Kitágult világunk eredményeképpen könnyen ráakadhat az ember azokra a videó-összeállításokra, amelyekben tanulók hívják fel a figyelmünket arra, hogy ők már egy másik nemzedék, egy digitális nemzedék.1 Divatosan digitális bennszülötteknek hívjuk őket. Ugyan mindennap használjuk, alkalmazzuk az online környezetben rejlő lehetőségeket, mégsem gondolunk bele abba, diákjaink ugyanebben a környezetben élnek, és ők – mint mindent – ezt is sokkal intenzívebben élik meg. Számukra az internet, az mp3, az msn, az iPod, a blog, az iwiw, a Facebook mind-mind természetesek, nem kutatják, hogy ezek mi fán teremnek, hogyan működnek, egyszerűen csak vannak a számukra, és ha már vannak, hát használják is őket.

Ezeknek az eszközöknek a segítségével a világ kitágul, a kommunikációs lehetőségek megsokszorozódnak, és újabb, gyengén kapcsolt közösségek jönnek létre. Ennek eredményeképpen megváltoztak a tanulók tanulási szokásai. Intenzívebb és azonnali visszacsatolást követelnek, ugyanakkor magához az ismeretforráshoz is közvetlenül akarnak hozzáférni.

Hagyományos szemlélet szerint a megszerzett tudás pontos képet ad az adott realitásról. A külvilágban uralkodó törvényszerűségek az elmében leképződnek. Érzékszerveinken keresztül információk jutnak az agyunkba, ahol a külvilág tükörképe létrejön. Ezek a törvényszerűségek tehát egyértelműen leképezhetőek, majd ezt követőn megoszthatóak vagy átadhatóak. A tudásszerzés módja tehát, hogy a tanuló az előre elkészített tananyagot átveszi, asszimilálja.2 Ezen szemlélet szerint tehát a tudást valakik egy információfeldolgozási folyamat során létrehozták, a tanár dolga nem más, mint hogy adott eszközökkel és ezekre épülő módszerekkel ezt a tanulók felé közvetítse.3 

Ez a fajta gondolkodás jellemezte nagyon sokáig a oktatást. Ebben a formában a tanár kiemelt szerepben tetszeleg, személyisége jelentős befolyásoló és motiváló tényező. A tanár a tudás birtokosa, a tanuló pedig ennek a tudásnak a befogadója. Nagyon sokszor úgy jelenik meg, mintha a tanár az egyedüli ismeretforrás lenne, aminek eredményeképpen óriási szakadék alakul ki a tanár és tanuló között. Ennek a "tekintélyelvűségnek" a következményeként a kapcsolat teljesen elidegenedik. Mindezekből következhet, hogy a bizalom az órán nagyon lecsökken, a tanulók személyisége pedig nem kap kellő lehetőséget a kibontakozásra. Nem kap szerepet az egész ember, az egyéni kíváncsiság, az egyéni tudásleképzés figyelmen kívül marad.4

A modern pedagógia konstruktivista felfogása szerint a külső realitás számunkra közvetlenül nem érhető el. Agyunk hipotéziseket formál a valóságról, és a kívülről érkező információk segítségével az így felállított személyes modelleket vizsgálja állandóan. Az információk felvetése közben megerősítjük, hogy a fejünkben reprezentált "virtuális valóság" megegyezik a külvilággal. Ennek eredményeképpen a tanulás tehát személyes alkotás, a meglévő reprezentációkra épül.5 A tudás tehát nem betöltődik a tanuló fejébe valamilyen forrásból, valamilyen közvetítő csatornán keresztül, hanem magának a tanulónak a fejében jön létre. A tanulás az előzetes tudásnak az átalakítása, átstrukturálása, és így személyes modell alakul ki bennünk, amely leírja a világot.6 A modern gondolkodók ezt a folyamatot és modellt igyekeznek hálózatelméleti alapokon leírni.

