A walesi sárkány tüzes nyelve

Németh Tibor írása

A Nemzetgyűlésben hozott egyik első határozat kimondta, hogy a kormányszervek működtetése során érvényesíteni kell az angol és a walesi nyelvek egyenrangúságának elvét, és a kormány tervezetet készített a walesi nyelv védelme és terjesztése érdekében…

Lengyel Péternek

A britonok szigetét Claudius császár hódította meg Róma számára (i. sz. 43). Az ötödik századbana népvándorlás hullámai Albionnál is partot értek, így II. Theodosius nem tudta már vállalni e távoli területek védelmét, és légiói kivonása mellett döntött. Miután a hajdani Britannia provincia független lett Rómától (410), mind gyakoribbak lettek az idegenek (piktek, skótok, angelek, jütök, szászok) által végrehajtott betörések.

A betelepülők és az őslakosok sokáig viszonylagos békességben éltek egymás mellett, de a végül elkerülhetetlen összecsapás után (577) a győztes angolszászok több királyságot is létrehoztak, melyek a következő két évszázadon keresztül egymástól függetlenül léteztek. A kilencedik századra a vikingek fosztogatásai miatt az összefogás szükségét egyre többen ismerték fel, így Wessex királya is, aki fiát a pápa udvarába küldte tanulni. (A későbbi Nagy) Alfréd kora tudományos, vallási és irodalmi műveltségének birtokában tért vissza Rómából hazájába, felvette az angolszászok királya címet, és uralkodásával megvetette az egységes Anglia alapjait. Azután hogy utasítást adott az oktatásban használt latin nyelvű anyagok wessexi nyelvre fordításáról (880), anyanyelve a kor egyetlen írástudó rétege (a papság) írott nyelvi zsinórmértéke lett, néhány évtizeden belül pedig az immár egyesített angolszász területek hivatalos nyelve.

Új korszak köszöntött a szigetországra azután, hogy (Hódító) Vilmos normann herceg átkelt a La Manche csatornán és elnyerte az angol koronát (1066): a normannok új hűbéri rendszert vezettek be a meghódított területen és saját nyelvük használatát írták elő a brit szigeten élők számára. A másfél évszázad óta használt angolt az egész szigeten felváltotta az új nyelvváltozat a law French, melyet az angol nyelvű szakirodalom is a legtöbb esetben franciának nevez. A francia nem csupán a kormányzásban, de a közigazgatásban és a törvényhozásban is használatos lett – az első parlament, amelyet angolul nyitottak meg, csak 1362-ben ült össze (bár a tanácskozás továbbra is franciául folyt). Az angol csak a tizenharmadik század végétől vált a hatalmi elit második nyelvévé, amikor a százéves háború kitörését követően (1337) az angol uralkodók a franciával szemben angolságukat kezdték hangsúlyozni (bár a franciát a bíróságokon még a tizenhetedik században is használták).

A kelták első csoportjai a Krisztus előtti nyolcadik században érkeztek a mai Wales területére. Az időszámítás utáni hatodik századra az angolszász fenyegetés hatására néppé kovácsolódott helyiek honfitársakként (cymry) kezdték egymást tekinteni – innen országuk (Cymru) és nyelvük (Cymraeg) elnevezése –, az angolszászok idegeneknek (waeles) hívták őket – a világ ma is így hivatkozik országukra.

A walesi hercegséget Edvárd király, angol király csatolta birodalmához (1284), majd a tizenhatodik században a terület önkormányzata is megszűnt (1542). Ekkorra az angol nyelvű lakosság folyamatos betelepülése miatt a helyiek nyelve nem csupán a hivatalos életből, de a családi tűzhely mellől is kezdett kiszorulni – két Walesről szóló törvény (1535, 1542) az angol használatát írta elő a közigazgatásban, és kikötötte, hogy a walesi nyelvet használó személyek nem tölthetnek be közhivatalt és nem kaphatnak fizetést. A nemesség legnagyobb része olvasni és írni sem tudott már ősei anyanyelvén.

Miután VIII. Henrik angol uralkodó szakított a pápasággal (Supremacy Act – 1534), és magát (valamint utódait) az anglikán egyház fejévé tette, törvény írta elő az új egyház liturgiája számára engedélyezett imádságos könyv (Book of Common Prayer) használatát a királyságban mindenütt (1548). A vallásalapító király leánya (I. Erzsébet) a walesiek számára engedélyezte a Biblia és az imádságos könyv fordítását, és a Walesben tartott istentiszteletek során a helyi nyelv használatát (1563). Az elkészült bibliafordítás (a reneszánsz kor egyik mesterműve – 1588) (és átdolgozott kiadása – 1620) a következő évszázadokon át – mint nyelvi szabvány – védelmezte a walesi nyelvet, akadályozta meg dialektusokra szakadozását, és jelentős mértékben segítette azt is, hogy a walesiek hetven százaléka hétköznapi érintkezései során még a tizenkilencedik század közepén is ezt a nyelvet használta.

A walesiül beszélők számának drasztikus csökkenését a tizennyolcadik század végén kezdődő ipari forradalom idején az itteni vas- és szénbányákba érkező angol anyanyelvű munkások indították el, majd – a brit kormány megbízásából – a helyi iskolák teljesítményét értékelő elemzés (Blue Books – 1848) gyorsította föl. A jelentéstevők szerint rabszolgák nyelve a walesi, akadálya nem csupán a helyi kereskedelem, de az itt élők erkölcsi és szellemi fejlődésének is. Miután a walesi iskolák kormányzati támogatását részben a tanulók angoltudásának szintjéhez kötötték (1861), a walesi nyelv kezdett kiszorulni az osztályteremből, de még az iskolaudvarról is: az a diák, akit azon kaptak, hogy walesiül szólal meg, legalábbis megszégyenítő botot vagy fatáblát kapott büntetésül (Welsh not). A Nagy-Britanniában kötelező népoktatás bevezetése után (1870) a walesi nyelvet az iskolákban két évtizeden keresztül legföljebb napi fél órában lehetett tanítani.

Noha bizonyos iskolákban egyes tantárgyak oktatása során 1890-től újra engedélyezték használatát, 1939-ben megkezdhette működését az első walesi tanítási nyelvű általános, majd 1956-ban az első középiskola, és 1962-ben megalakult a Walesi Nyelvművelő Társaság (Cymdeithas yr Iaith Gymraeg), főként a falvakból városokba irányuló migráció, angol anyanyelvű britek tömeges betelepülése, a növekvő szekularizáció és a helyi nyelv egyre alacsonyabb társadalmi státusza miatt az 1980-as évekre a walesiül beszélők száma félmillió alá csökkent.

Az új műsorszórási törvény (1981) létrehozta az első walesi nyelvű televíziós csatornát (S4C), majd az új oktatási törvény (Education Reform Act – 1988) a Wales területén működő iskolákban – függetlenül azok tanítási nyelvétől – a legfontosabb tantárgyak közé emelte a walesi nyelvet (1988). Az új nyelvtörvény (Welsh Language Act – 1993) az összes Wales területén működő közintézmény számára előírta, hogy programtervet készítsen, melyben a walesi nyelv használatának biztosítására vonatkozó vállalásaikat kellett rögzíteniük. A Swansea-i Egyetem kutatóit megbízták, hogy nyelvoktatási stratégiát dolgozzanak ki (melyet 2004-ben el is fogadtak) és létrehozták a Walesi Nyelvi Tanácsot (Bwrdd yr Iaith Gymraeg), mely a törvény betartatását segítette és ellenőrizte.

Mikor a Nagy-Britanniában (ismét) kormányra került Munkáspárt (1997), Londonban benyújtotta azt az indítványt, mely szorgalmazta a Walesi Nemzetgyűlés felállítását, a walesi választók népszavazáson fogadták el a törvényjavaslatot. Ezzel megkezdődött egyes jogkörök Londonból walesi testületekre ruházása (devolúciós folyamat).

A Walesi Nemzetgyűlés (Cynulliad Cenedlaethol Cymru) megalapítása (1998) óta csupán Walesre vonatkozóan ad ki rendeleteket és csakis a gazdaságfejlesztéssel, a mezőgazdasággal, az egészségügyi szolgáltatásokkal, a környezetvédelemmel, a közlekedéssel kapcsolatban, kulturális kérdésekben és az oktatást illetően. A Nemzetgyűlésben hozott egyik első határozat kimondta, hogy a kormányszervek működtetése során érvényesíteni kell az angol és a walesi nyelvek egyenrangúságának elvét, és a kormány tervezetet készített a walesi nyelv védelme és terjesztése érdekében (Iaiath Pawb: A National Plan for Bilingual Wales – 2003). A walesi nyelvet európai uniós minisztertanácsi értekezleten 2008-ban használták először.

Egy új nyelvtörvény (Welsh Language Measure – 2011) Wales területén a walesit hivatalos nyelv rangjára emelte, walesi nyelvű bíróság felállítását rendelte el, és megszüntette a Walesi Nyelvi Tanácsot – helyette, a walesiül beszélők jogainak védelmét segítő nyelvi biztos (Welsh Language Commissioner) kinevezéséről rendelkezett. Ekkor 562 000 ember (a lakosság tizenkilenc százaléka) beszélte a walesi nyelvet, annak ellenére, hogy a Wales területén kívül született helyi polgárok aránya a népesség huszonhét százalékát is meghaladta.

A helyi nyelvet beszélők számának emelését (a 2003-ban megjelent Iaiath Pawb: A National Plan for Bilingual Wales után) már egy 2015-ben megjelent kormányzati iránymutatás (Wellbeing of Future Gerenations) is kitűzte feladatként, majd 2018-ban a kormány minden addiginál ambiciózusabb programtervet adott ki (Cymru 2050), melyben 2050-re a walesi nyelvet beszélők számának egy millióra emelését fogalmazta meg célként és írta elő feladatként.

