelete és a család egysége

Az emberiség egysége a családon belüli egységgel kezdődik. Ennek alapfeltétele a szülők tisztelete és szeretete, továbbá minden családtag jogainak biztosítása. A szülők iránt mutatott kedvesség és figyelem – amelyet az összes vallás szent iratai említenek – Bahá’u’lláh tanításaiban nagy hangsúlyt kap.

(11) A világcivilizáció kibontakozása

A bahá’íok hite szerint az emberi társadalom a világ egységének irányába fejlődik. A család, a törzs, a városállam és a nemzet egysége már megvalósult. A következő lépcsőfok a nemzetek világméretű szövetsége lesz. Az emberiség egységének felismerése és a világ problémáinak szellemi úton történő megoldása szilárd alapzatául szolgál a világbékének.

A 11 legfőbb tanítás többi részét olvasva feltűnik az egyenlőség, egybekapcsolódás és egyetemesség továbbgyűrűző gondolata.

(2) Az előítéletek eltörlése

A világban dúló kisebb és nagyobb konfliktusok legfőbb kiváltó oka a különböző előítéletek, legyenek azok vallásiak, fajiak, osztályok vagy nemzetek közöttiek. Az emberiség egységének felismerése magával hozza az előítéletek eltörlését.

(6) A nők szerepe

„Az emberi világnak két szárnya van – a nők és a férfiak.
A madár csak akkor suhanhat a légben, ha mindkét szárnya egyformán fejlett.” (Abdu’l-Baha)

A férfiak és a nők egyenlők Isten szemében, és a nőknek kiemelkedően fontos szerepük van a jövő társadalmának megteremtésében. Egyik fő szempont, hogy milyen képzésben, oktatásban részesítik a lányokat. Sok ázsiai társadalomban a lányok nem élveznek elsőbbséget az oktatásban, de Bahá’u’lláh követői között a lányok elsőbbséget élveznek azon egyszerű felismerésből adódóan, hogy a következő generáció nevelői a nők, az anyák lesznek.

Bahá’u’lláh optimista jövőképe – talán nem annyira meglepő módon nagyon is reálisan látta a XXI. századi helyzetet – az alábbi Szent Iratokból vett idézetből is jól érzékelhető: „Az elmúlt korszakokban a nyers erő uralkodott, és a férfi agresszívabb testi és szellemi tulajdonságainál fogva előnyben volt a nővel szemben. De a mérleg karja már mozog: az erőszak uralma lehanyatlóban van, és előtérbe kerülnek azok a tulajdonságok, melyekben a nő az erősebb: értelmi frissesség, intuíció, szeretet és szolgálat. Ebből adódik, hogy az új kor kevésbé lesz férfias, és jobban át fogják hatni a női jellemvonások, vagyis pontosabban szólva, olyan korszak lesz, melyben a civilizáció férfias és nőies elemei jobban kiegyensúlyozódnak.”

(8) Az egyetemes oktatás

Ahhoz, hogy minden ember ki tudja fejezni értékeit, és hasznára váljon a világnak, oktatásban kell részesülnie. Ez egyrészt olyan jártasságokat eredményez művészetben, tudományban és szakmában, amelyek hasznára vállnak mindenkinek. Másrészt nem ér semmit a tudás, ha rossz célokra használják, ezért az oktatás fókuszában nem csupán a száraz információátadás áll.

(10) Az ember szellemi természete

Bahá’u’lláh tanítása szerint minden emberi lénynek belső szellemi valósága (lelke) van, mely a fogamzás pillanatában keletkezik, és a testi halál után tovább fejlődik különféle szellemi birodalmakban. Az emberi lélek Isten természete után alkottatott, ezért szellemisége által képes Isten tudatos megismerésére és tulajdonságai visszatükrözésére. Az ember életének célja egyéni szinten a szellemi képességek megvalósítása, ami társadalmi szinten megnyilvánul a mesterségekben, a művészetekben, a tudományokban és a valóság felfedezésében. Az ember erkölcsös és vallásos életével egyben szellemtestének azon szerveit építi, növeli, amelyeknek igazán majd halála után fogja hasznát látni.

Baha’u’llah azt mondta, hogy a lélek tovább él Isten világaiban és a célja, hogy előrehaladjon, minél közelebb kerüljön Istenhez. Ez a lélek előrehaladása. Itt a Földön nem születünk újjá, ilyen értelemben nincsen reinkarnáció. Viszont ebben az életünkben kell megtennünk a legtöbbet, amire csak képesek vagyunk, mert a halál után már nincs befolyásunk arra, hogy a lelkünk hogyan fejlődik tovább.

Jelenleg hét bahá’í templom létezik Shogi Effendi útmutatása alapján (Ashabád, Oroszország – itt épült először a világon templom a bahá’íoknak, de a forradalomban lerombolták, és azóta sem épült újra; Sydney, Ausztrália; Kampala, Uganda; Apia, Nyugat-Szamoa; Panama City, Panama; Új-Delhi, India; Frankfurt, Németország; Wilmette, Illinois állam, USA, itt épült Oroszország után a második bahá’í templom).  A legújabb templom Új-Delhiben, Indiában épült. A lótuszvirágról mintázott építmény számos építészeti díjat nyert. Az ország egyik nagy látványossága lett, több mint két és fél millió látogatót vonzva évente.

Díszítő elemeik a helyi kultúra jegyeit viselik magukon, de a közös jegyek – a központi kupola és a kilenc bejárat – az egységet jelképezi. Pl. a wilmette-i templom köré kilenc szökőkutat építettek.

A bahá’í templomok nyitva állnak mindenki előtt, aki imádkozni és meditálni akar. Bár vannak szervezett programok, például a bahá’í szent napokon, de általában, az idő többi részében csendes imának van hely biztosítva. Ehhez bármilyen hitű ember megtalálja saját vallásának szent könyvét – sőt az adott nyelven, akár magyarul is.
 

Az Igazgatási Rend rendszere

A bahá’í igazgatási rendnek két, egymást kiegészítő kara van. A döntéseket nem egyének hozzák, hanem kilencfős választott testületek, az ún. Szellemi Tanácsok. A másik karban egyének szolgálnak tanácsadó szerepben. A Szellemi Tanácsok helyi és országos szinten működnek. Az Országos Tanács is kilenc emberből áll, évente választják őket, és az Országos Tanács fölött már csak a Világközpont áll, azaz a közösség világszintű kilencfős vezető testülete, az Igazság Egyetemes Háza.

Bahá’u’lláh megbízta az Igazság Egyetemes Házát, hogy döntsön mindazon ügyekben, amelyekkel a bahá’í szent iratok nem foglalkoztak, így ez az intézmény tartja a változó világgal szoros kapcsolatban a bahá’í közösséget. Például irodát hozott létre, hogy a nemzetközi bahá’í közösséget mint civil szervezetet képviselje az ENSZ-nél. A testületi vezetés következtében egyes emberek soha semmiféle hatalomhoz nem juthatnak, mindig azt kell követni, amit a testület dönt el.

1948 óta az Igazság Egyetemes Háza szót emel fontos világi ügyekben, így számos ENSZ-konferencián szólaltak fel a kisebbségi jogokat, a nők helyzetét, a bűnmegelőzést, a kábítószer-kereskedelem megszüntetését, a gyermekjólétet, a családot, az általános fegyverzetcsökkentést és leszerelést illetően. A Bahá’í Nemzetközi Közösség konzultációs szinten részt vesz az UNICEF, az UNIFEM, és az ECOSOC munkájában is.

A Tanácsok tagjai nem kapnak javadalmazást. A Tanács ülésein kívül nem illeti őket több jog, mint a többi hívőt. Az egyéni tekintély helyett a Tanácsok döntéseinek tiszteletben tartása a legfontosabb, tehát elmondhatjuk, hogy demokratikus elvek alapján működik a rendszerük.

A Bahá’í vallás nem akar feloldódni felesleges szimbólumok használatában, ezért ebben is egyfajta puritán, mégis mély és tudatos jelképkeresés jellemző rá.

Az egyik legfontosabb emblémájuk gyakorta megjelenik bahá’í ékszereken, könyvborítókon: megjeleníti az Isteni tervet, megmutatva Isten célját az emberiséggel.

^{3. sz. ábra: Bahá’í Ringstone szimbólum
Forrás: http://www.bahai.com/Bahaullah/symbol.htm (letöltve: 2008)}

A szimbólum (melyet ’Abdu’l-Bahá tervezett) három részének jelentése:

Isten, a Teremtő világa (the world of God, the Creator)
Isten megjelenéseinek világa (the world of His Manifestations)
Az ember világa (and the world of man)
A függőleges vonal köti össze a három vízszintes jelet, mint ahogyan Isten Hírnökei közvetítenek az isteni és emberi világ között.
A jel két szélén levő ötágú csillag Bahá’u’lláh és Báb jelképe utal jelen korunk két iker Hírnökére.

