Kovács Henrik: Egy szakma felnőtt
A néptánc-pedagógia voltaképpen hűséges kísérője a magyar pedagógia megújulási korszakainak. Nemcsak Kodály szellemisége – a modernizáció és a hagyomány egységességét illetően –, de a népi kollégiumok, a 60-as évek reformjai, kísérletei, a táncházmozgalom mind-mind egyenes úton vezettek a NAT-ba foglalt diadalig, majd megannyi görönggyel kikövezett, de járható út a helyi tantervekig, a művészeti iskolák új tanszakjaiig.
Mindenesetre sajátságos „hungarikum”, hogy az alternatív pedagógiák egy „hagyományőrző” szakmával szövetkeztek az iskola humanizálása, a kreativitás fejlesztése, a kooperativitás érdekében.
A néptánc-pedagógia fontos civil szervezete, biztos háttere az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület. A legkiválóbb néptánc-pedagógusok, koreográfusok (köztük a Kossuth-díjas Foltin Jolán) vettek részt az alapításban.
2009 kora tavaszán az egyesület ünnepélyesen adta át díjait. A két kitüntetettel készült interjú olvasható az alábbiakban.
Az egyesület Alkotói Díjának kitüntetettje Majoros Róbert. A díjazott fiatal székesfehérvári néptáncpedagógus. Koreográfiái rendszeresen megjelennek rangos hazai néptáncfesztiválokon. Az ország számos pontjára hívják dolgozni. Ezt egyrészt kiváló autentikus és tematikus koreográfiáinak köszönheti, másrészt pedagógusi kvalitásainak. A nagy múlttal rendelkező székesfehérvári Alba Regia Néptáncegyüttes az ő vezetésével megtartotta az ország legjobb műhelyei között kivívott helyet.
Mit jelent számodra a díj?
Nagy meglepetés volt számomra az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület díja. Gyerektáncoktatásban ez a legnagyobb kitüntetés számomra.
Hogyan kapcsolódik a pedagógia az alkotáshoz?
Pedagógiai érzékkel, módszerekkel kell egy alkotónak is rendelkeznie. Így sokkal könnyebb az alkotás.
Élesen elválik a gyakorlati pedagógiai munka az alkotástól?
Szerves része. Egy koreográfia elkészítése könnyebb, ha a tananyagot alapos gyakorlati munkával elsajátítottuk. A hagyományban megtalálható szabad, rögtönzött egyéni táncalkotás előadásának problémamentessége nélkülözhetetlen a jó műhöz. A mai koreográfiák már nem szorítkoznak a teljes mértékben beállított mozgássorok előadására. Nagyban felhasználják a magyar tánchagyomány rögtönző tulajdonságát. Ehhez pedig magabiztos táncanyagismeretre van szükség, amit csak megfelelően felkészült táncpedagógus tud megtanítani a gyerekeknek. Ennek szellemében dolgozom én is.
A néptáncpedagógusoknak kevés kivételtől eltekintve alkotniuk kell. Hiszen a gyermekek színpadi körülmények között adnak számot tudásukról. Ezt várja el tőlünk a társadalom nagy része. A szülőknek, a fenntartónak, a közvéleménynek szóló előadásokra azonban a gyerekeknek is van igényük. Bár a néptánc hagyományos formájában az önszórakoztatás funkcióját töltötte be, ma már a nézőnek is élvezhető produkciót kell adni. Így egy személyben kell egyesíteni a pedagógust és az alkotót.
Hogyan viszonyul egymáshoz ez a két személyiség?
Nem feltétlenül kell az alkotónak pedagógusnak lennie. Elképzelhető az a szituáció, hogy a tanítás folyamatában egy kiváló pedagógus oktatja a tananyagot, míg a koreográfiát egy inkább alkotó személyiség készíti. Ennek természetesen anyagi oldala is van. Legszerencsésebb, ha a két tulajdonság egy személyben összegződik.
Mikor kezdtél alkotni?
Mint minden táncpedagógus, már a pályám elején szinte kikerülhetetlenül kapcsolatba kerültem az alkotással. Első csoportommal felléptünk karácsonykor, tanév végén. Már ekkor szükség volt színpadi műsorok összeállítására. Visszanézve akkori munkáimat most már nem nevezném őket koreográfiáknak. Hiszen egy mű színpadra állítása nagyon sok tudnivalót kíván. Mindenesetre rengeteget tanultam belőlük. Rendszeresen nézem meg a közelmúltban készült koreográfiáimat. Tanulok a hibáimból, megtartom a jól sikerült formákat. Alkotásnak attól nevezném, hogy eredményeket érek el? Nem tudom. Évek során szerzett tapasztalatok segítenek egyre jobb műveket létrehozni.
