Békés Anna: Arról, hogy az elit iskolák diákjai sem kerülhetnének be mindannyian a felsőoktatásba…

Csapongás a Nyelv és Tudomány cikkének apropóján

Félve írom le: hogyan akarunk / várunk el idegen nyelvi kommunikációt a középiskolásoktól, ha idegen nyelven csak nyelvszakos tanáraik kommunikációképesek? A legrosszabb történik, ami csak lehetséges: nem nyújtunk mintát a diákok számára. Nagyon egyszerűsítve a helyzetet: a nyelvtudás nem eszközként, hanem szakmaként jelenik meg számukra.

A címben említett cikk több oldalról igyekszik rávilágítani a C típusú nyelvvizsgához kötött felsőoktatási felvételi ötletének megalapozatlanságára. A szempontokkal nem vitatkozom, csupán néhány kiegészítést teszek hozzá.

1. Az anyanyelvi szövegértés és az idegen nyelvek tanulásának összefüggéséről1

Az anyanyelvi szövegértési kompetencia és az idegen nyelvi szövegértési kompetencia szorosan összefüggenek egymással. Az a diák, akinek szókincse anyanyelvén szegényes, idegen nyelven sem tudja magát választékosan kifejezni. Ha anyanyelvén nehézséget jelent számára egy szó jelentésének meghatározása szövegkörnyezetből, akkor miért lenne ez könnyebb bármely idegen nyelven? Részletezhetném tovább a szövegértési kompetencia területeit, de nem teszem. Az elit iskolákban nemcsak azért eredményesebb az idegen nyelvek oktatása, mert ott jobbak a tanárok, hanem azért is, mert a diákok az anyanyelvi szövegértés-szövegalkotás területén is jobb alapokkal rendelkeznek, mint más iskolákba járó társaik. Az úgynevezett központi felvételi az anyanyelvi kompetencia mérésével – nem direkt módon ugyan, de szelektálja a diákokat e téren is. Ha a 10. év végi kompetenciamérés eredményeit vizsgáljuk, hasonló eredményre juthatunk: az elitnek minősített iskolák diákjainak jobbak az anyanyelvi szövegértési-szövegalkotási kompetenciái, mint kortársaiknak.

Az elmúlt években hatalmas lehetőségeket szalasztottunk el mi, gyakorló tanárok az említett adatok elemzésének elmulasztásával. Az első mulasztás nem feltétlenül a mi hibánk, technikai szempontból talán megoldható (lett volna), csak nehézkes és időigényes. A központi felvételi dolgozatait ugyanis nem tarthatjuk meg a középiskolákban2, a négyosztályos (vagy nyelvi előkészítős) középiskolák csak nehézkesen tudják megszerezni a hozzájuk beiratkozott tanulók 8. év végi kompetenciamérésének eredményeit.3 Emiatt valójában nincs információnk arról, van-e bármiféle fejlődés az egyes diákoknál, vagy nincs.4 Jó esetben a 9. tanév elején saját mérést végzünk, jobb esetben valamilyen lejárt feladatlappal, ami a saját magunk barkácsolta vagy valamelyik szatellit-könyvben megjelenthez képest legalább kipróbált, érvényes mérőeszköz. Az idegen nyelvet tanítók szintfelmérő feladatokat íratnak, és ha lehetőségük van rá, akkor ennek alapján viszonylag homogén nyelvi csoportokat hoznak létre. Az ekkor bekövetkező újabb mulasztás már a mi szokásainkból ered: nem ülünk le egymással beszélni, éves terveink a tantárgyra és a csoportra vonatkoznak, nem a tanulóra. Pedig mennyivel hatékonyabbak lennénk akár a tanuláshoz elengedhetetlenül szükséges szövegértés, akár az idegen nyelvek tanulásának terén, ha diákok fejlesztését terveznénk. Az anyanyelvi szókincsfejlesztést értelemszerűen követheti az idegen nyelvek szókincse, s bármily furának hangzik az anyanyelvi helyesírás javítása (az utóbbi időben mind kevésbé igényes területe a középiskolai oktatásnak) emelheti az idegen nyelvi helyesírás elsajátításának szintjét. Anyanyelvi szókincsfejlesztést említettem, ami nem köthető egyik vagy másik tantárgyhoz. Az anyanyelvi szókincsfejlesztés éppúgy elengedhetetlen eleme az osztályfőnöki munkának, mint a kémia tanításának. Voltaképpen minden órán ezt tesszük, hiszen új fogalmakkal próbáljuk megbarátkoztatni a diákokat. 