A kilencágú csillag a bahá’íok hitének másik kiemelkedő szimbóluma. A Báb shirazi kinyilatkoztatása után 9 évvel kapta meg Bahá’u’lláh a teheráni börtönben isteni küldetésének üzenetét. A 9-es mint a legnagyobb egyszámjegyű szám a teljességet jelképezi. Éppen ezért minden templom konstrukciójában jelentős szereppel bír; az építésnek vannak bizonyos előírásai, például mindig kupolás kell legyen az építmény és 9 bejáratú. A 9-es szám misztériuma itt még nem ér véget. A Testület, azaz a Helyi Szellemi Tanács abban a közösségben alakulhat meg, ahol legalább 9 bahá’í van. A Budapesti Központ logójában is a lótusz 9 szirmú, ahogyan a kapucsengő is 27-es (3x9 és 2+7=9).5

A tisztaság védelmében

A bahá’í hit erkölcsi eszményei hat téma köré csoportosulnak. Ezek fontossági sorrendben a következők: (1) igazságosság, (2) megbízhatóság, (3) erkölcsi tisztaság, (4) testvériség, (5) tisztelet és (6) kedvesség.

A szellemi fejlődésnél azonban többre van szükség annál, mint hogy igyekszünk eleget tenni ennek a hat „parancsolatnak”. A bahá’í tanok bátorítják az anyagi dolgoktól való általános elhatárolódás szemléletét, ugyanakkor tiltják a világtól elzárkózó végletes aszketizmust. Alapvetően elhatárolódik a végletektől, így a világban való (helyes) létezésre hívja fel a figyelmet, nem pedig a kontemplatív elvonulásra.
 
Vannak bizonyos tiltások a bahá’í tanokban, ám ezek be vagy be nem tartását nem ellenőrzik szigorúan. Tiltott a szerencsejáték, az alkohol, drogok, a dohányzás is majdnem, ez azt jelenti, hogy összejöveteleken és központokban nem megengedett, de a magánszférában lehet. Kizárólag gyógyszerként lehet drogokat használni. Tiltott a házasság előtti szexuális élet, mivel az nem tisztességes. Az óvszer használata szabad, de az abortusz tilos, mert abban a pillanatban, amikor megfogamzott a gyermek, akkor már lelke van, ilyen formán az abortusz gyilkosságnak számít. A homoszexualitás kérdéskörében határozott álláspontot képviselnek a Bahá’í-ok: ellenzik azt. A hús fogyasztása megengedett, de van egy „irányzat”: ’Abdu’l-Bahá kifejtette, hogy előbb-utóbb az emberiség rá fog jönni, hogy a fogai nem húsevésre valók, hanem inkább növényi kosztra, és ennek tulajdonképpen végül is nagyon lényeges társadalmi-gazdasági hatásai vannak. Ebben a témakörben nincsen semmilyen szankció, de egyértelmű az útmutatás, hogy a túlzott húsevés nem egészséges és nem ajánlott.

A mértékletesség elve érvényesül mindenben. Betegségnél a legjobb orvosokhoz lehet fordulni, mert abból indulnak ki, hogy a tudomány és a vallás nem mondhat ellent egymásnak. Nemcsak hogy nem mondanak ellent, de ha az a látszat, hogy ellent mondanak, akkor egyik vagy a másik nem téved. Az a vallás vagy vallási tanítás, amely a tudományos eredményeket nem ismeri el, vagy egyenesen ellenük van, az nem lehet igaz. A valódi tudomány vallás nélkül viszont embertelenné válik, nem tudja, hol a határ, mi a jó, és mi a rossz, tehát föltétlenül kordában kell tartani egymást. Az igazi tudomány nem más, mint Isten teremtésének a megismerése.
 

Kötelezettségek laza hálójában

Egy bahá’ínak sok kötelessége van. Például Bahá’u’lláh kötelezővé tette a bahá’íok számára a mindennapi imát. Választhatnak egy hosszú, egy közepes és egy rövid ima között. Mindhárom ima elmondásának megvannak a maguk sajátos szabályai. Az imádkozást rituális kéz- és arcmosás előzi meg, a két hosszabb ima leborulás, és az Istenhez való könyörgés mozdulatai közepette hangzik el. A kísérő rituális tisztálkodás és a különböző rituális mozdulatok, a vallás kialakulását befolyásoló iszlám kulturális közeg hatásának tudhatók be.

A legrövidebb ima elmondására dél és napnyugta között kell a hívőnek sort kerítenie, a rituális mosdást követően a hívő arccal Akkó (Bahjí) felé fordulva mondja el imáját (Budapesttől Akkó DK-i irányban található). Amennyiben a hívő a közepes hosszúságú imát választja, azt egy nap háromszor, reggel, délben és este kell elmondania, a fent ismertetett szabályok szerint.

A leghosszabb imát napi egyszer kell elmondani, az ima szövege meglehetősen terjedelmes, és elmondását folyamatos rituális mozgás kíséri. A középső és a leghosszabb ima szövegében már Isten dicséretén túl különböző kérések is előfordulnak, ám ezek a kérések nem az egyéni problémák megoldására, és az egyéni boldogulás elősegítésére vonatkoznak.

„Az egyedül való imádkozás szimbolizálhatja a hívők kötetlenségét, a választás lehetősége pedig a közösségen belüli lelki és szellemi szabadságot, azt, hogy nincs hagyományos értelemben vett egyházi hierarchia-rendszer, vagy bármilyen kiemelt státusszal bíró, az egyháztagok fölött álló egyházi vezető, aki valamilyen formában számon kérhetné a hívőktől a kötelező rítusok betartását. Ezek ugyanis csakis kizárólag Istenre és a hívőre tartoznak, betartásuk csak a hívő felé irányuló lelkiismereti kérdés.”6 A templomokban kizárólag recitáló emberi hang, ének és kórus az ima formája a helyi nyelven felcsendülve. Magyarul nincsen meg a recitáló stílus, ehhez még idő kell és megfelelő tehetségű emberek, ahogyan egy biztos anyagi háttér is ahhoz, hogy egy templom épüljön fel hazánkban is – ez azonban még távlati célja a Közösségnek.

Március 2-20-ig, 19 napon át teljes böjtöt kell tartani, azaz mindennemű ételtől és italtól tartózkodni kell napkelte és napnyugta között. 19 napig, mert a naptáruk 19 hónapból és 19 napból áll, három vagy négy szökőnappal együtt. Az újévet március 21-én tartják meg, amely a Napegyenlőség napja Iránban. Március 2-ától tehát az újév napjáig tart a böjt, napfelkeltétől naplementéig nem szabad enni, inni, cigarettázni. Ez a „rítus” arra való leginkább, hogy emlékeztesse a Bahá’íokat arra, hogy mások éheznek. Terhes és szoptatós anyák, betegek, úton levők vagy azok, akik valamilyen más okból nem tudnak eleget tenni ennek a kötelezettségnek, természetesen felmentést kapnak ez alól az elvárás alól. Ez is, mint az összes többi „megfelelés” az egyén lelkiismeretére van bízva.

A gyerekeket életkoruk szerint különböztetik meg: a tizenötödik életévet tekintik a „törvényes” érettség korának, amely előtt nem kötik a gyermeket a bahá’í előírások, így nem kell böjtölnie, és nem köthet házasságot. Huszonegy év a nagykorúság korhatára olyan értelemben, hogy az ifjúnak ettől fogva joga van szavazni a bahá’í választásokon és választható. A házasságot is kötik bizonyos törvények. Például hívő nem bahá’í hitvestársat is választhat magának, de minden esetben (ha mindkét fél azonos vallású is) a szülők belegyezését kell kérni. Ha azok valamiért ellenzik a házasságot, meg kell békíteni őket, beszélni kell velük, hogy miért nem tetszik nekik a választott fiú/lány. Ennek a hátterében is az egység gondolata áll, ugyanis a házasság nem választhat el a szülőktől, de persze a szülőknek is jó belátással kell lenni, és nem mindenáron akadályozni a gyermekük frigyét. Szociológiai kutatások szerint a családon belüli szakadás eltérő vallást követő felek között a leggyakoribb. Nem véletlen, hogy tulajdonképpen szinte semmilyen vallási csoport, még a történeti egyházak sem helyeslik a vegyesházasságot, amely sok konfliktus kiindulópontja (vagy végpontja) lehet. A bahá’í vallás ezen a téren kivételt képez. Ott ugyanis nem javallott és nem is tiltott, hogy mindkét házasulandó fél bahá’í vallást kövessen. A felek érettségi szintjére bízza, hogy ezt meg tudják oldani békében egymás között a párok. A bahá’íok tudomásul veszik, hogy egy kapcsolat tönkremehet, s így szükségessé válhat a válás. Ezt megelőzően mindig van egy egyéves „türelmi esztendő”, amely idő alatt a Tanács megpróbálja megbékíteni a házasfeleket. Amennyiben a próbálkozása kudarcba fullad, és a türelmi esztendő leteltével a felek még mindig válni akarnak, folyamodhatnak polgári bírósághoz, hogy válásukat papíron is hitelesítsék.

