Dr. Gyarmathy Éva írása

A tehetséggondozásnak, mint minden egyéb jelentős hatású tevékenységnek, befogadó jellege kell legyen. Mindenki számára elérhetővé tehető és teendő a kiemelkedő teljesítmény.

Az alábbi tanulmány azzal a céllal jött létre, hogy a tehetséggondozás egységes rendszerét bemutassa. Egy korábbi cikkemben felvetett problémákra igyekszem itt megoldást mutatni.

Az eddigi tehetséggondozásunk fő hibája, hogy innen-onnan összeollózott megoldásokat hordott egybe. A tiszta szakmai koncepció hiánya miatt a hatékony megoldások egymást hatástalanították, és gyakran többet ártottak, mint amennyit használtak. Az itt közreadott stratégia egységes szemléletben készült és így egységes tevékenységi rendszert kíván. Ezért csakis ennek megfelelően használható fel. Hatékony megvalósításának biztosítéka a tevékenységek rendszerben történő támogatása és a stratégia szemléletével azonosulni képes szakemberek kontrollja.

Alapelvek

A tehetséggondozásnak, mint minden egyéb jelentős hatású tevékenységnek, befogadó jellege kell legyen. Mindenki számára elérhetővé tehető és teendő a kiemelkedő teljesítmény. Így a tehetségek automatikusan megjelennek.

A szokásos tehetséggondozási gyakorlatban egyelőre kevéssé jellemző az akadálymentes ellátás, mert ennek sem az elméleti, sem a gyakorlati feltételei nem kidolgozottak. Cél, hogy a különleges helyzet se jelentsen hátrányt a tehetségfejlődésben, és ne legyen szükség diszkriminációra.

A hatékony tehetséggondozás tevékenység- és nem teljesítményalapú. A teljesítmények következményként jelennek meg, de csupán a tizenéves kortól kezdve lehet értékelési szempontként, de még ekkor sem kritériumként vagy szelekciós tényezőként, használni.

Általános és egy-egy területre konkrétan jellemző igényeknek megfelelő tevékenységekre irányul a stratégia és így a munka is. A feladatok ennek megfelelően átfogó és konkrét tevékenységeket jelentenek.

Átfogó feladatok

Az átfogó feladatok a tehetséggondozás szemléleti alapjait mutatják, és a stratégia általános irányát jelzik a téma különböző dimenzióban.

1. A tehetség: Sokféleségének bemutatása a már teljesítményt elért sokféle úton kiemelkedővé vált alkotókon keresztül. A tehetség szabálytalan formáinak elismerése és felismerése.

2. Környezet: A tehetségfejlődést támogató klíma erősítése. Címkézés helyett a tehetségirányú fejlődés lehetőségeinek és akadályainak feltárásának előtérbe helyezése.

3. Programok: Akadálymentesített, vagyis a különleges, így a szociokulturális helyzet, sajátos nevelési igény, beilleszkedési, tanulási, érzelmi és/vagy viselkedési eltérések, nemzetiségi és migrációs helyzet terén a többségtől eltérő helyzetű, tehetségeknek is megfelelő tehetséggondozó programok előtérbe helyezése.

4. Szereplők: A tehetséggondozás szereplőinek (tehetségek, szülők, pedagógusok és egyéb szakemberek, állami és civil szervezetek) elérése és igényeik feltárása.

5. Módszerek: A hatékony tehetséggondozó módszerek terjesztése. A tehetséggondozásban részt vevők képzéseiben az integrációt is automatikusan megoldó szemlélet és gyakorlat beépítése. Az életkori sajátosságoknak megfelelő eljárások támogatása.

6. Az átütő és kiemelkedő tehetségek: A korai ellátórendszer felépítése és a további fejlődéshez szükséges környezeti háttér megteremtése.

