A miskolci tanárképzés szerepe…
…a cigányság integrációjában. Horváth Zita és Rada János írása
A Miskolci Egyetem tehát meg kell, hogy tudja oldani a cigány fiatalok hatékonyabb beiskolázását, hogy hosszabb távon is stabilizálni tudja hallgatói létszámát.
Mintegy fél évszázada már, hogy egyre több figyelem irányul a roma felzárkóztatás ügyére, ezen belül pedig az oktatás jelentőségére, hiszen onnantól fogva, hogy a társadalomtudósok regisztrálták a roma társadalom egyre égetőbb problémáját – amellyel aztán politikusok is foglalkozni kezdtek –, igen szembeötlő volt, hogy a szociális nehézségek, a hátrányos helyzet és a társadalmi kirekesztettség rendre extrém alacsony iskolázottsággal jár együtt. (Forray R. 2009. 436–437.) Gyakorta hallani – napjainkban már szinte közhely –, hogy a cigányság felemelése/felemelkedése csakis az iskolapad útján lehetséges, ennek megfelelően a feladat a felsőoktatási intézmények – főleg a tanárképzéssel is foglalkozó egyetemek – számára is roppant jelentőséggel bír.
Összhangban a hazai felsőoktatás átfogó stratégiájával (Fokozatváltás 2014), Intézményfejlesztési Tervében a Miskolci Egyetem is céljaiba foglalta, hogy – mint a régió elsőszámú felsőoktatási intézménye – fokozni fogja a regionális társadalmi felelősségvállaláshoz fűződő misszióját, a társadalmi felzárkózás támogatását, elősegítését, ami főleg a nem-műszaki karok számára jelent feladatot. Ennek jegyében nem mellesleg Regionális Gazdasági, Társadalmi és Egészségügyi Felzárkózás Kiválósági Központ is létesült az egyetemi kiválósági központok sorában, amely a nem-mérnöki karokon folytatott fókuszált kutatásokat támogatja és fogja össze.
A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara a társadalmi felelősségvállalás jegyében pozícionálta újra magát az elmúlt években, ami oktatási és kutatási jellegű tevékenységeit, projektjeit egyaránt áthatja. A társadalmi felzárkóztatást érintőleg a fakultás profitálni tud sajátos belső struktúrájából, hiszen a hagyományos bölcsészettudományok és a pedagógia mellett egyszersmind a társadalomtudományokat (például szociológiát) is itt oktatják és kutatják Miskolcon. A miskolci Tanárképző Intézetben Hátrány és Iskola Szakmai Műhely (Hiszem) jött létre, majd itt vezették be a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek eredményesebb, hatékonyabb képzését megcélzó ún. Komplex Instrukciós Programot (KIP) is. 2015-ben – egy kiemelt TÁMOP keretében – KIP Regionális Módszertani Központ is létesült a miskolci campuson. A kollégák társadalomtudatos, szociálisan érzékeny attitűdje mellett egy roppantul fajsúlyos felismerés is motiválta a bölcsészkart, amikor is célul tűzte ki a társadalmi felzárkóztatás még erőteljesebb támogatását: környezete, a térség adottságai, társadalmi problémái predesztinálták célhorizontját.
A cigányság társadalmi integrációjának a feladata ugyanis Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még égetőbb formában jelentkezik, mint máshol Magyarországon. Amíg például a megye teljes népessége 2001-ről 2011-re 7,8%-kal csökkent, addig a magukat romának vallók aránya az adott időintervallumban igen jelentősen, 25%-kal nőtt. A népszámlálás idején Északkelet-Magyarországon a lakosság 7,8%-a vallotta magát romának, amely arány meghaladta a többi régió értékét. Az északkelet-magyarországi régión belül ráadásul éppen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a legmagasabb a romák részaránya (8,5%). A köz-, illetve a felsőoktatás jövője szempontjából külön is figyelemre érdemes, hogy a romák 37%-a 14 évnél fiatalabb volt a népszámláláskor – míg a lakosság egésze egyre inkább az elöregedés jegyeit mutatja. (KSH 2013. 9., 11., 23–25.) A tendencia tehát egyértelmű, amiből a régió elsőszámú egyeteme is le kell, hogy szűrje a megfelelő következtetéseket: a cigányság aránya a jövőben egyre jelentősebb lesz az érettségiző korosztályban – éspedig gyorsabb ütemben fog növekedni, mint más magyar egyetemek térségében. A Miskolci Egyetem tehát meg kell, hogy tudja oldani a cigány fiatalok hatékonyabb beiskolázását, hogy hosszabb távon is stabilizálni tudja hallgatói létszámát. Itt érdemes megjegyezni, hogy a jelen esszében vizsgált tanárképzés hallgatói bázisát elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megye adja, a hallgatók főleg innen érkeznek. Láthatjuk tehát, hogy a Miskolci Egyetem számára a legkevésbé sem közömbös a roma társadalom integrációjának kérdése.
Jelen tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy a 2013-ban megújult tanárképzés a jövőben vajon hogyan járulhat hozzá a helyi cigányság oktatás útján való felzárkózásához, integrációjához. Mint a Bölcsészettudományi Kar főállású oktatói, egyszersmind a fakultás egykori hallgatói, sok éves tapasztalatokra, hallgatói példákra és elbeszélésekre egyaránt támaszkodni fogunk.
Szinte minden, a cigánysággal foglalkozó és kellőképpen reflektált kutatás szükségképp szembesül egy komoly definíciós problémával: kiket is kezeljünk romaként? (Kardos 2014. 55–56.) Roma az, aki – például egy népszámlálás során – annak vallja magát? Vagy roma az, akit a környezete tart annak? Egészen természetes, hogy egy egyetem sem tarthatja számon hallgatói származását, identitását. A Miskolci Egyetem esetében egyfajta mentőövet nyújt, hogy Görögkatolikus Cigány Szakkollégium működik itt, ami lényegében lehetőséget teremt, hogy kijelöljük, mely hallgatókra fókuszáljunk, ha a cigány hallgatóság attitűdjeit vizsgáljuk. Igaz, teljesen világos, hogy a minta cseppet sem teljes, hiszen nem minden cigány hallgató szakkollégista, sőt nem is minden szakkollégista cigány, hiszen egyes esetekben olyan hátrányos helyzetű fiatalokat is befogadnak, akik nem romák. Az esetleges pontatlanságokat azonban most vállaljuk.
A Miskolci Egyetem példája is igazolja, hogy a pedagógiai képzéseken – természetesen más felsőoktatási képzésekhez képest – a cigányok felülreprezentálják magukat. Jelenleg például a Bölcsészettudományi Karon, nappali tagozaton négy olyan tanári szakpáros hallgató folytat tanulmányokat, aki a cigány szakkollégium tagja is egyben. Érdemes itt megjegyezni, hogy napjainkban összesen 26 „bentlakásos” szakkollégistája van a miskolctapolcai kollégiumnak, vagyis a BTK-ra járó, osztatlan tanárképzéses hallgatók részaránya meghaladja a 15%-ot, amíg a Miskolci Egyetem egészében a tanári szak(pár)okon tanulók aránya jóval alacsonyabb: a mintegy 10 ezer fős campuson mindössze 99 nappali tagozatos hallgató tanul a BTK valamely osztatlan tanárképzésén. Ennek fényében megállapíthatjuk, hogy a cigány hallgatók aránya a pedagógiai képzésterületen messze meghaladja teljes arányukat az egyetemen. Jóllehet itt csupán a szakkollégistákról ejtettünk szót, és kizárólag a bölcsészkaron tanulókról, a szakkollégium tagja azonban négy zenetanár szakos hallgató is – ők a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet tanulói. Velük együtt a pedagógiai képzéseken tanuló romák aránya már a 25%-ot is meghaladja, mégpedig egy olyan egyetem szakkollégiumában, amely egyetem két legnagyobb létszámú fakultása e cikk írásának időpontjában (2017 tavasza) nem folytat tanárképzést (Gépészmérnöki és Informatikai, Gazdaságtudományi Kar).
