Nágel Zsuzsanna: Otthonoktatás

A tudásvágy, érdeklődés nagyon sokáig megmarad ezekben a gyerekekben, nem ,,égnek ki” idő előtt, nem alakulnak ki pszichoszomatikus betegségek, depresszív állapot az iskolai viszonyok miatt.

Amikor egy gyerek iskolaérett lesz, a szülők alaposan utánajárnak, milyen iskolák közül választhatnak. Mérlegelik az alkalmazott pedagógiai módszereket, megnézik a továbbtanulási mutatókat, esetleg a PISA-felmérés eredményeit. Aztán az általuk fontosnak tartott szempontok szerinti sorrendet leginkább követő iskolába íratják be a gyereküket.

Egy alternatíva meglehetősen ritkán merül fel: az otthonoktatás. Pedig az otthonoktatás számos olyan kérdésre, problémára képes választ adni, amire az iskolarendszer (akár a hagyományos, akár az alternatív intézményeket tekintve) nem.

Ilyen probléma például rögtön maga a gyerek. Akit az iskolarendszer meglehetősen ritkán kezel individuumként, nem tolerálja az átlagostól (a ,,normálistól”) eltérő gondolkodásmódot, nem ad elegendő teret a gyerekben rejlő lehetőségek maradéktalan kibontakoztatására. A jutalmazással szemben rendszerint a büntetés kerül előtérbe a nevelés eszközeként. Ennek okai sokfélék (idő-, és pénzhiány, nagy osztálylétszám, eltérő képességű gyerekek egyidejű oktatása, nem megfelelő pedagógusi hozzáállás, nem megfelelő módszerek alkalmazása, megfelelési kényszer, rugalmatlanság stb.). Mindezek teljes mértékben kiküszöbölhetőek az otthonoktatás keretében, ahol a szülő, mivel ő ismeri a legjobban a saját gyerekét, abszolút mértékben személyre szabott oktatást és nevelést képes nyújtani.

Mi az otthonoktatás?

Az otthonoktatás egy olyan oktatási forma, ahol a gyerek magántanulói jogviszony keretében kötődik ugyan egy oktatási intézményhez, de a valódi oktatás színtere az otthona. Tanítását elsősorban szülei végzik, akik egyben teljes felelősséget vállalnak a gyermek fejlődéséért és tanításáért. 

Az oktatás a család keretein belül folyik, de speciális tárgyakat (idegen nyelv, ének-zene, hangszer, kézművesség stb.) szakember is taníthat. Ma, amikor a közoktatás mindenki számára ingyenesen elérhető, ez az oktatói forma meglehetősen szűk réteget érint. Ugyanakkor nem elhanyagolható a jelentősége, hiszen egyre többen elégedetlenek a hagyományos iskolarendszerrel. 

Az otthonoktatást ellenzők egyik legfőbb ellenérvként a szocializáció lehetőségének hiányát szokták felhozni, miszerint a gyereknek rendkívül fontos a megfelelő szocializációhoz a kortárs közösség, az pedig az iskolában érhető el.

Otthonoktatói attitűdök

Mivel a hazai szakirodalomban keveset foglalkoztak, foglalkoznak az otthonoktatással, a hazai viszonyokat kevesen kutatták, ezért magyar anyanyelvű otthonoktató családokat kerestem meg az internet segítségével: otthonoktatással foglalkozó fórumokon, blogokban, honlapokon kértem az otthonoktatókat, hogy a kérdőívek kitöltésével segítség a munkámat.  A kérdőíveket interneten át juttattam el a célcsoporthoz, és ők ugyanebben a formában juttatták vissza. Azért választottam ezt a megoldást, mert a magyar anyanyelvű otthonoktatók földrajzilag rendkívül széles területen helyezkednek el (Magyarországon és külföldön egyaránt), így személyes felkeresésük nem lett volna lehetséges akkora számban, amely a kutatásomat tekintve szignifikánsnak számítana.