Melyik korosztállyal szeretsz dolgozni? Miért?
Épp a napokban kérdezték tőlem egy felnőtteknek szóló továbbképzésen: ugye milyen könnyű felnőttekkel dolgozni? Bizony ez egyes körülményeket tekintve igaz. Egy tapasztaltabb táncos már sok olyan képességgel rendelkezik, amire bátran lehet építeni. Olyan alapdolgokat tud, amelyek megtanítása már nem szükséges. Ezért gyorsabban, látványosabban lehet haladni. Más szempontból viszont a gyermekek izgalmasabbak. Gyermeki „érintetlenségük” lehetőséget ad személyiségük teljes kibontásához. Egyéniségük formálása szempontjából előnyt élveznek.
Tapasztalsz-e különbséget az elmúlt években felnövő generációk között?
Fiatal koromból adódóan (még csak 15 éve tanítok) nem tudom még ezt megállapítani. A nagy változást a szülőkben érzékelem. Pedagógusként kellemetlenül érint, ha a gyerekeknek a próbatermi munkán kívül szervezett fellépéseit, a fesztiválokat nem veszik komolyan. Ezek a programok leginkább a koreográfiák bemutatására, a közösség építésére szolgálnak. Hiába kérjük a családokat, hogy vegyenek részt, vagy érkezzenek be időben a fellépés előtt, hogy az előkészületeket meg tudjuk tenni a sikeres műsorhoz. Sokan nem veszik ezt figyelembe. El sem jönnek, vagy késnek. És ezzel kellemetlen helyzetbe hozzák a közösség többi tagját, a pedagógust. Sokszor ilyen tényezők rontják le a produkció színvonalát. Sajnos gyakori eset, hogy nem is szólnak előre, így fel sem tudunk készülni a táncosok hiányzására. Számtalanszor előfordul, hogy az eladás után rögtön elviszik a táncost. Így ő nem láthatja mások produkcióit, nem érezheti át a többiekkel a műsor sikerét.
Az alkotáshoz szorosan kapcsolódik a nevelés. Milyen többlettartalmat hordoz egy koreográfia elkészítése, betanítása a "hétköznapi" munkához képest?
Elsődleges a kitartás. Számtalanszor előfordul, hogy a koreográfia megfelelő színvonalához egy-egy részletet többször kell eltáncolni. Bizony ez unalmassá válhat. A kitartással elért közös munka sikere azonban háttérbe szorítja a hozzá vezető rögös utat. A folyamatos munkára nevelésre, a megfelelő munkamorál kialakítására is lehetőségünk van. A rendszeres órák, az órák állandóan visszatérő elemei, a nagy értékű viseletek kezelése, használata a későbbi életükben használható képességeket alapoz meg.
Érzel-e valamilyen különbséget a városi és a falusi gyermekek táncos nevelése között?
Jaj, nagyon! Mióta tanítok, mindkét településformáról vannak növendékeim. A vidéki táncosaim sokkal belevalóbbak. Nyílván ez köthető a falusi életformához. Hiszen ők még egy kisebb közösségben nőnek fel, ahol megvan a személyre szabott feladatuk. Részt vesznek a család ház körüli munkáiban. Fát vágnak, disznóölésen, növénytermesztésben segítenek. Mindezek mellett pedig részesei a közösség rendszeres programjainak. Látják táncolni szüleiket, nagyszüleiket.
Néptánc-koreográfusok útkeresésének része a tematikus művek létrehozása. Te is készítettél hagyományos táncokon alapuló, azokat feldolgozó, egy-egy témát boncolgató művet.
Igen, néha én is kitekintek az autentikus művek világából. Együttesemnél, az Alba Regia Néptáncegyüttesnél már régi hagyománya van a táncszínházi produkciók készítésének. Gálber Attila koreográfus rendszeresen alkot nálunk. A közös munka természetesen ösztönzőleg hat a táncosokra, munkatársakra. Ennek következményei saját próbálkozásaim. A szakma is halad ebbe az irányba egyre több ilyen produkciót láthatunk.
A táncosok szeretik az új irányzatot?
