Gondolatok a korai házasságról

Baracsi Kitti írása

Jelen írás  igyekszik néhány kérdést megfogalmazni, amely segíthet újraértelmezni a korai házasság és oktatás kapcsolatáról szóló vélekedéseinket.

A korai iskolaelhagyás elleni küzdelem az EU oktatással kapcsolatos célkitűzései között előkelő helyet foglal el, ahogy a nemzeti roma stratégiák európai keretrendszere is kiemelten kezeli a középiskolákból kimaradó roma tanulók számának csökkentését. Az előbbiről szóló EP határozatban a roma tanulók, közülük is a lányok speciális helyzetét külön említik. A dokumentum szerint ugyan a korai iskolaelhagyás általában jobban érinti a fiúkat, mint a lányokat, a hagyományos roma közösségek helyzete speciális, ugyanis a korai házassággal összefüggésben a lányok korábban (12-13 éves korukban) kerülnek ki az oktatásból. A dokumentum „káros tradicionális gyakorlatként” hivatkozik a korai házasságra.

A korai házassággal kapcsolatos viták viszonylag markáns álláspontok által közrefogva többnyire ugyanabban a körben forognak hosszú ideje. A gyakran evidenciaként kezelt kulturális okok kizárólagosságával szemben fontos szakmai érvként jelennek meg a reprodukció és a társadalmi-gazdasági helyzet összefüggései. Ugyanakkor a képlet nem ilyen egyszerű, a kulturális elemek a gazdasági lehetőségekkel összefüggésben folyamatosan alakulnak, adaptálódnak, a szegénységre és kirekesztettségre adott válaszokat, stratégiákat is magukba foglalják. Egy másik fontos csomópontja a vitának a roma nők helyzete, jogai, az őket érő hátrányok interszekcionalitása, amit azonban szintén érdemes a többi szempont figyelembevételével, valamint az adott társadalmi-gazdasági kontextusban értelmezni. A kényszerházasság, elrendezett házasság és a gazdasági stratégiák összefüggései rendkívül fontosak a kérdés értelmezésében.

Jelen írás nem kíván választ adni a „korai házasság problémájára”, azonban igyekszik néhány kérdést megfogalmazni, amely segíthet újraértelmezni a korai házasság és oktatás kapcsolatáról szóló vélekedéseinket.

A korai házasság fogalmát legtöbbször annak megkérdőjelezése nélkül elfogadjuk és használjuk. Az első és legfontosabb lépés azonban magának a fogalomnak az értelmezése. Mit jelent az, hogy korai házasság? Az, hogy egy házasság korai-e, relatív, az adott társadalmi-kulturális közeg által meghatározott normákhoz képest, a domináns értelmezés alapján válik azzá.

Szintén nem egyértelmű az összefüggés a korai házasság, korai gyermekvállalás és az iskolaelhagyás között. A gyakorlatban természetesen legtöbbször egyenes következmény az iskolából való kimaradás, de vajon mindez az adott „kultúra”, a család elvárásai, maga a házasság, a gyerekvállalás ténye vagy éppen ellenkezőleg, az iskola, illetve a hozzá kapcsolódó szolgáltatások hiányosságai miatt alakul így? Hajlandó-e/képes-e az oktatáspolitika/iskola figyelembe venni a 12–13 éves lányok szüleinek félelmét, a család érdekeit vagy bármilyen más okot, ami miatt kimarad az iskolából? Hajlandó-e/tudja-e az iskola támogatni azokat, illetve szolgáltatásokat biztosítani azoknak, akik középiskolásként gyermeket vállalnak? Képes-e az iskola különféle „sikeres” párkapcsolati mintákat felmutatni? Vajon minden társadalmi csoport esetében ugyanolyan következményekkel jár az iskolai előmenetelre a házasság vagy egy gyermek születése?

Messzire vezet, de szorosan kapcsolódó kérdés az is, hogy vajon mennyiben változna a helyzet, ha az iskola a marginális helyzetben lévőknek is valódi mobilitási stratégiát jelenthetne, illetve olyan közeget, ahol elsajátíthatják a boldogulásukhoz szükséges képességeket. Vajon teljes mértékben igaz az ígéret, miszerint az oktatás kiutat jelent a számukra?

Ugyan mindkét kutatási terepemen, Magyarországon és Olaszországban – eltérő szervezettségi szinten, de – jelen vannak különböző „második esély” típusú kezdeményezések, melyek az iskolából kimaradt tanulók iskolába vagy munkaerőpiacra történő reintegrációjáért dolgoznak, a gyakorlatban előfordul, hogy ezeknek a lehetőségeknek a jelenléte kifejezetten ösztönzi a „normál” iskolai oktatásból való kimaradást. Még a legjobb szakmai háttérrel, a legjobb eredményekkel is gyakran jól bevált csatornáivá válnak a roma tanulók közoktatásból való eltávolításának, azaz a probléma falakon kívül helyezésének – természetesen akaratukon kívül.

A „problémásak” stigmatizálása egyben azt is jelenti, hogy az iskola alapvető, lényegi átalakulásának szükségessége nem kerül középpontba. Hiszen a kérdés valójában az, hogy tud-e a közoktatás választ adni a párkapcsolattal/házassággal, gyermekvállalással kapcsolatos sokféleségre és speciális szükségletekre? És vajon a felsőoktatás vagy akár maga a társadalom? Hiszen a gyermek melletti tanulás, a család gazdasági érdekeinek és az egyéni tervek ütközésének vagy a férfi-női szerepeknek a problémái nem csupán a fiatal roma lányokat érintik.


A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program–Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

 

A szerzőről: