Visszatérve…
…a „konzervatív pedagógia” teoretikusaihoz. Trencsényi László írása
Hát ennyi lenne a konzervatív pedagógia?
(Most azzal nem foglalkozom, hogy hazai, „hígított” változatban vagy magyar olvasóknak válogatott „klasszikusok műveiben” olvastam-e a hivatkozott, vitatott forrásokat. Nicholas Tate vaskos tanulmánykötete – Konzervatív iskola – tartalmazza a mai könyvpiacon „pompájában” e nézeteket. A MCC Press adta ki 2023-ban.)
Tegyük túl magunkat azon, hogy a „boldogságprincípiumot” vetik a „progresszívek szemére (mint valami mértéktelen hedonizmusra, úgy neheztelnek az emberi boldogságra – ha az iskoláról esik szó).
Kritika éri az esélyegyenlőség megteremtésébe vetett hitet; a nemzeti érzés helyett a „világpolgári identitás” pedagógiai célját (ez utóbbit nevezte a filozófia korábban kevesebb rosszindulattal „nembeli lényegnek”, akár a múló történelmi időben „örök emberinek”); az „objektív értékek” objektivitásában való kételkedést, s ez utóbbival összefüggésben a kulturális antropológia tudománya által jól feltárt „multikulturalizmus” legitimációját. A progresszívek a „konzervatív” kritikában a társadalmi csoportok közti kulturális különbségeket „másságként” írják le ahelyett, hogy kulturált és kulturálatlan („domesztikálandó”) rétegekre osztanák a társadalmakat.
A „lóláb mindig kilóg” (s most nem arra gondolok, hogy e kritikák továbblaposított, már-már uszító változatait gyakorta hallani a direkt politikai közbeszédben). Szerzőink az általuk nagyra becsült „magas kultúrát” a „társadalom leendő vezetőinek” (sic!), elitjének szánják. Ellentmondás csak ott van, hogy ezenközben a „progresszívek” relevánstudás-normáit is kárhoztatják. Nem esik róla szó, de a modern empirikus szociológia a XX. században (Bourdieu, Ferge Zsuzsa, Loránd Ferenc és mások) éppen azt igazolta, hogy az „általános műveltség” gyanánt jelzett, „fehér, középosztályi és férfias” tudás az iskolában egyetlen dologra jó: az elit, felső középosztály hegemóniáját megőrző szelekciós szűrű gyanánt hatásos.
De hát a „konzervatívok” szerint emez is – a szelekció tagadása, fékezésének követelése – a progresszív ármány huncutsága. Mint ahogy az iskolázás fejlesztésével esélyegyenlőséget teremteni merő, fölösleges erőforrásokat, költségvetési tételeket pazarló fantazmagória.
Hát ennyi lenne a konzervatív pedagógia?