H. Tóth István: „A költő szeretni kívánja a világot, ...”
Pilinszky János költészete elemző gondolatok és munkáltató feladatok tükrében
Mindennapjaink egyhangúsága vagy riasztó zaklatottsága idején is odahajolunk Pilinszky János költészete fölé vigaszért, bátorításért, reményért, hitbéli gazdagításért. Ha a nevét hallja egy átlagos olvasottságú, költészetet kedvelő ember, akkor ezek a toposzok jutnak eszébe Pilinszkyről: Francia fogoly, Harmadnapon, „Ma ontják véremet”, Nagyvárosi ikonok, Újhold (irodalmi folyóirat), Új Ember (katolikus hetilap), katolikus költő.
Beszédes, kissé leegyszerűsítő, talán címkéző részigazságok egy költőről, aki a szavak hiányából teremtette költészetét, akinek egész életére kihatott a lágerek emléke, akinek a verseit a pontosan szerkesztett képek, a feszes kompozíció jellemzi, akinek a költészete mélyen emberi, s középpontjában a szeretet fogalma áll, aki önmagáról ezt állította: „Költő vagyok és katolikus.”
Auschwitz retteneteiről írta: „Minden, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.”
Költészeti stílusáról, formavilágáról így vallott: „Ha megkérdeznék, mi is az én költői nyelvem, igazság szerint azt kellene válaszolnom: valamiféle nyelvnélküliség, valamiféle nyelvi szegénység (…) Viszont a művészetben az ilyen szegény nyelv is – ezt a szegények büszkeségével kell hogy mondjam – megváltódhat. A művészetben a süketek hallanak, a vakok látnak, a bénák járnak, minden fogyatékosság teremtő és magasrendű erővé válhat (…) Küzdenem kellett azért, hogy először lássak rá a dolgokra: egy csecsemő szemével (…)”
Egész lényét, költészetfelfogását mély emberiesség hatotta át: „A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát. Az írás nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció.”
Pilinszky János kétségtelenül modern költő, ugyanis költői képei összetettek. Képzettársításai szokatlan és legtöbbször meglepő összefüggésekről tanúskodnak. Lírai költészete formavilágának egyik lényeges jellemzője a plakátstílus fogalommal ragadható meg.
A költészeti plakátstílust a konkrét tárgyiassággal megjelenített dolgoknak és az időtlenségnek a kettőssége, valamint az ebből fakadó erős feszültség jellemzi. Mindezt a nyomasztó légkört a szokatlan metaforatársítással, a jelzésekre redukált élményekkel, a töredékességgel s a kihagyásos szerkezetekkel teremti meg a költő. Az 1945 utáni magyar költészetben Pilinszky János vitte a tökéletességig ezt a művészi kifejezésmódot. Íme két közismert alkotása!
Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.Agonia christiana
Szellőivel, folyóival
oly messze még a virradat!
Felöltöm ingem és ruhám.
Begombolom halálomat.Milyen felemás
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.Pilinszky János első kötete, a Trapéz és korlát 1946-ban jelent meg. Ebben olvasható a Halak a hálóban című költemény is olyan versek társaságában, amelyek révén a költő a 20. század második fele lírájának élvonalába került.
Halak a hálóban
Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg:
vergődésünk testvérünket
sebzi-fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel,
öldöklünk és csatáznunk
nincs miért, de kell!
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés!
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.Pilinszky János kevéssel a 20. század második világháborújának gyötrelmes élménye után alkotta meg ezt a versét, amely először a Válaszban jelent meg 1947. szeptemberében Csak azt feledném címmel.
Francia fogoly
Csak azt feledném, azt a franciát, kit
hajnalfele a szállásunk előtt
a hátsó udvar sűrüjében láttam
lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva éppen visszanézett,
s hogy végre biztos rejteket talált:
övé lehet a zsákmánya egészen!
Akármi lesz is, nem mozdul odább.S már ette is, már falta is a répát,
mit úgy lophatott rongyai alatt.
Nyers marharépát evett, de a torkán
még alig ért le, jött is a falat;
és undorral és gyönyörrel a nyelvén
az édes étel úgy találkozott,
mint telhetetlen testi mámorukban
a boldogok és boldogtalanok!Csak azt a testet, reszkető lapockát,
a csupa bőr és csupa csont kezet,
a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra
és úgy adott, hogy maga is evett!
Az egymás ellen keserülő szervek
reménytelen és dühödt szégyenét,
amint a végső összetartozást is
önönmaguktól kell, hogy elvegyék!Az állatian makogó örömről
a suta lábát ahogy lemaradt,
és semmisülten kuporgott a testnek
vad gyönyöre és gyötrelme alatt!
A pillantását, – azt feledném egyszer!
Ha fuldokolva is, de falt tovább,
és egyre még, és mindegy már akármit,
csak enni bármit, ezt-azt önmagát!Minek folytassam? – Őrök jöttek érte;
a szomszéd fogolytáborból szökött.
S én bolyongok, mint akkor is a kertben,
az itthoni kert árnyai között.
A jegyzetembe nézek és idézem:
„Csak azt feledném, azt a franciát …”
S a fülemből, a szememből, a számból
a heves emlék forrón rámkiált:„Éhes vagyok!” – És egyszeriben érzem
a halhatatlan éhséget, amit
a nyomorult már réges-rég nem érez,
se földi táplálék nem csillapít.
Belőlem él! És egyre éhesebben!
És egyre kevesebb vagyok neki!
Ki el lett volna bármi eleségen:
most már a szívemet követeli.
Jelen dolgozatom további részében a fenti szövegfajták megértését segítő feladatokat közlök természetesen más kompetenciákra is tekintettel.
1. Milyen ember, milyen költő formálódott előttetek az itt megismert összeállítás nyomán?
2. Értelmezzétek a plakátstílusról olvasottakat, majd vessétek egybe ezekkel a Pilinszky-költészetből vett versekkel: Négysoros, Agonia christiana, Milyen felemás! Beszéljetek ezekről a versekről a költőről szóló, a költőt megszólaltató olvasmányunk nyomán! Íme néhány támpont:
a) gondolati-érzelmi világ;
b) nyelvezet, szó- és mondatrend;
c) stílusjegyek, képalkotás,
d) a versformák jellemzői.
3. Gyűjtsetek tényeket, adatokat Pilinszky Jánosról! Szerkesszetek a rendelkezésetekre álló ismeretekből, összefüggésekből vázlatot, majd szóljatok ennek segítségével a költőről az osztálytársaitoknak!
4. A Halak a hálóban című költemény lírai énje a magány, a szorongás és a kivetettség életérzéseket szenvedi el. Igazoljátok ezt a tételmondatot a vers helymegjelölő és hangélményt adó szavainak kigyűjtésével, elemzésével, az összefüggések megláttatásával!
5. A Halak a hálóban versszövegének 2–3. mondategészei az emberiség egyik legnagyobb bűnét kiáltják szét.
a) Hogyan fejezi ki a költő a lírai én fuldokló jaját, vergődő felismerését?
b) Igazoljátok, hogy drámai felismerésre jutott a versben beszélő!
6. A Halak a hálóban című Pilinszky-versnek szuggesztív erejű az aranymetszete.
Egy-egy műalkotás elemzésekor a feltételezett gondolatokat, értelmezéseket az aranymetszés és a szimmetria versbéli érvényesülése is igazolhatja. Az aranymetszet az egészet úgy osztja részre, hogy a kisebb és a nagyobb rész aránya megegyezik a nagyobb rész és az egész arányával. Az ilyen arányosság mindenkori számértéke: 0,618.
Ha a jelen Pilinszky-mű sorainak számát (24 sor) megszorozzuk az aranymetszet számértékével (0,618), szorzatunk 14,832 lesz, vagyis: „visszhang sem felel…”
a) Ti hogyan látjátok az aranymetszet jelentésrétegeit a mű egészére vonatkoztatva?
b) Próbáljátok meg az aranymetszet felől értelmezni ezt a kegyetlen emberi kiszolgáltatottságot ábrázoló művet!
7. Hogyan vélekedik a Halak a hálóban lírai hőse a bűnhődésről?
8. Miért nevezhetjük allegorikus alkotásnak a Halak a hálóban című Pilinszky-verset?
9. Meglepő adatra hívjuk fel a figyelmeteket. Ebben a költeményben szokatlanul gyakran szerepel a h hang. A következőkről tájékoztatunk benneteket. A h az egyetlen mássalhangzónk, melynek a képzésénél csupán a hangszalagok széléhez súrlódik a levegő, a szájüregben azonban semmi sem állja már útját. A h jellemzésekor ezekre a megállapításokra juthatunk:
– legfőbb tulajdonsága a szelídség,
– enyhe, légáramlatszerű fuvallatot érzékelünk képzésekor,
– hangtalan suhanás jelenségre figyelünk fel, amikor halljuk.