A visszakapott értékelhető kérdőívek száma 20. A kérdőív kb. 42 otthonoktatott gyereket ölel fel, tehát a kb. 2000 otthonoktatott (önként, saját választás alapján magántanulói státuszú) gyermeket alapul véve a teljes szám kb. 2,1%-át sikerült elérnem a kérdőíves mintavétel során. A legtöbben minden kérdésre válaszoltak. (Helyhiány miatt nem minden kutatási kérdést és választ közlök, csak a leglényegesebbeket.)

Milyen okból választotta az otthonoktatást?

A válaszadók jelentős része vallási-etikai okokból választja az otthonoktatást, illetve úgy gondolja, hogy a saját gyerekéért teljes egészében ő a felelős minden tekintetben. Az egyéb válasznál lehetősége volt kifejteni a válaszadónak, mit ért rajta, itt a következő válaszok érkeztek: olcsóbb, hatékonyabb; a jelenlegi oktatási rendszert nem tartom megfelelőnek; túl sokat kéne utaznia a gyereknek minden nap.

30%-os az aránya azoknak, akik a helyi oktatási intézmény, oktatók miatt oktatnak inkább otthon. Nem jelentős a földrajzi viszonyok miatt otthonoktatók száma (5%).

Úgy gondolom, a vallási-etikai meggyőződésen túl egyfajta oktatás-kritikaként is felfogható, hogy a válaszadó otthonoktatók ezt az oktatási formát választják a hagyományos iskolarendszer helyett.

Miben látja az otthonoktatás előnyeit?

Megítélésem szerint ez volt a kutatásom legfontosabb kérdése. A válaszadók itt fejtették ki leginkább azt, hogy miért is van létjogosultsága az otthonoktatásnak egy olyan oktatási rendszerben, ahol a hagyományos iskolarendszerben való tanulás egyébként mindenki számára elérhető és ingyenes.

Ezek az okok a válaszadók szerint az alábbiak.

• Időtakarékos: nem megy el felesleges idő az utazással, egyéni tempójukban haladnak a gyerekek a tananyagban.
• A gyerekek mernek kérdezni, megmarad természetes érdeklődésük a világ dolgai iránt.
• A szülő és gyereke megtanul együtt dolgozni, a ,,tanár" személye nem válik ellenségessé.
• Együtt van a család, látja a szülő, hogy a gyereket mi érdekli, nem erőszakolva rá egy tanrendet.
• Család értékeinek átadása, szoros kapcsolat a gyerekekkel, rugalmas napirend, szabad időbeosztás.
• A gyerek számára nehezebb tantárgyakra több időt szánhatnak, bár átlagosan kevesebb idő kell a tananyag elsajátításához, mint ha iskolába járna.
• Kevesebbe kerül.
• Rugalmas, életközeli, gyakorlatias, személyre szabott, családbarát, nagyobb teret enged a tanító és a tanuló személyiségének is.
• Konfliktuskezelésben és az együttélési szabályok elsajátításában nagyobb hatása van a szülőnek. Bizonyos fajta konfliktusok otthon fel sem merülnek, pl. a kiközösítés, megfélemlítés, csúfolódás.
• Intenzívebb az együtt töltött idő.
• A gyerekeknek is lehetnek ötletei, amelyeket beépíthetnek a szülőkkel együtt a mindennapjaikba.
• Nincs túlterhelés vagy alulterhelés, a gyerekekre figyelve folyamatossá tehető a fejlődés minden területen. (Ha valamely területen nincs fejlődés, ott rugalmasan változtathatnak a körülményeken, módszereken)
• Tágabban értelmezhető és gyakorolható a tanulás (a kötelező anyagon kívül a szülő dönthet a tanulás tartalmáról is, ezért nagyobb lehetőség van az életre nevelni, természetes környezetben.)
• Folyamatos interakció lehet a gyerekek, valamint a gyerekek és a szülők között a tanulásban, gondolkodóbb, kreatívabb lehet egy gyerek otthon, ha megfelelően támogatják ebben.
• Nincs számonkérés itthon, ami frusztrációt okozhatna a gyereknek, hiszen folyamatosan nyomon követhető, hogy mit tud, és mit nem. Nem a jegyért tanulnak a gyerekek, hanem azért, hogy megtanulják az adott ismereteket.
• Nagyon látványosan működik a párhuzamos tanulás, ahogy a kicsik mindent megtanulnak a nagyoktól.
• A szocializáció kontrollált mederben tartható. 
• Napközben bármikor felmerülhetnek olyan helyzetek, amelyek alkalmat kínálnak valaminek a megtanulására, legyen szó akár tananyagról, akár a mindennapi életről.
• A gyerek a személyisége és a képességei szerint tud fejlődni.
• Erkölcsi és emocionális védelem.
• Nincs mesterségesen elszigetelve más korosztályoktól, így más korosztályokkal is hatékonyabban szocializálódhat.
• A szabadidőben több sport- és zenei tevékenység végezhető. 
• Nincs az a kényszer, hogy a társainak feleljen meg mindenben, így a negatív szocializáció kizárható egy ideig, amíg elég erős személyisége lesz ahhoz, hogy önállóan felmerje vállalni értékrendjét.      
• Az egyéni foglalkoztatás, egyénre szabott pedagógiai módszerek, egyéni tempó, egyéni érdeklődés kielégítése, szabad variálhatóság mind tantárgyon belül, mind az adott nap tervezésében.
• Látható, hogy az okok között szerepel gazdasági, pedagógiai, erkölcsi, vallási, etikai, családi, gyakorlati, időgazdálkodási, szocializációs megfontolás egyaránt.

Miben látja az otthonoktatás hátrányait?

Az otthonoktatók nemcsak az előnyökkel vannak tisztában, hanem látják a hátrányokat is, minden válaszadó adott valamilyen feleletet erre a kérdésre.

• A rugalmasság miatt nehéz megtartani a napirendet, amelyre viszont szüksége van a gyermeknek. 
• ,,Kilógok a sorból" érzése van a gyerekeknek, akik nehezen tudják ezt feldolgozni. 
• Az vizsga anyagát az iskola határozza meg, és a számonkérés iskolai módszerekkel történik, holott az otthonoktatás az iskolai oktatástól nagyon különbözik.
• Több szervezést igényel.
• Kevés a hasonló szellemű család, rendszerint a közvetlen környezetben egyáltalán nincs ilyen.
• A szülő-gyermek kapcsolatot naponta tanár-diák kapcsolatra átváltani nehézséget okoz. 
• Néha fárasztó ennyi időt tölteni egyhuzamban a gyerekkel.
• Több a konfliktus, súrlódás a családban a hosszú együtt töltött órák miatt, melyeket tudni kell kezelni.
• Nagyon fárasztó a gyerek képességeiből folyamatosan a lehető legtöbbet kihozni. Ez igen megterhelő, ezért alaposan meg kell tervezni az otthonoktató szülő regenerálódását, hogy ki tudjon néha lépni az otthoni közegből.
• Előfordulhatnak nehezebb időszakok a család életében, ez is megnehezíti az otthoni feladatokat, de ezekből is sokat tanul a gyermek, ha részese lehet.
• Nagyon sok tévhittel kell szembeszállni, folyamatosan magyarázkodni kell a kívülállóknak, főleg a pedagógusoknak.
• A társadalom nehezen tűri az átlagostól való eltérést.
• Komoly áldozatvállalást kíván az otthonoktató szülőtől, fel kell áldoznia a karrierjét és gyakorlatilag a szabadidejét is.
• Vizsgára is kell készülni. 
• Meg kell tanítani a gyereket tanulni, ez nem egyszerű.
• Sok múlik azon, hogy az anyaintézmény tanáraival sikerül-e jó kapcsolatot kiépíteni.
• A kívülállók gyakran nem toleránsak, előítéletekkel fordulnak az otthonoktató család felé.

Az otthonoktató szülők reálisan átlátják a saját korlátaikat, nem függetlenítve magukat a társadalom többi tagjától azzal, hogy mintegy burkot vonnak maguk és családjuk köré. Nagyon fontosnak tartom, hogy nem festenek idillikus képet saját helyzetükről.

Ön szerint az otthonoktatott gyermekek milyen jellemző kompetenciákkal, készségekkel rendelkeznek?

Ezt a kérdést szintén nagyon fontosnak tartom, hiszen a kutatásom egyik alapfeltevése az, hogy az otthonoktatott gyerekek egészen másfajta kompetenciákkal, készségekkel, szemléletmóddal rendelkeznek, mint a hagyományos iskolarendszerben tanuló társaik.

Erre a kérdésre átgondolt, esetenként egész hosszú válaszokat kaptam. 

Összefoglalva ezek lényege: az otthonoktatott gyerekeknek van idejük és módjuk a kitűzött célokat megvalósítani. Ha egy probléma valami miatt igazán érdekessé vált számukra, akkor arra legtöbbször időbeli korlátok nélkül kereshették a választ, ez pedig nagyban elősegíti a kitartást, türelmet, összpontosítást, az önálló problémamegoldás képességét. A feladatok alól nincs mód kibújni, tehát elősegíti a felelősségvállalást is. Nagy előrelépést hoz az önálló munka magának a probléma megfogalmazásának a terén is, majd annak rendszerbe való helyezésében, elemzésében.

Megtanítja ez a fajta oktatás a gyereket arra is, hogy kitartó legyen a munkájában, képes legyen megvárni, míg annak beérik a gyümölcse, és ne adja fel a cél előtt. Mivel sokat olvasnak, jobban megy a szövegértés, fejlettebb a szókincsük is.

Az, hogy az otthonoktatók ismerik leginkább az otthonoktatottak személyiségjegyeit, úgy válik szembetűnőbbé, hogy ezeknek a gyerekeknek reálisabb az énképük, mert önmagukhoz képest határozzák meg őket, nem pedig valaki mással (osztálytársakkal) összehasonlítva. Ötletesség, kreativitás, kezdeményezőkészség, egészséges önbizalom jellemzi az otthonoktatott gyerekeket, mivel nem kell azt érezniük, hogy nem szabad hibázniuk (rossz jegy, büntetés, kigúnyolás, kiközösítés lehet a hibák következménye az iskolában).

A tudásvágy, érdeklődés nagyon sokáig megmarad ezekben a gyerekekben, nem ,,égnek ki” idő előtt, nem alakulnak ki pszichoszomatikus betegségek, depresszív állapot az iskolai viszonyok miatt. A mellette lévő felnőtt (vagyis az otthonoktató) nem azért van, hogy irányítsa, vagy ítélkezzen felette, hanem hogy segítse őt.

A gyerek képességei, készségei nem az otthonoktatás módszerétől származnak. A jól megvalósított otthonoktatás ezeket a képességeket csak kiaknázza és hasznosítja. 

A tanulás számukra nem egy szükséges rossz, hanem az élet mindennapi része, ami sokszor kifejezetten élvezetes számukra. Ezt azért is tartom nagyon fontosnak kiemelni, mert az élethosszig tartó tanuláshoz nagyon stabil alapot ad, ha valaki nem kényszerűségből, hanem élvezettel teszi azt. Ha természetes dolog számára a tanulás, a mindennapok része, az emberi szükségletek egyik alappillére. Az ilyen beállítottságú gyerekek később egészen biztosan megjelennek majd a felnőttképzésben, akár formális, akár non-formális keretek között.

A válaszokból kiderült, hogy az otthonoktatás során az otthonoktató (szülő) több módon is megalapozza az élethosszig tartó tanulás eszméjét a gyerekében (pl. annyi időt szánnak egy tananyagra, amennyit csak szükséges; a büntetés helyett a jutalmazást tartják célravezetőnek; önálló keresésre-kutatásra buzdítják a gyereket; felelősséget képesek vállalni az otthontanulók a saját munkájukért; képesek a hibákat nem kudarcnak, hanem lehetőségnek tekinteni, stb.)

Biztos vagyok benne, van létjogosultsága az otthonoktatásnak, hiszen sok szülő kizárólag ebben a formában látja biztosítottnak a családi és vallási (keresztény) értékek maradéktalan és háborítatlan átadását, a jövőben pedig egyfajta válasz lesz az oktatáspolitikai változásokra az otthonoktatás választása, nagyobb számban való elterjedése, hiszen akik nem értenek egyet az oktatáspolitika irányvonalával, a gyerekek és a tananyag uniformizálásával, a szülők és tanárok beleszólási jogának korlátozásával, azok mindig is keresni fogják az alternatívákat, melyek közül az otthonoktatás az egyik lehetséges út.