7. Mentorok: A mentorrendszer kiterjesztése és megerősítése.

8. Hálózat: A tehetségekkel foglalkozó szervezetek összefogásának, a helyi és szakmai hálózatok közös tevékenységének támogatása.

9. Együttműködés: A szakszolgálatoknak és egyéb állami ellátó rendszereknek a civil szervezetekkel közös munkájának erősítése.

10. Nemzetközi kapcsolat: A tehetséggondozásnak a nemzetközi partnerek és szervezetek munkájával történő összehangolása, nemzetközi hálózati működés.

Konkrét tevékenységek

A konkrét tevékenységek az átfogó feladatokban megfogalmazott szemléleti alapoknak, vagyis az elméleti stratégiának a gyakorlatba ültetett megjelenései. A konkrét tevékenységek minden esetben gyakorlati és kutatási feladatokat jelentenek. A kutatás megelőzi és követi a gyakorlati tevékenységet. Így minden gyakorlat tudományosan megalapozott és hatásvizsgálattal igazolt. Az egyes feladatok végén készült hatásvizsgálatok a tehetséggondozás további fejlesztését is szolgálják így, tehát tudományos értéket is létrehoz a gyakorlatban folyó tehetséggondozási munka.

1. A tehetség: A tehetség sokféleségének bemutatása a már teljesítményt felmutató sokféle úton kiemelkedővé vált alkotókon keresztül. A tehetség szabálytalan formáinak elismerése és felismerése.

A már kiemelkedő eredményeket elért tehetségeknek a tehetséggondozásba történő bevonásának egyik legegyszerűbb módja a tehetségéletutak feldolgozása. A kutatás célja a sokféle tehetség elérése, és a tehetségfejlődés különböző útjainak feltárása.

A tehetségek maguk tudnak a legtöbbet a tehetségről. Ezért az interjúk és élettörténetek feldolgozása kiváló lehetőség a tehetséggondozás fejlesztésére. A fiatal, éppen csak alkotni kezdő, illetve az érett és idős tehetségek megismerése a különböző korszakoknak a tehetségfejlődési sajátosságait is feltárja, és így a jelen tehetséggondozására is érvényes ismeretek szintetizálhatók.

A munkába jelölés és/vagy egyértelmű teljesítmény alapján kerülhetnek be a tehetségek. A hasonló követéses vizsgálatok kritériumai használhatók, de saját kritériumrendszer is kialakítható.

A tehetséggondozásba is bevonható tehetségek hatalmas lehetőséget jelentenek: mint tehetséggondozási szakértő, identifikációs minta és mentor.

A hatásvizsgálat a bevont tehetségek által szerzett ismeretek rendszerezésére és a tehetségek tehetséggondozó munkájának összegezésére irányul.

2. Környezet: A tehetségfejlődést támogató klíma erősítése. Címkézés helyett a tehetségirányú fejlődés lehetőségei és akadályai feltárásának előtérbe helyezése.

A tehetségfejlődésben nincsen egyféle megfelelő környezet, mert mindenki számára eltérő a fejlődéséhez szükséges külső elemek rendszere. Ezért a támogató klíma lényege, hogy lehetőséget ad az egyéni utak kiteljesítésére.

A vizsgálatok nem csak az egyént, hanem a környezetet is felmérik. Az egyén és a környezet összeillését keresve a tehetségek számára optimálisan kialakítható fejlődési terep azonosítható.

Az úgynevezett "kreatív klíma" lényegében már ilyen sajátosságokkal bír. Ezért ennek a környezeti jellemzőnek a terjesztése és vizsgálata a feladat egyik lényeges eleme. A kreatív klímát létrehozó attitűdök és tevékenységek terjesztése és a környezet különböző terepeinek ilyen szempontból történő felmérése gyakorlati támogatást jelent a tehetséggondozás számára.

A hatásvizsgálat bemutatja, hogy a kreatív klíma és a tehetségek erősségeinek és gyenge oldalainak figyelembevétele mennyiben támogatják hatékonyan a tehetségeket. Az eredmények majd kiválóan használhatók a támogató klíma erősítésében.

