Németh Tibor: Idefigyi, bonjour!

Kultúraközi találkozások térben és időben

Beszélgetések Fernando Riesenberger-vel Châteaubriant-ban 2012 júniusában

Nádasi Mária tanárnőnek. A segítőknek. A kapitánynak

Nyugat-Franciaország egyik többnemzetiségű kisvárosának lakótelepén – ahova a szociális munkás is félve jön időnként – nagypapák, tanárok, rapperek és kismamák festenek együtt falat, művelnek kertet, szereznek zenét. Idejüket és pénzüket adják, hogy aki akar, tanulhasson – iskolában és azon kívül, a világról és önmagáról.

Ki vagy te, Fernando Riesenberger?

A Találkozások (Rencontres) Egyesület elnöke vagyok tizennégy esztendeje. Nevem német eredetű, családom Hamburgban élt, őseim 1850-ben vándoroltak ki Portugáliába. Portóban születtem 1950-ben, fiatalkorom vidéken telt. 1968. szeptember 30-án hagytam el Portugáliát – egyéves spanyolországi tartózkodás után 1969. szeptember 14-én érkeztem meg Franciaországba. Itt először szüreteken és gyümölcsszedéseken, majd a bordeaux-i kikötőben dolgoztam; Châteaubriant-ban 1969. november 4-én kaptam munkát az Huard kohóban. Érdekelt a filozófia és a pszichológia, úgyhogy nagyon hamar elköteleztem magam a francia típusú önkéntes-egyesületi életmód iránt.

Mi a Találkozások (Rencontres) Egyesület és hogyan jött létre?

Az Egyesületnek megalakulása óta tagja vagyok. A Találkozások megalapításáról 1986. november 5-én született döntés, szörnyű esemény hatására – a városban egy, a török közösség ellen elkövetett rasszista bűncselekmény két ember halálát okozta, öten megsebesültek. Egy tanító volt az alapító, őt támogatták szakszervezeti emberek, tanárok, a rasszizmus és a kirekesztés ellen harcoló sokak, akik mindannyian úgy érezték, hogy nyilvánosan is fellépnének elveikért; ő 1998-ig maradt az Egyesület élén, én a kezdetektől a helyettese voltam. 

Az egyesületi igazgatótanácsban a város lakosságát alkotó három népcsoport (a francia, a török és a portugál) egyaránt képviseltette magát, de a két utóbbi szerepvállalása a döntéshozó testületben a kilencvenes évekre – ha engem mint portugált, leszámítunk – teljességgel megszűnt. 1998 végén az első elnök távozása után én vettem át a Találkozások irányítását. Ekkoriban húsz-egynéhány önkéntes vett részt a közös munkában.

Semmilyen vallási felekezethez/csoporthoz, vagy politikai párthoz nem tartozunk. Az Egyesület alapfilozófiája olyan humanista bölcselet, mely az Ember boldogságának elérését a népoktatás (éducation populaire) segítségével igyekszik megvalósítani. 2000-ben a város akkori szocialista polgármestere fiatal munkaerőnek fenntartott státuszt hozott létre, és Egyesületünk rendelkezésére bocsátotta a város szegény embereket tömörítő, többnemzetiségű lakótelepén lévő, ma is használt hetven négyzetméteres lakást. Az első alkalmazott, aki már két éve önkéntesként dolgozott nálunk, ekkor nyerte el azt az állást, melyet még ma is betölt.

Mivel foglalkoztok pontosan, és milyen formában? 

Ma az Egyesület három – nálunk félállásban lévő – összesen másfél álláshelyet betöltő közösségfejlesztő animátort (animateur socioculturel) foglalkoztat; a kulturális önkifejezés és társadalmi beilleszkedés különböző módjait segíti és erősíti; a kirekesztés különböző formái ellen száll síkra. Egy 1901-ben az egyesületekről hozott törvény alapján állunk, anyagi haszon számunkra tevékenységünkből nem származhat. Jó ötven önkéntessel dolgozunk a három részmunkaidős fizetett alkalmazott mellett. A legfontosabb programjaink, melyek közül az érdeklődők választhatnak, a következők.

