Csendes lüktetés

Németh Tibor interjúja Tamáskáné Fekete Erikával

Fontos, hogy ne csak tudást szerezzenek nálunk, hanem megtapasztalják a tanulás örömét is. A kíváncsiság, a felfedezés vágya és az önálló gondolkodás képessége olyan értékek, amelyeket, ha megszereznek, egész életükben segítőként kísérik őket. Ezeket szeretném leginkább átadni nekik.

Forray Henriette-nek

Ki vagy te, Tamaskáné Fekete Erika?

Tanítónő, nyelvtanár és igazgató vagyok, harminchat éve dolgozom egy nagytétényi iskolában. Itt kezdtem pályámat, végigjártam a lépcsőfokokat, tanítóként, német szakos tanárként, munkaközösség-vezetőként, majd igazgatóhelyettesként dolgoztam, idén a tizenhetedik tanévemet kezdtem igazgatóként. 2016-ban Tóth József-díjat, 2022-ben Bárczy István-díjat kaptam kiemelkedő pedagógiai munkám elismeréseként.

Mit merítesz abból, hogy az összes lépcsőfokot végigjártad?

Tanítóként megtanultam a türelmet, az empatikus odafigyelést és azt, hogy hogyan lehet a gyerekeket játékosan és élményszerűen bevonni a tanulásba. Tanítói végzettségem sokat segített abban is, hogy az idegen nyelv tanítását gyermekközpontúan, szemléletesen és motiváló módon tudjam végezni. Nyelvtanárként fejlesztettem kommunikációs készségeimet, megtanultam hatékonyan motiválni és különböző tanulási stílusokhoz alkalmazkodni. Igazgatóhelyettesként betekintést nyertem az iskolaszervezés, a csapatmunka és a konfliktuskezelés világába, és megtapasztaltam a döntéshozatal felelősségét. Igazgatóként mindezt kamatoztatni tudom: a pedagógiai érzékenységet, az emberi kapcsolatokat és a stratégiai gondolkodást ötvözve igyekszem olyan iskolai légkört teremteni, ahol a tanulók és a pedagógusok egyaránt fejlődhetnek és jól érezhetik magukat.

Miért lettél pedagógus?

Az érettségi előtt már határozott elképzelésem volt arról, hogy merre szeretnék továbbtanulni, és hogy a győri tanítóképzőt választom. A döntés mögött több indok is meghúzódott. 

Egyik legmeghatározóbb élményem még kisiskolás koromból származik, abból az időből, amikor harmadik és negyedik osztályban egy fiatal, kedves és lelkes tanítónő nevelt bennünket, aki nagy hatással volt rám. Nemcsak pedagógusként csodáltam őt, hanem emberileg is példaképemmé vált. Az ő munkája és személyisége iránti tisztelet mélyen megmaradt bennem, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy én is a pedagógusi pálya felé kezdjek vonzódni. 

Gyakorlati szempontok is befolyásolták a választásomat. Győr közel volt ahhoz a településhez, ahol akkoriban éltünk a családommal. Mivel fontos volt számomra, hogy minél kevésbé szakadjak el az otthonomtól, és hogy ne kelljen messzire költöznöm, a győri tanítóképző ideális lehetőségnek tűnt. 

Persze nem mindig készültem pedagógusnak. Már kisiskolás koromban is szerettem kézműveskedni, rajzolni, festeni. Általános iskolában a ballagási szoknyánkat a technikatanárunk segítségével mi magunk varrtuk meg – ekkor kaptam kedvet a varráshoz. Először csak saját elképzeléseim alapján varrtam ruhákat, majd megtanultam szabásmintát használni, és több ruhadarabot elkészítettem önállóan. A mai napig minden kézműves mesterség érdekel, korábban kötöttem és hímeztem, a mai napig horgolok és festek. A tanári munkámban is hasznát veszem annak, hogy szeretek barkácsolni, mert a szemléltető eszközöket és dekorációkat is meg tudom csinálni.

