Tantermen kívüli digitális oktatás

Braun József írása

Ti. olyan mérvű változásokat indukált (nyilván szándéka ellenére?!) a köznevelés-irányítás, ahonnan jelentős lépés lenne tehető a köznevelés 100-150 éves elmaradása csökkentése érdekében.

Számos szakértő és a gazdaság meghatározó képviselői szerint is a köznevelés rendszere másfél-két évszázados, és egyre növekvő elmaradásban van a környezetéhez, közte a mindenkori gazdasági igényekhez képest. Itt a köznevelés rendszerébe beleértendők egyaránt

• a képviselt tudáskoncepciók,
• a tanulással/tanítással kapcsolatos koncepciók,
• a köznevelési rendszer struktúrája (beleértve a tanárképzés valamint a szakképzés rendszerét is),
• az alkalmazott metodikák, segédanyagok,
• az oktatáspolitika és oktatásirányítás.

2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte minden, a korábbi rendszer mozdíthatatlannak hitt elemét – és egy, a köznevelésben érintettek számára teljesen új környezetben kellett, hogy folytassák tevékenységüket az intézmények. Hogy miért kellett hirtelen kellett átállni ahelyett, hogy kaptak volna egy hét felkészülést az iskolák, az rejtély.

Itt meg kell, hogy jegyezzük:

• az új környezet, a digitális világ az iskolán kívüli világban már jó ideje létező valóság, jó ideje létező gyakorlat annak alkalmazása –, csak az iskolákban dolgozó munkatársak számára jelentettek ezek újdonságot,
• a tanulók egy jelentős hányada számára ugyanakkor nem jelentett ez a környezet újdonságot, míg egy másik hányaduk számára a technikai feltételrendszer elérhetetlensége komoly gondok forrása volt.

A technikai környezet mellett az új helyzet egyik napról a másikra felülírta a tanuló gondviselője (szülő) és az iskola viszonyát, felelősségmegosztását is. Olyannyira, hogy a jogszabályokban rögzített felelősségmegosztási viszonyok kerültek felülírásra – jogszabályi legitimizáció nélkül. Ti. míg a jogszabályok szerint a szülő (gondviselő) felelőssége annyiban merül ki, hogy vigye be az iskolába a gyerekét a tanítási napokon (onnantól az iskoláé a gyerek tanításának a felelőssége), most hirtelen aktív közreműködővé kellett válnia a gyerek tanításában/tanulásában. A korábban az iskolánál lévő felelősség nagyobbik része hárult rá.

Azaz olyan helyzet állt elő, állított elő maga a köznevelés-irányítás, ami a hallatlanul erős, masszív, sok-sok reformkísérletnek ellenállt köznevelési struktúrát jól érzékelhetően megrendítette.

Nem csupán repedések keletkeztek rajta, hanem olyan meghatározó strukturális elemeiben állt be jelentős, az egészre kiható változás, mint például

• az ismeretátadás módjai,
• a pedagógus mint forrás, ill. tekintély egyedülvalósága,
• a tanuló valós tudásáról való meggyőződés lehetőségei,
• a tanár-diák kommunikáció lehetőségei,
• az iskolába járási kötelezettség értelmezése,
• stb., stb.

Az oktatásirányítást annak ellenére érte teljesen felkészületlenül a helyzet, hogy mintegy 4 éve zajlik a Digitális Oktatási Stratégia (DOS) mint a Digitális Jólét Program egyik legfontosabb célkitűzése.

Ennek eredményeiből most semmi nem volt látható, semmi nem volt felhasználható…

Talán nem túlértékelés e pillanatot történelmi jelentőségűnek (is) tekinteni.

Ti. olyan mérvű változásokat indukált (nyilván szándéka ellenére?!) a köznevelés-irányítás, ahonnan jelentős lépés lenne tehető a köznevelés 100-150 éves elmaradása csökkentése érdekében.

A technikatörténetben ismert az ún. „technikai/technológiai ugrás” jelensége.

Ezt olyan esetekre alkalmazzák, mikor egy (e szempontból) elmaradott területre úgy érkezik meg egy technológiai színvonalat képviselő technikai kultúra, hogy az adott színvonalat megelőző lépcsőfokok kimaradnak. Néhány példa erre érzékeltetésül:

• Hogy a rádiózás India olyan területén is elterjedhessen, ahol a múlt század középső évtizedeiben még nem volt vezetékes elektromos szolgáltatás, ún. „tekerős” rádiókat hoztak forgalomba. Egy kurblival kellett a használónak egy, a rádióba beépített dinamót forgatnia egy rövid ideig, ami által keletkezett energiát egy, szintén a rádióba beépített telep tárolta. A rádió innen nyerte működéséhez az energiát.
• Fekete Afrika középső részein az elszórtan, kis csoportokban élő, zömmel állattenyésztéssel foglalkozó emberek teljes mértékben kimaradtak a vezetékes telefon nyújtotta lehetőségekből. A mobiltelefonok jelentette technológia rohamos fejlődése révén ma már ők is részesülhetnek annak áldásaiból.
• stb.

