Horgony

A katolikus egyház kitüntetett szerepe az ír általános iskolai oktatásban. Németh Tibor írása

2019 szeptemberétől kezdve a katolikus iskolák igazgatóinak nincs joguk többé arra, hogy a szülők világnézete alapján dönthessék el, kit vesznek föl, és kit nem.

for Greg & Maggy and Paddy & Iseult

Amikor a britek teljes irányításuk alá vonták az ír szigetet (1541), minden egyházmegyében ingyenes angol nyelvű iskolákat hoztak létre, és törvénybe foglalták annak tilalmát, hogy írek saját iskolákat alapítsanak (1695). A tizenhetedik és tizennyolcadik században hozott büntetőtörvényeik (Penal laws) kíméletlenül sújtották a katolikus íreket – főpapokat mozdítottak el hivatalukból, az alsó papság sokáig nem hagyhatta el rendes lakóhelyét, katolikus személy nyilvános hivatalt nem vállalhatott, protestáns nőt el nem vehetett, szabadon vagyonával nem rendelkezhetett; a katolikus vallás gyakorlása, a tanítók és a tanárok képzése és az ír nyelv használata is tilos volt.

A katolikus egyház szembeszegült a hódítók korlátozó intézkedéseivel, és mire e törvények közül a britek az utolsókat is visszavonták (1829), már kiterjedt oktatási hálózattal rendelkezett, és a nép támogatását is élvezte – az Írországban működő kilencezer-ötszáz iskola közül nyolcezer a katolikus egyház irányítása alatt állt.

Mikor az államilag támogatott ír oktatási rendszer megalapítását tervezték, az Londonból is megfelelő intézménynek tűnt arra, hogy az írekben a gyarmatosító britek iránti politikai elkötelezettséget kialakítani segítse és Írországot a széthúzásokat elsimítva egyszerűbben kormányozhatóvá tegye. Az írországi politikai egyensúly kialakítását az iskolahálózattól várták Londonban, ahol:

majd hét millió, a brit elnyomókat szívből gyűlölő, faragatlan és nehezen szelídíthető ír látványa egyre nagyobb gondot jelentett annak a kormánynak a számára, amely a kapitalizmus motorját jelentő Britannia felemelkedésén munkálkodott. (Inglis 1998:159)

Az íreknek szánt iskolahálózat megalapításával kapcsolatos eredeti elképzelés az volt Londonban, hogy a vallási ellentétek további elmélyülésének megakadályozására a katolikus és a református gyermekek oktatásáról egyszerre gondoskodnak, és felekezetközi tanárképző intézményeket alapítanak. Az egyházak közötti nézeteltérések miatt azonban az eredeti tervekkel ellentétes döntések születtek (1831). Minden iskola irányítója (patron) a helyi plébános lett, hiszen – mint a londoni döntéshozók belátták:

A nemzeti iskolahálózat tagjai nem annyira a kormányzat iskolái, mint a helyi irányítóké és felügyelőké, akik nyilván minden tőlük telhetőt megtesznek majd, hogy bizonyítsák: méltók a kormány anyagi támogatására.(Hyland–Milne 1987:104, idézi Ryan 2014:59)

Igazgatótanácsok (Board of Commission) felállításáról döntöttek hát, melyek azt a megbízatást kapták, hogy teljes körű felügyeletet gyakoroljanak az iskolák, a tantervek, a tankönyvek és előírások felett, felügyeljék a tanárok kinevezését (és esetleges elbocsátását), valamint hogy döntsenek a parlament által jóváhagyott keretösszeg felhasználásának kérdésében. Az iskolaépületek megbízott vagyonkezelők (trustee) felügyelete alá kerültek (1835).

