Hajrá Gádor!

Németh Tibor interjúja Szabados Mónikával

Ha egy gyerek nem tud szépen énekelni, attól még lehet, hogy ügyesen tornázik, táncol vagy rajzol. Lehet, hogy nem jó tanuló, de segítőkész vagy finomakat főz már ötödikesként. Meg kell, hogy lássuk, észre kell, hogy vegyük mindenkiben azt a jót, amitől majd sikeres, boldog felnőtt lesz egyszer.

Ki vagy te, Szabados Mónika?

Az általános iskolát szülővárosomban, Mezőhegyesen végeztem, érettségit a békéscsabai Rózsa Ferenc (jelenleg Andrássy Gyula) Gimnáziumban tettem német tagozatos osztályban. Mindkét iskolában volt egy magyar szakos pedagógus, kinek gyermekközpontú személyisége, szakmai tudása és példaértékű szakmaisága a pedagógus pálya felé terelt. Szegeden szereztem diplomákat 2000-ben: magyar nyelv és irodalom szakos tanárit a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán, hittanárit a Szegedi Hittudományi Főiskolán. A két főiskolán nagyszerű tanáraim voltak, a tőlük kapott tudást és az irányításuk mellett szerzett tapasztalatokat a mai napig hasznosítom pedagógiai munkámban.

Hol kezdtél tanítani?

Végzős főiskolásként egy hónapos szakmai gyakorlatom töltöttem Mezőhegyesen a József Attila Általános Iskolában. Ekkor ajánlott állást szeptembertől az iskola igazgatója, amit elfogadtam. Nagy kihívást jelentett a tapasztalt, annak idején engem is tanító kollégák mellé társulni, ennek ellenére igyekeztem megfelelni az elvárásoknak: diákújságíró szakkört vezettem, versenyekre készítettem fel, egy kolléganővel nagyszabású városi karácsonyi műsort tanítottam be, délutánonként hittanórákat tartottam, a második tanévtől a városi könyvtárban segítettem, a helyi városi lapban havonta egy oldalt szerkesztettem a tehetséges tanítványaim írásaiból. Már főiskolás koromban elkezdtem dolgozni az ÁGOTA Alapítványnál, ahol állami gondozottakkal foglalkoztunk. Nyáron táboroztattunk, év közben hétvégi programokat szerveztünk az állami gondoskodásban élő gyerekek számára. Ezt a tevékenységemet a Mezőhegyesen töltött évek alatt is folytattam.  Közben felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, a Budapest Média Intézet kommunikáció szakára, ezért Budapestre költöztem.

Budapesten folytattad a tanítást?

Igen, a Budafoki Kossuth Lajos Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában egy gyesen lévő kolléganőt helyettesítettem öt évig, a második évtől osztályfőnök lettem. Az iskola szokásaihoz híven családlátogatásra mentem mind a huszonhét tanulómhoz, rengeteg iskolai és iskolán kívüli programot szerveztem – itt is volt diákújságíró szakköröm, kéthavonta iskolaújságot szerkesztettünk, iskolai ünnepségekre műsorokat írtam és tanítottam be, az iskola századik évfordulójára néhány kollégámmal évkönyvet szerkesztettem, nyaranta az országos kompetenciamérés feladatlapjait javítottam keresetkiegészítés és tapasztalatszerzés reményében. Közben megszereztem diplomámat kommunikáció szakos bölcsészként nemzetközi kommunikáció nyomtatott sajtó szakirányon is. Szerettem a Kossuthban tanítani, az öt év gyorsan elröpült, de amikor a helyettesített kolléganő visszajött gyesről, új munkahelyet kellett keresnem.

Akkoriban a huszonegyedik kerületben laktam, ezért elsősorban ott keresgéltem állást. Akövetkező munkahelyem a csepeli II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola lett, amit a következő évben összevontak a szomszédos Karácsony Sándor Általános Iskolával. Az összevonás leépítésekkel is járt, magyaróráim számát csökkentették. Ekkor hívott egykori igazgatóm, aki értesített arról, hogy egy budafoki iskolába magyartanárt keresnek, ahová engem ajánlott. Ez volt 2009 januárjában.

Ekkor kerültél a Gádor Általános Iskolába?

Igen. Mint minden új helyen, itt is nehezen oldódtam fel, inkább szemlélődő típus vagyok kezdetben. Igyekeztem szakmai tudásomat felhasználva bekapcsolódni a tanítással kapcsolatos és a tanításon kívüli munkafolyamatokba. A második tanévben osztályfőnök lettem, majd a 2014-ben elballagó nyolcadikosok után azonnal kaptam egy új ötödikes osztályt, és azóta még kettőt, idén újra ötödikesek osztályfőnöke vagyok. Katolikus hittant is tanítok a Gádorban és egy közeli óvodában is.