Minden közösségben kapcsolatok vannak az egyes tagok között, amely kapcsolatok lehetnek gyengék vagy erősek. Egy közösségen belül erős kapcsolatban vagyunk azokkal, akikkel szoros a viszonyunk, akikkel együttműködünk. Gyengék azok a kapcsolatok, amelyek ezeket az erős kapcsolatban levő csoportokat kötik össze. Ezek a gyenge kapcsolatok egyébként az erős kötésekkel összekapcsoló tagok közötti innováció, információáramlás biztosításaként fontosak. Tanulóinkat többnyire erős kapcsolatok kötik össze egymással, a külvilág felé azonban már gyenge a kötődés.7 A külvilággal történő kapcsolatuk éppen olyan fontos, hiszen míg az erős kapcsolatú osztályközösségben a munka többnyire a hagyományos oktatásfilozófia szerint zajlik, addig gyenge kapcsolataikon keresztül rengeteg inger és információ éri őket, amely az így kapott mintát konstruktív módon megváltoztatja. Fontos azonban megjegyezni, hogy a konstruktív pedagógiára építve az erős kapcsolatokkal bíró közösségen belül is létre tudunk hozni alkotó közösségeket, ahol a számítógéppel támogatott kooperatív és kollaboratív munka nagyon erős motiváló tényező lehet. Az ilyen környezet jelentősen elősegítheti a gyakorlóközösségeket, amelyben a tanulók a tanultakat közösen értelmezik és együttműködő módon hoznak létre új tudást, új értelmezéseket. A tudásalkotás folyamatos interakciók formájában történik, amely magában foglalja a különböző elképzelések megosztását, értelmezését, integrációját. Ebben a folyamatban a résztvevők kisajátítják maguknak a közösen alkotott gondolatokat, melyeket belső konstruktív leképezésükkel egyéni tudássá alakítanak. A legfontosabb egy olyan kellő önbizalommal rendelkező vezető (tanár), aki bízik abban, hogy a tanulók képesek a saját fejükkel gondolkodni, a saját tanulási folyamatukat vezérelni. Ekkor a serkentő vezetés hatása terjed. A tanuló és a tanár együttes döntései új ízt és nagyobb hangsúlyt adnak a döntéseknek, és mindenki részt vállal a tanulással kapcsolatos döntések felelősségében. A tanár megosztja a tanulási folyamat felelősségét. Ezáltal a tanulás csoportos folyamattá alakul. A tanulók nem kész szerkezetet (mintát) kapnak, hanem ösztönzést, hogy a megadott forrásokat kiegészítsék saját ismereteikkel, amelyeket tapasztalat útján szereznek. A tanuló alakítja saját tanulási programját. Ezt teheti egyedül vagy másokkal együttműködve. Saját érdeklődését követve felfedezve tanulhat, megtapasztalhatja a források gazdagságát, befolyásolhatja a tanulási folyamatot és felelősséget is vállal döntéseiért, és nem utolsó sorban várhatóan az élményszerűbb lesz a tanulás. A tanuló egész személyiségével vesz részt a folyamatban.8

Mint tudjuk, az ember társas, kommunikáló lény. Interakciók sorozatában éli az életét. Válaszok és viszontválaszok viszik előre cselekedeteit. Miért lenne tehát ez másképpen a tanulás folyamatában? Alapvetően a tanulók és a tanárok egymás közötti interakcióin keresztül valósul meg a tanulás, de a tanulók közötti kapcsolatrendszer és az ott folyó interaktivitás éppen úgy szerepet játszik ebben a folyamatban.9

Könnyen belátható tehát, hogy napjaink netgenerációja sokkal inkább ez utóbbi, tanulóközpontú, tudásépítő szemléletben érzi jól magát. Ebben a környezetben pedig egy IT elemeket alkalmazó tanár jelentős motivációval bír. Az a tanár, aki ismeri a web2 szemléletét és az ennek a szemléletnek eleget tevő alkalmazásokat, már önmagában motiváló tényezőnek számít, különösen, ha ezeket az alkalmazásokat be is viszi az órára, a tanítási-tanulási munkába. Az online lehetőségek pedig adják a csoportmunka lehetőségét.