A bahá’í házasság célja, hogy a férfi és nő között harmóniát teremtsen. Nincs előírt formulája, hiszen viszonylag kevés vallási szertartást tartanak, így az esküvő esetében is nagy a párok kreatív szabadsága. A külsőségek, mint ruha, tanúk, virágok, gyűrű, anyakönyvvezető elé járulás nem különböznek a hagyományos esküvőktől – az alkoholfogyasztás tilalmát leszámítva.

A gyermeknemzés a házasság legfőbb célja. A szülők benső kötelessége, hogy tiszteljék, szeressék a gyereküket. A szülőknek sokkal több kötelességük van a gyerek iránt. „Tekintsd a gyermekeket egy csodálatos drágakövekkel teli bányának, amelyek csiszolásra várnak.” A gyereknevelés ezeknek a drágaköveknek a csiszolása és kiemelése, mert mindenkinek megvan az Istentől adományozott erőssége és tehetsége, amit a szülő feladata támogatni és kihozni belőlük, miközben mindennek alapja az erkölcsi tartás. Az újszülöttnél a legelső tanítás az ima, hogy az Istenhez forduljon a lelke, és akkor az összes erény magától adódik már, pl. hogy csak igazat mondjon, ne csaljon – ezt lehet történetekkel is aláfesteni, illetve elősegíteni.

Vannak bizonyos adományok, amelyeket azonban csak bahá’íoktól fogadnak el, hogy ezzel is a teljes függetlenséget megőrizhessék. A legfontosabb az Igazság Egyetemes Házát illető adomány, mert az tudja a legjobban, hogy mire van szüksége az egyes szervezeteknek. Még Bahá’u’lláh írta elő, hogy mindenkinek kötelessége a tiszta profitjából 19%-ot az Igazság Egyetemes Házának juttatni attól függően, hol mennyi hívő van egy adott közösségben. A bahá’íok 90%-a Indiában él, vagy Dél-Amerikában, Afrikában, így ők ugyan nehezen élnek meg, de valamit kiszorítanak a Ház számára, noha az egyáltalán nem hajtja be a maga pénzét. Ez egy szellemi kötelesség, s ezt senki nem ellenőrizheti. Az összes törvény, viselkedési előírás, minden az ember saját felelőssége, lelkiismereti ügye Istennel. De ehhez ismerni kell a törvényeket, vagyis olvasni a szent iratokat. Hogy aztán mennyire sikerül betölteni vagy követni a parancsolatokat, az mindenkinek a saját dolga. Senkinek sincs joga kritizálni vagy kontrolálni ezt, kizárólag olyan esetekben, amikor ez a hit hírét rontja, például a nyilvánosság előtt, a sajtóban. Ilyenkor az Igazság Egyetemes Háza lép közbe.
 

Iskolák – nevelés önkéntes munkával

Érdemes hangsúlyoznunk, hogy a bahá’íok gyermekei nem lesznek automatikusan bahá’í vallásúak. Szüleik feladata beléjük plántálni Isten szeretetét és megismertetni velük a különböző vallásokat. Felnőtt korukban a fiatalok szabadon dönthetnek, melyik vallást választják.

A bahá’í iskolák egyre népszerűbbekké válnak. Az egymás iránti lojalitást és elfogadást nem egyszerűen hirdetik, hanem példát mutatva hatékonyan oktatják is. Napjainkban a bahá’íok legfontosabb küldetésüknek az erkölcsi és spirituális tanítást tekintik. Önkéntes tanárok, oktatók járják a világot és szervezik meg a bahá’í iskolákat, ahol a vallás történetével ismertetik meg a gyerekeket és fiatalokat.

Ahhoz, hogy minden ember ki tudja fejezni értékeit, és hasznára váljon a világnak, oktatásban kell részesülnie, vallják a bahá’íok (is). „Az erkölcsi és a jó magaviseletre nevelés sokkal fontosabb, mint a lexikális tudás. Egy rendszerető, kedves, jellemes, illedelmes gyermek – még ha tanulatlan is – többre becsülhető annál a társánál, aki durva, mosdatlan, rossz természetű, ám mégis egyre mélyebb ismereteket szerez minden tudomány és művészet terén. Ennek oka az, hogy a gyermek, ki magát jól viseli, tanulatlansága ellenére is mások hasznára válik, míg egy rossz természetű, helytelen magaviseletű kisded romlott, és mások ártalmára van még akkor is, ha iskolázott. Ha azonban a gyermeket arra nevelik, hogy tanult és jó is legyen egyben, az eredmény világosság világosság hátán.” – olvashatjuk Bahá’u’llah a bahá’í hit alapelvei közül az Egyetemes Oktatásról szóló tanításában7.

Oktatók, tanítók elsősorban a bahá’í felsőoktatási intézményekből kerülnek ki, amelyek a világ több országában is működnek. Hozzánk legközelebb Csehországban találhatunk hasonló intézményt. A fejlett országokban kulturált környezetben, osztálytermekben, valamint nyári táborokban zajlik az oktatás, a fejletlen országokban az utcákon, kapualjakban, vagy befogadó családoknál.

Ausztráliában kidolgoztak egy „Béke Csomagnak” nevezett programot, ennek keretein belül folyik az erkölcsi és spirituális oktatás. Tisztesség, becsületesség, türelem és együttérzés – ezek az alapértékek, a 11 legfőbb tanítás értelmében. Hitük tiltja a fanatizmust és egyfajta aurea mediocritas elv jellemzi. Tulajdonképpen az erőszakmentes kommunikációt hirdeti, és modern módon gondolkodik a konfliktusok kezeléséről.

A bahá’íok a tanítás mellett jótékony célú programokat is szerveznek. Ennek keretén belül valósult meg Pápua Új-Guineában egy egészségügyi központ létrehozása. Gambiában a bahá’íok tették lehetővé az ott élő keresztény, iszlám és bahá’í vallású fiatalok számítástechnikai ismereteinek gazdagítását, ingyenes tanfolyamok szervezésével. Világszerte (pl. Panamában, Bolíviában, Indiában) számos kiterjedt projekt fut az oktatás, mezőgazdaság és egészségfejlesztés terén.

^{4. sz. kép: Békecsomag gyerekeknek szóló albummal
Forrás: http://news.bahai.org/multimedia/slideshow.php?storyid=361 (letöltve: 2008)}

^{5. sz. kép: Iskola Pápua Új Guineában (Daga, 1986)}

Éppen ökumenikus jellege – amely szerint nyitott számtalan lehetőségre – és lojalitása a világban előforduló különbségekhez, különcségekhez lehet az egyik legvonzóbb vonása a modern világunkban is követhető, rendkívül logikus bahá’í vallásnak, amely nem kívánja meg a vak hitet.
 

Bahá’íok Magyarországon

A Magyarországi Bahá’í Közösség 1158 tagot számlál, bahá’íok az ország 84 helységében élnek.

^{6. sz. kép: Az ’Abdu’l-Bahá látogatásának 80. évfordulóján ültetett fa előtt álló emléktábla
a Nemzeti Múzeum parkjában
Forrás: Szarka Emese (2008)}

Az egyik tag így vall személyes tapasztalatairól: „Általában ismerősök útján hallanak rólunk. Most éppen megfordulnak a dolgok. Például a Sziget fesztiválon [2007] volt egy sátrunk, ami hihetetlen élmény volt most. 2-3 évvel ezelőtt szintén voltunk ott, és úgy tűnt, az nem az a hely, ahova passzolunk. Időközben a fesztivál megváltozott, hiszen mindenféle vallás sátra helyet kapott, és óriási érdeklődésre számíthattunk. Ennek mintegy direkt következménye, hogy minden pénteken itt a központban egy fiatal csoport világnézeti filmklubot csinál, amelyekről úgy gondolják, bármiféle témáról szólhatnak, amelyekhez kapcsolódhat aztán a filmnézést követően a bahá’í tanítások megtárgyalása, megvitatása a látott film kapcsán. Egyre több látogató jön el, főleg akik a Szigeten megadták az ímélcímüket, és érdeklődnek a bahá’íok iránt. Ez nagyon boldogító érzés, hiszen sokáig frusztráló volt, hogy egy évben egy-két barát, ismerős útján tulajdonképpen privát vonalon került be közénk valaki. Azzal, amit a filmekben mutatnak, nyilván nem mindennel értünk egyet, tehát pl. gondolok itt arra, hogy alig lehet filmet találni, amiben ne lenne szex jelenet, ezzel egyáltalán nem értünk egyet, de ez alkalmat ad erről is beszélni. Nagyon jónak tartom, hogy néhány fiatal ráébredt, hogy teljes lelkesedéssel kell tenni ennek vezetését, nem csak ímmel-ámmal. Mert mindig az a nagy problémája ezeknek a kisebb közösségeknek, hogy van egy 10-15 fős magja és mindent azok csinálnak, de idővel belefáradnak a munkába.”