Nagyon fontos, hogy megtartsuk a helyes arányokat. Az egyoldalú munka egy idő után fárasztóvá válhat. Természetesen léteznek egyéni preferenciák. Vannak olyan táncosok, akik szívesen vesznek olyan feladatokat, ahol a tánctudáson kívül más képességeiket is használhatják. Hiszen egy ilyen műben már nagyobb fokú testtudatra van szükség, a néptánc motívumaival érzelmeket kell tudni kifejezni, a verbális kommunikációnak nagyobb szerep jut. Más táncosok viszont jobban elmélyülnének egy-egy tájegység, falu, vagy táncos táncában.
A magyar néptánc a hagyományos közegében önszórakoztató funkcióval rendelkezett. A táncosok csak a saját mozgáskincsüket használták érzéseik kifejezésére. Ma mindezzel ellentétben már a közönség szórakoztatására koncentrálunk. Táncosainknak több kiváló hagyományőrző mozdulatait tanítjuk. Sőt továbbgondolva táncszínházi produkciót készítünk. Miért nem elégszünk meg az eredeti funkcióval, formákkal?
Nem biztos, hogy nekünk nem elég. Elképzelhető, hogy a közönségnek nem elég. Vannak olyan visszajelzések, amelyek a folklór túlzott megjelenését említik. Egyik ismerősöm mondta: „Ha Magyarországon felavatnak egy mellékhelyiséget ott biztos fellép egy néptánccsoport.” Ezért a nagyközönségnek is jót tesz, ha a hagyományt más megközelítésből állítjuk színpadra.
Ki a fontos, a közönség vagy a táncos?
Mindkettő! Koreográfiakészítéskor elsősorban a közönség szempontját nézzük. Elsődleges, hogy kifelé jól mutasson, adjon valamit a nézőnek. Ugyanakkor előfordult már velem, hogy egy jól sikerült művembe kellett beállnom. Akkor döbbentem rá, hogy „Jézus Mária! Nem jó táncolni!”. Ellenkező esettel is találkoztam: a táncosok nagyon élvezték, amit előadtak, a közönség szempontjából azonban nem volt szerencsésnek mondható a mű.
Hogyan valósítod meg a tánc eredeti funkcióját, az önszórakoztatást és a mások szórakoztatását a gyakorlati munkában?
A hétköznapi, tanórai munkában már nem tudjuk teljes mértékben az eredeti mulatsági funkciót megtartani. A rengeteg fellépés, fesztivál olyan munkát követel, ahol a koreográfiák minél magasabb szintű előadására törekszünk. Ugyanakkor elképzelhetetlen az eredeti funkció elhagyása. Erre a tantermen kívüli események a legalkalmasabbak: a táncházak, táborok. Legutóbb az ifjúsági csoporttal utaztunk Erdélybe, Jobbágytelkére. Ott tanultuk meg a falu táncait. Így nemcsak a tánccal, hanem a faluval, az emberekkel, az életmóddal is ismerkedtünk. Így lesz teljes a kép. A diák testközelből találkozik a táncot létrehozó közeggel. Szippantsunk bele az ottani levegőbe! Ez majd megjelenik a színpadi munkában is.
Tehát az eredeti funkció nélkül nem létezhet az új szerep sem? Ezt azt jelenti, hogy a későbbi, már megváltozott funkciójú munkának alapja az eredeti funkció. Színpadi produkciót nem lehet ráépíteni a táncosokra, csak úgy, hogy előtte már átérezték azt, amiért a néptánc létrejött.
Igen ez így van. Ki kell használjuk, hogy vidéken, különösen Erdélyben még fellelhetjük azt az életritmust amelyből a néptánc született. Fontos, hogy találkozhatunk azokkal az emberekkel, akik tánctudásukat nem intézményekben szerezték, hanem a közösségtől.
Köszönöm szépen a beszélgetést! További sok sikert a munkádhoz!
A Pedagógiai Díj kitüntetettje Békési Margit.
Milyen élmények, elhatározások vezérelték a néptáncpedagógus pályára?
Édesapám a szülőfalum iskola- és kultúrház-igazgatója volt. Szüleim a falu szellemi vezetőiként színdarabot tanítottak be, énekkart és néptánccsoportot irányítottak. Így már kicsi koromtól énekeltem, táncoltam, verset mondtam. 15 évesen vettem részt először Orsovszky István – Soci – néptáncoktatói tanfolyamán. Az első után lépni sem tudtam az izomláztól, a harmadik után már nem volt kétséges, hogy néptáncpedagógus leszek. 16 évesen átvettem édesanyámtól a falusi csoport vezetését, azóta a tanítóképzős tanulmányaim és a tanítói munkám mellett mindig volt gyerekcsoportom. 1989-től főállású népművelőként, majd az 1996-ban alakult művészeti iskola vezetőjeként foglalkoztam néptáncoktatással. Tehát az édesanyámtól kapott gyönyörű örökség és Soci hatása indított el a nyugdíjig (és talán még tovább) tartó néptánc-pedagógusi pályán.