A kollaboratív tanulás esetén az együtt tanulás eredménye a közös cél sikeres teljesítése, míg a kooperatív tanulásnál ugyanez történik, de ott a célok egyéni szinten jelennek meg. A kollaboráció tehát egy olyan szervezett, szinkron tevékenység, amely egy adott problémára vonatkozó közös elgondolás kialakítására és fenntartására irányul. Csoportos tanulás esetén a csoporttagok kölcsönösen részt vesznek a munkában, amely egy közös probléma megoldására irányul. A munkamegosztás spontán. A kiosztott szerepek cserélődhetnek attól függően, hogy milyen tudáselemmel járulnak hozzá az adott munkafolyamathoz. A kooperatív tanulás folyamata során ugyanakkor a tanulás az egyén szintjén valósul meg. A tanulók egymaguk dolgoznak fel egy-egy témát, és a tanulás eredményét, a leszűrt tanulságokat egyenként prezentálják. Csoporttanulás esetén a csoporttagok egymás között megosztják a feladatokat, ahol az egyes feladatok jól elkülöníthető részfolyamatok. A csoporttagok ezeknek a részfolyamatoknak lesznek felelősei. A munkamegosztás során a szerepek előre kiosztottak, azok nem változnak, fixek.10
 

Kollaboratív tanulás	Kooperatív tanulás
A tanulás csoport szinten történik.	A tanulás az egyén szintjén valósul meg.
A feladatvégzés komplex szinten valósul meg, a tanulók a teljes feladatért felelősek.	Jól elkülönített részfeladatok, az egyes feladatokért egy-egy tanuló a felelős.
A tanulók szerepei cserélődhetnek.	A tanulók szerepei előre kiosztottak, fixek.

 

Amennyiben a tudásra mint hálózatra tekintünk, fontos különbség, hogy az egyén szintjén létrejövő jelentést hordozó tudásháló (adott fogalomhoz, fogalomkörhöz tartozó hálóminta) kialakítása másféle folyamatok mentén történik. Kooperatív esetben minden egyes tanuló maga alakítja ki saját hálózatát, így létrehozva az adott fogalomhoz egyfajta hálómintát, amelyet a későbbiek folyamán a többiekkel történő megosztás során ismertet a többiekkel. Így, a többiek már a tanuló személyes hálómintájával találkoznak. A hálózatot ekkor érik az első reflexiók, amelyek befolyásolhatják annak szerkezetét. Egy kész hálóminta átalakításához azonban sokkal nagyobb hatás szükségeltetik. Kollaboratív esetben magának a csoportnak lesz egy hálómintája, amelyet minden egyes csoporttag igyekszik a saját tudáshálójába illeszteni. Ilyenkor a csoport tudáshálóját érik a reflexiók, így annak kialakítása, építése során könnyebben, rugalmasabban alakítható annak szerkezete, és a személyes tudáshálóba illesztéskor sokkal stabilabban és az egyes tanulók számára sokkal egységesebb mintával történik.

A fentieket figyelembe véve ideje bemutatni azokat az online eszközöket, melyeket felhasználhatunk a képzések során.11

Wiki

Olyan rendszer, amely lehetővé teszi egy csoport számára, hogy az felépítse saját tudáskorpuszát hierarchikusan és hálósan is összekapcsolódó weboldalak halmazán keresztül. Az egyes oldalak szerkesztését a rendszer beépített szerkesztőségi felülettel biztosítja.

• Kooperatív tanulás esetén:
  • alkalmazható arra, hogy a tanulók létrehozhassák saját jegyzeteiket, és azokat megosszák a többi tanulóval;
  • a tanár létrehozza a tanulók számára körüljárandó fogalomkör, fogalomrendszer vázát, majd az egyes elemek kifejtését, definiálását a tanulókra bízza megadva nekik a lehetőséget, hogy szabadon megválasszák, mely témakörért melyikük lesz a felelős.
• Kollaboratív tanulás, csoport- vagy osztályprojektek esetén munkafelületként és menedzsmentfelületként is szolgálhat. A feladat során kifejtendő téma inkrementálisan növekszik, a tanulók által feldolgozandó anyag publikálása dinamikusan változik. Ekkor minden tanuló egyforma szereppel bír. A tanár és a diákok nemcsak a tartalmat bővíthetik a munka során, hanem állományokat csatolhatnak az egyes oldalakhoz, sőt visszajelzésekkel, megjegyzésekkel is elláthatják azokat.
• Alkalmazható arra is, hogy a tanárok létrehozhassák saját jegyzeteiket. A keresztlinkeknek köszönhetően a tanárok egymás oldalaira is hivatkozhatnak.

Blog

Olyan rendszer, amelyben egy vagy ritkább esetben több szerző (blogger) a publikációit idővonalra felfűzve teszi közzé, amelyekre az olvasóknak lehetősége van reflektálni, megjegyzéseket hozzáadni.