A gimnáziumban sokáig textiltervező, divattervező szerettem volna lenni, de aztán mégis a tanítói pályát választottam. A tanítóképzőn orosz szakkollégista lettem, mert már gimnáziumban megszerettem az orosz nyelvet. A rajzaimat látva próbáltak átcsábítani a rajz szakkollégiumra, de hajthatatlan voltam. Amikor elkezdtem dolgozni, még két évig tudtam orosz nyelvet tanítani, majd a szombathelyi főiskola Budapestre kihelyezett tagozatán megszereztem a német nyelvtanári végzettséget.

Milyen az iskola, ahol tanítasz?

A főváros szélén, Diósd és Érd tőszomszédságában működő intézmény 1927-ben nyitotta meg kapuit, és azóta meghatározó szerepet tölt be Nagytétény életében. Az iskola 1996-ban vette fel a helyi születésű első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma nevét. 

Nyolc évfolyamos általános iskolaként működünk. 2017-től kezdve német nemzetiségi oktatást is nyújtunk, melynek keretében a diákok heti öt órában tanulják a német nyelvet és irodalmat, és népismereti óráik is vannak. A hagyományos tantervű osztályokban az idegen nyelvvel való ismerkedés már az alsó tagozaton megkezdődik játékos formában, majd a 4–8. évfolyamokon órarendi keretek között folytatódik a tanulók választása szerint angol vagy német nyelven.

Kicsiny, családias iskola vagyunk, mintegy kétszáz diákkal és húsz tanárral. Az intézmény tizenegy tanteremmel, négy szaktanteremmel, tornateremmel, tankonyhával, sportudvarral és egy belső udvarral rendelkezik. 

Pedagógiai szempontból mi jellemzi leginkább a Hugonnai Vilma Általános Iskolát?

Iskolánk pedagógiai programját a kompetenciaalapú oktatás, a differenciált tanulásszervezés és a közösségépítés iránti elkötelezettség jellemzi leginkább. Kiemelt figyelmet fordítunk a sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatására: gyógypedagógus, logopédus, fejlesztőpedagógus és szurdopedagógus is segíti munkánkat. 

A tanulók differenciált fejlesztését szakkörök, tehetséggondozó programok, felzárkóztatás segítik, a gyerekek mindennapjait rendszeres színház- és múzeumlátogatások, kirándulások, környezetvédelmi programok, sportvetélkedők és egészségnapok színesítik. Az intézmény a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt bázisiskolájaként is működik, így a diákok az elsősegélynyújtás terén is hasznos tudást szereznek.

Rendkívül fontosnak tartjuk a szülőkkel való együttműködést. Ezt segítik a közösségi rendezvények, a családi napok, a Hugonnai-gálák és a jótékonysági bálok. 

A környezettudatosság szintén fontos része az iskolai nevelésnek: a szelektív hulladékgyűjtés, a fa- és virágültetés és az évente szervezett környezetvédelmi akciók azt a célt szolgálják, hogy a tanulók felelősen tekintsenek környezetükre.

Nagy hangsúlyt helyezünk a közösségépítésre. Fő célunk, hogy tanulóink biztonságos és támogató légkörben sajátíthassák el a tudást, miközben felkészülnek középiskolai tanulmányaikra és az élet kihívásaira.

Hova mennek a végzősök továbbtanulni az iskolából?

Régebben a gimnáziumok népszerűbbek voltak a továbbtanulni vágyó tanulóink és szüleik számára, az utóbbi években azonban megváltozott a szemlélet. Egyre több szülő tartja fontosnak, hogy gyermeke piacképes szakmát is szerezzen, ezért diákjaink számára ma már a technikumok és szakképző intézmények sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint a gimnáziumok.

Nem arra mutat ez, hogy a Hugonnaiban sok a nehéz sorsú gyerek?