Köszönetet mondok Vida Józsefnek, Foltin Jolinak, akiktől a Somogy Táncegyüttesben táncosként tanultam sokat, majd Tímár Sándortól a Táncházvezető-képző tanfolyamon és Simai Zsuzsától a Gyermektánc-oktatói tanfolyamon. Sok segítséget kaptam oktatói munkám során Tóth Feri bácsitól, Szabadi Mihálytól és Merczel Istvántól.
Mit jelent Ön számára a díj?
Én nagyon szerencsésnek érzem magam, mert mind települési, mind megyei szinten elismerték és támogatták a munkámat. Talán ezért is tudtam töretlen erővel 42 évig tanítani a néptáncot. És most az „ÖRÖKSÉG” Pedagógiai díj egy nem várt elismerés. Könnyeket csalt a szemembe, amikor megkaptam az értesítést, nem számítottam ekkora megtiszteltetésre. Ez számomra olyan, mintha a Kossuth-díjat kaptam volna meg, a szakma legnagyobb kitűntetésének tartom. Bearanyozza nyugdíjas napjaimat.
Melyik korosztállyal szeret dolgozni? Miért?
Mivel az eredeti szakmám tanító, így a 6-10 éves korosztály áll közelebb hozzám. Ők befogadóbbak, lelkesebbek, a mozgásigényük is nagyobb, könnyebb őket táncra bírni. Bár sok szép eredményt értem el a 10-18 éves korosztállyal is.
Mi az Ön pedagógiai ars poeticája?
A magyar néptánc népünk gyönyörű öröksége és egyik legnagyobb kincse. Sajnos úgy látom, hogy ma egyre kevésbé népszerű. Bízom benne, hogy egyszer megfordul a szél, és minden 6-10 éves gyerek iskolai keretek között megismerkedik népi hagyományainkkal. Talán lelkes, kitartó oktatók is lesznek, akik nem hagyják elveszni kultúránk értékes részét. Én 42 évig azon igyekeztem, hogy minél több gyerek örömét lelje a néptáncban.
Milyen aktuális nevelési problémák tapasztalhatók a mai világban?
Csak címszavakban szeretném felsorolni: a szülők mindent a gyerekek „feneke alá tesznek”, a gyerekek ellustulnak, követelőzőek, a tudás elértéktelenedett, hiányzik a felnőttek és a pedagógusok iránti tisztelet, túlzottan a pénz körül forog a világ, az emberek elfordulnak a művészetektől, érzelmi életünk elsilányodik. Sajnálom a mai pedagógusokat, nehéz küzdelmet kell vívniuk, és én nagyon örülök, hogy még jó korban lehettem tanító, még könnyebben tudtunk hatni diákjainkra.
Milyen nevelési tartalmak rejlenek a néptáncban?
Németh László írta: „Nem ismerjük a helyet, ahol élünk, nem ismerjük a népet, amelyhez tartozunk…” Sajnos ez a mondat ma is nagyon aktuális. A magyar néptánccal való foglalkozás segít megismerni saját kultúránkat, és hozzájárul nemzeti identitásunk kialakításához, amelyet én ma rendkívül fontosnak tartok. A néptánc oktatása alkalmas a tanulók érzelmi, esztétikai fogékonyságuk fejlesztésére, önismeretük elmélyítésére, a társas kapcsolatok kialakítására. Olyan terepet biztosít a tanulóknak, amelyben az érzelmi kötődés, közösségépítés megvalósulhat. Egy közösség tagjává válik, amely közösség magával viszi a gyengéket is. Nálunk a hátrányos és halmozottan hátrányos gyerekek aránya 62%. A néptáncórákon ők is önmagukat adhatják, sikert érhetnek el. Segítséget kapnak önmaguk megtalálásához, ami az önértékelésük javulását eredményezheti. Ezáltal más tantárgyakban is eredményesebbé válnak, segíti felzárkózásukat. Továbbá olyan élményszerű tapasztalatokat, ismereteket kapnak, amelyek nagyban hozzájárulnak a különböző képességek fejlesztéséhez, a harmonikus személyiség kialakulásához.