Az említett ugrásszerű változás, fejlődés nemcsak a technikatörténetben ismert, de számos más területen is. Az evolúciós folyamatok esetében is több esetben azonosítottak ugrásszerű változásokat.

Ilyesfajta technikai/technológiai ugrás – ami egyúttal a köznevelés szerkezetében is „ugrás”-ként tudna érvényesülni – a hazai köznevelési intézmények egy jelentős hányada számára most (még) nyitva áll:

• Mindenekelőtt most még friss a tapasztalat a kollégák egy jelentős hányadában, hogy ez megtehető, hogy új távlatokat és lehetőségeket nyit meg a számukra – azaz: van egy jelentősnek mondható fogadókészség (aminek a megteremtése a korábbi reformok esetében mindig nyögvenyelős volt…).
• Az intézmények, de különösen a pedagógusok egy jelentős hányada nagyfokú szabadságnövekedésként élte meg az elmúlt hónapokat, új és alkotó energiák szabadultak fel bennük, erre komolyan lehetne építeni szeptembertől is.
• Kiderült, hogy a tanulók egy jelentős hányada számára sokkal-sokkal inkább testreszabott a digitális térben való tanulás, mint az iskola fizikai valóságában.
• A szülők egy jelentős hányada vállalná továbbra is a gyereke edukációja feletti megnövekedett felelősséget.
• Az intézmények különösebb állóeszköz-beruházás nélkül (esetleg minimális beruházással) képesek a piacon jelenlévő digitális szolgáltatók kínálatát igénybe venni.
• Evvel biztosítható az is, hogy folyamatosan a kor színvonalán működő szolgáltatásokkal dolgozhatnak (nem úgy, mint korábban, mikor már a beszerzés pillanatában elavult „vasakat” vettek meg és tartottak leltárban min. 5 évig …).

Nem szabadna ezt a lehetőséget elszalasztani!!!

Intézményi válaszok a kihívásra

Ha azt vizsgáljuk, hogy konkrétan milyen válaszokat adtak az egyes intézmények a 2020. március 12-én előállt helyzetre, magától értetődően egy spektrumot kapunk.

A spektrum egyik végén az a gyakorlat áll, amelyik folytatni igyekszik a március 12-e előtti gyakorlatot. Szaktárgyi tanórák keretében a szaktanár „leadja” az aznapi tananyagot, kijelöli a következő órára megtanulandó tartalmakat, majd ellenőrzi a szokott módon, hogy a tanulók megtanulták-e azt. A különbség ez esetben „mindössze” annyi, hogy az interakció egy közvetítő médiumon (pl. Zoom, Jitsi, Meet) keresztül zajlik. Továbbra is a helyi tantervekben szereplő program szerint halad a tananyaggal (illetve: próbál haladni). A pedagógusok – vérmérsékletük szerint – még más, az online oktatásokat támogató programokat is bevonnak a praxisukba (pl. online feladatbankok, tematikus gyakorló appok, online tesztek stb.). Ezen eszközök meglehetősen nagy változatosságban találhatóak a neten.

Itt azt tapasztaljuk, hogy valójában egyfajta távoktatási metodikákat „találnak fel” a munkatársak.

És – mindenki ezt kapja.

• Az a tanuló is, akinek ez a helyzet komfortos, aki tud és hajlandó egyedül tanulni, vagy aki ehhez hathatós segítséget kap a családjától, aki tudja menedzselni az idejét. Őneki meglehetősen sok ideje szabadul fel az iskolai elfoglaltságok alól, hisz egyrészt kevesebb tanórája van, könnyedén megtanulja a penzumot, másrészt nem telik semmi ideje sem utazással.
• És az a tanuló is, akinek ez a távoktatásszerű oktatás egyáltalán nem komfortos. Aki nem képes huzamos ideig figyelni a képernyőre, aki el-elmaradozik a leckeírással, aki kimarad az online számonkérésekből, aki egyáltalán nem érzékeli, hogy az osztálytársaihoz képest ő hol is tart… Ám neki is felszabadul ideje az iskolai kötelezettségek alól.

A pedagógus helyzete itt sokkal-sokkal nehezebb, mint az osztályteremben, hisz sokkal kevesebb és korlátozottabb visszajelzést kap, fegyelmezési eszközei csökkennek, a tanulók trollkodási, illetve játszmázási lehetőségei viszont nőnek.

Az általam eddig megismert kutatások valójában ebben az értelmezési környezetben mozognak.

Az némi töprengés után könnyen belátható, hogy a korábbi tanulási/tanítási gyakorlat hatékonyan és eredményesen nem helyezhető át a digitális térbe, távoktatás-jellegű környezetbe a köznevelés intézményei egészében.

Amennyiben sikerül ezen állítás igazságtartalmáról meggyőződnünk, akkor kár is azon törni a fejünket, hogy a köznevelés egészében meglévő egyenlőtlenségek, esélykülönbségek mi módon csökkenthetők a távoktatás-jellegű környezetben. Ti. sehogy.

Aspektrum másik végén az a gyakorlat áll, amelyik teljes mértékben szakít a köznevelési intézmények meghatározó hányadát jellemző 2020. március 12. előtti gyakorlattal.

Ehelyett alapvetően két dolgot csinál, két dologra fókuszálja a figyelmét:

• Komoly időt és energiát fordít arra, hogy az adott pillanatban elérhető, az oktatással kapcsolatos, vagy avval kapcsolatba hozható online technikai lehetőségek minél szélesebb tárházával ismerkedjen meg, szerezzen azok alkalmazhatóságáról érdemi tapasztalatokat – és ezt folyamatosan csinálja, hiszen szinte naponta jelennek meg újabb és újabb lehetőségek.
• Komoly időt és energiát fordít diákjai tanulási sajátosságai megismerésére – mivel tudja, hogy a digitális világban zajló interakcióik jelentős része nem csoportban, hanem egy az egyben, kettőjük között zajlik. Az viszont nagyon intenzív.

Tudja azt továbbá, hogy diákjainak csak elenyésző hányada számára komfortos a távoktatás-jellegű oktatásszervezés.

Tudja azt, hogy diákjai számára is nyitott a digitális tér, nem korlátozódik a tankönyvi tartalmakra – és ezt együttműködésükben messzemenően figyelembe veszi.

Tudja azt, hogy diákjai közül szinte mindegyik komoly időt tölt online játékokkal, ahol az egyik legfontosabb tényező az interakció. Ezért együttműködésüket folyamatosan az interakcióra építi.

Tudja azt, hogy adott diákjával az interakció csak oly módon tartható fenn, ha a diák (érdeklődése szerinti) kezdeményezései is teret kapnak.

Tudja azt, hogy neki magának el kell engednie az orákulum szerepet, sok esetben neki magának kell a tanuló szerepébe lépnie, illetve diákjával közös kutatásokat kell végeznie.

Tudja azt, hogy többnyire nem tud a diák aktuális tudásáról a szokásos módokon meggyőződni – új lehetőségeket kell erre kitalálnia, kidolgoznia.

Tudja azt, hogy sok esetben, pl. a diák kezdeményezte témák esetében nem „bújhat” a szaktanári szerepe mögé. Nyílt kommunikáció keretében fel kell vállalnia, hogy az adott kérdés meghaladja az ő kompetenciáját, segítséget kell kérniük szakértőktől.

Tudja azt, hogy a fentiekben jelzett magatartást/szerepet hitelesen az intézmény támogatásával képes csak ellátni. Azaz érdemben elősegíti, hogy az intézmény szervezeti kultúrája oly módon változzon, hogy támogatást tudjon a számára biztosítani.

Tudja azt, hogy a diákjai számára is nyitott digitális tér számos olyan jelenséget is elébük hoz, amik nem szerepelnek sem a tankönyvekben, sem az ő pedagóguspályára való felkészítésében. Tudja, hogy neki –  többek között – ezekkel is foglalkoznia kell:

• a virtuális terek és a fizikai terek sajátosságai és kapcsolataik (a pilótaképzésben alkalmazott repülőgépszimulátor is virtuális tér; az önvezető autók is virtuális térben „tájékozódnak”, stb.);
• identifikáció kiterjesztése a virtuális térbe és annak kapcsolata a fizikai térbeli identifikációval;
• kommunikáció a digitális világban;
• forráskritika, kritikai gondolkodásmód;
• a képi gondolkodásuk, képzetalkotásuk többnyire meglehetősen fejlett;
• az olvasási szokások jelentős megváltozása (ti. a digitális térben sokat olvasnak, nyomtatott szépirodalmat egyre kevesebbet);
• az anyanyelvhasználatuk dinamikusan változik;
• szövegértésük is sokkal inkább a digitális világban pallérozódik, mint a szépirodalmi művek feldolgozása közben;
• angol nyelvtudásukat jellemző módon a neten keresztül „szívják fel”, nem tanulják a szó szokásos értelmében;
• problémamegoldási stratégiáikban a net domináns szerepet játszik;
• önállóságuk lényegesen gyorsabban fejlődik, mint a szokásos iskolai foglalkozások eredményeként;
• stb., stb.

Tudja azt, hogy diákjaik jelzett sajátosságai szinte napról napra változnak – neki is folyamatosan készen kell állnia a változásra, fejlődésre, inspirációk fogadására diákjaitól.

Természetesen a spektrum jelzett két végpontja között számos árnyalat létezik, számos árnyalat található meg.

Összegzés

Nagy hibát, mi több, bűnt követ el az oktatásirányítás, ha a jelen helyzetet nem használja ki arra, hogy azok az intézmények, melyek akarják, folytathassák a XXI. század első harmadában konform oktatási gyakorlat kifejlesztését és mindennapi használatba vételét.

Amely intézmény nem akarja – az gyakorolhassa a nála megszokott praxist.