Magyartanárként melyek a legfontosabb feladataid?

Szerintem különösen fontos feladatom, hogy a központi felvételire lelkiismeretesen felkészítsem a gyerekeket, és használható tudást adjak a kezükbe. Ahogy gyakran mondják: nem halat kell adni a gyereknek, hanem meg kell tanítani halászni. A nevelő hosszú távon gondolkodik, nem csupán tényekkel kell tömni a nebulók fejét, hanem főleg a képességeit célszerű fejleszteni.

Nagyon fontosnak tartom a szövegértés fejlesztését is.  Iskolánkba sok tehetséges gyerek jár, akiket különféle kerületi versenyekre (Simonyi helyesírási, Kazinczy szépkiejtési, Bolyai anyanyelvi, Vers- és prózamondó, Istenes szavaló, Romhányi szavaló versenyekre) készítek fel.

Szívügyem azoknak a felzárkóztatása, akik hosszabb hiányzás miatt, beilleszkedési, tanulási és magatartásproblémáik vagy sajátos nevelési igényeikből fakadó nehézségeik miatt maradtak le a tananyag feldolgozása során.

Magyartanárként talán a legfontosabb feladatom – és ez áll hozzám a legközelebb –, hogy tanítványaimat olvasóvá neveljem. A gyerekekkel kölcsönösen ajánlunk egymásnak olvasmányokat. Gyakran én is elolvasom a kortárs írók ifjúsági regényeit, hogy beszélgetni tudjak a tanulókkal az olvasmányélményeikről.

Osztályfőnökként melyek a legfontosabb feladataid?

Az egyén és a közösség fejlesztése nem egyszerű feladat, rengeteg energiába kerül. A gyerekek sokféle környezetből érkeznek, ebből a sokszínűségből kell egységet kovácsolni, hogy jó osztályközösség válhasson belőlük. A konfliktusok és nézeteltérések mindennaposak, ezeket tudnunk és tudniuk kell kezelni. Az osztályközösség formálása leginkább a változatos osztályprogramokon keresztül tud megvalósulni, ezért igyekszem mindig a korosztálynak megfelelő, érdekes, szórakoztató szabadidős tevékenységet betervezni, figyelembe véve a gyerekek kéréseit is. Figyelemmel kísérem a gyerekek tanulmányi eredményeit is, erről folyamatos visszajelzést kell adnom nekik, és megoldásokat keresni arra, hogy a mindenkori legjobbat tudják kihozni magukból. A szülőkkel való kapcsolattartás is rendszeres feladat, tájékoztatni kell őket a programokról, és a gyerekek egyéni előrehaladásáról is.

Szaktanári és osztályfőnöki feladataidon túl melyek a legfontosabb tevékenységeid?

A diákújságíró szakkör tagjaival hetente egyszer iskolarádiós műsort adunk, jeles napokon történelmi megemlékezéseket tartunk, minden félévben MizújsáGádor? címmel iskolaújságot jelentetünk meg.

Színjátszócsoportom nem csak iskolai eseményeken és ünnepségeken szerepel. Nemrégiben a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozón ezüst minősítést szereztünk, a Budapesti Operettszínház gyermekszínjátszó versenyén két alkalommal is második helyezést értünk el, és egyéb különdíjakat is kaptunk. Kezdetben csak amatőr színházrajongóként vezettem a szakkört, később a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán drámapedagógus végzettséget is szereztem, így ma már felkészültebben tartok foglalkozásokat a színjátszósoknak. A tanulóknak rendszeresen szervezek színházlátogatást is.

Több pályázati kiírásra is elkészítettem a dokumentációt a pénzügyi tervezéstől a szakmai programon át a megvalósításig. A Sinkovits Imre pályázati felhívás keretében egymillió forintot nyertünk, a Határtalanul pályázati felhívásra beadott Gádorosok Petőfi nyomában a Felvidéken című anyagunk egymillió-kettőszázezer forint támogatásban részesült, amit a kerületi önkormányzat négyszázezer forinttal egészített ki. A nemzeti öntudatra nevelést mind osztályfőnökként, mind szaktanárként, mind nevelőként fontos feladatomnak érzem, ez a pályázat kiváló lehetőséget kínált arra, hogy ezt meg is valósítsam. Legutóbb a MOL Új-Európa Alapítvány pályázatán nyertünk egy nagyobb összeget, melyből a színjátszósokkal három napra vidékre utaztunk, hogy ott készüljünk fel egy versenyre.

2013 óta az iskola humán munkaközösségének vezetője vagyok.

Ezen a nyáron hetedik alkalommal veszek részt szervező tanárként két másik kollégámmal az iskolai egyhetes gyermektáborban, ahol ötven gyermeket táboroztatunk. 