Egy-egy iskola épülete, mihelyst elkészül, megbízott vagyonkezelők (trustee) irányítása alá kerüljön...Ezek a személyek gondoskodjanak arról, hogy az iskolaépület a nemzet oktatási céljait szolgálja a jelen okiratban lefektetett előírásoknak megfelelően. (Hyland–Milne 1987:110, idézi Ryan 2014:59)

Az Európában ekkoriban egyre erősebb szekularizáció ellen küzdő egyházak vezetői nem voltak hajlandóak elfogadni a különböző tantárgyak oktatásának és a hitre nevelésnek a szétválasztását sem, és elérték, hogy a hitoktatást az oktatásra kijelölt időben az iskolákban szervezzék meg. Az, hogy az általános iskolák tevékenységét vizsgáló Powis-bizottság jelentése (1870) támogatta az állami részvétel gyengítését, a felekezeti oktatás fontosságát és a felekezetközi tanárképzés fokozatos megszüntetését, a katolikus egyház folyamatosan erősödő társadalmi befolyását mutatja; a megbízott vagyonkezelők húsztagú bizottságában ekkorra már tíz katolikus személy volt.

A különböző felekezetek által közösen üzemeltetett iskolák számaránya fokozatosan csökkent tovább (1831 és 1912 között 28%-ra), a felekezeti tanárképző intézmények 1883-tól kezdve folyamatos állami támogatásban részesültek. A 19. század végére a katolikus egyház olyan politikai hatalmat szerzett, hogy valójában a püspökök igazgatták az iskolákat, szerződtették és bocsátották el a tanárokat, alakították a tantervet, gondoskodtak az állami támogatás szétosztásáról, az állam pedig továbbra is gondoskodott a tanárok fizetéséről. Mikorra a hét és fél évszázados brit iga alól felszabadult Ír Szabad Állam létrejött (1922), a szegregált felekezeti oktatás rendszere már olajozottan működött.

Hamarosan az után, hogy az ország elnyerte függetlenségét, a kormány oktatásügyi konferenciát hívott össze. A főmegbízott (jezsuita) összegző értékelésében így érvelt:

Az iskolai tanterv összes elemei közül a hittan tanítása messze a legfontosabb...Világos ezért tehát, hogy kimondjuk: az erkölcstanoktatás alapvetően fontos része annak, amit az iskolában a diákok tanulnak. Mivel a hittanra – mint tantárgyra – fordított idő szűkös, vallásos lelkület kell, hogy áthassa és irányítsa hát az iskolai nevelés egészét. A tanár, miközben gondosan ügyel arra, hogy a miénktől különböző hitű gyermekek jelenlétében vitás kérdéseket fel ne hozzon, folyamatosan elméjébe vésse (inculcate) a tanulóknak a többi tantárgy tanítása során is a könyörületesség megvalósításáról, igazságosságról, igazságról, tisztaságról, türelemről, mértékletességről és a többi erényről szóló tanítást, valamint a törvényes tekintély iránti engedelmesség és jellemerő jó példáját. (Ryan 2014:71)

A kormányzat támogatta a javaslatot, és a fenti passzust beillesztették az iskolák életét irányító szabályok (Rules and Regulations of National Schools) közé. (Azzal, hogy később, 1965-ben kivették azt a részt, amely arról szólt, hogy a tanárnak figyelnie kell, hogy a máshitűek előtt mit mond és mit nem, csak az oktatás szegregált értelmezését erősítették.)

Az új Alkotmány (1937) jogaiban tovább erősítette a katolikus egyházat. A 42.3.1. cikkely kimondta, hogy:

az állam nem kötelezheti a szülőket arra, hogy lelkiismereti meggyőződésükkel szemben állami fenntartású iskolába küldjék gyermekeiket, vagy olyan iskolába, melyet számukra az állam erre a célra kijelöl.

Az 1950-es évek végéig a katolikus egyház teljhatalmat élvezett az oktatás irányításában. Egy a kormány felkérésére az oktatási rendszerről készített jelentés (1954) megállapította, hogy mivel a szülők fő kötelessége gyermeküket Isten szeretetére és félelmére nevelni, „ezért az iskola elsődleges kötelessége sem lehet más”; az oktatásért felelős miniszter így értelmezte miniszteri feladatait (1957):

Én oktatásügyi miniszteri feladataimra úgy tekintek, mint egy munkásember megbízatására: ahogy a vízvezetékszerelő biztosítja a víz akadálymentes áthaladását a csövek rendszerében, úgy biztosítom én is a kellő feltételeket és lehetőségeket ebben az országban az oktatási szakemberek és az őket irányítók számára. Kidugaszoljuk a csöveket, és összekötünk mindent. Nem látnám, mi a dolgom, ha okoskodni vagy bölcselkedni kezdenék az oktatást érintő kérdésekben.(O’Sullivan, 2005:123, idézi Ryan 2014:78)