„Amikor Magyarországra költöztem, 1990 körül lettem bahá’í, akkor volt itt a változás kora. 1992-ben alakult meg itt az Országos Tanács, úgyhogy rögtön kapcsolatba is kerültem az itteniekkel, egy úgynevezett német „úttörő” nővel. Ez azt jelenti, hogy egy olyan országba teszi át valaki az élete középpontját, kizárólag a hit terjesztése miatt, ahol az kevésbé terjedt el addig.8 Jóval a szocialista tömb összeomlása előtt az Igazság Egyetemes Háza felhívta a bahá’í-okat, hogy menjenek a keleti tömb országaiba, próbáljanak valahogy ott megélni, állást keresni, hogy helyben legyenek. Addigra már a szálainkat is próbálják fonni, mire majd a változások jönnek. Romániába többen mentek, vagy ügyesebben csinálták, mindenestre ott több ezer bahá’í van. Oroszországba is sokan mentek. Itt egy német nő telepedett le kb. 25 évvel ezelőtt, most óvodát vezet. Adyligeten lakik, nem tudott egy szót se magyarul, itt tanult meg. Nála gyűltek össze az érdeklődők, a barátok. Lassan bahá’íok lettek. Én meg kintről figyeltem őket, évente hazalátogattam, összejöttem velük, figyelemmel kísértem a fejlődésüket. 1997-ben jöttem haza, akkor már volt egy budapesti közösség is, amelyben rögtön részt vettem, s azóta is itt tevékenykedek.”
 

MESÉ(l)D el!

„Tekintsd úgy az embert,
mint egy felmérhetetlen értékű kincsekkel teli bányát.
Egyedül csakis a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak a kincsei,
s hogy azok az emberiség javára váljanak.”
Bahá’u’lláh.

A minikutatás elsődleges célja a Furugh Switzer által elindított Meséd projekt hatásának vizsgálata volt a fellelhető rendkívül gyér és hiányos irodalmi adatok alapján, amelyből kitűnik, hogy a program nem dokumentált (még) a nagyobb nyilvánosság előtt. Furugh Switzer kanadai asszony, a Meséd program megvalósítója szolgáltatta a legtöbb információt.
 

A Meséd program első léptei

Magyarországon a legnagyobb bahá’í közösség Budapesten és környékén van. A vidéki városok közül Szegeden, Debrecenben, Fóton és Jászberényben van nagyobb közösség, egy kisebb pedig Gödöllőn.

Hazánkban jelenleg a Mesélő Édesanyák (Meséd) jelentős projektje képviseli a baha’íok szolgálatát a társadalom számára. 2003 óta szponzorálja a Magyarországi Bahá’í Közösség, amely a projekt céljára 2005-ben létrehozta az Egység a Különféleségben Alapítványt.

A program minden édesanyának szól, de főleg roma közösségekben próbálták ki. Ennek talán az a magyarázata, hogy a kb. 1100 hazai bahá’í közül legalább 900 roma. Ahhoz, hogy Tanácsok alakuljanak, bizonyos létszámnak meg kell lennie. Ennek elősegítése érdekében az egész Világközösség megmozdul. Így hozzánk Nyugat-Európából sok tánc- és énekes csoport jött, akik pár magyar kísérővel beutazták az országot, látványos műsoraikkal pedig könnyedén hatottak a romákra. Roma negyedekbe is bementek, hiszen mindig a kisebbségeket kell előnyben részesítenünk az igazságosság érdekében. A fellépő csoportok elvarázsolták a romákat, akik tömegesen kijelentették magukat. Ám a mai napig nagyon nehéz aktivizálni őket. Imakörre alig jönnek össze, ha nincs mellettük valaki, aki  mozgósítja őket, akkor nem működnek közre.

Meghatározó az a vallási nézet is, hogy elsősorban a gyengéket, a kisebbséget kell fejleszteni egy társadalomban. A magyarországi bahá’í közösség a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok fejlesztése érdekében az 1% felhasználásával működteti a MESÉD programot egyre több magyar településen.  A MESÉD projektet az ENSZ az UNESCO által 2001-ben meghirdetett „A béke és erőszakmentesség kultúrájának évtizede” hivatalosan bejegyzett partnerszervezetei sorába választotta, akárcsak egy másik kört 2002-ben – a Nemzetközi Bahá’í Közösség javaslatára.

1999-ben alakult meg Szombathelyen a Sokszínű Világ Kör, amely változatos programjai révén „segíthet az érdeklődőknek, a résztvevőknek abban, hogy saját egyéniségüket, a világról alkotott elképzeléseiket a másság létezésének tudatában, elfogadásával, vagy akár csak tudomásul vételével fogalmazzák meg.” (http://www.bahai.hu/programok/sokszinu.html) A Kör által szervezett előadások, kulturális rendezvények nyilvánosak és ingyenesek.

A MESÉD program hátterében egy kanadai nevelő és férje önkéntes munkája áll. Blénesi Éva 2005 októberében készített egy interjút Furugh Switzer kanadai bahá’í vallású hölggyel, a Meséd program megvalósítójával és igazgatójával, aki már több mint 10 éve él és dolgozik Magyarországon, járva a különböző településeket és figyelve a programban résztvevők előbbre jutását a mindennapi életben. Kanadában interkulturális és nemzetközi nevelést tanult. Tíz évig élt Afrikában, majd visszament Kanadába, dolgozott Iránban, végül 14 évvel ezelőtt Magyarországra jött a férjével együtt, hogy önkéntesként segítsék a közösség munkáját. A Meséd program kidolgozásának előzménye a romák peremre szorulása, az oktatásban való ki- és lemaradásuk és az édesanyák nagyfokú írástudatlansága – és bizonyos értelemben érdektelenségük – volt. Switzer arra hivatkozik, hogy egyes kutatások szerint minél korábban tud a gyermek olvasni (tehát már az iskola megkezdése előtt), annál sikeresebb lesz később az életben. Sokkal értelmesebbek, tágabb látókörűek és szókincsben is fejlettebbek, amikor megkezdik az iskolai éveket. „Sok roma nő nincs birtokában az olvasás alapkészségének, és hiányzik az önbizalmuk a hangosan olvasáshoz.” – állítja Furugh Switzer az integráció és inklúzió híve. „Sokan közülük fiatalon lesznek édesanyákká, ez is növeli a szakadékot a könyvhasználat, a könyvből való tanulás és közöttük.” (http://www.romnet.hu/hirek/hir0608216.html)
 

Belépés – avagy hogyan válhatunk hivatalosan is bahá’íjá

Különösebb szent rítus nem övezi a vallás fölvételét. Csupán egy kijelentő kártyát kell aláírni.

„Elismerem, hogy korunk isteni Megnyilvánulása Bahá’u’lláh.
Tudomásul veszem az Általa közvetített isteni törvényeket,
alapelveket és igazgatási rendet.
Kérem felvételemet a bahá’í közösségbe!”

Az idézetet olvasva láthatjuk, hogy mindaz, amit elismerünk, több könyv ismeretét is előfeltételezi. A belépéshez először valóban ajánlatos lenne ismerni Baha’u’llah írásait, de sokan előbb töltik ki ezt a nyilatkozatot, mintsem olvasnának vagy tudakozódnának a szent iratokból. Ha valaki úgy érzi, hogy el tudja fogadni az egyes „törvényeket”, nyugodtan aláírhatja.  A legtöbb bahá’í azonban nem tud túl sokat a vallásról, mert keveset olvas.

„Hogy otthon leüljön valaki, és egy könyvet végigolvasson, az elég ritkaság. A fiataloknak sincs erre több idejük. Tény, hogy senki nem írhatná alá, ha szó szerint vennénk, de ha megvan az igyekezet az egyénben, akkor aláírhatja” – állítják a tagok.  A tagok korosztálya inkább közép felé tendál, Pesten kb. 60-70-en vannak. Legidősebb tagjuk 60 év fölötti, és egyre több húszas, harmincas aktív taggal bővülnek.

A kilépés nem jár különösebb érzelmi, lelki vagy fizikai megtorlással, ha az egyén úgy dönt, hogy menni akar, akkor mehet. „A szankció olyan formában létezik, amikor ha például tudomást szerzünk róla, hogy házasság nélkül él együtt két ember egy cím alatt… Ezek elég kényes dolgok, ilyenbe csak akkor próbál a Tanács vagy a segítők belenyúlni, ha nagyon egyértelművé válik, vagy a pár hivalkodik vele, vagy sokan hozzá járnak, és ezt a példát látják, mint ifjú bahá’íok. Tehát millió dolgot kell meggondolni, az ember ugye senkit nem akar megbántani. Hogyha egy egész Testület úgy érzi, hogy rossz hatással van az eset a fiatal bahá’íokra, akkor először csak beszélnek velük, megpróbálják megtudni, hogy miért nem házasodnak össze. Ha hatástalan marad, akkor a legerősebb szankció, ami előfordulhat, az adminisztratív jog megvonása, ami tulajdonképpen a választás és a választhatóság joga. 21 éven fölül – ez a nagykorúság ideje – mindenkinek kötelessége választani és mindenki választható a Tanácsokba. A vallásától nem fosztjuk meg. Bahá’u’lláh megtiltott mindenféle erőszakot, a [hit-] terjesztésben is, egyedül az emberi szó hivatott, hogy Isten szavát tovább adja, és hogy azzal adja hírül az eljövetelét” – meséli az egyik tag.

