Az angol oktatási reform

Forrás: https://misslottsenglish.wordpress.com

Wilhelm Móni írása

Az intelligens elszámoltathatóság jegyében az iskolák maguk határozták meg a célokat a tanulók teljesítményének figyelembevételével. Az önértékelés sikeresebb tanulási utakat mutatott a tanulóknak.

Wilhelm MóniA 2000-es évek angol oktatási reformtörekvései a tanulók teljesítményének növekedését célozták meg. Előzetesen bevezették minden iskolában a diákok folyamatos teljesítménymérését, melynek hatására növekedett a tanulók teljesítménye, javult az oktatás minősége, és csökkent az iskolák szelektivitása. Azt tapasztalták, hogy ha a tanítás egyénre szabott, és megjelenik a differenciálás, csökkennek az esélykülönbségek is. Különböző módszerekkel el lehetett érni kezdeti színvonal-növekedést, de az igazi kihívás ennek hosszú távon való fenntartása volt. Ehhez az iskoláknak nagyobb autonómiát kellett adni, hisz nekik kellett a reformprogramok motorjává válni. Mindig meg kell találni a helyes egyensúlyt a decentralizált és centralizált rendszer között, a túlzott centralizáció nem tesz jót az iskolák önállóságának, a tanítás és tanulás szabadsága biztosításának. A reformok fő célja volt, hogy javuljanak a vizsgaeredmények, ezáltal javulnak a fiatalok életesélyei (siker esetén a miniszterek is tovább maradhatnak a posztjaikon).

A rendszer akkor célszerű, ha a mérésekben magas szintű kiválóság és magas szintű méltányosság jellemzi. A kiválóság itt az adott ország átlagteljesítményét jelenti, a méltányosság a teljesítmény szórása, vagyis, hogy mennyire térnek el az egyes teljesítmények az átlagtól. (Például ha minden gyerek a legmagasabb szinten teljesít, akkor a szórás nagyon kicsi.) Ebben a mérésben a legjobban teljesítettek: Kanada, Finnország, Japán és Dél-Korea.

Az angol oktatási reform 5 stratégiája:

  1. személyre szabott oktatás,
  2. a tanári munkaerő professzionalizálódása,
  3. kemény követelmények,
  4. a rendszer összerendezése,
  5. a közvélemény megnyerése.

A személyre szabott oktatás megvalósításakor kiemelt figyelmet kell fordítani a differenciálásra, valamint a tantervek, tanítási és tanulási stratégiák egyéniesítésére. Fontos még a tanulást támogató értékelés, amely összefügg a diákok teljesítményének mérésével. Ezek nyilvánosságra hozásával, statisztikák készítésével a közvéleményt is lehetett befolyásolni. Sok anyag, képzés, információ, eszköz, módszer állt a tanárok rendelkezésére a folyamat elősegítése érdekében.

A tanári munkaerő megreformálása fontos pillére volt a törekvéseknek. A felmérések szerint a tanárközpontú tanítás nem hatékony, ezért szükség volt a tanárok módszertani felkészítésére. A szakmai fejlődéshez időt és forrást biztosítottak. A tanterveket diákközpontúan alakították ki, az általánosan képző és szakképző elemeket ötvözték, gyakorlatiassá tették. A munkakörnyezet fejlesztését is támogatták, csúcstechnológiai IKT eszközök biztosításával, amely kiterjedt a tanterv feldolgozásra, adminisztrációra is. Jó gyakorlatok megismertetésével, jó minőségű oktatási segédanyagok hozzáférhetővé tételével segítették a tantermi munkát. A munkaerőreform abban állt, hogy a tanároknak kevesebb adminisztrációs terhet kelljen elviselniük, több legyen a ténylegesen tanításra szánt idő. Ehhez az iskolák messzemenő támogatást kaptak az adminisztratív feladatok ellátásához: pl. pedagógus asszisztenseket, lelki gondozókat, üzleti menedzsereket, felügyelőket helyeztek ki az iskolákba. A pedagógusok előmenetele elsősorban a tantermi gyakorlaton alapult, a tanítás és tanulás vizsgálatán keresztül. Az intelligens elszámoltathatóság jegyében az iskolák maguk határozták meg a célokat a tanulók teljesítményének figyelembevételével. Az önértékelés sikeresebb tanulási utakat mutatott a tanulóknak. A meglévő oktatási módok felülvizsgálatára természetesen megfelelő kultúra és hajlandóság szükséges. Olyan kapacitásokat kell fejleszteni, ahol az első vonalban dolgozó szakemberek elsajátíthatják a reformfolyamat irányításához szükséges készségeket.

