Nagy Ferencné: Integráció óvodán innen

„Sokféle képet alkothatunk az emberről…
Ne azt mutassuk meg, hogy milyen, hanem
hogy mivé válhat.
Ilyen képet alkotni annyit tesz, szeretni.”
Bertolt Brecht

Az 1970-es évek végén az akkori Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére merült fel a bölcsődei integráció gondolata, részben a bölcsődék kihasználtsági fokának javítása, részben pedig a fogyatékos gyermeket nevelő családok szociálpolitikai megsegítése céljából. Ez az új kezdeményezés két különleges, addig nem ismert feladatot igényelt.

• Egyrészt a felvételi szempontok tisztázását jelentette, mely eleinte „szigorúbb” volt, azaz a sérült gyermekek igen szűk köre nyerhetett felvételt. A későbbiekben azonban középpontba került a gyermek rehabilitálhatósága, ami szélesítette a kört.
• Másodsorban merült fel tisztázandóként az együttnevelés kérdésköre. A vártnál jobban fejlődött a speciális szükségletű gyermekek nevelésével foglalkozó hálózat, így 1989-ben már 102 különböző sérülési fokú kisgyermek járhatott bölcsődébe.

A speciális szükségletű gyermekek érdemben történő integrációjához team-munkára van szükség: elsősorban nyitott gondozónőre és megfelelő szakemberre. Az integrációs munkában a gyógypedagógusoknak is külön tanulniuk kellett a korai fejlesztést, a bölcsődék szokásnapirendjét, hogy abba helyesen építhessék be a fejlesztők javaslatait, a gondozónőknek pedig meg kellett és kell érteniük, melyek a szokásnapirend azon mozzanatai, amelyek a fogyatékos gyermek számára különösen lényegesek, illetve a gyógypedagógiai fejlesztésben mi miért fontos. A kisgyermekek életében a 0–3 éves kor meghatározó jelentőséggel bír mind a humán alapfunkciók, mind pedig a személyiség fejlődése szempontjából. Ha a fejlődés kóros irányba indul el, az minden területen érezteti a hatását. Minél hamarabb ismerjük fel a problémát és kezdjük el a fejlesztést, annál nagyobb az esélye a torzulás korrigálásának. Ennek érdekében kell minden kisgyermekkel foglalkozó szakembernek összefogással, jól szervezett egészségügyi ellátással és neveléssel mindent elkövetni a korai habilitáció érdekében.

Az utóbbi évtizedekben felismerték, hogy az integrált oktatás és nevelés fejlesztési lehetőségei sokkal nagyobbak, mint a szegregálté. Az ép és az eltérő irányba fejlődő gyermekek együttnevelése már a korai életszakasztól kezdve számos előnnyel jár. Fejlődés-lélektanilag bizonyított, hogy a dinamikus pszichés fejlődési periódus szenzitív életkori szakaszában a sérült idegrendszerű gyermekeknek a fejlődési üteme spontán felgyorsulhat, és a képességbeli egyenetlenségek megszűnhetnek, amennyiben integrált nevelésben részesítik őket. Ezért nagyon fontos, hogy a kisgyermekek ebben a szenzitív korszakban ép közösségbe kerüljenek, ahol az utánzás révén a pszichomotorikum területein természetes módon hozhatják be fejlődési lemaradásaikat. A fogyatékosság kimondásával, a korai címkézéssel éppen ezért nagyon óvatosan kell bánni, mert a korai életszakaszban jelentkező fejlődési sajátosságok nem vetítik előre egyértelműen a kisgyermek fogyatékosságát. Az ép közösség pozitív mintája nemcsak az eltérően fejlődő gyermekekre hat, hanem maga a sérült gyermek is formálja a közösség empátiáját, a másság iránti érzékenységét.

Csiky Erzsébet és Czigány Enikő megfogalmazásában ez annyit jelent, hogy az integráció egy adott környezetben nem egymás mellett élést jelent, hanem szerves odatartozásból adódó komfortélményt. Az alábbi integrációs modellt 4 budafoki bölcsődében alakítottuk ki.