• Kooperatív tanulás: a tanulók egy csoportja saját blogjukat felhasználva hoz létre egy tudásbázist. A tanár támogató és ösztönző szerepet tölt be.
• Kollaboratív tanulás: a tanár kurzuskövetelményként írja elő, hogy hozzanak létre egy blogot a tanulók adott témában, és azt bejegyzésekkel és hozzászólásokkal gazdagítsák.
• A tanár maga is vezethet blogot, amelynek tanulói követését előírja és ösztönzi a tanulói hozzászólásokat.

Médiamegosztó alkalmazások

Az ilyen típusú szolgáltatások a felhasználó által feltöltött médiaállományok publikálását teszik lehetővé úgy, hogy a betekintést esetenként csak egy bizonyos csoportra korlátozzák. (Médián képet, videót, hangot stb. értek.) Mindamellett, hogy ezek az alkalmazások kreatív munkára ösztönöznek (hiszen a médiát el kell készíteni), komoly tudásbázisként is szolgálnak.

• Kooperatív tanulás: a tanár kijelölhet adott témaköröket, amelyekben az egyes diákok személyesen gyűjthetik a médiaelemeket, melyeket végül megoszthatnak egymással.
• Kollaboratív tanulás: adott médiumokból kialakítható egy osztálymunka-galéria. A munkában résztvevők kommentálhatják, elemezhetik egymás munkáját, amelyet a tanár moderálhat, menedzselhet. Az így létrehozott felületek ösztönözhetik a diákokat az alkotó munkára.
• Egyéb felhasználás:
  • mások vagy a tanár által létrehozott gyűjtemények médiaforrásként, hivatkozásként segíthetik a tanórákat;
  • a megosztott média előmozdíthatja a vizuális nevelést;
  • oktatási anyagok (pl. bemutató videók) is elhelyezhetőek egy ilyen felületen segítve a távtanulást, az önálló tartalomfeldolgozást.

Közösségi könyvjelzők

Ezek a szolgáltatások lehetővé teszik, hogy a felhasználó a weloldalak címét elmentse egy listába, így összegyűjtve a számára fontos információval bíró tartalmak elérhetőségeit. A könyvjelző minden egyes eleme kulcsszavakkal felcímkézhető, így létrehozva közöttük egyfajta csoportosítást. Közösségi szerepet akkor kap a könyvjelzőgyűjtemény, amikor azt megosztjuk másokkal. Ilyenkor a megosztott könyvjelzők és azok címkéi egy nagy közös halmazt alkotnak, tehát a felhasználó megtekintheti, hogy mások ugyanazon címke (kulcsszó) alatt milyen weboldalakat tárolnak. Ilyen módon az információkeresés sokszor hatékonyabb is lehet, mint ha pusztán keresőmotorokat használunk. Ugyanakkor rátalálhatunk olyan felhasználókra, akik hasonló témakörök iránt érdeklődnek, így gyűjteményüket érdemes figyelni, mert gyorsan juthatunk ezáltal friss információkhoz.

• Kooperatív tanulás: a tanulók és a tanár saját könyvjelzőiket megosztva segíthetik egymást az információkutatásban, felhasználva az így kapott tartalmat például egy projektmunka során.
• Kollaboratív tanulás: a tanár a tanulók segítségével létrehozza egy adott témakör könyvjelzőhalmazát, felépítve ezáltal az adott téma hivatkozásjegyzékét. A címkék segítségével az egyes forrásokat kategorizálhatjuk is.
• Az adott tárgyhoz létrehozott könyvjelzőkészletet megoszthatjuk a tanulókkal, ezáltal létrehozva egy hivatkozási tudásbázist .

Fogalom- illetve elmetérkép-építő alkalmazások

A fogalomtérkép a fogalmakat és a közöttük fennálló kapcsolatrendszert ábrázolja, az elmetérkép vagy gondolattérkép pedig egy egyetlen központi fogalom köré épülő gondolatrendszert. A web alapú fogalomtérkép és elmetérkép-készítő programok segítségével közösségi ábrák is kialakíthatóak, ahol a résztvevők együtt építik meg a térképet.

• Kooperatív tanulás: az egyes tanulók maguk készítik el a fogalomtérképeket, amelyeket később megoszthatnak a csoporttal.
• Kollaboratív tanulás: a tanár megadhat egy adott témakört, és fogalomtérképének elkészítését a csoportra bízza.
• A tanár az előre elkészített térképet megosztja a tanulókkal, esetlegesen erre az ábrára épülően további feladatokat adva.