2. Az idegen nyelvek köznapi használatáról

Félve írom le: hogyan akarunk / várunk el idegen nyelvi kommunikációt a középiskolásoktól, ha idegen nyelven csak nyelvszakos tanáraik kommunikációképesek? A legrosszabb történik, ami csak lehetséges: nem nyújtunk mintát a diákok számára. Nagyon egyszerűsítve a helyzetet: a nyelvtudás nem eszközként, hanem szakmaként jelenik meg számukra. Miért is ne olvashatnák legalább a 11. évfolyamon idegen nyelven is a Wikipédiát? Miért ne lehetne feladat az idegen nyelvű és a magyar szócikk összevetése? Ehhez persze az kellene, hogy a szaktanár is olvassa, értse a szöveget. Nem arra gondolok, hogy bonyolult szakmai szövegeket kelljen olvasniuk a diákoknak, s nem is arra, világirodalomból az aktuálisan tanultakat eredetiben olvassák. De volna, amit a nyelvtanulás második-harmadik évében némi erőfeszítéssel elolvashatnának – ha a nyelvtanár és a szaktanár együttműködve választaná ki a megfelelő szöveget. Ezzel áttörnénk a nyelvhasználat egyik gátját, s legalább a szótárazva olvasásra késztethetnénk a középiskolásokat. 

Boldogult ifjúságomban voltak olyan kísérletek, amelyek a könnyűzenén keresztül próbálták meg az idegen nyelveket megkedveltetni. Épp ezért nyitott kérdés számomra, mennyire érti vagy tartja fontosnak a középiskolás korosztály az általa kedvelt zeneszámok szövegét. Lehet, hogy annyira nem is tragikus a helyzet? Csak az „élet vagy iskola” jól belakott, régóta ismerős kettősségével állunk szemben? 

A Nyelv és Tudomány cikke nem vállalkozik többre, mint a nyelvvizsga követelményére adott reflexióra. Közbevetett mondataiból azonban kiderül, a nyelvvizsga követelménye nem pusztán a nyelviskolák sikeres lobbizásának eredménye. Hány olyan munkahely van, ahol a dolgozók közvetítő nyelven beszélnek egymással? Hány munkahelyen várják el a szakma eredményeinek követését, akár idegen nyelven is? Amíg az idegen nyelv nincs természetes, napi használatban, addig másképp nem mérhető, mint nyelvvizsgával. 

3. Egy elveszett (?) lehetőségről

A jelenlegi tervezet – önmagának is ellentmondva – meg akarja szüntetni a középiskolákban a 0. nyelvi előkészítő évfolyamot. A középiskolák többsége nem tudta nyelvoktatás szempontjából kihasználni ezt a lehetőséget5, de nem tudta kihasználni az esélyegyenlőség növelésére sem. Érdekes lett volna egy – a Nikolov Marianne-ékéhoz hasonló mérés arról, önmagukhoz képest jobban teljesítettek-e a NYEK-es tanulók a 10. évfolyamos kompetencia-méréseken. A NYEK eltörlésének szándéka arra utal, ez az eredmény – bármilyen lenne is – nem érdekli a regnáló oktatásirányítókat. 

Kérdés persze, ha… Ha mi, gyakorló tanárok tudatosabban végeznénk a munkánkat (s nem őrlődnénk fel a napi darálóban), ha a tudományos szakirodalom ismeretében gondosabban terveztük volna meg a nyelvi előkészítő osztályok tananyagát, ha képesek lettünk volna együttműködni egymással, nem csupán a NYEK-es évfolyamokon, vajon ennyi idő alatt tudtunk volna mérhető eredményt felmutatni? 

4. Off topic – egy látszólag ide nem tartozó területről

Szándékosan használtam az alcímben az „off topic” internetes kifejezést. Az informatikáról van szó ugyanis. Szerintem nem változik meg az előzőekben írottak tartalma, ha az idegen nyelv helyett mindenhová az „informatika” szót gondoljuk. Hallom persze a felhördülést, hogy a diákok informatikában előbbre vannak, mint mi, hogy nekünk, középiskolai tanároknak kellene tanulnunk tőlük, stb.