Vallásuk egyik vonzó oldala, hogy azt nem vonatkoztatják el az élettől, a túlvilági üdvözülést ennek a világnak a jobbá tétele előzi meg, aminek érdekében nagyon komoly gyakorlati lépéseket tesznek, például iskolákat alapítanak az írástudatlanok számának csökkentése érdekében, ahova bárkit felvesznek. Egyfajta ökumenizmus jellemzi, azaz a legcsekélyebb mértékben sem kirekesztő, szándéka szerint segít minden bajbajutott emberen. Nem erőszakkal térít, és tartja meg híveit – egyik vallási parancsuk, hogy akiket nem érdekel a vallásuk, azt békében kell hagyni, nem szükséges téríteni, hiszen az emberiséget már nagykorúnak tekintik.
 

A nők „iskolája”

A nők oktatásának kiemelt szerepe jelenik meg ebben a programban. ’Abdu’l-Bahá úgy fogalmaz, hogy a kisgyermek értelme inkább anyjának, semmint apjának irányítása alatt nyiladozik, mivel az anya alakítja, pallérozza elsőként elméjét. „Az édesanyák legelső oktatói az emberi nemnek: minden mai tökéletlenségüket közös jövőnk sínyli meg.” Tehát elsősorban felnőttoktatásról beszélhetünk, amikor a Meséd-projektet említjük, annak ellenére, hogy egy-egy összejövetelen a gyerekek is jelen lehetnek, sőt a Mikulás és karácsonyi ünnepségek főleg körülöttük forognak, és az összetartozás, a közösségi élmény megerősítését szorgalmazzák. Sajnos két-három éve semmi hír a világhálón vagy akár a nagyobb pedagógiai szaklapokban nem jelent meg erről az egyedülálló kezdeményezésről, a jászberényi főiskoláról kikerült friss diplomás fiatal tanárok azonban már minden bizonnyal más szemlélettel is gazdagodtak az inkluzív nevelést illetően, és tanári pályájukon hasznosítják az elsajátított ismereteket.

2003–2005 között az anyák öt csoportja sikeresen elvégezte a projekt első részét. Nem csak hogy mindannyian élvezték a közös együttléteket, hanem az olvasási készségük is fejlődött – van, aki ott tanult meg olvasni (!), ráadásul az önbizalmuk is szárnyakat kapott. A mesék által elsajátítottak egy nyelvet, amelynek révén közelebb került egymáshoz anya és gyermek, az érzelmek megélése és kifejezése, a problémák megbeszélése pedig elmélyítette a kapcsolatukat is. Az anyák lelkesen várták a program folytatását, amelyre azonban sajnos nem került sor, a források elapadása miatt.

A projekt 14 tanfolyama sikerrel zárult Kerepesen, Bagon, Csobánkán, Erdőkertesen, Törökszentmiklóson, Sarkadon és Jászjákóhalmán – ez utóbbi helyen kiemelkedő a nem roma anyukák száma is egy-egy csoportban. Jelenleg 4 tanfolyam folyik (2007 novemberi adat). Elkezdődött a további csoportvezetők képzése, hogy a projekttel egyre több édesanyát lehessen elérni Magyarországon. Switzer férje pszichológus és a rasszizmus szociálpszichológiai természetét vizsgálja már hosszú évek óta. Többször is felmerült, hogy a projekt tanulságait, a magyarországi roma kisebbségnél elért eredményeket meg kellene ismertetni az egyetemek hallgatóival is, különösen a tanárképzéseken –  ez még várat magára.

A MESÉD projekt célja, hogy szelíd eszközökkel megtörje a társadalmi kirekesztettség és beidegződött kisebbségi érzés ördögi körét, a nőkkel kezdve, akik a változás mozgatórugói lehetnek. Pozitív társításokon keresztül belső készségekkel ruházza fel az édesanyákat, és jótékony hatást gyakorol az anyák könyvekhez való viszonyára, ami természetszerűleg átadódik a gyermekeknek is.

^{7. sz. kép: A MESÉD-projekt Magyarországon
Forrás: http://www.bahai.hu/new/?page_id=87 (letöltve 2008)}

Kutatások szerint azoknak a szerencsés gyerekeknek, akiknek olvastak, mielőtt megkezdték iskolai tanulmányaikat, 80%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy befejezzék a középiskolát. Azoknál, akik nem tapasztalták meg ezt az örömet, hiányzik a rendszeresen felépített tudás alapjaihoz szükséges széleskörű szókincs és metaforikus ismeret. Az írástudatlanság meglehetősen elterjedt a fiatal cigány/roma anyák körében, akiknek nagy többsége már fiatalon kimaradt az iskolából, és az ott töltött néhány esztendő alatt sem kapott sok bátorítást, illetve nem részesült sikerélményben. Ezért nem sajátíthatták el az olvasás alapvető készségét, és így a következő generációnak sem tudják átadni az olvasás és a tanulás szeretetét.

A projekt egyik fontos eleme, hogy olyan fórumot biztosít az anyáknak, ahol azok biztonságban érezhetik magukat, és nyugodtan mernek beszélni érzéseikről, sérelmeikről és reményeikről. Egy-egy csoportban 5-10 anya vesz részt, a helyet többnyire a helyi Családsegítő Szolgálat biztosítja, 3 tutor segíti a közös munkát, akik közül lehetőség szerint egy roma. Bagon 2008 őszén zárult le egy projekt, amelyen végigvették a Franklin sorozatot. Néhány anyának azonban olyan sokat adott ez a program, hogy folytatni kívánták, de már nem csak mesékkel dolgozva. Furugh ebben a bagi csoportban 3-5 anyával dolgozta fel Gary Chapman Egymásra hangolva című könyvét – mondhatjuk, hogy a legtöbb csoportban valószínűleg ez lesz a „sláger”, ugyanis a közösségeknek jelenleg ez ad a legtöbb és leghasznosabb, ráadásul élvezetes útmutatást ahhoz, hogy hogyan tegyék kommunikációjukat s életüket jobbá. Chapman gyakorló lelkigondozó és családterepeuta, Amerika szerte tart házassági szemináriumokat és folytat házassági tanácsadást. Második magyarul is olvasható könyve a kommunikációpszichológia eredményeire alapozva fontos felfedezést tesz: a szeretetközlés többféle csatornán át történhet, de mindenki csak azt az adást képes fogni, amelyre neveltetése, környezete és személyes hajlamai hatására ráhangolódott. Nem egyszerűen egy kommunikációs technikáról szól, hanem előzetesen nagy fokú önismeretet, helyzetfelismeréseket és őszinteséget kíván meg a befogadótól. A könyvvel való munka még nem teljesen kiforrott tematika szerint halad. Olykor hiányoznak a visszacsatolások, a könyvből egymás után egymásnak felolvasott oldalak, fejezetek megbeszélése. A Franklin és más mesék értelmezése és „esettanulmányozásának” menete már letisztult képet mutat.

A bagi és domonyi csoport hátrányos helyzetű anyákból tevődik össze. Szociális körülményeik, családi életük nem teszi könnyűvé továbbtanulásukat, fejlődésüket. A legtöbb anyuka már 16 éves korában az első férfival az életében házasságot köt, és gyermeke(ke)t szül. Hetente esnek áldozatul férjük fizikai bántalmazásának. Felfogásuk szerint (amelyet csak „cigány politikaként” emlegetnek) a férfi az úr a háznál, az ő szava döntő, amellyel szembe szállni szó szerint veszélyes lehet az egészségre, a testi épségre. Az anyák leginkább családi problémákat visznek be egy-egy összejövetel során a csoportba, amely kevésbé szól a gyereknevelésről, sokkal inkább az emberi, családi kapcsolatokról, a női-férfi alá-fölérendeltségről. Nem egy olyan történetet hallhatnak a résztvevők nap mint nap, hogy egy anyát a férje terhesség alatt vert, többszörösen megerőszakolt, bezárt, megkéselt, miközben a gyerekek életével fenyegetőzött, ha az asszony bárkinek is elmondja, amit vele tett. A kisebb falvakban a férfiak drogokkal üzletelnek, s maguk is kábítószereket használnak, dolgozni alig járnak el. Az asszonyokat nem engedik munkát vállalni, sem művelődni, sem pedig tovább tanulni menni. A legtöbb anya a csoportokban (Bag, Domony és Gödöllő) elvált, csonka családban él, vagy otthonról otthonra jár a gyerekekkel, mert menekül a férje elől. Szüleikkel együtt laknak, esetleg testvérrel és a gyerekekkel szűkös helyeken, rossz anyagi körülmények között – férfiak (apák, férjek, férfi rokonok) nélkül. A felmenők közül leginkább a szülők korlátozzák őket, s rossz szemmel nézik, ha lányaik elmennek hazulról, akár a Meséd alkalmával, akár csak a szomszédba. Olyankor ugyanis azzal vádolják az anyákat, hogy nem foglalkoznak eleget a gyerekeikkel, holott csakis mellettük lenne a helyük. Taníttatásukat, továbbtanulásukat igyekeznek megakadályozni, de legalábbis nem támogatni. Furugh azzal bíztatja őket, hogy ugorjanak ki, merjenek elmenni tanulni. Az anyáknak ehhez lenne akaratuk, kedvük, motivációjuk – jellemző módon leginkább dajkaképzést, óvónőképzést tudnának maguknak elképzelni. Gödöllőn lehetőségük nyílna egy elnyert pályázatban részt venni.