A kormány ígéretet tett arra, hogy:

• annak érdekében, hogy a nyelvtanulást a kicsinyek már a bölcsődében el tudják kezdeni, további százötven bölcsődei csoportot létesít;
• minden iskolafokon és évfolyamon növeli a helyi nyelvet tanulók arányát (a mostani 22-ről 2050-ig a lakosság 40 százalékára);
• évenként 2 653 millió font sterling (egymilliárd forint) többletköltséget vállal az oktatás hatékonyabbá tétele érdekében – a cél, hogy 2050-re a tanulmányaikat befejező diákok hét tizede beszélje a walesi nyelvet;
• a jelenlegi 2900-ról 5200-ra növeli a walesi nyelvet tanítani képes általános iskolai tanárok, a jelenlegi 1800-ról 4200-ra a középiskolai tanárok számát;
• hogy a fiatalok a kétnyelvű munkavállalókat igénylő munkaerőpiacon jobban megállják majd a helyüket, átalakíttatja a tizenhat évesnél idősebb tanulók tanterveit;
• megerősíti a walesi nyelvet védelmező és használatát segítő jogi keretrendszert;
• biztosítja, hogy a kormánytisztviselők magas szintű nyelvtudással mutassanak példát;
• hogy a helyi közösség igényei Wales egész területén jobban érvényesüljenek, támogatja a gazdaságfejlesztés regionális módszereit;
• a nyelvoktatás szolgálatába állítja a digitális technológia vívmányait – a fejlesztést a Bangor Egyetem (Bangor University) kutatói vezetik;
• a walesiek mind nagyobb részében igyekszik tudatosítani a kétnyelvűség előnyeit.

Ma a walesi nyelvet tanítók egyesületeinek tucatjai nyújtanak segítséget nyelvtanulóknak és tanároknak; a gyakran iskolákkal együtt működő, heti klubfoglalkozások és sportesemények szervezését-lebonyolítását vállaló, önkéntes munkásokat tömörítő ifjúsági szervezetek közül a legnagyobbnak (Urdd Gobaith Cymru) ötvenezer tagja van, 420 általános iskolában 67 000 gyermek, 49 középiskolában 35 000 diák tanulja a walesi nyelvet, a tanulók száma évi három százalékkal nő.

Ha a kormány képes lesz elérni azt, hogy a walesi ne csupán élő nyelv, de a megélhetés megkerülhetetlen eszköze is legyen, akkor nem hiába ment lángsírba az az ötszáz walesi bárd.

Ajánlott olvasmányok listája

Dabrowska, Izabela (2017): Language Policy and Identity Politics in Wales. Rozprawy Społeczne/Social Dissertations 2017/11(4) 14–21. oldal.

Deák András Miklós: Az egyesült királyságbeli devolúció első tapasztalatai. Külügyi Szemle, 2002/március.

European Research Centre on Multilingualism and Language Learning (2014): The Welsh language in education in the UK. 2. kiadás.

Gál Noémi (2010): A nyelvi revitalizáció – elméletek, módszerek, lehetőségek. Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai/6, Kolozsvár.

Nagy Noémi (2019): A hatalom nyelve – a nyelv hatalma: Nyelvi jog és nyelvpolitika Európa történetében. Dialóg Campus Kiadó, Budapest.

Ó Duibhir, Pádraig – Ní Chuaig, Neasa – Ní Thuairisg, Laoise – Ó Brolcháin, Conchúr (2015): Education Provision through Minority Languages: Review of International Research. Commissioned Research Report: An Chomhairle um Oideachas Gaeltachta agus Gaelscolaíochta, Dublin.

Pintér Károly (2014): Introduction to Britain. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest.

Poulin, André (2012): Le Pays de Galles aux XIXe et XXe siècles: renaissance d’une nation. ’Érudit’ Bulletin d'histoire politique, 21/1.

Scaglia, Sylvain (2012): The role and importance of the Welsh language in Wales’s cultural independence within the United Kingdom. HAL archives ouvertes-fr.

Szabó Máté Csaba: A walesi nemzeti mozgalom és a Plaid Cymru története. Acta Humana 2018/április 121–142. oldal.

Tóth Norbert (2014): A kisebbségi területi autonómia elmélete és gyakorlata – Nemzetközi jogi és összehasonlító jogi analízis. Nemzetpolitikai Kutatóintézet–L’Harmattan, Budapest.

Welsh Assembley Governemt (2012): Iaith Pawb: A National Action Plan for a Bilingual Wales. Cardiff.

Welsh Government (2012): A living Language: A language for living. Cardiff.

Welsh Government (2016): A Guide to the Wellbeing of Future Generations Act. Cardiff.

Welsh Government (2017): Cymraeg 2050: A million Welsh speakers. Cardiff.

Welsh Government (2017: Welsh in education: Action plan 2017–21. Cardiff.