3. Programok: Akadálymentesített, vagyis a különleges, így a szociokulturális helyzet, sajátos nevelési igény, beilleszkedési, tanulási, érzelmi és/vagy viselkedési eltérések, nemzetiségi és migrációs helyzet terén a többségtől eltérő helyzetű tehetségeknek is megfelelő tehetséggondozó programok előtérbe helyezése.

A tehetséggondozó programok kidolgozásánál lényeges szempontok:

• A programok minél szélesebb körben érjék el a tehetségeseket. Feleljenek meg akár a különleges helyzetű tehetségeseknek is. Érjék el a hátrányos, illetve a leghátrányosabb helyzetű településeken élőket, a sajátos nevelési igényű csoportokat, a különböző okok miatt kisebbségben élőket és a kiemelkedő, valamint átütő tehetségeket is.

• Minél koraibb életkortól, ha lehet már hároméves kortól induljon az ellátás, amelynek módszerei életkoronként változóak, de soha nem külön kezelik az erős és gyenge oldalakat, és környezetével egységben és egészként fejlődésre kész egyénként tekintenek mindenkire.

• Az integrált programok előnyt élveznek, mert a sokféleség a fejlődés egyik motorja. Az akadálymentesítés lényege, hogy olyan egyetemes tervezéssel készüljenek a programok, hogy függetlenül helyzetétől, mindenki megtalálja bennük a fejlődéshez szükséges tevékenységeket.

• Komplex programok tervezése: családok, pedagógusok, tehetségfejlesztő szakemberek, állami és civil intézmények közös tevékenysége. A programok az egyén és környezetének egészét célozzák, mert ezek elválaszthatatlan egységben vannak, rendszerben működnek. Tehát minden program lehetőség szerint ezt a rendszert figyelembe kell vegye.

• Identifikációs programok indítása különleges helyzetükre épülően a tehetséges fiatalok számára. Az egyének belső és külső feltételek rendszerében a saját helyzetükben kell, hogy sikeresek legyenek. A különleges helyzetben lévők számára nagyobb nehézség az identitás felépítése, mert a többségi minták nem teljesen használhatók. A tehetség is kisebbségnek tekinthető, ezért a tehetségesek számára is lényeges identifikációs programokat biztosítani. A többszörösen különleges helyzetűek azok, akik a tehetség mellett még egyéb kisebbségi helyzetben is vannak, különösen lényeges az identitás kialakítását támogató identifikációs programok indítása.

A programok indítását a korábbi hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján kialakított módszertani ajánlásokkal lehet megalapozottá tenni. A hatásvizsgálat során ezeknek az ajánlásoknak való megfelelést, valamint a programokban résztvevők véleményét figyelembe vevő felmérés készül. Ennek eredményei már a jövőbeli tehetséggondozó programok hatékonyságát fogják növelni.

4. Az átütő és kiemelkedő tehetségek: A korai ellátórendszer felépítése és a további fejlődéshez szükséges környezeti háttér megteremtése.

A tehetség korai, átütő megjelenése a környezet és egyén számára igen megterhelő össze nem illést jelent. Ezért az átütő tehetség legtöbbször problémaként jelenik meg. Különösen a 4-9 éves korban, amikor még az identitás fejlődése kezdeti fázisban van, nagyon veszélyeztetettek ezek a tehetségek. Ezért kell a különleges korai ellátás: alkotónapok, pull-out programok, szakmai mentor, valamint szükség esetén magántanulói státusz. A feladathoz a kutatásnak az ellátásban már meglévő hazai és nemzetközi módszerek elemzését, és a megfelelő eljárások azonosítását kell nyújtania. A gyakorlati tehetséggondozó munka hatását a résztvevők véleménye és az átütő tehetségű gyerekek tevékenységének megfigyelése által lehet felmérni. Ezek információt adnak a rendszer további fejlesztéséhez.