A TÁMOP Lépj egyet előre II. című 2007 augusztusában kiírt projektjének alapvető célja, hogy elősegítse az alacsony iskolai végzettségű, illetve szakképzetlen felnőttek képzését, akiket a hagyományos képzési programok nem, vagy csak nagyon korlátozottan érnek el részben a motiváció és ösztönzés hiánya, részben a sajátos képzési szükségletek miatt. Itt lehetőségük lenne alapfokú, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő végzettséget szerezni. Speciális tananyagokat, tanulási körülményeket biztosítanának számukra, sőt a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők a mindenkori minimálbér egyhavi összegének megfelelő pénzbeli támogatásban részesülnek (az állásban lévők képzési támogatásban, míg az állásnélküliek megélhetési támogatás formájában) minden 150 óra teljesített képzési idő után; az utolsó időegységre jutó támogatás csak a képzés eredményes befejezése után kerülhet kifizetésre. A lehetőségről  Furugh Switzer csak 2008 decemberében szerzett tudomást, kihasználása az anyák összefogásán és határozott döntésén múlik.
    
 Az összejövetelek során a befogadó (tea, sütemény melletti) és bátorító környezetben az anyák készségszintre fejlesztik az egyszerű, gyermekeknek szóló mesék olvasását. Először elmondják a résztvevők, mi történt velük legutóbb, és az adott alkalommal hogyan érzik magukat, majd az olvasás és reflektálások végén ismét átélik és átértékelik magukban, hogy hogyan érzik magukat, milyen változásokat észlelnek gondolkodásmódjukban, hozzáállásukban.

A projekt legelső fázisa az alapvető olvasási készségekre koncentrál a gyermekkönyvek olvasásán keresztül, és a bennük található erkölcsi tanítások átadására. Az anyák minden héten összeülnek két-három órára, és színes-érdekes, morális tanulságokkal egyaránt szolgáló mesekönyvekkel dolgoznak. Kapnak egy új gyerekkönyvet, hazaviszik, és felolvasnak belőle minden este lefekvés előtt.

A hangulat leginkább egy bahá’í tanulókörre emlékeztet, amikor is Abdu’l-Bahá vagy fia, Bahá’u’lláh írásaiból olvasnak fel a résztvevők egy tutor vezetésével, és anélkül, hogy egymás véleményét elítélnék, megbeszélik, hogy ki-ki mit gondol az adott szöveg értelmezési kereteiről, az üzenetéről. A magyarországi bahá’í közösségekben a tanulás tulajdonképpen egyfajta tanácskozás, egymás kölcsönös gazdagítása szellemi témákról diskurálva.

A program jelentős előrelépést jelent a romák oktatásban való integrációját tekintve. Az anyák segítségére szolgál a mesekönyveken kívül Az Alap Igazságok sorozat néhány könyve is, amelyek révén alapszókincset és fogalmakat kapnak, biztosítva a szavak szilárd fogalmakká válását, hogy azok megegyezzenek a valósággal, valamint illeszkedjenek a gyerekek jelenlegi szemléletéhez. Nyilvánvaló, hogy ezek a könyvek nem szándékoznak alapos elmélyülést adni, inkább egy gyengéd bevezetést a fogalmak világába, méghozzá a gyerek szemszögéből.
 

Tanulókörök

A tanulókör résztvevői megtanulják, hogyan tanítsanak értékeket a gyerekeknek, hogyan szervezhetnek közösségfejlesztő tevékenységeket, hogyan bátoríthatnak másokat szellemi igazságok önálló keresésére, hogyan fejezhetik ki véleményüket megfelelő módon, és hogyan tehetnek szolgálatot egy egységesebb és igazságosabb világért. Hazánkban több helységben működnek tanulókörök, amelyeken – hitétől függetlenül – bárki részt vehet. A tanulókör résztvevői gyakran új értelmet találnak életükben, jobb kapcsolatot teremtenek családjukkal és barátaikkal, és eredményesen átértékelik a szélesebb közösségnek tett hozzájárulásaikat.

A tanulókörök világszerte leggyakrabban az Elmélkedés a lélek életén című könyvet használják segédletül az egyéni és közösségi átalakulás elősegítésére. Ez a kolumbiai bahá’íok által kifejlesztett sorozat első programfüzete (kiskönyve). A Rúi-iratok9 tipikusan a kurzusra íródtak, külső érdeklődők számára nem hozzáférhetők, nem kaphatóak, azonban a tanulókörökben való részvétel révén megismerhetők. A tanítások, Bahá’u’lláh mondásai a tutor magyarázatára, kérdésfeltevéseire és a hallgatókkal való közös megbeszélésre szorulnak – csak így, ezzel együtt válik teljessé a tanítás átadása, a tanulás.

A Világközpontban kidolgoztak egy keretet, és azt az útmutatást adták, hogy az első 6 programfüzetet kell egymás után végigvenni tutorokkal. A Képző Intézetek először kiképezték a tutorokat – a tananyagban az is szerepel, hogy hogyan, milyen pedagógiai módszerekkel kell tanítani az írásokat. A végcél az, hogy nem bahá’íokat tudjanak nagyobb számban bevonni. Ha 6 ember elvégezte a kurzust, akkor mind a 6 hívjon meg másik 6-ot abban a reményben, hogy ha nem bahá’íok, és az első két könyv kurzusát végig csinálják, akkor már tulajdonképpen bahá’íokká is válnak. Így működne ideális esetben egy tanulókör – ám nem olyan egyszerű minden héten összejönni.

A harmadik könyv a gyereknevelésről szól (példamutató történetek, dalok bemutatásán keresztül), a negyedik a történelemről, az ötödik a serdülőkre vonatkozik, a hatodik könyv az isteni tanításról szól. Ezek csak a tanulókörön belül olvashatók és sajátíthatók el, mivel az idézett szövegek többnyire megválaszolatlan kérdésekkel vannak tele. A válaszokat a tutorok adják meg, illetve a tanulókör tagjai. A tutor fő szerepe nem a „helyes” válaszok megmondásában van, hanem a tanulási folyamat és a megfelelő dinamika elősegítésében. Nagyobb tapasztalata révén ösztönzi a résztvevőket, hogy mindenki a saját szintjéhez képest fejlődjön. A könyvre építve színesíti a programot változatos művészeti és játékos elemekkel. A könyv sok idézetet tartalmaz a bahá’í szent iratokból, ami magas fokú szellemiséget és inspirációt ad a folyamathoz. Az egyes írások mondanivalója sehol nincs tananyagszerűen lefektetve, azok minden hívőhöz egyénileg szólnak. „A tanulóköri foglalkozásokon felmerülő kérdések mindenki által egyéni nézőpontból is megválaszolhatóak, ezért a válaszadás során nem alakult ki vita a helyes választ illetőleg. A hozzászólások meghallgatása után gyakran nem is került megfogalmazásra egyetlen helyes megoldásként elfogadható válasz sem.”10 Mindenki beleviheti a maga gondolatát az egyes szövegrészek kommentjeibe, de senkinek, még egy bahá’ínak sincs joga mások számára előírni, vagy megkövetelni, hogy az ő felfogását egy bizonyos írásról osszák. Vagy magától létrejön az egyetértés, vagy csak idővel. A fontos az, hogy ne interpretáljuk a szent iratokat – ez csupán ’Abdu’l-Bahá és Shogi Effendi kiváltsága volt. Bahá’u’lláh egy végrendelet formájában ruházta fel ezzel a tisztséggel és jogokkal ’Abdu’l-Bahát, hogy hozzá fordulhatnak, ő pedig utóbb Shogi Effendit ruházta fel ugyanezzel. „A közös nyelv is egy fontos kérdés a vallásunkban. Baha’u’llah azt javasolta, hogy alkossanak vagy egy meglévő nyelvet, vagy egy újat, és azt az iskolában a helyi nyelv mellett tanítsák, ekkor nem kell fordítgatni, mindenki mindenkit megért és otthon érzi magát a Föld bármely pontján, nem kell fákat sem kivágni a papírokért. Hogy ez az angol lesz-e, nem tudom. Ha tényleg egységesül a világ, kénytelen egy egységes nyelvet használni.” – vallja egyik követője a vallásnak.
 

