A memoriterek

By katahajdu on 2017. jan. 17. - 22:07

...mint tanítói segédletek a 21. században. Osvald Andrea írása

...azzal, hogy ugyanazt a memoritert több, különféle órán is feldolgozzák, a gyerekek is érzékelik, hogy a tantárgyak között témabeli átfedések lehetnek, a tantárgyak közötti kapcsolatokra mutatunk rá, így látókörük is tágul.

A 21. században élve információs társadalomnak vagyunk a részesei, amely percről-perce új információkkal szolgál az ember számára. Mindennapi életünk részét képezi ezeknek az ismereteknek a befogadása vagy kipróbálása. Ennek alapja, hogy megfelelő technológiai háttérrel rendelkezzünk. Azonban a nagy kérdés, hogy ez a rengeteg impulzus, ezek a fejlett technológiai eszközök nem szorítják-e vissza az ember tényleges tudását?

A világ (még mindig) rohamos ütemben fejlődik, ami megköveteli az élethosszig tartó tanulást. Fennállhat a veszélye annak, hogy a megszerzett tudásanyag hamar értékét veszti. A jelen korban pedig a technológiai háttérnek köszönhetően bármilyen ismeretet könnyen megtalálhatunk, ami nem teszi kötelezővé számunkra, hogy elmélyült tudásunk legyen, hiszen ha valamit nem tudunk, villámgyorsan rákeresünk az interneten. A tudás vajon kezd elértéktelenedni? Mi történik abban az esetben, ha olyan környezetbe kerülünk, ahova a 21. századi technológiák még nem értek el? Ott kizárólag a saját tudásunkra kell hagyatkoznunk. A legtöbb történelmi korszakban a tanulásban fontos szerepet játszott a memoriter, a források említést tesznek alkalmazásáról, sőt ez a jelenlegi iskolai rendszerben is megtalálható, bár lehetséges, hogy nem akkora számmal és jelentőséggel, mint ezelőtt.

Kutatások mutatják ki, hogy valamit az agyunkban rögzíteni nem csak a műveltségünkre van pozitív hatással, hanem sok egyéb másra is, például az agykéreg fejlődésében játszik fontos szerepet.

A gyermekek tanulási képességének fejlődésében, különösen emlékezetük formálódásában igen nagy szerepe van a memoriteres tanulásnak. Az a mindennapi tapasztalat, hogy a gyerekek már kicsi korban szívesen tanulnak meg, s mondanak fel akár értelem nélkül is versikéket, mondókákat, utal az agyszövet ama tulajdonságára, hogy a szóinger erős nyomot, engramot hagy az agykéreg hallózónájában, amely a beszédmotorika erőteljes fejlődésével a kezdeteknél olykor visszhangszerűen (echolália) pontosan felidéződik. Ez az emlékezet alapképessége. (Nagy, 2005, o.)

Megállapíthatjuk, hogy a memoriterek erősen fejlesztik az emlékezőképességet és a visszamondás képességét. A következő pozitív megállapítás, hogy a memoriterek segítségével a gyermek könnyebben megismerkedik az őt körülvevő világgal. Anyanyelvi fejlődését tekintve például a mondókák ismétlésével szókincse gyarapodik, anyanyelvét könnyebben ismeri meg, sajátítja el. Ezen felül a rímeknek köszönhetően ritmusérzéke és hallása is fejlődik. Mindamellett az agyféltekéken belül nem csak az emlékezetre vagy a beszédre gyakorol pozitív hatást, hanem mindezt integrálja például a mozgással is. A menetelő mondókáknál a gyermek agyának egyszerre mindhárom területét használja. Ezzel mozgáskoordinációja is fejlődik. A memoritertanításnak azonban akkor van értelme, ha azokat visszakérdezzük a gyermekektől, különben az a felszólítás, hogy tanulja meg, nem bír akkora erővel, hogy azt a gyermek ténylegesen megtanulja, így annak pozitív hatása a fizikai és szellemi világára nem fog érvényesülni. A kikérdezésnek leginkább szóban van építő jellege, mert ilyen formán a fent leírt pozitív hatásokon kívül a gyermeknek tovább gyarapodik az előadói érzéke, a hangos beszéd képessége, vagy éppen a kifejező készsége. Mindezek a mai világban nagyon fontos részét képezik az ember személyének és munkájához kapcsolódóan is örökérvényűek.

Ranschburg Jenő a Köznevelésnek adott interjújában arra a kérdésre, hogy mit gondol a memoriterekről, mert sokan ellenzik – mondván, hogy felesleges időpocsékolás –, mások viszont úgy tartják csak az művelt, aki szövegeket tud fejből idézni, a következő választ adta:

„Az ilyesmire valóban szükség van, de nem azért hogy műveltségünket fitogtassuk. A fontos talán az lenne, hogy a megőrző emlékezetet ne iktassuk ki az ember pszichikus karakteréből. … A memoriterek hasznát én többek között abban látom, hogy az agykéreg egy bizonyos területének a gyakorlását biztosítja, amire egyébként a mindennapokban egyre kevésbé kerül sor, hiszen az internet, a lexikonok, a szakkönyvek, a CD-k valóban egyre eredményesebben mentesítenek bennünket az alól, hogy adatok tömegét kelljen memóriánkban tárolni.” (Köznevelés, 35-36. szám, 15. o.)