Kemény követelményeket támasztó, független iskolák megteremtése volt a cél, melyek felelősséget éreznek a rendszer egésze iránt. A diákoktól elsősorban azt várták el, hogy jól teljesítsenek, határozott erkölcsi értékek mentén. A reform a tanulás és tanítás minőségére összpontosított. A kapcsolatépítés fontosságát is hangsúlyozták: a más iskolákkal való együttműködés hatékonysága nem törpült el a minisztériummal és a helyi oktatási hatóságokkal való célirányos kapcsolattartás mellett sem. Ennek következtében szabadabbá vált az út a helyi kezdeményezések előtt: például az iskolák önértékelése nagy hangsúlyt kapott a tanfelügyeletben.

A rendszer összerendezése azt jelentette, hogy minden szereplő a reform érdekében cselekedett. Az iskolák hálózatokat hoztak létre, terjesztették az újításokat.

Diagram

A közvélemény megnyerése, társadalmi konszenzus kialakulása fontos a reform fenntartása érdekében. Ennek érdekében például 2000 alapfokú oktatási tanácsadót képeztek ki, akik 4-4 iskolával tartották a kapcsolatot – így sok iskola részt vett az innovatív programban. Fontos probléma volt még a zökkenőmentes átmenet biztosítása az alapfokú oktatásból a középfokúba. Mindvégig középpontba állították a diákok intenzív tanulási élményét. A minőségorientált vezetési szemléletű iskola jellemzői:

  • tudatos minőségpolitika,
  • előrelátó tervezés,
  • szervezetfejlesztés érvényesítése a tantestületben,
  • az iskolahasználók és a helyi társadalom bevonása.

A vezetés fontosságát az is jelezte, hogy maximális hatást tudtak kifejteni a cél érdekében, ha olyan kultúrát teremtettek, ahol a reformokhoz rendelt eszközöknek helyük volt. A vezetők kijelöltek irányokat, szerveztek, szervezetet fejlesztettek, kialakították a környezetet a képességfejlesztés szolgálatában, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy minden tanuló kihozta a maximumot magából. A leggyümölcsözőbb módszer volt a diákok részvétele saját tanulási útjaik kialakításában, mert a tantermi gyakorlat és a személyre szabott tanulás fontosságára kellett összpontosítani.

Az igazi változás valójában belülről kifelé történik, a tanárok döntik el, mi a legjobb a diákjaiknak, ezért a felülről jövő átalakításokat meg kell alapozni, el kell fogadtatni a szakemberekkel. Nem elég, ha a kormány elkötelezett a nagy léptékű változások, kihívások mellett, maguk mellé kell állítani a szakmát és a közvéleményt is a siker érdekében.

Felhasznált irodalom

Pusztai G. – Rébay M. (szerk.): Kié az oktatáskutatás? Csokonai Könyvkiadó, Debrecen, 2009.

Bognár Mária: Oktatásfejlesztés, iskolafejlesztés az ezredfordulón. Új Pedagógiai Szemle, 54. évf. 12. sz. 2004 p. 40-58.

Hopkins, David: Minden iskola nagyszerű iskola. Új Pedagógiai Szemle, 56. évf. 3. sz. (2006) p. 46-52.

Hopkins, David: Kiválóság és méltányosság. Új Pedagógiai Szemle, 54. évf. 12. sz. (2004) p. 16-25.

Tervezem, hogy a következő írásomban a lengyel modellel fogok foglalkozni, ezt követi a finn oktatási rendszer áttekintése, majd egy összehasonlító-összegző értékelést adok.

A szerzőről: 

Hozzászólások

Fóti Péter képe

Az egész nagyon katonásan hangzik, és igy biztosan nem igazak az összefüggések!
 

Londonban élő iskolásgyerek édesanyja szólt hozzá, erősen vitatva az írás igazságait, egyben keletkezési idejét is.