Szóljatok a fentiek segítségével a Halak a hálóban című Pilinszky-vers hangzásbeli sajátosságairól!
10. Szerkesszetek összefüggő műismertetést Pilinszky János Halak a hálóban című alkotásáról! Vegyétek figyelembe a költőről az eddig olvasottakat, valamint a vers egyes mozzanatainak az elemzésekor feltártakat!
11. Úgy olvassátok fel ezt a Pilinszky-művet, hogy érzékeltessétek a versben ábrázolt negatív életérzéseket!
12. Pilinszky János egy személyt és egy eseményt állít a Francia fogoly című verse középpontjába. Igazoljátok ezt az állításunkat!
13. Figyeljétek meg a versben beszélő gondolati-érzelmi vallomásának ívét a Francia fogoly című Pilinszky-vers olvasása közben, majd ismertessétek a tapasztalatotokat!
14. „Az éhség a fogolyban jelenik meg, a fogoly maga az éhség.” (Bárdos László) Fejtsétek ki a Francia fogoly című verssel összefüggő olvasmányélményetek, hasznosítsátok a feladat élén álló idézetnek az értelmét!
15. A versben beszélő érzéseiben magányosság, borzongató szorongás, félelem sejthető. Milyen nyelvi-stilisztikai eszközök igazolják ezt a feltételezésünket a Francia fogoly című költeménnyel kapcsolatban?
16. Bizonyítsátok a Pilinszky-vers stílusképeinek az elemzésével, hogy a fogoly szenvedése láttán a fojtogató félelem lesz úrrá a vallomástevőn!
17. Kinek a nézőpontjából tárul elénk A francia fogoly passiója? Kövessétek nyomon a látvány alakulását! Mutassatok rá arra, hogy kíméletlen egymásrautaltság létezik ebben a műben!
18. Szóljatok a Francia fogoly című vers esetében megtapasztalt idősíkváltás szerepéről!
19. Miféle összefüggést láttok a versidő és az emlékezés (az alkotás) időpontja között a Francia fogoly című versben?
20. Miről beszélnek az olvasónak, jelen esetben nektek a Pilinszky-vers, a Francia fogoly ellenpontozó kifejezései, fogalmai?
21. Mely stílusjegyeket ismertétek fel a Francia fogolyban? Bizonyítsátok az állításaitokat!
22. Mi a véleményetek a Francia fogoly című Pilinszky-költemény verszárlatának öngyötrő, lelkifurdaló képeiről?
23. Miért mondhatjuk, hogy Pilinszky versének, a Francia fogolynak az alapja az emberi kiszolgáltatottság?
24. Egy a második világháborút bemutató antológiában helyet adnátok-e a Francia fogoly című Pilinszky-költeménynek? Fejtsétek ki műismertetésben az állásfoglalásotokat!
25. Vessétek egybe a hasonlóságok, az egyezések, valamint a különbözőségek figyelembevételével a Harbach 1944 és a Francia fogoly című Pilinszky-műveket! Vizsgáljátok meg a két költemény keletkezésének a körülményeit, majd a gondolatiságukat, a stílusukat, a formájukat, valamint az olvasóra gyakorolt hatásukat is!
26. Képesek lennétek-e a moduláció eszközeinek (hangszínezet, hanglejtés stb.) megfelelő alkalmazásával a szorongással telt csöndet érzékeltetni, amikor felolvassátok a Francia fogoly című verset?
Felhasznált irodalom
Bárdos László: Pilinszky János: Francia fogoly. In: Székely Éva (felelős szerk.): 99 híres magyar vers és értelmezése. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1995.
Fried István: Verstárgyalás az általános iskolában. Tankönyvkiadó, Budapest, 1971.
H. Tóth István: Adalék a verstani ismeretek tanításához. Módszertani Közlemények, Szeged, 1989.
H. Tóth István: A poétikai funkció érvényesülése a nyelvi kommunikációban. Magyar Nyelvőr, Budapest, 1993.
H. Tóth István: Jelek az úton (Irodalmi feladatgyűjtemény 13–14 éveseknek). Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1999.
Szekér Endre: Hagyomány és újítás mai költői nyelvünkben. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
Szerdahelyi István: Irodalomelmélet mindenkinek. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1996.
Szerdahelyi István: Verstan mindenkinek. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1997.