Programok gyerekeknek

Képzett gyermektanítók térítésmentesen tartanak foglalkozásokat a közösség tagjainak gyermekei és a nem bahá’í érdeklődő szülők gyermekei részére egyaránt, elsősorban a különböző vallások alapjaira és az erkölcsi tanításokra hívva fel figyelmüket. Különböző gyermekfoglalkozásokra egyébként is van lehetőség, amikor a szülők magukhoz vagy akár a központba meghívják a barátok családjait és például közösen, játékosan megismertetik a gyerekekkel az imádkozást.

A gyerekosztályok tulajdonképpen olyanok, mint régen a vasárnapi iskolák voltak. A közösségen belül nem egy iskola épületében gyűlnek össze, hanem a saját otthonokban. Ilyen alkalmakra is vannak különböző könyvek, igaz, magyarul csak kevés áll rendelkezésre, a fordítás nehézségei, lassú folyamata miatt. A foglalkozások célja az, hogy lelki, erkölcsi nevelést nyújtsanak a gyerekeknek, elősegítsék az erények fejlődését – mindezt játékos formában.

A magyarországi bahá’íok nyári táborokat szerveznek a gyerekeknek, felnőtteknek. A bahá’í légkört megtapasztalni és a közösséget megismerni legjobban az egyhetes nyári iskolán lehet. Egy ismert üdülőhelyen kb. 100 résztvevő szokott összejönni augusztus elején. A vendégek szabadon látogathatják a tábort, a programokon a részvétel ingyenes.

Reggel előadásokat hallhatnak a vendégek a bahá’í hit tanításairól, gyakorlatáról. Délután szabad program, illetve műhelymunkák, művészeti foglalkozások vannak. Este szórakoztató programok (daltanulás, vetélkedők). A gyermekek és a kamaszok számára külön foglalkozásokat tartanak a szervezett programok idejére. A világ szinte minden országában szerveznek bahá’í nyári, és sok helyen téli iskolákat is. A magyarországi iskolába külföldről is érkeznek résztvevők, ezért általában angol tolmácsolás is van.

Ezen kívül lehetőség van szertartásmentes, de bensőséges hangulatú áhítattalálkozókon is részt venni a hívők otthonában vagy a közösségi központokban. Ezeken az alkalmakon előfordulhat, hogy a bahá’í imák mellett más vallások imaszövegeit is felhasználja a közösség Isten dicséretére, mely az egységre vonatkozó bahá’í elvek gyakorlásának kifejeződése. Az egyik résztvevő így vall erről: „Ez egy egyszerű alkalom arra, hogy bizonyos szövegek alapján beszélgessünk és ismertessük a hitet. Van, akinek hosszabb időre van szüksége, jobban megvizsgálja, sokat olvas, és akkor dönti el. Van, aki fellelkesedik, mert valahol jól érezte magát egy-két ilyen meghíváskor, s azt gondolja, csodálatosak ezek a bahá’íok, mert mindig mosolyognak. Aztán kijelenti magáról, hogy bahá’í, azonban majd szorgalma lankad, ha már nem direkt foglalkoznak vele annyit, hanem inkább már követelnének tőle, hogy ő is tegyen valamit.”

A budapesti központban 2007-ben két lelkes fiatal összefogott, és elindította a Világnézet Filmklubot. Péntekenként este fél héttől tizenöt-húsz magyar, német, angol, indiai, perzsa zömében huszon-harmincéves összegyűlik és szórakoztató, de egyben művészi és mindenképpen elgondolkodtató filmeket néznek meg közösen. A végét közös beszélgetés, eszmecsere követi a film üzenete és a bahá’í vallás közötti összefüggések feltárása kapcsán a különböző nézőpontok és vélemények teljes tiszteletben tartásával11. A beszélgetések témájául választott filmek nem feltétlenül tükrözik a bahá’íok nézeteit erkölcsileg, művészetileg vagy bármely más módon, ezért is kiváló lehetőségek ezen alkalmak a vallás közelebbi megismerésére.

Az eszmecsere angolul és magyarul zajlik, a bemutatók elején és végén igényes diavetítéssel, a szent iratokból összeállított idézetgyűjteménnyel készülnek az előadók, amelyek valamilyen formában (leginkább tartalmilag) illeszkednek az adott film által körbejárt problémakörhöz. A vetítések ingyenesek, a légkör rendkívül nyitott és elfogadó. A moderátorok nemcsak a magas szintű technikai előadásról gondoskodnak, hanem forró teáról is. Ezek az alkalmak bárki előtt nyitottak, akik érdeklődnek a bahá’í vallás iránt.

Érdemes megemlítenünk egy fiatal szerveződést a külföldön híressé vált Happy Hippo Show-t, amelynek jelmondata: „Pozitív üzenetek közvetítése a médián keresztül”. A program először televíziós show-műsornak készült azzal a céllal, hogy elősegítse a fiatalok közötti beszélgetést morális döntéshelyzeteket tartalmazó témákról, hogy olyan erkölcsi kérdésekkel szembesüljenek, amelyek révén az élet különböző problémáihoz kerülnek közelebb, és a bemutatott jelenetekben rejlő morális kételyek részletes megbeszélését követve segítséget kapnak azok pozitív megoldásához.

A műsor a világ számos városában már heti rendszerességgel, 40 perces időtartamban jelentkezik a képernyőn. Műsorában színészek lépnek fel, akik a stúdióban a 80-100 fős (főleg fiatalokból álló) közönség előtt egy jelenetet adnak elő. Az előadást követő beszélgetést a műsor házigazdái irányítják. A program során az előadott, az aznapra kiválasztott témához kapcsolódó jelenetet egy fontos, feszültséget tartalmazó ponton megszakítják, és a közönség megkezdi a helyzet megbeszélését. A vitát a házigazdák irányítják úgy, hogy a felvetődő erkölcsi dilemma pozitív megoldása felé próbálják terelni a beszélgetés menetét. Ezt követően az előadás folytatódik az egyik lehetséges megoldással zárva le a jelenetet. Az előadást követően folytatódik a beszélgetés a felvetett témáról a stúdióban. Ez emlékeztethet bennünket az MTV-n 1997 és 1998 között vetített Szókimondóra, melyet Popper Péter vezetett. A műsorban ült egy fiatal pszichológus, akivel közösen kamaszkori problémákra próbáltak megoldást találni azok jelenetbe foglalásával – csak épp ott nem színészek, hanem a közönségből (vagyis a beszélgetőpartnerek közül) kikerült fiatalok improvizáltak.

A Show témái között szerepelnek csoportok közötti konfliktusok, párbeszéd és a nők szerepe. A program nézői ezt követően eldönthetik, hogyan tudják a gyakorlatban, saját életükben alkalmazni a műsorban megbeszélt erkölcsi elveket. 1994 óta szerveznek a műsor házigazdáit felkészítő tanfolyamokat, amelyek eredményeként a show bemutatásra került Oroszországban, Indiában, Kínában, Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Moldovában, Lettországban, Litvániában és Ukrajnában. És noha az eredeti program célja az ifjúság megszólítása volt, elkészültek a show különböző, gyerekeknek, tizenéveseknek, nőknek, családoknak, és a társadalom egyes csoportjainak, például tanároknak, üzletembereknek és újságíróknak szóló változatai is. Minthogy a show formája nagyon rugalmas, alkalmas a tömegtájékoztatás különböző formáiban, a rádióban, televízióban és a sajtóban, valamint élő helyzetekben, például óvodákban, ifjúsági táborokban, iskolákban és egyetemeken történő bemutatásra egyaránt.

A program szervezői felkészítő, műsorvezető-képző tanfolyamokat rendeztek Közép- és Dél-Kelet-Európa mintegy tíz országában, köztük hazánkban is. A Vasszécsenyben megszervezett egyhetes tanfolyamon tizenegy újságíró és tanár kapott képesítő oklevelet, amely feljogosítja őket a Happy Hippo Show programjainak előkészítésére, a szövegkönyvek írására és a műsor levezetésére. Magyarországon eddig egy békéscsabai iskolai klub keretében, az egri Városi Rádióban és a debreceni Városi Televízióban történtek meg előkészületek a show beindítására. A kezdeményezésekből sajnos nem születtek folyamatos programok. Szombathelyen először 1999. november 19-én került sor a program nyilvános megrendezésére a Vas Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban működő Sokszínű Világ Kör programja keretében.