• Segítjük az iskolásokat tanulmányi előmenetelükben – leckét írunk, tanulunk velük és az oktatással összefüggő témakörökben szervezett kulturális szakköröket tartunk számukra.
  • Három châteaubriant-i iskolában az alsó tagozatosok számára ajánlunk fel közös tanulást – az önkéntesek vagy egyedül vagy a tanítószemélyzettel együtt tartanak számukra foglalkozásokat: tanulás-segítés, feladatok értelmezésének megkönnyítése, tanulásszervezés elsajátíttatása. Olvasástanítást és számfogalom-kialakítást végzünk játékos formában, másfelől közelítve az iskolai készségek fejlesztéséhez. 
  • Felső tagozatosok, gimnazisták valamint szakközépiskolások részére tartunk korrepetálást és kompetenciafejlesztést. Négy, nyugdíjba menetelük előtt tanárként dolgozó önkéntesünk áll a gyerekek rendelkezésére, hogy ha a diákok akarnak, együtt tanuljanak velük – a feladatok megértésének segítése és a tudományok világában való búvárkodásra hívás a segítők célja. 
  • Kulturális szakkörök keretében közösségi animátorok olyan foglalkozásokat kínálnak, melyek tematikájukban az iskolai tananyag köré vannak szervezve, de más módszerekkel dolgozzák föl és szervezik rendszerré az iskolai tudástár elemeit, kiegészítve mindazt – művészettörténeti bevezetés, tárgykészítés, együttzenélés, írás és olvasás. Ezen alkalmak célja, hogy a tanuló örömét lelje mindabban, amivel az iskolában is foglalkozni szokott – azonos téma, más módszerekkel. 
• „Olvassunk együtt, olvassunk külön is” („Lire et Faire Lire”) címmel az alsó tagozatosoknak szánt fejlesztést végzünk. Olyan országos hatókörű kezdeményezésről van itt szó, melynek keretében nyugdíjas önkéntesek olvasnak fel gyerekcsoportoknak az iskolában, a tananyagra szánt idő terhére.
• Közösségfejlesztést tartunk azon az alacsony szintű szocioökonómiai háttérrel rendelkező családoknak otthont adó lakótelepen, ahol az Egyesület közösségi bázisa van.
  • Ifjúsági könyvtárunkba a három és tizenkét éves kor közötti gyerekeket várjuk művészi albumok, mesés és ifjúsági könyvek felfedezésére, heti rendszerességgel szervezett felolvasásokra. Minél több gyereket megcélzó, könyvkölcsönzésre érzékenyítő és ösztönző programjainkkal az olvasási szokások meggyökereztetésére teszünk kísérletet – ha a kezükbe adjuk a könyvet, hátha elolvassák. 
  • Művészeti és kulturális tartalmú szakköröket minden szerdán (ezen a napon nincs tanítás a franciaországi iskolákban – NT), szombaton és iskolai szünetben is tartunk. Az animátorok a hét és huszonöt év közötti korosztály számára kínálnak tárgykészítésre, közös zeneszerzésre és együttes szövegalkotásra vagy szövegízlelésre tervezett alkalmakat. Arra hívjuk a gyerekeket és a fiatalokat, hogy merjenek új utakra lépni – hangsúlyt kap a művészi önkifejezés mint a másik ember megszólításának és a vele való kapcsolattartásnak eszköze.
  • Minden foglalkozás, melyet szervezünk, helyi programunkba illeszkedik, a többi általunk végzett tevékenységgel közöset alkot. Az animátorok azon dolgoznak, hogy az elkészült művészeti produktumok közösségi értékrangra jussanak, hogy így is megbecsülést szerezzünk a gyerekek munkájának, és rámutassunk, hogy mindegyikük képes értékteremtő minőségi teljesítményre. Köteteket állítottunk össze, cd-ket adtunk ki, kiállításokat és koncerteket szerveztünk, falfestményeket készítettünk.
• A feltöltekezés és közös életünkről való megosztás orgánuma is igyekszünk lenni – egyesületünk alkalmat és teret biztosít a családok számára, hogy tudakozódni, beszélgetni, véleményt cserélni vagy segítséget kérni jöjjenek hozzánk. Az elmúlt években a közel lakók kezdeményezésére felnőttek számára szervezett alkotókörök alakultak, tanfolyamokat szerveztünk (francia mint idegen nyelv, portugál és török), közösségi alkalmakat ünnepeltünk meg, a jószomszédi viszonyt erősítő estebédeket tartottunk. 
• Élettörténet-gyűjtést szervezünk. A városnegyed történetének itteni gyerekekkel való közös feldolgozása során és a lakókat meghallgatva-kikérdezve jött az ötlet, hogy szedjünk csokorba jó néhányat a családi történetek közül. Ennek pedig az lett a vége, hogy az idevándorlás témájával találtuk szembe magunkat. Összeállítottunk és „Hogyan is volt?” („C'était comment?”) címmel kiadtunk a szülők életútját feldolgozó számos gyűjteményt. Később egy nagyobb lélegzetvételű – a migráció történetével foglalkozó tudományos – munka született, szociológiai dolgozat a Châteaubriant-ba a huszadik század utolsó harmadában érkezett portugál és török vendégmunkásokról. Ekkor a történeteket összegyűjtők csoportba szerveződtek, és mára több mint ötven beszámoló hozzáférhető – megannyi tanúvallomás olyan emberek sorsáról, akik együvé kerültek itt. Újságot adunk ki, előadásokat tartunk és kiállításokat szervezünk azért, hogy kiemeljük ezeknek a beszámolóknak értékét-hasznát. 2008 óta végzünk gyűjtést, a munka még közel sem ért véget.
• Családi kertépítést teszünk lehetővé – kicsiny, művelhető földdarabkákon olyan családok számára kínálunk együtt-művelést, melyek lakásban vagy olyan házban laknak, amihez nem tartozik kert. Az összes, egy évre váltott, de meghosszabbítható tulajdonjogú, egy képzeletbeli köríven elhelyezkedő kertecske „gazdája” rendelkezésére állnak olyan közös területek, mint például esőbeálló, asztalok, bográcshely, szerszámos bódé vagy a locsoló és ivókút. 