Tudásmegosztó tevékenységet az iskolán kívül is végzel?

2012-ben a Gödöllői Királyi Kastély pedagógusoknak meghirdetett óratervíró pályázatán második, 2013-ban első helyezést értem el. Utóbbinak azért örültem nagyon, mert az egyik díj az volt, hogy az óratervemet az osztályommal a kastély falai közt meg is valósíthattam. A kastéllyal az utóbbi években jó kapcsolatba kerültem, 2022-ben Az én Sisim kiállításon kiállítóként vettem részt. Fontos számomra Erzsébet királyné életének, utazásainak kutatása. Ebben a témában előadást tartottam a Fővárosi Levéltárban, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, a Klauzál Gábor Társaságban, a Gödöllői Királyi Kastélyban, valamint a Gádor Általános Iskolában is. A közösségi médiát felhasználva minél több emberhez szeretnék szólni, ezért Willkommen Sisi néven Facebook-, Instagram-, és Tiktok-oldalt szerkesztek, valamint egy Youtube-csatornára készítek ismeretterjesztő filmeket a magyar királyné életéről és utazásairól.

Szerinted mitől jó iskola a Gádor?

Szerencsésnek tartom magam, amiért az iskola vezetősége minden innovációra nyitott, és az ötleteinknek szabad utat enged. Itt mindig azt nézik, ki mihez ért, mihez volna még kedve a tanításon kívül. Így volt lehetőségem keringőt tanítani a farsangi bál nyitótáncához vagy testvérosztályi kapcsolatot kialakítani a nyirádi Erzsébet Királyné Általános Iskola egyik osztályával. Munkámat elismerik, háromszor jelöltek a kerületi Mihalik Sándor-díjra, ami Az év pedagógusa címmel jár. Sajnos egyszer sem kaptam meg, de a jelölés nagyon jólesett. A Gádorban sokan dolgozunk azon, hogy a hagyományos értékek és a tudás átadása mellett minél színesebbé és értékesebbé tegyük az iskolai hétköznapokat a gyerekek számára.

A Gádor kertvárosban található, kisvárosi iskola a nagyvárosban, ahol nyugodt, családias légkörben tudunk tanítani. Ugyanakkor persze igyekszünk kihasználni a főváros adta lehetőségeket is, legyen szó színházról, múzeumról, kiállításról, művészeti vagy sportprogramról. Itt mindnyájan abból indulunk ki, hogy mindenki jó valamiben. Ha egy gyerek nem tud szépen énekelni, attól még lehet, hogy ügyesen tornázik, táncol vagy rajzol. Lehet, hogy nem jó tanuló, de segítőkész vagy finomakat főz már ötödikesként. Meg kell, hogy lássuk, észre kell, hogy vegyük mindenkiben azt a jót, amitől majd sikeres, boldog felnőtt lesz egyszer. Ehhez megpróbálunk gyökereket és szárnyakat adni mindenkinek.

Mi segíti a Gádorban a gyerekeket, hogy megértsék: gyökereik és szárnyaik is vannak?

Néhány évvel ezelőtt vezettük be az Életrevaló (7 szokás) programot, melynek keretében a tanulók megismerkedhetnek a személyes életvezetés fontosságával és gyakorlati lépéseivel.  Az Életrevaló program pedagógiája Stephen Covey A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyvére támaszkodik, amely a másokkal harmonikusan együttműködő személyiségről szól. Covey úgy gondolta, hogy minden gyermek képes saját életének vezetésére, és arra, hogy helyes döntéseivel pozitív hatást gyakoroljon a környezetében élőkre. Diákjainkat heti egy Életrevaló tanórán és szabadidős tevékenységek segítségével is tanítjuk arra, hogy felelőségtudatosan éljenek. A program gazdag módszertani eszköztárt kínál gyakorló tanárok bevált ötleteiből.

Mik a további terveid?

Néhány hete jelentkeztem mesterpedagógusi minősítésre. A mesterprogramot fejlesztő innovátori tevékenységre építem majd a drámapedagógia, illetve Erzsébet királyné személye köré. Ezeket fogom összefűzni úgy, hogy a programnak minél több diákra legyen fejlesztő hatása.

Mit üzensz a tanárjelölteknek?

Adjanak lehetőségeket a tanítványaiknak. Lehetőségeket ahhoz, hogy megtalálják, miben jók, miben lesznek sikeresek. Teremtsenek minél több olyan helyzetet a tanítás során és a tanításon kívül, ahol megismerhetik a gyerekeket más oldalról is, mert teljesen másként fognak így hozzájuk állni. Legyenek mindig következetesek és céltudatosak a munkájukban, tudják azt, hogy honnan hová akarnak eljutni a tanítványaikkal. És mindig haladjanak a korral!