5. Szereplők: A tehetséggondozás szereplőinek (tehetségek, szülők, pedagógusok és egyéb szakemberek, állami és civil szervezetek) elérése és igényeik feltárása.

A tehetséggondozás sokszereplős rendszerében egyelőre nem tisztázottak a szerepek, az igények, a hatáskörök és a felelősségek. Ezek vizsgálata elengedhetetlen az együttműködéshez. A tehetséggondozás szereplőinek sokszintű elérése szükséges ahhoz, hogy meginduljon az információk cseréje. Elektronikus és személyes részvételű fórumok, beszélgetések, közös programok, képzések, tréningek során lehetőség van az egyeztetésre. A kutatásnak fel kell tárnia a szereplők fentiekkel kapcsolatos véleményét, majd a projekt végén a hatásvizsgálattal az új helyzetben, vagyis a találkozások nyomán a szereplőkben kialakult identitást.

6. Módszerek: A hatékony tehetséggondozó módszerek terjesztése. A tehetséggondozásban résztvevők képzéseiben az integrációt automatikusan megoldó szemlélet és gyakorlat beépítése. Az életkori sajátosságoknak megfelelő eljárások támogatása.

A tehetséggondozásban az önálló, szabad fejlődés és a társas helyzetekben folyó tevékenységek a vezető elemek. Ezért minden ennek megfelelő lehetőséget érdemes megvizsgálni, majd a gyakorlatban történő alkalmazás során a leghatékonyabb megoldásokat azonosítani.

Ilyen módszerek megjelennek

• a módszertani műhelyek formájában – helyi, regionális, országos szinten;

• a szakmai műhelyek formájában – helyi, regionális, országos szinten;

• az intenzív tehetséggondozásban – nyári táborok, műhelyek formájában;

• a megmutatkozási lehetőségekben – egyéni/csoportos verseny, fellépés, kiállítás, infokommunikációs megjelenés formájában;

• fesztivál, ünnep formában – a megmutatkozási lehetőségek különböző módozatai egy időben.

A képzések igazán gyakorlati és hatékony formája az, ha nem különül el élesen a tehetségekkel való foglalkozás és a tehetséggondozók, mentorok és szülők képzése, tréningje. A programokon a résztvevők egyszerre tanulók és képzők, miközben a tehetséggondozó programban a gyerekek, fiatalok és felnőttek is ellátást kapnak. Ez annál is inkább lényeges, mert a különböző területeken szakmai tudással és tapasztalattal rendelkezők találkozásában jön létre a közös munka. Így például a tehetséggondozásban már nagy tapasztalatot szerzett pedagógus, mentor, szülő egy-egy szakmai, művészeti vagy tanulástechnikai módszer megtanulása során a korábbi tudását beviszi a képzésbe, ami akár a képzők számára is fejlődést jelenthet.

A módszerek legalább négy eltérő életkori csoportnak megfelelően eltérőek: 3-10 év, 10-14 év, 14-26 év, és ezzel már összefolyik a felnőttkor is.

Az információ átadást célzó képzéseket, az információ- és tudásközvetítés széles körben hatékony módján, e-learning formában lehet megvalósítani. Az interneten megjelenő anyagokat megjelenés előtt szakmai társak bírálják (peer review), majd a megjelent anyagok ellenőrzése közösségi formában folytatódik, és a felhasználók visszajelzései alapján a tananyagok, információs anyagok szükség szerint átdolgozhatók.

A hatásvizsgálat a különböző tevékenységek során gyűjtött visszajelzéseken, illetve a teljesítmények és eredményesség mérésén alapul.