A bölcsődébe kerülést minden esetben egy tudatos beszoktatás előzi meg, mely a nevelők, gyermekek és szülők elfogadására helyezi a hangsúlyt. Felmérve a problémákat a megismerés alapján – a szülőkkel, nevelőkkel megbeszélve –, a gyermek a számára legideálisabb egyéniségű nevelő csoportjába kerül. A pozitív kapcsolatteremtés esetében megkezdődik az anyás beszoktatás a csoportba.

A program szerint az integrációba kerülő gyermekek csoportválasztásánál nem az életkor, hanem a fejlettségi szint a meghatározó.

A XXII. kerület bölcsődéiben történő megfigyelések, továbbá a születéstől folyamatos háziorvosi, védőnői feljegyzések alapján készül el a fejlesztődiagnózis és az egyénre kidolgozott integrációs program. A speciális nevelés és a fejlesztési szükségletek figyelembevételével a fejlesztési terv kidolgozása a gyógypedagógia kompetenciakörébe tartozik. Budafokon jelenleg az integrációt vezető gyógypedagógus munkája először az intézmények, orvosok, védőnők, gondozónők által jelzett gyermekek megvizsgálása, majd az integrálható gyermekek számára egyéni fejlesztő és az együttélést harmonizáló program kidolgozása. A programba foglalt fejlesztőgyakorlatok megvalósítása a csoport gondozónőjének a feladata (aki már természetesen elvégezte az integrációra felkészítő tanfolyamot).

A budafoki intézmény integrációs működési modellje a teljes integrációt kívánja megvalósítani úgy, hogy egy csoportban egy problémás gyerek van, ugyanis ebben az életszakaszban az utánzás a fejlődés egyik mozgatórugója. Így a csoportdinamizmus minden területen spontán is fejleszt. Az integráció sikeres megvalósítása érdekében nálunk a gyermekek nyomon követése, negyedévenkénti gyógypedagógiai felmérése és a fejlesztési terv esetleges korrekciója elengedhetetlen.

A megfelelő diagnózis alapján derülhet fény az esetleges fogyatékosság helyére, azaz, hogy a sérülés az érzékelés, észlelés területén van (percepciós jellegű), vagy az agyban a központi irányítás és összehangolás szenvedett csorbát, vagy a kivitelezés okoz gondot, azaz az agyból nem jut el a parancs megfelelő módon a testrészekhez.

A felállított diagnózissal egy időben grafikus módon rögzítjük a gyermek fejlettségi szintjét, azaz elkészítjük fejlődési profilját. Ezt követi az egyénre szabott fejlesztési terv kidolgozása. Számunkra láthatóak és a diagnosztizálás alapját adják a motoros készségek, mint a fogás, a dobás, az ugrás, a járás, a futás. A fejlesztést azonban a készségek nem látható alapjainál, a képességeknél kezdjük. Azaz a koordinációs képességek fejlesztésénél: egyensúly, ügyesség, ritmus, járás, és a kondicionális képességek fejlesztése, mint az erő, az állóképesség, a gyorsaság. A képességek javítása mindig a meglévő érettségi fokról indul, és a meghatározott mozgások rendszeres gyakorlásával adunk célzott segítséget az érési folyamatok meggyorsításához.

A fejlesztési terv minden esetben tartalmazza a gyermekre vonatkozóan egy adott időszak fejlesztési célját vagy céljait és azok eszközeit. A fejlesztési munka „oroszlánrészét” a gondozónők végzik nagyrészt csoportban, részben pedig egyéni foglalkozások során a bölcsődéinkben e célra kialakított fejlesztőszobában. Ezek a csoportszobák golyófürdővel és fejlesztőeszközökkel vannak felszerelve (rácshinta, billenőhinta, Bobath-labda stb.).

A jól működő szociális munka eredményeképpen a szociális helyzetük miatt fejlődésükben lemaradt gyermekek habilitációja ezen korai életszakaszban megindulhat, így lemaradásuk nagy eséllyel korrigálható. Tapasztalataink szerint a kizárólag szociális hátrány miatti készségdeficiteket a gyermekek körülbelül két hónap alatt behozzák a rendelkezésre álló gyakorlási lehetőség hatására.

Úgy gondoljuk, a modell sajátosságai jól adaptálhatók más intézmények integrációs munkájába is.