Az egyház és az állami szervek szociális tanítása az 1960-as évek közepéig közös maradt: az egészségügyi szervek, az igazságszolgáltatás és az oktatási rendszer is a katolikus egyház erkölcsi iránymutatása szerint működött. Az iskolák feladata volt a rendszer fennmaradását biztosító civil szakembergárda nevelése, valamint a papi és szerzetesi hivatások megérlelése. A tanárok fizetését továbbra is az állam biztosította.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Beruházni az oktatásba című értékelése (1965) – mely elsőként hívta fel a figyelmet az oktatás piaci igények szerint való tervezésének fontosságára („egy országnak azért is meg kell terveznie az oktatást, hogy a jövő kihívásainak munkaigényét kielégíteni képes legyen majd”) – jelentős lökést adott az ír oktatási rendszer fejlődésének. Írországban – ahol a 16 éveseknek 36%-a, a 18 éveseknek mindössze 14%-a tanult nappali tagozaton – a jelentés nagy port kavart. A kormány mindenki számára egyenlő oktatási feltételeket és lehetőségeket követelő és biztosító oktatókampányba kezdett, a kötelező iskolai oktatás felső határát tizenöt évre emelték az országban, és az Oktatási Minisztériumban kidolgozták az általános iskolai oktatásra vonatkozó új tantervet (New Curriculum).

A szülők is szervezkedni kezdtek. Néhány évvel azután hogy Írország csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez (1973), kezdeményezésükre megalakult az első többféle felekezetet képviselő iskola (1978) – ma Írországban nyolcvannégy ilyen (Educate together) általános iskola és tizenhárom középiskola működik.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) újabb értékelése (1991) így írta le az általános iskolai oktatás helyzetét az országban:

Noha az elmúlt húsz évben jelentős előrelépés történt számos területen, az általános iskolákban – sokkal inkább, mint azt sok tanító és tanár szeretné – még tovább él a régi típusú oktatásnak egyfajta felhigított változata, mellyel kapcsolatban előre tudni lehet, hogy mi lesz hangsúlyos a tanítás során. Felkészülhetünk arra is, hogy az oktató nem mélyül majd el túlságosan a tudomány műveléséhez szükséges alapok tanítása során, és hogy vallási, erkölcsi és az állampolgári ismeretekről is szó lesz. (idézi Áine 2014:89)

Az ezredfordulóra elkészült a Köztársaság megalakulása (1937) óta elsőként kidolgozott átfogó oktatási programcsomag (melynek három eleme az Education Act – 1998; az Employment Equality Act – 1998 és az Equal Status Act – 2000) továbbra is megtartotta a katolikus egyház kitüntetett szerepét az oktatásban. Az iskolák életét irányító és felügyelő személyek (patron) megint jogosítványt kaptak arra, hogy iskolájuk szellemiségének és erkölcsi világképének (ethos) védelme érdekében elutasítsanak vagy eltávolítsanak bármely olyan személyt, aki „aláássa az intézmény vallásos arculatát megalapozó lelkiséget (ethos)” (Employment Act 1998, 37/1-es cikkely).

Az új évezredre az ír társadalom hatalmas változáson ment keresztül: a katolikus egyház társadalmi bázisát jelentő parasztság létszáma jelentősen megfogyatkozott (a mezőgazdaságból élők arányszáma 6% alá fogyott, a városlakóké 60% fölé nőtt), az iparosodás és városiasodás pedig az írek világról alkotott elképzeléseinek gyökeres átalakulásához vezetett.