7. Mentorok: A mentorrendszer kiterjesztése és megerősítése.

A mentorrendszer talán a legrégibb tehetséggondozó eljárás. Nagy hagyományai vannak, de a szakirodalma, különösen a hazai szakirodalma igen szűk. Az eddigi hagyományok és a jelen meglévő rendszerek áttekintése után lehet  hatékony a továbbfejlesztése.

A mentori munkára való felkészítés számos felsőfokú képzésen elérhető, ezért a tehetséggondozásnak érdemes ezekre a képzett szakemberekre építenie. Emellett a már meglévő önkéntes mentorok hálózata, és különösen az internetes mentorrendszerek támogatása jelent gyors megoldást.

A feladat hatását a mentorok és mentoráltak száma, tevékenysége és véleménye mutatja.

8. Hálózat: A tehetségekkel foglalkozó szervezetek összefogásának, a helyi és szakmai hálózatok közös tevékenységének támogatása.

A hálózatos működés épp csak kezd beépülni a szakmai köztudatba, és kezd tudatosan is használt munkaformává válni. A hálózatos működés informális kapcsolatokra épít. Szemben a rendszerekkel, a hálózat folyamatosan változik, él. Éppen ez az előnye. A rendszerré váló hálózat hivatalosan kialakított és szabályozott működésre, kapcsolatokra és hierarchiára épül. A hálózatos működés ezért elsősorban a civil szerveződések együttműködésében jelenik meg, ami nem zárja ki a hivatalos állami intézményeket, de nem veszi át működésmintájukat.

A tehetségháló felmérése és az eredmények figyelembevételével tervezett valóban informális hálózat kialakítása teszi lehetővé a közös tevékenységet.

A jelen kultúrának legmegfelelőbb formájú internetalapú hálózati háttér fejlesztése alapozza meg a szervezetek informális együttműködését. Ennek a hálózatnak a működését követi, a tevékenységeket és megnyilvánulásokat, véleményeket regisztrálja a hatásvizsgálat. Az adatok alapján a rendszert folyamatosan meg kell újítani.

9. Együttműködés: A szakszolgálatok és egyéb állami ellátórendszerek civil szervezetekkel közös munkájának erősítése.

A tehetséggondozás legtöbb szereplője sok szálon kapcsolódik az állami ellátórendszerekhez. Törvényi szabályozás határozza meg a legtöbb tevékenységet. Így lényeges, hogy a tehetséggondozásban érintett partnerintézmények együttműködése hatékony legyen. Az egyik legérintettebb pont a szakszolgálati rendszer, amely egyelőre nem teljesen kialakult működésében a tehetséggondozásnak is helyet ad. A szakszolgálatok tevékenysége a tehetségkoordinátorokon keresztül hatékony kapcsolati hálózattá válhat. A civil szervezeteknek az állami intézményekkel közös tevékenységének támogatása erősítheti ezt a folyamatot.

A jelen tehetségkoordinátori tevékenység felmérésének eredményeit figyelembe véve lehet elindítani a munkát. A hatásvizsgálat ehhez képest tudja felmérni a támogatás által elért működésbeli fejlődést.

10. Nemzetközi kapcsolat: A tehetséggondozásnak a nemzetközi partnerek és szervezetek munkájával történő összehangolása, nemzetközi hálózati működés.

A már két éve működő Budapesti Európai Tehetségközpont kiváló alapot jelent a nemzetközi kapcsolatok terén. Célja, hogy európai szervezeteknek, szakembereknek nyitott, rugalmas, Európa országain átívelő hálózata jöjjön létre, és biztosítsa a sokrétű együttműködést. A hazai tehetséggondozást is támogató céljai összhangban vannak a stratégia minden pontjával:

• a témához kapcsolódó információk megosztása,

• több és hatékonyabb tehetségtámogatási forma létrehozása,

• a tehetséggondozásban érdekelt társadalmi szereplők könnyebben találják meg egymást.