Nem feltétlenül. Abban, hogy a mai gyerekek hol szeretnének továbbtanulni, jelentős szerepet játszanak azok az új környezeti tényezők is, amelyek folyamatosan változó erőpróbát jelentenek a családok számára. A szülők elvárásai is átalakulóban vannak, sokan közülük immár a biztonságos, kiszámítható jövőt biztosító pályákat részesítik előnyben gyermekeik számára, és a szakmunka társadalmi megbecsültsége is folyamatosan növekszik.

Iskolánkban valóban sok, különböző problémával küszködő nehéz sorsú gyermek is tanul. Sok olyan is, aki tanulási, beilleszkedési vagy magatartási nehézségekkel küzd. Számunkra az a legfontosabb, hogy nálunk minden tanuló megtalálja a helyét, és részese lehessen egy támogató, elfogadó közösségnek. 

Hisszük, hogy mindannyian hozzájárulunk egymás fejlődéséhez: diák, pedagógus és szülő egyaránt formálja a közösséget, amelyhez tartozik. Közös erővel, egymást segítve építjük nemcsak az iskolát, hanem a saját jövőnket és a gyermekek majdani sorsát is – folyamatosan tanulva egymástól és küzdve egymásért. Ebből az egymásért felelősséget vállaló elkötelezettségből származik közösségünk ereje.

Választhattál volna könnyebb terepet is pedagógiai céljaid elérésére. Miért maradtál itt?

Valóban választhattam volna könnyebb utat is, de úgy érzem, itt van rám a legnagyobb szükség. Számomra a pedagógia nemcsak tudásátadás, hanem hivatás – egyfajta szolgálat. A kihívásokkal teli környezetben nap mint nap többször megtapasztalom, milyen sokat jelent egy biztató szó, figyelmes gesztus vagy apró sikerélmény a gyerekek számára. Ezek a pillanatok adnak értelmet annak, amit csinálok. Hiszem, hogy éppen az ilyen helyzetekben lehet a legtöbbet tanulni, és nemcsak a diákoknak, de nekem is. 

Itt, a Hugonnaiban, minden nap emlékeztet arra, hogy miért választottam ezt a pályát. Azért választottam, mert hiszek abban, hogy minden gyerekben ott rejlik a lehetőség, amely kibontakoztatásra vár, és a mi feladatunk az, hogy segítsünk nekik felfedezni a kincset, amit magukban hordoznak.

Fontos számomra a hűség és a kitartás. Hiszek abban, hogy ahol egyszer elköteleződtem, ott érdemes elvégeznem a munkát, ha ez nem is mindig könnyű. Itt érzem, hogy valóban számít, amit teszek, és hogy a gyerekek, a kollégák és a közösség is épülnek abból, amit együtt végzünk.

Pedagógusként mit szeretnél leginkább átadni a tanulóknak?

Számomra a pedagóguspálya legnagyobb ajándéka, hogy nap mint nap lehetőségem van valamit átadni a gyerekeknek. Fontos, hogy ne csak tudást szerezzenek nálunk, hanem megtapasztalják a tanulás örömét is. A kíváncsiság, a felfedezés vágya és az önálló gondolkodás képessége olyan értékek, amelyeket, ha megszereznek, egész életükben segítőként kísérik őket. Ezeket szeretném leginkább átadni nekik.

Szeretném, hogy minden gyerek felismerje hogy értékes, azt, hogy mint az összes társában, őbenne is rejlik valami különlegesen csodálatos, és azt, hogy ő is képes a fejlődésre. Az iskolának az a feladata, hogy mindehhez biztos alapokat nyújtson. 

Pedagógusként az jelenti számomra a legnagyobb örömet, amikor látom a diákjaim szemében a siker örömét, amikor felfedeznek valamit, amikor rájönnek, hogy képesek megoldani egy feladatot, és amikor felismerik saját erősségeiket. Azok a pillanatok, amikor ezt látom, megerősítenek abban, hogy érdemes volt a pedagógusi hivatást választanom.