A négy, a BTK-ra járó osztatlan tanárképzéses cigány szakkollégista mindegyike nő, holott – gondoljunk csak a férfiak körében is népszerűbb történelem szakpárra – az arányok többnyire jóval kiegyensúlyozottabbak az adott képzéseken, ami pedig azt sejteti, hogy a roma fiatalok hajlandóbbak a hagyományosabb nemi szerepeknek megfelelő képzéseket választani, így nőként például pedagógusi pályára lépni. Országos szinten is feljegyezték már, hogy a nők aránya a roma hallgatók között magasabb, mint ahogy azt is, hogy hajlamosabbak a pedagógiai jellegű pályák választására. (Forray R. 2003. 254–255.) A tanári és tanítói képzés régtől fogva a társadalmi felemelkedés népszerű útját jelentette egy-egy család számára, és az első generációs értelmiség körében mindig felülreprezentált volt a pedagógusok aránya, minden bizonnyal ezt figyelhetjük meg jelen esetben is.
A felsőoktatásban, ezen belül a Miskolci Egyetemen szerzett sok éves tapasztalatok alapján is úgy látjuk, hogy a cigány hallgatók jelenléte az Egyetemvárosban a nem roma hallgatók szemléletformálása szempontjából sem elhanyagolható jelentőséggel bír. A cigánysággal szemben kialakult előítéletek ugyanis a fiatalok – így az egyetemisták – között is fellelhetők, a roma diákok jelenléte egy-egy évfolyamon azonban jelentősen hozzájárulhat – s úgy látjuk: hozzá is járul – ahhoz, hogy a negatív sztereotípiákkal ellentétes pozitív példákat megismerve a diákok differenciáltabban gondolkodjanak a roma társadalomról. Megtapasztalják például, hogy a romák éppúgy képesek lehetnek felsőoktatási tanulmányok folytatására, mégpedig eredményes folytatására, mint ahogy a többségi társadalom tagjai is. Így tanári pályájukon – roma fiatalokat oktatva – szemük előtt lebeghet a későbbi felemelkedés lehetősége is, ami nem csekély szerepet játszhat a romák eredményesebb felzárkóztatásában/felzárkózásában.
A közoktatásban ugyanis gyakorta jelentkezik az a – szakirodalomban is regisztrált (Lásd pl. Forrai R. 2003. 256) – probléma, hogy a pedagógusok gyakran a tehetséges cigány fiatalokat sem az előkelőbb helyen jegyzett középiskolák, nem a jobb gimnáziumok felé orientálják, hanem a szakképzők felé, ekképpen csökkentik későbbi felsőoktatási továbbtanulásuk esélyeit is. Egy személyes történet: 2015-ben a Miskolci Egyetem is képviselte magát az évről évre megrendezett nyíregyházi pályaválasztási kiállításon. Miután általános iskolás gyermekek egy – túlnyomórészt roma – csoportja célba vette az egyetem standját, pedagógusuk hamar figyelmeztette a fiatalokat, másfelé orientálódjanak, hiszen ők oda sohasem fognak eljutni. Az eset cseppet sem egyedi: egy olyan jelenség húzódik a háttérben, amely széles körben tapasztalható, és amely egyike az eredményes felzárkózást gátló tényezőknek is.
A középiskola-választás jelentőségét sem lehet eléggé hangsúlyozni: a cigány szakkollégisták mindegyike – függetlenül attól, hogy milyen családi háttérrel rendelkezett – jó hírű miskolci gimnáziumból érkezett a Miskolci Egyetemre (Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Fráter György Katolikus Gimnázium, Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium). Kutatások igazolták már, hogy a cigányság lemorzsolódása az oktatási rendszerben jórészt még az érettségi előtt történik, és hogy az eredményesen leérettségizett roma fiatalok már jobb esélyekkel tanulnak tovább a felsőoktatásban. A pedagógusok így mind általános, mind középiskolai szinten fontos szerepet játszanak, a középfokú oktatásban például a meghitt tanár–diák viszony jelentősége is kimagasló a későbbi felsőoktatási karrier szempontjából. (Kardos 2014. 54. 56. 62–63.)