A katolikus egyház társadalmi tekintélyét az elmúlt huszonöt évben ráadásul botrányok sorozata tépázta. Az országban működő bentlakásos iskolák múltját – a miniszterelnök szorgalmazására vizsgáló – bizottság jelentésében (2009) megállapította, hogy az állami fenntartású és az egyházak által üzemeltetett intézményekben agyermekek bántalmazása és a velük szemben elkövetett szexuális abúzus évtizedeken keresztülrendszerszerű (systemic, endemic) volt. A dublini egyházmegye 1975 és 2004 közötti ügyeit értékelő, nagy médiafigyelmet élvező jelentéséből pedig kiderült, hogy az egyházi személyek által elkövetett szexuális zaklatást elöljáróik az egyház jó hírének megőrzése érdekében évtizedeken keresztül fedezték, (a kánonjog hatálya alá is eső) bűnügyeiket eltussolták.

Ezzel párhuzamosan folyamatosan csökken az országban a katolikusok száma, miközben a vallástalanok aránya egyre nő: 2011 és 2016 között a magukat katolikusnak értelmező személyek száma 132,220 fővel csökkent, a vallástalanok aránya huszonöt év alatt (1991-2016) kettőről tíz százalékra nőtt, 2011 és 2016 között 73,6%-kal (468 421 főre).

Azóta, hogy a tizenhetedik században a britek királyhű alattvalóikat letelepítették itt, az 1990-es években első alkalommal fordult elő, hogy Írország célállomása lett a letelepülni szándékozók tömegeinek. A lakosság 2002 és 2011 között 3,9 millióról 4, 5 millióra nőtt – a 2002 és 2006 közötti időszakban évi negyvennyolcezer ezer fővel – és továbbra is folyamatosan emelkedik. A tavalyi év végén a helyi lakosság 12,2%-a (593 600 személy) nem ír állampolgár volt, az ír állampolgárok 17%-a nem itt született.

Az OECD jelentéstevői már egy évtizeddel ezelőtt (2009) jelezték, hogy mennyire idejétmúlt gyakorlat ebben a gyorsan változó ír társadalomban egy több mint száznyolcvan éves szervezeti formát fenntartani:

Egy gyorsan változó és egyre inkább heterogén ír társadalomnak az a gyakorlata, mely az oktatási intézmények menedzselését vagyonkezelőkre bízza, egyre inkább idejétmúlt. (Taguma és mtsai 2009:57)

Ez elmúlt két évtizedben a lakosság vallási összetétele is jelentősen megváltozott. A letelepedési engedélyért 2017-ben folyamodott legnépesebb kisebbségek a brazil, az indiai, a kínai, az egyesült államokbeli, a pakisztáni, a nigériai, a fülöp-szigeteki, a maláj, a kanadai és a dél-afrikai voltak; az országban letelepedni szándékozók majdnem fele (49,2%) legalább alapszintű (BA, BSc) diplomával rendelkezett.

2011-ben a kormánykoalícióba került munkáspárt oktatásügyi miniszterének egyik legfőbb célja a katolikus egyház monopolhelyzetének lebontása volt az oktatásban: az iskolákat irányító vagyonkezelők társadalmi megítélését és a társadalmi változások kezelésének kérdéseit elemző munkacsoportot (Forum for Patronage and Pluralism in the Primary Sector – 2011) hozott létre, melynek jelentése el is készült (2012), de tervezett változtatásait nem vitte keresztül: 2014-ben lemondott.

Miután a Keresztény Testvérek szerzetesrend kénytelen-kelletlen átadta első házát a többféle felekezetet képviselő iskolahálózatnak (Educate together, 2013), egy katolikus lobbicsoport jött létre, melynek vezetője minden hittestvérét felszólította arra, hogy „egyetlen házat se idegen kezekbe”. Az oktatási intézmények birtoklásáért folytatott harc tovább folytatódik.

2019 szeptemberétől kezdve a katolikus iskolák igazgatóinak nincs joguk többé arra, hogy a szülők világnézete alapján dönthessék el, kit vesznek föl, és kit nem (Education (Admission to Schools) Act, 2018). Az új törvényt sokan kritizálják, hogy továbbra is túl nagy mozgásteret engedélyez a katolikus egyház számára, hiszen az igazgatótanácsokban még ma is csupán egynegyed részben képviseltetik magukat a szülők, egynegyed részben a tanárok – az iskola irányítója (patron) a bizottsági tagok felét jelöli.