Milyen anyagi forrásokban részesültök?

Az Egyesület szerepét és jótékony hatását az összes minket segítő szervezet elismeri. Közülük kiemelném a megyei önkormányzat (conseil général) és az országos érdekkörű Családtámogatási Alap (Caisse d’Allocation Familiale) támogatását. Egyes projektek vagy kezdeményezések megvalósítását a tervezési-statisztikai régiónk, továbbá az Ifjúsági és Sportminisztérium (pontosabban: Ifjúsági, Sport, Népoktatási és a Kollektív Tevékenységekért Felelős Minisztérium – Ministère des Sports, de la Jeunesse, de l’Éducation Populaire et de la Vie Associative – NT) helyi illetékes szervei finanszírozzák.

Châteaubriant önkormányzata már most is segít azzal, hogy fizeti a bázislakásunk bérleti díját, de támogatása a következő években várhatólag növekedni fog, hiszen egy fél álláshely fenntartásával járó összes költséget biztosítja majd, így ellensúlyozva egyéb szervezetek várhatólag csökkenő anyagi hozzájárulását.

Az Egyesület ezenkívül a programokon résztvevők és önkéntes segítők financiális szerepvállalását is élvezi, „közhasznú egyesületté” nyilvánításáért most küzdünk – ha erőfeszítéseinket siker koronázza, az a munkánkat pénzzel segítő magánszemélyek számára adójóváírás felhasználását is jelentheti.

Mi az Egyesület legfőbb pedagógiai küldetése?