Némi szünet után, 2001-ben a Magyar Rádió Szombathelyi Stúdiója vállalta fel a beszélgető-konfliktusfeloldó program rendszeres műsorra tűzését. A 4-5 meghívott vendég által folytatott stúdióbeszélgetéseket és az utcán, az adott témával kapcsolatosan készített interjúkat előre rögzítik, csak a legszükségesebb esetben szerkesztik, és zenével látják el. A műsor, amely a rádióban az „Időt kérünk” címet kapta, havi rendszerességgel jelentkezik. A magyarországi rádióműsor eddigi témái között az alábbi pedagógiai szempontból is jelentős műsorok hangzottak el: A hagyományos szerepek változása a családban, A hibázás joga, Család vagy karrier?, A másságról általában és konkrétan, Törekedjünk a jó jegyekre?, Világpolgárság: mi is az?, (Iskolai) drogfogyasztás, A fiatalok erkölcsi megítélése, Tehetség vagy különc?, A mamám a tanárom: tanárok és tanárgyerekek.

*

Mivel jelenleg maga a bahá’í vallás a magyar lakosság igen kis hányadára, mintegy 0,01%-ára terjed ki társadalmi befolyása, illetve a MESÉD program oktatásba, tanártovábbképzésekbe való „betörése” érthető módon nehézségekbe ütközik. Nincs még elegendő írásos dokumentáció a kezünkben – ezért is nevezhetjük „rejtett” vagy „rejtőzködő” kísérletnek –, hogy ennek fejlesztő hatásáról határozott és egzakt véleményt alkossanak a pedagógusok. Azonban mindenképpen figyelemre méltó Furugh Switzer itthoni tevékenysége, akárcsak a vallás világkörüli missziós és nevelési befolyása.

A MESÉD-nek, noha egy adott vallási kör követőitől ered, nem célja a vallás terjesztése és oktatása, hanem csupán a vallás alaptételeinek szellemében kíván tevékenykedni és segítséget nyújtani. Azon kívül, hogy a bahá’í közösség szponzorálja a könyveket és, amire még szükségük lehet. Az összejöveteleken nem esik szó a vallásról, mert a társadalmi-oktatási projekt mindenki számára nyitott. Nem az a céljuk, hogy a hithez bárkit is kössenek.

A projekt az anyagi nehézségek ellenére nem szűnt meg, az anyák továbbra is heti rendszerességgel jönnek össze országszerte, hogy együtt meséljenek, és egyre eredményesebb kommunikációs technikákat sajátítsanak el.

A hazai integrálódást jelentősen megkönnyítené és elősegítené, ha mind több pedagógia fórumon teret kapnának a Meséd programhoz hasonló kezdeményezések, működjenek ezek akár sikerrel akár kudarccal, mindenképpen tanulsággal és ösztönző példával járnának elő, hozzájárulva a pedagógusok lelki, szellemi és szakmai fejlődéséhez.
 

A szerző e-mail címe: szarka.emese@ppk.elte.hu

Irodalom

FALUSY ZSIGMOND: Kis bahái a nagy Duna mentén. Népszabadság, 2003. december 17. http://www.nsz.prim.hu/cikk/139418/ és http://nol.hu/cikk/139418/http://nol.hu/cikk/139418/
NIKITSCHER PÉTER: Esettanulmány a budapesti bahá’í közösség életéről. http://www.mtaki.hu/docs/kisebbseg_es_kultura/nikitscher_peter_bp_bahai_...
SMITH, PETER (1988): Rövid bevezetés a BAHÁ’Í VALLÁS történetébe és tanításaiba. Az Ausztriai Bahá’íok Országos Szellemi Tanácsa, Bécs.
A bahá’í alapos összefoglalója és hivatkozásjegyzéke angolul:
http://en.wikipedia.org/wiki/Bah%C3%A1%27%C3%AD_statistics#cite_note-carn-5
A bahá’í vallással kapcsolatos dokumentumok, írások, médiatár on-line könyvtárai:
http://comobahai.org/united.htm,
http://news.bahai.org
http://reference.bahai.org/en/,
http://www.bahai-biblio.org/biblio-video.htm#video_Film (film)http://www.bahaiyouth.com/,
http://www.bahai.com,
http://www.bic-un.bahai.org/ és
http://www.erfan.cz/hu/view.php?cisloknihy=2005102702
A magyarországi bahá’íok hivatalos oldala: http://www.bahai.hu
A világban történő bahá’í hírek összefoglaló lapja: http://www.bahai.org/
A Meséd projektről:
http://www.bahai.hu/new/?page_id=399, http://www.onecountry.org/e182/e18201as_Roma_Mothers_Project.htm,
http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/343/1/67/ (angol nyelvű) – Storytelling Mothers: An Interview with Furugh Switzer,
http://www3.unesco.org/iycp/uk/uk_visu_projet.asp?Proj=00185,
PARVANEH, Farid: Romák tanítása Az analfabetizmus ellen. RomNet, 2006. augusztus 21.: http://www.romnet.hu/hirek/hir0608216.html

• 1. A bahá’í hit szerint Bahá’u’lláh az Ézsaiás által a zsidóknak megígért Békesség Fejedelme, a Krisztus által az Ő visszatéréseként megjövendölt Igazság Lelke, az iszlám Megígértje, Krisna Tizedik Avatárja, az Egyetemes Testvériség Buddhája. Lásd A Bahá'iok – a Magyarországi Bahá’í Közösség által terjesztett ingyenes kiadvány, 5. o. Budapesti látogatásáról ld. bővebben: http://www.bahai.hu/ismerteto/abhun.html.
• 2. Hivatkozásokkal együtt lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Bah%C3%A1%27%C3%AD_statistics#cite_note-carn-5 illetve az alábbi linken olvasható a leggyorsabban növekvő vallások leírása: http://www.foreignpolicy.com/story/cms.php?story_id=3835 (letöltve 2009. július 1.)
• 3. Hivatkozásokkal együtt lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Bah%C3%A1%27%C3%AD _statistics#cite_notecarn-5 illetve az alábbi linken olvasható a leggyorsabban növekvő vallások leírása: http://www.foreignpolicy.com/story/cms.php?story_id=3835 (letöltve 2009. július 1.)
• 4. http://www.bahai.hu/ismerteto/main.html#6 weboldal alapján, 2007 áprilisában letöltve.
• 5. A pompát kerülő Központban két nagyobb szoba található. Az egyikben összejöveteleket, pl. Világnézeti Filmklubot tartanak. Itt van egy pár kép, egy perzsa szamovár, székek, egy asztal. A másik helyiség valamivel egyszerűbb, díszítetlen tanácsülési hely, vagy néha büfének is használják. Itt látható Nádler Róbert festményének másolata ’Abdu’l-Baháról.
• 6. Nikitscher Péter: Esettanulmány a budapesti bahá’í közösség életéről. In: Kisebbség és kultúra, 261. o. http://www.mtaki.hu/docs/kisebbseg_es_kultura/nikitscher_peter_bp_bahai_... A szerző maga is látogatta a bahá’í közösséget, számos összejövetelen és tanulókörön személyesen is részt vett.
• 7. http://www.bahai.hu/new/?page_id=39#8
• 8. 1956 őszén a bahá’í-ok elhagyták az országot. A hit váratlanul tért vissza tíz évvel később Magyarországra. Egy eszperantista, Szász Eta a bécsi eszperantó világtalálkozón fut össze néhány hívővel, majd bahá’í könyvekkel tér onnan haza. Majdnem két évtizedig ő az egyetlen magyar bahá’í. A 80-as évek közepén jön aztán Budapestre két német hívő, majd egyre többen tűnnek fel az országban. Falusy Zsigmond: Kis bahái a nagy Duna mentén. http://www.nsz.prim.hu/cikk/139418/
• 9. A Rui könyvek (perzsa női név, létezik egy Rui Intézet Kolumbiában) által már évtizedekkel ezelőtt elkezdték a falusi közösségek tanítását, számos gyakorlati dologgal egyetemben, pl. földművelést. Ami a hit tananyagát illeti, azt egy nagyszámú hallgatóságnak ezzel az anyaggal sikerült a legjobban megismertetetni, így ott szerezték az évtizedes tapasztalatot. Amikor az első fordítások Európában megjelentek (7 könyv van és 15-ön dolgoznak éppen), akkor még kételkedve fogadták az idősebb bahá’í-ok, és kifogásolták, hogy azok túl primitíven megírt vagy megmagyarázott összefoglalók. Azóta egyre többen elismerték már, hogy nagyszámú érdeklődőt ezzel a módszerrel lehet a legjobban megérinteni.
• 10. Nikitscher Péter: Esettanulmány a budapesti bahá’í közösség életéről. In.: Kisebbség és kultúra, 267. o.
  http://www.mtaki.hu/docs/kisebbseg_es_kultura/nikitscher_peter_bp_bahai_....
• 11. Például Az élet szép című olasz film kapcsán a háborúk, az antiszemitizmus, a faji előítéletek, az erkölcsi élet és a világbéke, A bálnalovas új-zélandi film kapcsán a hit, a női egyenjogúság és a hagyományőrzés szerepe került a beszélgetők látóterébe.