Levegőt a prizmába

Németh Tibor interjúja Tevan Zsolttal

A természettudományos tantárgyaknál már nem elég, ha a tanuló megnézi, elolvassa, amiről tanul, meg is kell hogy fogja, tapasztalja. Ez sok-sok kísérletet, terepmunkát jelent.

Ki vagy te, Tevan Zsolt?

A hard reál oktatója vagyok a budapesti Gádor Általános Iskolában: fizikát, kémiát, matematikát és informatikát tanítok – ezek világviszonylatban a tanulók által legkevésbé szeretett témakörök. Arra törekszem, hogy a tanulók ne féljenek e tantárgyaktól, hanem szeressék meg őket. Megéri, mert mindegyik varázslat.

Nem tanárnak készültem. A Petrik Lajos Vegyésztechnikumban érettségiztem, majd két évig nyomdai fényképészetet tanultam és a Zrínyi Nyomdában dolgoztam (a felmenőim között híres nyomdászok és könyvkiadók voltak, a családomé volt a békéscsabai Tevan Nyomda és Könyvkiadó). Azután jelentkeztem a Könnyűipari Műszaki Főiskola nyomdaipari szakára, de a nevem miatt csak egy másik, a bőrfeldolgozó ipari mérnök szakra vettek fel. A diploma megszerzése után fejlesztő mérnökként helyezkedtem el a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatnál. Itt vezérlésekkel és automatizálással szerettem volna foglalkozni, felhasználva az akkor még gyerekcipőben járó számítógépes programozást Fortran és Basic nyelven. Magyarországon a könnyűipar ekkor már leépülőfélben volt, így nem sok munkám akadt – valójában rejtett munkanélküli voltam a szocializmusban.

Amikor 1985 nyarán a lakhelyemhez közeli iskola fizika-kémia szakos tanárt keresett, a felkérésre rögtön igent mondtam. Igaz akkor még nem volt tanári diplomám, de mérnökként és vegyésztechnikusként el mertem vállalni a feladatot. Az első tanári diplomámat a BME Gépészmérnöki Karán mérnöktanárként szereztem 1988-ban. A kerületi gyermektábor vezetését az iskola részéről 1989-ben bízták rám, a feladatot harminc évig végeztem.

A programozást a tanításban is alkalmaztam. A gyerekekkel a szakkörökön robotokat készítettünk legó típusú játékokból, azokon vezérléseket, szabályozásokat végeztünk Commodore 64 számítógépek segítségével, kollegáimnak bemutató órákat tartottam számítógéppel támogatott mérésekről és a mért adatok számítógépes feldolgozásáról.

Az első személyi számítógépek megjelenésével technika óra keretében felhasználói ismereteket kezdtem tanítani. 1993-ban az iskola az én vezetésemmel elsőként vállalta az Országos Zrínyi Matematika Verseny területi lebonyolítását és adatfeldolgozását számítógépek segítségével. Számítógépes ismereteim fejlesztése és a tantárgy jobb tanítása érdekében 1997-ben elvégeztem az informatika szakot. Szakdolgozatomat Az interaktív fizika tanulása számítógépek segítségével címen írtam és Turbo Pascal nyelven programot szerkesztettem hozzá. A diákokat informatikából nyolcadik év végén külsős vizsgáztatót felkérve vizsgáztattuk felhasználói programokból. 2004-ben az egyik diákom a Kozma László Országos Informatikai Tanulmányi Versenyen első helyezést ért el. Kémia tantárgyból csatlakoztunk a TIT Kémikusok Baráti Köréhez.

Szaktanárként az értékelés, a dolgozatok standard, összehasonlítható eredményei és az eredmények vizsgálatának módszerei mindig izgatták a fantáziámat. Ezért vettem részt 2002-ben a kerületben meghirdetett Tudásszintmérés és adatbázis-kezelés az ITEM programok segítségével 30 órás akkreditált pedagógus továbbképzésben. A tanfolyamot elvégeztem, de sok kérdés maradt bennem és a hazai PISA-felmérések háttérváltozóit is szerettem volna jobban megismerni, ezért beiratkoztam a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 2004-ben pedagógiai értékelési szakértői szakképesítést szereztem.

Szívügyem a digitális oktatás. Az órák színesítéséhez, a tananyag kiegészítéséhez és a tanulók jobb felkészítéséhez mind több digitális tananyagot használok. Projektoktatást az iskolánkban 2006 óta végzünk minden felsős évfolyamon. Az alsósoknak Benedek Elek mesenapot tartunk, az ötödik évfolyamon honfoglalás, a hatodik évfolyamon török megszállás, a hetedik évfolyamon reformkor témájú projektoktatás folyik. Ehhez a nyolcadik évfolyamon természettudományi projektet kapcsoltunk, mert szerettük volna, hogy a természetismeret és a környezetvédelem is szerepet kapjon a projektoktatásban. A nyolcadikos tanulóknak kísérletet kell bemutatniuk és szakszerűen elmagyarázniuk a fiatalabbaknak. Önállóan választhatnak a felkínált több mint kétszázötven kísérletet tartalmazó adatbázisból, majd három fős csoportokba osztjuk őket a rokon területű kísérletekre. Az adatbázist én hoztam létre, és folyamatosan frissítem érdekes, egyszerűen elvégezhető kísérletekkel.

Mindig figyeltem az oktatás új területeit. A 2008-as válság hozta felszínre a pénzügyi tudatosság hiányát. Az óráimon is tapasztaltam, hogy a diákok nincsenek tisztában a legalapvetőbb pénzügyi ismeretekkel sem. Hogy segítsem őket, beiratkoztam az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karára a Pénzügyi gazdálkodás tanítása a közoktatásban című akkreditált felnőttképzésre. Mióta végeztem, immár második éve szakkör formájában tanítom játékosan a pénzügyi ismereteket. A tankönyv mellett itt is alkalmazok mobiltelefonra készített applikációt.

A fizika munkaközösségben a kerületi munkaközösség vezetője vagyok. Már csak másfél évem van a nyugdíjig, de remélem, hogy óraadóként még sokáig be fogom tudni mutatni a fizika és a kémia hétköznapi varázslatait.

Milyen volt a jó tanár, amikor tanítani kezdtél, és milyen ma?

Azt nem tudom megítélni, hogy a hatvanas-hetvenes években, amikor én még általános és középiskolába jártam, egy tanár milyen életminőséget tudott magának kialakítani, de azt gondolom, hogy nyugodtabbak, magabiztosabbak és türelmesebbek voltak a diákokhoz. Talán azért, mert akkoriban kissé zárt világban éltünk, lassabban változtak a dolgok.

Leginkább felsős osztályfőnökömre szeretek visszaemlékezni, aki matematikát és kémiát tanított. A matematikát olyan szinten tanította, hogy többen országos helyezést értünk el, ráadásul a gyengén teljesítő gyerekekkel is törődött. Mai terminussal szólva: hátrányos helyzetű gyerekek oktatásához integrált oktatást alkalmazott: mi segítettünk nekik a tanulásban, ők meg élettapasztalataikat osztották meg velünk – mai napig tartó barátságok születtek. Mégis a kémiát szerettem legjobban az óráin, ahol rendkívül sokat kísérleteztünk. Szerintem ezért lettem kémiatanár.

Mára nehezebb lett a tanár dolga, hiszen a digitális tér megjelenése óta nem teheti meg, hogy ne képezze magát folyamatosan. Mi, tanárok digitális bevándorlók vagyunk, a gyerekek pedig bennszülöttek, és így is lépést kell tudnunk tartani velük! Az online oktatásra való áttérés mérföldkő volt: a frontális oktatás mára háttérbe szorult, egyre gyakrabban alkalmazunk csoportmunkát, projektmódszert és folyamatosan új oktatási formákat.

A természettudományos tantárgyaknál már nem elég, ha a tanuló megnézi, elolvassa, amiről tanul, meg is kell hogy fogja, tapasztalja. Ez sok-sok kísérletet, terepmunkát jelent.

Mennyire becsülték meg a munkádat?

Sokféle megbecsülés létezik diákok, szülők, kollégák, a szakma és a társadalom részéről. Számomra a legfontosabb a diákok és szüleik megbecsülése, ez erősíti legjobban a tanításba vetett hitemet. Az iskolánkban a fizikát és kémiát nagyon sokan szeretik annak ellenére, hogy szigorú tanárnak tartanak. Több tanulóval, akiknek valamelyik szülőjét tanítottam már, úgy kezdem a közös tanulást, hogy mondják, sokat hallottak rólam a szüleiktől, és alig várják az órákat. Ez nagyszerű érzés. Emlékezetes számomra, hogy az egyik tanítványom lakodalmába több évvel azután hívtak meg, hogy elballagott. Ezek pozitív visszajelzések. A szakma idén a Délbudai Tankerület kiváló pedagógusának díjával ismert el mint nevelőt és mint tanárt.

Mit adott és ad neked a tanítás, miért maradtál a pályán?

A tanítás az állandó megújulást jelenti számomra: a mi munkadarabunk élő egyéniség, akivel ahhoz, hogy a legjobb eredményt érhessük el, folyamatosan idomulnunk kell egymáshoz, önmagát kinek-kinek messze meghaladva. A tanítás másrészt a varázslat csodája: mi, pedagógusok tudásunkat adjuk át ezerféleképpen, a mindenkori szükségleteknek megfelelően megújulva azért, hogy a gyerek szemében egy fizikai vagy kémiai kísérlet során a hűha-élmény megjelenhessen. Ha ez megtörténik, a varázslat sikerült.

Mit üzensz a pedagógushallgatóknak?

A tanáré csodálatos, teljes embert kívánó pálya, ami folytonosan változik, és amit sose lehet megunni. Ritka az olyan szakma, ami mások tudását gyarapítja. A miénk ilyen, ezért is szép. Remélem, mindig lesz utánpótlás.