Földes Petra: Kompetenciafejlesztés projektmódszerrel: mit, miért, hogyan?

Itt az ideje, hogy a közoktatás úgynevezett paradigmaváltása elérje végre az iskola világát. Hiába vannak ugyanis átfogó műveltségterületek a NAT-ban, hiába definiálunk fejlesztendő kompetenciákat, hiába tesszük kötelezővé a nem-szakrendszerű oktatást (?), amíg a gyakorlatközelben élő pedagógusok nem tudják, hogy MIT tegyenek és HOGYAN.  A kompetenciafejlesztéshez, csakúgy mint az ismeretközléshez, tartalom és módszertan szükségeltetik; ez azonban egészen a közelmúltig váratott magára. Mindez nem csoda, hiszen az újszerű megközelítéshez új nyelvet és új struktúrát kellett alkotni, miután a jól ismert beidegződés, mely szerint a tankönyv egyenlő a tananyaggal, végleg tarthatatlanná vált… S bár a HEFOP-os tananyagfejlesztések még mindig sajnálatosan szűk körben ismertek, elvitathatatlan eredményük, hogy ezt a nyelvet és ezt a struktúrát megteremtették lehetővé téve, hogy az elmélet és a gyakorlat szakemberei végre ezen a közös nyelven érintkezni tudjanak egymással.

Ezt az együttműködést példázza az OFI fejlesztőműhelyében, Falus Katalin irányításával kidolgozott Kompetenciafejlesztés projektmódszerrel című gyűjtemény. Az 1-6. évfolyamosoknak szóló – s így a nem szakrendszerű oktatásban is használható – projektek megalkotásában, gyakorlott tananyagfejlesztő szakemberek mellett, tizenegy pedagógus is részt vett. Az ő munkájuk a projektek (Vásárlás, Sokszínű Európa, Jogok és kötelességek, Játék, Ability-nap, Kölyökújság, Szabályok, Életem lapjai, Egészségnap, Klubszoba kialakítása) kipróbálása és a kötetben is olvasható naplók elkészítése, majd a tapasztalatok tükrében a projekteket leíró hálótervek módosítása. A tíz projektleíráshoz Stefány Judit projektpedagógiáról szóló bevezető tanulmánya nyújt elméleti hátteret.

A kötet igazi erénye, hogy rátalált arra a struktúrára, amelyben egy tanítási projekt leírása világos támpontokkal szolgál, s emellett „életre is kel”; egyszerre biztosítva az olvasó – leendő felhasználó – számára a biztonságot és az érzelmi motivációt a projekt kipróbálásához. A projektek leírása három részből áll. A bevezető, jól strukturált szöveges részben a projekt témáját, időkeretét, az érintett ismereteket, készségeket stb. határozzák meg, és javaslatot tesznek a megvalósítás során bevonható partnerekre, az előkészítő munkálatok megszervezésére és a témához felhasználható forrásokra. Az ezt követő rész maga a hálóterv, ahol a tevékenységek részletes leírását találhatjuk áttekinthető, táblázatos formában. Ezt követi a kipróbáló pedagógusok tapasztalatközlő naplója. A naplót minden esetben a projekt tízfokú skálán való értékelése zárja.

A projektek leírása csak ebben a hármas egységben értelmezhető, s aki ezt megérti, az valóban közel kerül a projektpedagógia lényegéhez. Hiszen a célok meghatározása és a részletes tervezés biztosítja a stabil alapot magához a folyamathoz, amit azután a naplókból ismerhetünk meg. A projektnaplók arra is megtanítanak, hogy – bár nélkülözhetetlen a stabil alap –, nincs tökéletesen megtervezett, vakon végrehajtható projekt. A beszámolók készítői a megvalósítás során úgy alkalmazkodtak rugalmasan a gyerekek ötleteihez és szükségleteihez, hogy mindvégig szem előtt tartották a célokat és a kereteket, ami megfelelő biztonságot adott a sikeres megvalósításhoz.

Bár átmenetileg okozhat némi zavart, hogy a hálóterv nem közöl javasolt időkereteket az egyes tevékenységekhez, rá kell jönni, hogy a feldolgozás ezzel is tanít: nem akarja a felhasználót „programozni”, csak a kereteket igyekszik biztosítani. A projekt egészére szánt idő ugyanis a bevezető részben olvasható, a tevékenységek közötti súlyozást pedig kinek-kinek az adott gyermekcsoport szükségletei szerint kell meghatározni. (Bár „kezdőknek” azért valószínűleg segítene, ha közölnék ezeket az ajánlott „részidőket” is).

A leírások azt is bizonyítják, hogy minimális „testreszabással” a közölt projektek több évfolyamon is sikerrel megvalósíthatók (különösen hiteles, ahol egy projektről több, különböző évfolyamokon készült napló született). Egyes témáknál eleve alternatív ötleteket közöl a kötet a különböző korcsoportok számára. Két eset akadt, amikor kifejezetten kíváncsi lettem volna a kipróbáló tanár tapasztalataira a projekt adott  korcsoportban való „működéséről”, és nem találtam megfelelő naplót: sajnos az Ability-napról és a Szabályalkotás 5-6. osztályos verziójáról nem készült tanári reflexió, bár kétségtelen: a többi projektről elkészült, összesen tizenkilenc visszajelzés mind rendkívül meggyőző…

S ha egy új módszer elsajátításáról – a projekttervezés és -megvalósítás megtanulásáról –szólunk, nem szabad figyelmen kívül hagyni az „előzetes ismereteket”. A módszerek leírása hallgatólagosan feltételezi, hogy az olvasó jól ismeri az – elsősorban Spencer Kagan könyve nyomán – elterjedt kooperatív tanulásszervezési módszereket. Szeretném hinni, hogy a szerzők ezt valóban joggal tételezik fel…

A projektekkel való érzelmi azonosulást növelik az egyes blokkok bevezető oldalán található színes fotómontázsok, melyek a megvalósítás folyamatát, s a létrejött műveket ábrázolják. Némi hiányérzetet okoz, hogy ennél többet az elkészült produktumokból nem láthatunk – pedig akár a Kölyökújság, akár az Életem lapjai, akár a Sokszínű Európa projekt keretében (de bármelyik projektet felsorolhatnánk) – egészen biztosan remek, s pedagógiailag is tanulságos művek készültek, amit nagyon szívesen látnánk a naplók után... Be kell azonban látni, hogy ez a szerkesztési megoldás, a laponként 4-5 színes képpel, a maga takarékos módján, a lehetőségekhez képest maximális vizuális élményt biztosít.

A fejlesztő műhelynek sikerült tehát egy olyan gyűjteményt megalkotnia, amely a pozitív impulzusok mentén hagy maga után hiányérzetet. Jól felépített, ízléses, igényes kötet, ami egyaránt alkalmas arra, hogy bemutassa a projektpedagógia lényegét, és arra, hogy a kipróbáló tanárok sorvezetője legyen. Remélem, minél több pedagógushoz eljut, s még inkább: eljut a tanárképző intézményekbe is…

(Falus Katalin – Vajnai Viktória (szerk.): Kompetenciafejlesztés projektmódszerrel. Budapest, 2008, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet)