Mi ez a lap?

A Taní-tani folyóiratot Oroszlány Péter kezdeményezésére az Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítványa hozta létre 1996-ban. A lap céljait és feladatait az alapító-főszerkesztő az alábbiakban rögzítette:

A Taní-tani szemléletét és fő célkitűzését talán Comenius egy 1628-ban kelt szövegéből vett idézettel fogalmazhatjuk meg a legfrappánsabban:

„Kutassuk ki és találjuk meg azt a módot, amellyel a tanítók kevesebb munkája mellett a diákok mégis többet tanulnak; az iskolában kevesebb legyen a zúgolódás, undor és hiábavaló küszködés, annál több a szabadidő, az öröm és a szilárd előrehaladás...”

Két dologról van itt szó, amiben a lap célkitűzései összegezhetők: a tanári munka hatékonyságának növeléséről és egy olyan pedagógiai atmoszféra kialakításáról, amelyben az iskola kellemes közös tér és alapos tudást adó helyszín egyszerre. Ne felejtsük el, hogy ez mindenekelőtt a tanárokon múlik, nem a gyerekeken. De a kérdés megoldása mégsem várható a tanári társadalom önerejétől, hiszen az iskola működésének első fokú meghatározója az, milyen trendeket mutat a közoktatás-politika. Az iskola nem tudja magát kiszakítani a közéletből, ha az nem tetszik neki, bár kétségtelen, hogy erősödő törekvéseket látunk a pedagógiai autonómia megteremtésére. Az iskola ezer szálon függ a környezettől, benne él a mai magyar társadalomban, és az iskolaügy egészének alakulása csakis azon múlik, milyen perspektívát teremt neki a közoktatás-politika.

A közoktatás-politika az állampolgárok és kisközösségek számára befolyásolhatatlannak tűnő tendenciái közepette dolgoznak a pedagógusok. Ha megkérdezzük őket, milyen akadályokkal küzdenek nap mint nap tanítói-tanári munkájukban, a megnevezett szakmai problémákról való beszélgetés mindig a tágabb összefüggések taglalásához vezet. Ez azt jelzi, hogy a pedagógus munkájában nem saját maga ura, még nem önmagával, hanem a körülményekkel ütközik. Kevés ez alól a kivétel. Mindebből az következik, hogy egy módszertani folyóirat nem tekinthet el a közoktatás-politikai folyamatok elemzésétől, sőt ezen kell alapulnia, mivel a nagy pedagógiai komplexusok mind e tőről fakadnak, ezeket kell világosan bemutatni, mintegy iránytűt adni a pedagógusok kezébe. Mindezt azért szükséges tenni, hogy a pedagógusok felismerjék saját felelősségüket, erőteljesebben képviseljék társadalmi szerepüket, s felszabaduljanak arra a tennivalóra, amely tényleges munkájuk: teremtsenek olyan klímát az iskolában, amelyben az emberi viszonyok természetes keretet adnak a gyerekek harmonikus fejlődésére. Ennek megvalósulása pedig már szakmai, módszertani kérdés.

Ezzel eljutottunk a folyóirat elsődleges célkitűzésének megnevezéséhez: a lap a hazai pedagógiai-módszertani kultúra növeléséhez szeretne hozzájárulni. Meggyőződésünk szerint ugyanis az iskolák értékét végső soron az dönti el, mi történik a tanítási órákon, hogyan sikerül a gyerekek világ iránti érdeklődését, nyitottságát megőrizni, a munka örömét velük átéltetni, alkotókedvüket táplálni, képességeiket kiteljesíteni, értékrendjüket formálni, perspektívába helyezni életüket.

E célok elérése vezette azokat a pedagógiai irányzatokat, amelyek felfogásukkal, emberszemléletükkel, módszereikkel megpróbálták az iskola falain belül kiiktatni azokat a deformitásokat, rögzült pedagógiai komplexusokat, melyek azáltal jöttek létre, hogy az oktatás tömegesedésével a pedagógiai munkakultúra képtelen volt lépést tartani. Itt az ideje, hogy ezeket a mindennapokat mérgező komplexusokat feloldjuk, hogy az iskolai ártalmakat megelőzzük, hogy a már Comenius által is emlegetett undort és hiábavalóságot segítsük eltávolítani. A lap tehát azt tekinti fő feladatának, hogy az iskolamegújítási kezdeményezések eredményeit fölmutassa: egyrészről szemléletmódban, gyermekszemléletben, tanárszemélyiségben, tanár-diák kapcsolatban; másrészről konkrét pedagógiai módszerekben, eljárásokban, melyek átvehetőek, és a praxis oldaláról támasztják alá a modern pedagógiai filozófiák igazságát. A pedagógiai folyamat elemzésének legalábbis két egymástól elválaszthatatlan oldala van, a tanítás és a tanulás. A tanítási módszerek, eljárások elemzése csakis abból indulhat ki, hogy amíg a tanár tanít, a gyerek tanul. Hogyan lehet úgy tanítani, hogy a tanulás könnyebb legyen a gyerekek számára? A módszertani műhelymunka kiinduló pontja a tanulási törvényszerűségek és gyermeki személyiség, az életkorral változó lehetőségek alapos ismerete. A tanítás módszertanának megváltoztatásához, tehát a tanulás módszertanát is magas szinten kell ismerni és tanítani.

A pedagógiai gyakorlat főszereplője a gyerekek szemében és a mindennapi kapcsolatokban a tanító, a tanár. Ő a közvetlen iskolai kommunikáció felnőtt résztvevője, a pedagógiai hatások gerjesztője. Nem mindegy milyen a személyisége. Ezért a tanári személyiség minőségének elemzése és formálásának lehetőségei is a lap profiljának meghatározó része kell legyen.

Röviden összegezve: a lap 

1. a tanulás törvényszerűségeit, föltételeit, az életkora és egyedisége szerint változó gyermeki személyiség megismerését kívánja elősegíteni; ebből kiindulva
2. tanítási, fejlesztési módszereket, eljárásokat mutat be, különös tekintettel a tanulási képesség szaktárgyakon kívüli és szaktárgyi anyagokon való fejlesztésére;
3. bemutatja és interpretálja az alternatív pedagógiák szemléletmódját, azokat az iskolán belüli intézményeket, módszereket és felfogási módokat, ahogyan a reformiskolák feloldják a pedagógiai rendszerek és a hagyományos pedagógia által teremtett belső feszültségeket;
4. értékeli a közoktatás-politika intézkedéseit, az iskolaügy körül feltűnő társadalmi jelenségeket, mintegy segít a nagy folyamatok felismerésében és kezelésében.

A lap szerzői köre nyitott: elismert pedagógiai szakírók, tudományos kutatók, közoktatási szakemberek mellett a gyakorló pedagógusok tollából származó írások is rendkívül fontosak: a leghitelesebb mondanivalójuk a pedagógia gyakorlatáról nekik van. A lap olvasói köre szakmai: elsősorban a gyakorló pedagógusoknak szól, nekik kíván konkrétan segíteni a tanításban.

A Taní-tani 1-25. számait Oroszlány Péter szerkesztette. A 26. számtól a lap szerkesztője Takács Géza volt, aki a korábbi számok némelyikénél már társszerkesztőként szerepelt. A 41. lapszámtól Knausz Imre vette át a lap szerkesztői munkáját. A nyomtatott lap utolsó száma az 54. volt, ez 2010-ben jelent meg.