A középiskolai közeg komplex jelentőségére is fényt vet a Miskolci Egyetem BTK 4. éves, osztatlan tanári képzéses cigány származású hallgatójának elbeszélése:
A falusi általános iskola után nagy lépés volt a Jezsu [Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Miskolc], sokkal többet kellett tanulnom, de összességében jó jegyeim voltak. Később gondolkodtam rajta, hogy milyen jövőképek lettek voltak a fejemben, ha nem ide jövök…
A környezet nagyban befolyásolt, mindenki egyetemre készült, egy ilyen közegben pedig meg sem fordul az ember fejében, hogy ne tanuljon tovább. Mindenképpen gyerekekkel akartam foglalkozni. Eredetileg még óvónő szerettem volna lenni, de aztán a tanári pálya mellett döntöttem. A történelem szakpár választásában biztos voltam, merthogy a töri nagyon érdekelt, az etika [a hallgató másik szakpárja] csak később jött a képbe. Történelemtanárom sokat segített, támogatott.1
A középiskolában történtek tehát lényegileg alapozzák meg az egyetemi lehetőségeket, ám az általános iskola végén meghozott – a pedagógusok személyétől nem független – döntések szerepe is jelentékeny, így a felsőoktatási intézménynek az oktatási rendszer legalsóbb foka sem lehet közömbös. A Miskolci Egyetem tanárképzése – minthogy általános és középiskolai tanárokat egyaránt kibocsát – itt is, ott is jótékony hatást gyakorolhat.
Összességében mind a más kutatások által is feltárt országos tényezők, mind pedig a helyi, miskolci tapasztalatok alapján úgy gondoljuk, a tanárképzés többszörösen is fontos szerepet játszik a regionális társadalmi innovációt (is) nagyban megalapozó roma felzárkóztatásban. Egyrészt olyan képzéseket kínál, amelyek népszerűbbek a tradicionálisabb értékrendű roma fiatalok, elsősorban a nők körében, ami által segít javítani a diplomás cigányság arányát. Másrészt – hosszabb távon – a Miskolcon végzett pedagógusok maguk is tevékenyen hozzá fognak tudni járulni a hatékonyabb felzárkóztatáshoz – ahhoz, hogy egyre több cigány fiatal lásson perspektívát a felsőoktatási tanulmányokban, így akár a napjainkban preferált mérnöki pályában is. Harmadrészt azáltal, hogy cigány hallgatók járnak a campusra, a nem-roma hallgatók is pozitív példákkal találkoznak képzésük során. Úgy látjuk, így kevesebb negatív előítélettel lépnek majd pedagógusi pályájukra, és bátrabban fogják támogatni roma diákjaik útját a diplomához. A hallgatókkal való beszélgetések és a körükben nap mint nap tapasztaltak mindenképp reménykeltők.
Felhasznált irodalom
Fokozatváltás 2014 = Fokozatváltás a felsőoktatásban. A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai. [2014.]
KSH 2013. = 2011. évi népszámlálás. 3. Területi adatok 3.5. Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Központi Statisztikai Hivatal. Felelős kiadó: Dr. Vukovich Gabriella elnök. Miskolc, 2013.
Forray R. 2003. = Forray R. Katalin: Roma/cigány diákok a felsőoktatásban. Educatio XII/2. 2003. 253–264
Forray R. 2009. = Forray R. Katalin: Hátrányos helyzet – a cigányság az iskolában. Educatio XVIII/4. (Rendszerváltás és oktatáspolitika 1989–2009.) 2009. 436–446.
Kardos 2014. = Kardos Katalin: Roma/cigány származású hallgatók és a felsőoktatási tehetséggondozó intézmények kapcsolata. Kapocs XIII/1. 2014. 54–68.
A tanulmányban ismertetett kutatómunka az EFOP-3.6.1-16-00011 jelű „Fiatalodó és Megújuló Egyetem – Innovatív Tudásváros – a Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztése” projekt részeként – a Széchenyi 2020 keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
- 1. Interjú a szerzők tulajdonában.