A „Találkozások” Egyesület elsőrendű szerepe az, hogy segítse a gyerekeket nyitni mások felé és önmagukat jobban megismerni; kiegészítő tudást közvetít; az ifjakat animátorok, alkalmazottak és önkéntesek révén hívja arra, hogy fedezzék fel a világot. Ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak a rendelkezésére áll egy olyan lakás, ahol különféle közös tevékenységet végezhetnek, és együtt alkothatnak. Mindezt az egymás iránti tisztelet és elkötelezettség szellemében, idősebbek jelenlétében. Ezek a fejlesztésre ható körülmények kulturális tőkegyarapodást okoznak, mely megkönnyíti a társadalmi beilleszkedést. Törekszünk a gyerekekkel megszerettetni az iskolát, arra vezetni őket, hogy örömmel gondoljanak és szépként-izgalmasként emlékezzenek rá. A fiatalok számára igyekszünk lehetővé tenni, hogy önkifejezésre jussanak, a felnőtteknek pedig a nekik szervezett és felkínált programokon keresztül lehetőséget teremtünk találkozásra, a különböző kultúrák egymást erősítő gazdagságát segítségül híva.

Milyen a kapcsolatod azokkal az emberekkel, akik az Egyesület által szervezett programokon részt vesznek, és milyen a tanárokkal?

Én meglehetősen szívélyes viszonyban vagyok az emberekkel. Kapcsolatban állok az önkéntesekkel, de sok felnőttel is – a családi kertek üzemeltetése miatt; mivel gyakran jövök az egyesületi lakásba, szinte mindenkivel találkozom. 1973 óta élek a kerületben, az emberek ismernek.

A tanítókkal megbeszéléseket tartunk az iskolában az órák után a tanulássegítési programjainkkal kapcsolatosan. Bármilyen, iskolában végzett tevékenységünkre jellemző, hogy az oktatókkal szoros együttműködésben végezzük azokat; csak akkor kezdünk akcióba, ha ők közvetlenül kérik.

Mi magyarázza azt, hogy az önkéntesek részt vesznek az egyesület munkájában?

Az önkéntes munka Franciaországban nagy hagyományokra tekint vissza, ma az országban nagyjából tízmillió önkéntes és másfél millió őket segítő, velük munkálkodó alkalmazott működik. Több oka van ennek – az ember érzi, hogy hasznos; nincs egyedül; van kinek átadnia felhalmozott tapasztalatait és tudását; örömöt szerző tevékenység közben jó találkozni másokkal. Az Egyesület a külön kezelt bizottságokba szervezett segítőknek meglehetősen nagy mozgásteret biztosít. Jó hangulatban dolgoznak, a hivatali papírmunka nem őket terheli, ha más dolguk van, megtehetik, hogy távol maradnak – akkor jönnek, ha akarnak, és idejük van. Nagy részük oktató volt, ma nyugdíjas. Segítenek, gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoznak – vagy az egyesületi lakásban vagy az iskolában, a szervezet irányításával járó felelősség nem az övék. Rövid továbbképzéseket szervezünk számukra a gyakorlatból eredő feladatok mindig magasabb szintű kezelésére (hogyan olvassunk fel hangosan, miképpen dolgozzunk fel könyveket, így vagy úgy játsszunk matematikát). 

Ha a Találkozások Egyesület holnap megszűnne létezni, mit veszítenének Châteaubriant városka lakói – másképpen szólva, miben vagytok ti hasznosak számukra?

Ha abbahagynánk a munkát, az a velünk együttműködő háromnegyedrészt szegény és kiszolgáltatott ember számára azt jelentené, hogy kénytelenek lennének azzal szembesülni, hogy nincs kihez fordulniuk segítségért, ha a gyerekeiket kallódni látják.

Jelenlétünk társadalmi összetartó erőt gerjeszt – segítjük az itt lakókat, hogy életük jobb legyen, és hogy úgy érezhessék, törődnek velük. Megnöveljük a beérkezésbe vetett hitnek és az összetartozás-érzésnek az erejét, nagyobb köznyugalomnak adunk esélyt, kapcsolatokat teremtünk. 

Ha az Egyesület bezárná a kapuit, bizonyára nagyobb lenne az erkölcsi értelemben vett szegénység, és többen éreznék magukat elhanyagolva – ez pedig lázadáshoz és erőszakhoz vezethetne. Mi annak alapján állunk és cselekszünk, hogy „ha nem teszel semmit másokért, a világ szegényebb lesz”. Amikor az ember segíteni áll, akkor érzékeli csak, hogy milyen nagy a társadalmi igazságtalanság. És akkor látja azt is, mit tehet ellene.