Mik a további terveid?

Iskolánk 2027-ben ünnepli fennállásának századik évfordulóját, és szeretném, ha ezt a jeles alkalmat méltó módon ünnepelnénk meg. Egy ilyen esemény nem csupán az intézmény múltjára való visszatekintésről szól, hanem arról is, hogy felmutassuk a jelen értékeit és megfogalmazzuk a jövő céljait. Azt szeretném, ha az iskolánk fennállásának századik évfordulója az egész közösségünk, a diákok, a pedagógusok, a szülők és az egykori tanítványok számára is emlékezetes és meghatározó élmény lenne.

Régi álmom egy saját kerámiaműhely létrehozása, melynek helyisége már elkészült, de a berendezés és a kialakítás még sok feladatot tartogat. Szeretném, ha nem csak én használnám majd, hanem olyan tér lenne, ahol másokkal is megoszthatom a kézműves munka örömét. Terveim között szerepel tematikus kézműves délutánok, családi alkotó napok és gyerek kézműves műhelyek szervezése, ahol a résztvevők együtt élhetik át az alkotás örömét, és közben jobban megismerhetik egymást. 

Milyen iskolát szeretnél örökül hagyni a következő igazgatónak?

Szeretném, ha az iskola jövője stabil alapokon állna, ha szakmailag felkészült, egymást támogató tantestület, átlátható működés és erős közösségi összetartás jellemezné. 

Olyan iskolát szeretnék örökül hagyni, amelyben él a közösség ereje, és ahol mindenki, diák, pedagógus, szülő is érzi, hogy fontos és értékes tagja a közösségnek. Olyan iskolát, ahol a gyerekek biztonságban, elfogadó légkörben nőhetnek fel, ahol mernek kérdezni, hibázni, próbálkozni, és megtapasztalhatják a tanulás örömét. Olyan iskolát, amely képes megújulni, lépést tart a változó világgal, ugyanakkor emberarcú és szívmeleg. Olyan iskolát, ahol a pedagógusok hisznek abban, amit csinálnak, a gyerekek szívesen járnak ide, és szüleik partnernek érzik magukat. Ez lenne számomra az igazi örökség: egy élő, fejlődő és szerethető iskola.

Milyen nevelőre van a mai gyerekeknek szüksége?

A mai gyerekeknek olyan nevelőre van szüksége, aki egyszerre empatikus, nyitott és következetes, hiszen a gyorsan változó világban csak így tud biztonságot és iránymutatást nyújtani számukra. A pedagógusnak nem csupán a digitális környezetben kell otthonosan mozognia, de azt is tudnia kell, hogyan őrizheti meg az emberi kapcsolatok melegségét és hitelességét. A jó tanár nem csak tudást ad át, hanem példát is mutat, értékekben, viselkedésben és hozzáállásban. Legfőbb erényei közé tartozik a türelem, az empátia és az elfogadás, amelyek segítségével képes meglátni minden gyermek egyediségét. Ez a szemlélet segíti abban, hogy tanítási módszereit rugalmasan, a diákok igényeihez igazítsa. A modern pedagógus emellett kreatív, folyamatosan fejlődik, és nyitott az új ismeretek befogadására. Kiemelten fontos számára a jó kommunikációs készség elsajátítása, hiszen csak ennek segítségével tud bizalmat építeni tanítványaiban. A jó pedagógus nem csak tanít, inspirál is. Az igazi az, aki képes maradandó jó nyomot hagyni a következő nemzedékben.

Mit üzensz a tanárjelölteknek?

A tanári pálya hivatás, mely sok örömet tartogat annak, aki felelősen gyakorolja. A pályán töltött első évek nehezek lesznek majd, de minden tapasztalat épít és erősít. A pedagógus nem csak tanít és közösséget épít, de ő az emberi értékek tárháza is. Hogy a jövőnk milyen lesz, az nagyban rajta áll.