A memoritertanulás jelentésében hordozza a magolás tényét, ami sokak szemében negatívan értendő fogalom, azonban úgy vélem, meg kell tanítani a gyerekeket, hogy gondolkodva „magoljanak”, ne értelmetlenül, mert az nem vezet tartós eredményhez.

A következőkben egy összehasonlítást mutatok be arról, hogy a mai tankönyvek és tanítók hogyan viszonyulnak a memoriterek tanításához. Jelen részben memoriternek a mondókák és versek számítanak. Az 1. ábra szemlélteti a tanulmányozott 3 tankönyvcsaládban – Apáczai Tankönyvkiadó, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó és OFI Tankönyvkiadó (kísérleti tankönyvek) – előforduló memoriterek tantárgyankénti eloszlását az alsó tagozaton.

Az összehasonlításuk nem volt egyszerű. Míg az Apáczai Kiadónál minden tárgyhoz találtam tankönyvet, addig a Nemzedékek Tudása Kiadónál a technika és ének tantárgy egyazon tankönyvben jelent meg. Azonban az előbb említett két kiadónak mind a 4 évfolyamra jelentek már meg könyvei, lévén, hogy régóta működő kiadók voltak, ezzel szemben az OFI a kísérleti tankönyveiből eddig nem adott ki mind a 4 évfolyamra és minden tantárgyra könyveket. Ezáltal csak az első 3 évfolyam van szemléltetve. Leolvasható, hogy az OFI-s tankönyvek kiemelkedőt az olvasás tantárgy terén nyújtottak, míg a legtöbb memoriter az apáczais kiadványokban található meg. Megállapítható, hogy a diákokat a legtöbb inger az apáczais tankönyvekből tanulva éri.

A téma egy másik megközelítéséhez tanítók által kitöltött, online kérdőíveknek a tömörített tartalmát olvashatják. A kérdőív a tanítók memoriterhasználati szokásaira kérdezett rá. 14+1 kérdésre kellett választ adniuk.

Ezek között volt nyílt végű, illetve egyválaszos és többválaszos kérdés is. A hólabdaszerű mintavétel közel egyhónapos kitöltési ideje alatt 45 válasz érkezett vissza, és ezek alapján készült el az alábbi összegzés. A 45 válaszadó közül egy fő volt az, aki az egész kérdőíven keresztül negatívan vélekedett a memoriterek alkalmazásáról és hasznosságáról, amit alább idézek.

A memoritereket nem tartom hasznosnak,

"mert a gyerek két nap múlva elfelejti, hiszen ezeket csak bemagolta, így feleslegesen töltötte vele az időt. helyette inkább a logikus gondolkodást kellene fejleszteni."

Ezzel szemben a többi válaszadó teljes mértékben a memoritertanítás és -tanulás mellett áll:

A memoritereket hasznosnak tartom,

"mert tanulásuk fejleszti a kitartást, a pontosságra való törekvést, a szókincset, a szövegalkotás képességét, az emlékezetet, a gondolkodást (találós kérdések). Csecsemőkortól a mozgásfejlődés kísérői.”

„mert színesíti a gyerekek szókincsét, fejleszti rövid és hosszú távú memóriájukat, sikerélményt biztosíthat számukra az előadás, akár versenyeken is indulhatnak, fontos a tanulási módszerek megismerése miatt is.”

A további 44 fő válaszának egyenkénti megvizsgálása után kimondható, hogy a memoriterek tanulásának hasznosságát a legtöbb válaszadó a gyerekek memóriafejlesztésében látta. Eredményességét pedig abban, hogy a tanulók könnyebben tanulnak általuk. Véleményük a memoriterek szükségességét tekintve tanítói pályájuk során az esetek több mint felében nem változott. Ha volt is változás, az inkább pozitív irányban történt.

A gyerekek leggyakrabban még mindig az irodalomórán kerülnek kapcsolatba memoriterekkel, vers formájában. Ez az olvasókönyvek felépítéséből is adódhat, hiszen ahogyan azt az 1. ábra is mutatja, az olvasókönyvek tartalmazzák a legtöbb memoritert. Azonban a válaszadók többsége nem csak ezeket a szövegeket használja; leginkább más verseskötetekből és az internetről vett memoriterekkel egészítik ki az iskolai tananyagot. 1 hónapban átlagosan 1-4-ig terjedő mennyiségű memoriterrel találkoznak közvetlenül a tanulók.

A kérdőív eredményei azt mutatják, hogy a válaszadók többsége pozitív véleménnyel van alkalmazásukról, sőt volt egy válaszadó, aki minden tantárgynál használja a memoritereket. Ebből is kiindulva úgy gondolom, hogy nem csak a megszokott tanórákon (olvasás, nyelvtan) kellene használni azokat, látva a jótékony hatásukat. Akár ugyanazt a memoritert, amit olvasásórán megtanítunk a gyermekekkel, lehet a technikaórán is alkalmazni. Vannak témabeli átfedések a tantárgyak között. Példa lehet az orosházi hónapsoroló: Január elöl jár..., amellyel a gyermek találkozhat olvasás-, matematika-, környezetismeret-, technika-, rajzórákon és testnevelésórán is.

Január elöl jár

Január elöl jár.
A nyomában február.
Március szántó-vető.
Április nevettető.
Május szépen zöldellő.
Június nevelő.
Július érlelő.
Augusztus csépelő.
Szeptember gyümölcshozó.
Október borozó.
November télelő.
December pihenő.

Olvasásórán a hónapok neveinél taníthatjuk meg a mondókát, amit a matematikaórán az idő ismertetésénél újra elővehetünk. Környezetismeret órán szintén az évszakok-hónapok tanításánál, illetve a mezőgazdasági munkálatoknál lehet elővenni. Technika- és rajzórákon az évkör rajzolásánál, míg testnevelésórán, ha valamiféle színjátékot tanítunk hozzá, bemelegítésként lehet alkalmazni. Ettől sokkal könnyebben fogja megtanulni az adott mondókát, verset, sikerélménye lesz, és jobb érdemjegyet is szerezhet a feleléskor, mivel többször hallja, így jobban rögzül. A gyerekeknek megmarad a kedvük arra, hogy szövegeket „magoljanak” be, ezzel előkészítve a későbbi időszak hosszabb, komolyabb memoriterjeit. Ezenfelül azzal, hogy ugyanazt a memoritert több, különféle órán is feldolgozzák, a gyerekek is érzékelik, hogy a tantárgyak között témabeli átfedések lehetnek, a tantárgyak közötti kapcsolatokra mutatunk rá, így látókörük is tágul. Ráeszmélnek arra, hogy amit irodalom órán megtanultak, azt nem csak ott lehet alkalmazni, szabadságot nyújtunk, gondolkodásra ösztönözzük őket. Mindemellett azzal, hogy a gyerekekkel közösen is elmondatjuk a memoritereket, akinek nehezebben megy a tanulás, azokat is sikerélményhez juttathatjuk, hiszen mások inspirálják őket és nem lesz kudarcélményük, hogy nekik nem megy még olyan jól, hiszen egy csapat tagjaként szerepelnek és nem egyedül, ezzel önbizalmat adva nekik.

Az Oktatási Hivatalban dolgozók, a tankönyvírók és a tanítók is úgy gondolják, hogy még mindig fontos, hogy a gyerekekkel memoritereket tanítsunk, ezt az elvet a Nemzeti Alaptanterv tartalmazza. Ugyanakkor azzal már nem mindenki értett egyet, hogy ennek közösségformáló hatása is lenne. A válaszadók közül sokan úgy gondolták, hogy játékkal vagy valamilyen kooperatív tevékenységgel sokkal inkább lehet közösséget teremteni, mint a memoriterekkel. Továbbá megállapítható, hogy egyre kevesebb memoriterrel találkoznak a gyermekek a mindennapjaikban. Ez több válaszból is kitűnt:

„A korábban használt olvasókönyvek a memoriterek sokkal szélesebb skáláját vonultatták fel, mint a most kötelezően ajánlott, a kerettantervnek megfelelően átdolgozott harmadik osztályos tartós olvasókönyv. Természetesen azokból is válogatok, illetve az internetről és egyéb gyűjteményes kiadványokból (Sző fon...)”

Fontos, hogy a gyerekeknek mindenképpen el kell magyarázni, hogy miért szükséges számukra, hogy memoritereket tanuljanak, ezzel elkerülve azt, hogy magolásként éljék meg a tanulást. Általuk például – a közös „kántálás” – az osztály egy szorosabb közösséggé válhat. Azon kevés tapasztalat alapján, amit az eddigi pedagógusi pályámon és tanulmányaim alatt szereztem, láttam, hogy szeretnek a gyerekek memorizálni, élvezik a felmondásukat és segítenek egymásnak a szöveg pontosságában is. Persze mindezt meg kell tanítani nekik, hogyan tudnak segíteni, illetve, hogy kinek hogyan lehet segíteni. A kölcsönös segítségnyújtáshoz egy meglévő jó közösségnek kell lenniük vagy pedig éppen ellenkezőleg, egy tudatosan felépített, érzékenyítő, játékos gyakorlatokra épülő tanulásszervezés is előidézheti a kölcsönös, támogató légkör kialakulását. Könnyen szerezhetnek sikerélményt és jó jegyet egy-egy vers felmondásával. Ezen környezetet azonban a tanító feladata kialakítani, hogy a gyerekek ne kényszerként éljék meg, hanem mint egy szükséges, játékos, élvezetes, számukra hasznos tanulási folyamatot.