RSS csatornák

Segítségükkel az egyes weboldalak tartalma anélkül olvasható, hogy az adott oldalt meglátogatnánk. Egységes felületen összegyűjthetjük a csatornákat, amelyeket különböző szempontok szerint csoportosíthatunk. Ennek köszönhetően egy adott oldal minden változásáról automatikusan értesülünk, és a változásokért nem kell ellátogatnunk az adott honlapra. Az így kapott tartalmakat egy közös felületen akár meg is oszthatjuk másokkal, szükség esetén megjegyzéssel ellátva. Kollaboratív vagy kooperatív munkára közvetlenül talán nem is használhatók, azonban közvetve, a csoportmunkát támogatva igen.

Néhány példa a használatra:

• csoportmunka során (pl. wikialapú tartalomfeltöltés) lehetőség van arra, hogy a csoporttagok azonnal értesüljenek a projektmunkát ért változtatásokról;a tanár a kurzus szervezésével vagy tartalmával kapcsolatos fontos információkat publikálhatja ilyen csatornán keresztül;
• a tanulók és a tanár is megoszthatják egymással a más csatornákból származó, a kurzus témájába illeszkedő cikkeket;
• a tanár és tanulók is ajánlhatnak csatornákat a csoportnak tudásmegosztás céljából.

Természetesen a fentiek csak ízelítőül szolgáltak az egyes használható eszközökből és azok használatából. Értelemszerűen nemcsak önmagukban, hanem vegyesen alkalmazva is használhatjuk őket.

Egy picit távolabbról vizsgálva (nem eszközszinten) a tanulási folyamatokat, pár olyan a tanulást serkentő módszert próbálok bemutatni, amely kooperatív vagy kollaboratív alapokra épít.12
 

Projektmunka

Segítségével a tanulók egyedi terméket, szolgáltatást vagy végeredményt hoznak létre. Olyan módszer ez, amely a tanulási folyamatba egy életszerű tevékenységet visz be. A jó projekt érdekes és jelentőségteljes a tanuló számára. Kérdésekből indul ki, és gyakran további kérdésekhez vezet. A tanár szerepe kezdeményező, ő indítja a projektet, segít a források megtalálásában, az eredmények értelmezésében. Fontos, hogy a tanulók magukénak érezzék a projektet. A projektmunka során a tanulók egyértelműen használhatják a web2-es eszközöket. Sőt, maga a projekt kimenete is lehet egy wiki vagy blog, esetleg különböző médiatárak. A projekt megvalósulhat kooperatív illetve kollaboratív alapokon. (lásd az egyes eszközöknél a különbséget).
 

Egymást tanító tanulók

A közösségi tanulás a tanítás-tanulás egyik legelőnyösebb formája. A tanulók magabiztosak lesznek, pozitívvá válik a tárgy iránti attitűdjük, erősebb lesz a munkamotivációjuk. A tanárnak ösztönöznie kell, hogy a tanulók megosszák egymással ismereteiket, melyhez a különböző megosztó alkalmazások lehetnek a segítségükre. Ugyanakkor a megosztás mellett hagyni kell, sőt támogatni, hogy váljanak egymás tutorává. A segítséget ne csak a tanártól várják, hanem tudásuk megosztásával segítsék egymást a feladatok, problémák megoldása során. Amennyiben csak egyszerű tudásmegosztás történik az egyes alkalmazásokkal, akkor még kooperatív tanulás zajlik. Abban a pillanatban, hogy a tanulók egymás tutorává, mentorává válnak a kooperatív tanulás átmegy kollaboratív tanulásba.
 

Együttműködő csoportok

Az első feladatokat általában a tanár adja, és a csoportok fokozatosan jutnak el oda, hogy később olyan problémákat oldjanak meg, amelyeket saját maguk vetnek fel. A tanár szerepe végig fontos, eleinte sokkal konkrétabb feladatkiírást alkalmaz, majd később már komplexebb problémafelvetéssel a diákok maguk teszik fel a kérdéseket, és keresik meg rá a választ. A módszer elősegíti a különböző hátterű tanulók közötti kapcsolatok kialakítását, a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók integrálódását, és fejleszti a problémák együttműködő megoldási stratégiáinak kialakulását. A tanár a csoporton belül tanácsadó szerepet tölt be. A képzési rendszerek minden esetben lehetővé teszik csoportok kialakítását, a web2-es eszközök, mint pl. a wiki jelentős szerepet töltenek be egy kooperatív munkafolyamat kivitelezésében. Ahogy a kiírt feladatok egyre komplexebbek lesznek, a kooperatív csoportmunka úgy alakulhat át kollaboratívvá.
 