Az Ír Köztársaságban az állam az általános iskolák három százalékának tulajdonosa, az alapfokú oktatási intézményektöbb mint kilenc tizedét még mindig a katolikus egyház üzemelteti.

Ajánlott olvasmányok listája

Central Statistics Office (2016): Census of Population 2016–Profile 7 Migration and Diversity.

Central Statistics Office (2018): Population and Migration Estimates. April 2018.

Coolahan, John (1983): The Daring first Decade of the Board of National Education (1831-1841). The Irish Journal of Education, XVII/1.

Coolahan, John (2018): The Transformation of Irish Education Policy. In: THEMES – Education Matters Yearbook 2017-2018. 68-72. oldal.

Coolahan,­ John – Drudy, Sheelagh – Hogan, Pádraig ­– Hyland, Áine – McGuinness, Séamus (2017): Towards a Better Future: A Review of the Irish School System. Irish Primary Principals’ Network–National Association of Principals and Deputy Principals, Glounthaune,

Coolahan, John–Hussey, Caroline–Fionnuala Kilfeather (2012): The Forum on Patronage and Pluralism in the Primary Sector. Report of the Forum’s Advisory Group. 

Drudy, Sheelagh (szerk.) (2012): Education in Iraland–Challenge and Change. Gill–Macmillan, Dublin

Faas, Daniel – Darmody, Merike – Sokolowska, Beata (2015): Religious diversity in primary schools: reflections from the Republic of Ireland. British Journal of Religious Education, 38/1.

Government of Ireland (1937): The Irish Constitution. 

Humphreys, Joe(2015): Catholic trust got concessions from State before divesting school. The Irish Times, 2015. december 17.

Hyland, Áine–Milne, Kenneth (1987): Irish Education Documents. Vol. 1. Church of Ireland College of Education, Dublin

Hyland, Áine (2014): The Investment in Education Report (1965)–recollections and reminiscencies. Irish Educational Studies.

Inglis, Tom (1998): Moral Monopoly: The Rise and Fall of the Catholic Church in Modern Ireland. University College Dublin Press, Dublin. A könyv tizedik fejezete elérhető online: 

INTO Education Committee (1991): The Place of Religious Education in the National School System. Irish National Teachers’ Organization. Dublin

Karin Fischer (2016): Schools and the Politics of Religion and Diversity in the Republic of Ireland–Separate but equal. Manchester University Press, Manchester

Logan, Emily (2013): Advice of the Ombudsman for Children on the General Scheme of the Gender Recognition Bill 2013.

McGarry, P. (2012): People’s experience of church and the method of belonging is set to change. The Irish Times, 2012. június 5. 

Mulcahy, Carmel (2012): Learning Together to Live Together–The Role of Multidenominational Schools in a Pluralist Ireland. A Brit Oktatáskutatási Egyesület konferenciáján elhangzott előadás.

O'Brien, Carl(2018): Catholic grip on education being loosened. The Irish Times, 2018. május 9. 

O’Donovan, Bernadette (2013): Primary School Teachers’ Understanding of Themselves as Professionals. Dublin City University, doktori (PhD) értekezés.

O’Sullivan, Denis (2005): Cultural Politics and Irish Education since the 1950s: Policy Paradigms and Power. Institute of Public Administration, Dublin.

O’Toole, Emer (2019): Ireland's attempts to secularise its schools have turned to farce. The Guardian, 2019. április 10.

Renehan, Caroline–Williams, Kevin (2015): Religion, education and conflict in the Republic of Ireland. Journal of Theories and Research in Education 10, 1 Special Issue. 

Ryan, Áine (2014): The Road to Democracy in Irish Primary School Education. University of Sheffield, doktori (PhD) értekezés, Sheffield.

Stauton, David (2018): The Irish Times view on immigrants’ prospects: worrying trends. 2018. november 8. 

Taguma, Miho–Kim, Moonhee–Wurzburg Gregory–Kelly Frances (2009): OECD Reviews of Migrant Education, Ireland. elérhető online:

Williams, Kevin (1999): Faith and the Nation: Education and Religious Identity in the Republic of Ireland. British Journal of Education Studies, 47/4/December