A Budapesti Európai Tehetségközpont alkalmas ennek a feladatnak az elvégzésére. Az európai szakemberekkel és lehetőség szerint más kontinensek szakembereivel való kapcsolat során a hazai tehetségek lehetőségei is jelentősen megnövekednek. A munka eredményességét a megvalósult kapcsolatok, támogatások, módszertani és egyéb információs megosztások jelzik.

A stratégia megvalósításának elvei

Az egyes feladatok egymást átfedik és egymást támogatják. A megvalósítás során a felsorolt feladatok különálló, de együttműködő projektekként jelennek meg.

A feladatok indulásakor elkészülő tudományos igényű felmérések minden esetben a gyakorlati megvalósításban információs támogatást jelentenek. A gyakorlati munka során szintén az egyes feladatok közötti átjárás a jellemző. A hatásvizsgálatok elkészültekor a tíz hatásvizsgálat szintézise átfogó képet ad a tehetséggondozásnak a több év munkája után kialakult helyzetéről.

A tehetséggondozó munka megvalósulása tehát itt is hálózatban történik. Miközben a feladatoknak egy határozottan körülírt rendszere ad garanciát a megbízható és átlátható működésre, a nyitottság, vagyis az eredmények folyamatos kommunikálása a belső és külső résztvevők felé jelent garanciát az eredmények ellenőrizhetősége és hitelessége tekintetében.

A stratégia kialakításának szakirodalmi hátterét az alábbi tanulmányokban adtam közre

Gyarmathy Éva (2014): A nem szunnyadó erő. Neveléstudomány Online.

Gyarmathy Éva, Czenner Júlia (2014): Akadályhozás és egyetemes tervezés. Tanítani Online.

Gyarmathy Éva (2014): A hazai tehetséggondozás buktatói. Tani-Tani Online. 

Gyarmathy Éva (2014): Diszkrimináció helyett lehetőségek. Online Portál diszlexiások számára. Inspiráció. Tehetségszám. 28–29.

Gyarmathy Éva (2013): Tehetség és tehetséggondozás a 21. század elején Magyarországon. Neveléstudomány Online, 2013/2. 84–102.

Gyarmathy Éva (2013): A tehetséggondozás változási kényszere. Iskolakultúra, 3–4. 101–109.

Gyarmathy Éva (2013): Egy átmeneti korszak nyűgei és dilemmái. In: Szerk. Szekszárdi Júlia: Digitális_degeneráció 2.0. Underground, Budapest. 45–61.

Gyarmathy Éva (2013): Tehetséges gyermekek. Lásd mint egészt. A Kognitív profil teszt és a kisgyerekek vizsgálata. In: Szerk. Dobolán Katalin: Kisgyerekek nagy problémák. Raabe Kiadó, 2013 május, L1.

Gyarmathy Éva (2013): Szabadon és biztonságban. A kisgyerekek tehetséggondozásának gyakorlata. In: Szerk. Dobolán Katalin: Kisgyerekek nagy problémák. Raabe Kiadó, 2013 augusztus, L2.

Gyarmathy É. (2010): Atipikus agy és a tehetség II. - Az átütő tehetség és a tehetségvizsgálatok ma. Pszichológia. 30, 1, 31–41.

Gyarmathy É. (2010): A tehetséggondozás pszichológiája. Magyar Pszichológiai Szemle, 65. 2. 221–232.

Gyarmathy É. (2009): Atipikus agy és a tehetség I. - Tehetség és a neurológia hátterű teljesítményzavarok valamint az Asperger szindróma. Pszichológia. Vol. 29, 4. 377–390

Köszönöm az alábbi szakembereknek, hogy a stratégia szakmai ellenőrzésével segítették munkámat:

Dr. H. Nagy Anna,

Kovácsné dr. Nagy Emese

Mentler Mariann

Dr. Knausz Imre

Dr. Péter Szarka Szilvia

Potocki Ágnes

Dr. Szekszárdi Júlia

Szőke Judit

Dr. Vass Vilmos