Igaz is, nem is. Természetesen sok dolgot jobban használnak (a bemutatót technikai értelemben, zenék, videók szerkesztését, a közösségi oldalak szolgáltatásait). Itt, az informatika területén érzek változást a hagyományos tanárszerepben: a diákok is, én is rendelkezünk különféle ismeretekkel, s ezeket megosztjuk egymással a közös célok legjobb megvalósítása érdekében. Tapasztalatom szerint a szövegszerkesztő vagy táblázatkezelő konkrét használatára már nekem kell megtanítanom diákjaimat. Elvben ugyanis tudják, egy esszé számítógépes megírása azonban már galibákat okoz. Problémát jelent a szöveg tagolása, a hivatkozások, táblázatok beszúrása stb. A helyesírás-ellenőrzőt nem használják. Itt is volna mit átkötni az idegen nyelv oktatásához, hiszen a szövegszerkesztő szolgáltatásai között az idegen nyelvű ellenőrzés is szerepel. A táblázatkezelő igazi mumus számukra, pedig szerintem a statisztikai ábrák6 elemzését megkönnyíti, ha megadott adatsorokkal maguk végeznek el néhány egyszerű műveletet, maguk készítenek belőlük valamilyen ábrát. A diavetítéses bemutatókat ügyesen készítik el, de nehezen kötik össze az élőszóban tartott előadással (felsőoktatásban IS, munkahelyek egy részén IS elvárás). Nem jól választják meg a hátteret, túl sok szöveget írnak fel egy-egy diára, élőszóban pedig egyszerűen felolvassák, amit a diára írtak. Utóbbi probléma mindig felveti bennem a vázlatkészítés és -felhasználás képességének gyengeségét, vagyis nem informatikai, hanem szövegértési-szövegalkotási kérdés. 

Az internetet nagyszerűen használják – főleg csevegésre, játékra. Azt, hogy a neten könyvtári katalógusokban is lehet böngészni, hogy nemcsak a Google-lel érdemes témára keresni, már nekem, a szaktanárnak kell megmutatnom. (Az internetes hivatkozások megadásáról már nem is merek szólni.)

A számítógépes szövegszerkesztés elvárása nem zárja ki a kézírás használatának követelményét. Mindkettőnek más a helye, szerepe, nemcsak az oktatásban, a hétköznapokban is. A vetítéssel kísért kiselőadás színesebb, mint a felolvasott, a táblázatkezelő használata pedig nemcsak a statisztikai adatok elemzésének tanítását segíti, hanem a tanári adminisztrációt is. 

Ha… ha a táblázatkezelő használata nekünk, kétkezi oktatóknak napi gyakorlatunk lenne, akkor könnyebb lett volna a diákok eredményeinek elemzése, s ennek alapján a differenciált óratervezés is.7

Összefoglalás

Értem a felháborodást a felsőoktatási felvételihez szükséges nyelvvizsga miatt. Értem, s egyet is értek vele. Ám úgy gondolom, mindaddig, amíg a közoktatásban nem használjuk természetes módon az idegen nyelveket és az informatikát, addig nincs miről beszélnünk. Nem azért kell e képességek alkalmazását elvárni, mert ezt követeli a felsőoktatás, hanem mert a napi élet természetes részévé kellene tenni. Mindenki számára annyira, amennyire munkája, társas kapcsolatai ezt megkívánják. Amíg nem így tekintünk rájuk, addig mi magunk sem vagyunk korszerűek, tehát nem tudjuk erős érvekkel alátámasztani háborgásunkat.

• 1. Tudományos megalapozottsággal pl. Csapó–Nikolov: The relationship between reading skills in early English as a foreign language and Hungarian as a first language.
• 2. Fénymásolhatnánk minden felvételizőjét, hogy utána kiválogathassuk a beiratkozókét. Bárki átláthatja, mekkora pazarlás lenne ez papírral, energiával.
• 3. Elvileg visszakereshetők az egyéni eredmények a rendszerből, de ez egy osztály esetén is több órányi munka.
• 4. Az összevetés az iskola előző évi mérési eredményeivel lehetséges. Azt a mérést azonban egy másik évfolyam diákjai írták, akiknek esetleg mások a szaktanáraik is.
• 5. Az összevetés az iskola előző évi mérési eredményeivel lehetséges. Azt a mérést azonban egy másik évfolyam diákjai írták, akiknek esetleg mások a szaktanáraik is.
• 6. Történelmet tanítok.
• 7. A tanári IKT-kompetenciákról tudományos megalapozottsággal ír pl. Kárpáti Andrea – Hunya Márta: Kísérlet a tanárok IKT-kompetenciája közös európai referenciakeretének kialakítására – a U-Teacher Projekt I.