Kutatás

Napjaink tudásalapú társadalmában tapasztalati tanulásra van szükség: olyan környezetre, amely a tanulót vizsgálatokra ösztönzi, és eredményekhez segíti. A kérdésekre keresve a választ a diákok maguk jönnek rá a kutatás nehézségeire, és érzik át annak örömeit is. Nem beszélve arról, hogy közben a kérdéses ismeretterület törvényszerűségeit, összefüggéseit, tudáshálóját maguk térképezik fel, és alkotják meg a saját jelentéssel bíró hálózatukat. A kutatómunka során szerzett ismeretek sokkal tartósabbak, mint amit a külső (a tanár által közvetített) tudásminta magukévá tétele közben szerzettek. A kutatási folyamat fontos hátteréül szolgálhatnak a web2-es eszközök, amelyekben rendszerezhetik ismereteiket a tanulók úgy, hogy közben nem zárják el egymás elől eredményeiket, tehát az állandó visszajelzések segítségével építhetik tudáshálózatukat. A kutatás történhet egyedül úgy, hogy a tanuló közben kooperatív módon figyel a visszajelzésekre, illetve kollaboratív módon egy témát csoportosan kutatva.
 

Értékelés

A tanuló akkor vállal igazán felelősséget a saját tanulásáért, ha az elérendő célokat és annak kritériumait, illetve annak mértékét, hogy ezeket mennyire sikerült elérni, maga határozhatja meg. A tanulási folyamatba tehát mindenképpen bele kell építeni valamilyen értékelést. A kooperatív értékelés a munka végeztével történik csoportosan, míg kollaboratív munka esetén az értékelés már a munkafolyamat közben megtörténik, hiszen a közös tudásháló kialakítása folyamatos átértékelést kíván.

Mind a kollaboratív, mind pedig a kooperatív csoportos munka során fontos megjegyezni, hogy a tanárnak biztosítania kell a csoportválasztás szabadságát. Értelmetlen dolog ráerőltetni a szabadságot valakire, aki nem igényli azt. A tanulás szabadsága azt jelenti, hogy azok, akik nem akarnak élni a felkínált szabadsággal, "hagyományos", irányított oktatásban részesülhessenek. Azokat sem szabad kizárni, akik kényelmetlenül érzik magukat a szabadság légkörében. Mindamellett a "kaput" folyamatosan nyitva kell hagyni a számukra, mivel ők is a közösség, a tanulócsoport részei.
 

• 1. Például: http://www.youtube.com/watch?v=_A-ZVCjfWf8, http://www.youtube.com/watch?v=dGCJ46vyR9o
• 2. Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Budapest, 2009, Gondolat, 36. o.
• 3. Nahalka István: A számítógéppel segített tanulás néhány pedagógiai kérdéséről. Kézirat, 2002.
• 4. Carl R. Rogers – H. Jerome Freiberg: A tanulás szabadsága. Budapest, 2008, EDGE 2000 Kft.. 265-266. o.
• 5. Komenczi Bertalan: Uo.
• 6. Nahalka István: I. m.
• 7. Molnár Pál: Számítógéppel támogatott együttműködő tanulás online közösségi hálózatos környezetben. Magyar Pedagógia, 2009/3. sz.
• 8. Carl R. Rogers és H. Jerome Freiberg: I. m. 266-267. o.
• 9. Molnár Pál: I. m.
• 10. Dorner Helga: Kollaboratív tudásépítés számítógéppel segített tanulási környezetben – A tudásépítő interakciók elemzése (http://old.bmf.hu/conferences/multimedia2007/55_DornerHelga.pdf).
• 11. Tom Franklin – Mark van Harmelen: Web 2.0 for Content for Learning and Teaching in Higher Education (http://www.jisc.ac.uk/media/documents/programmes/digitalrepositories/web...).
• 12. Carl R. Rogers és H. Jerome Freiberg: I.m. 245-255. o.