MI, egyéni utak, önszervező tanulás

II. rész. Bessenyei István írása

Egy önszervező tanulási út eltervezésének első, meghatározó lépése a tanulási cél pontos meghatározása, mert ennek alapján tudunk csak pontos promptokat megfogalmazni.

A sorozat első részében összefoglaltam azt a fejleményt, hogy a két rivális cég, a Microsoft és a Google szintet váltott, és integrálták csevegő és kereső funkcióikat. Ez a felhasználó számára azt jelenti, hogy – miután a Microsoft Bingje és a Google Bardja a csevegést képes megtámogatni a keresési eredményekkel – pontosabb válaszokat kaphatunk, és az integrált keresők prezentálják a felhasználó beviteléhez (promptjához) illeszkedő háttéranyagokat is.1 Kitértem arra, hogy a tanulói digitális lábnyomokat hogyan, milyen korlátozásokkal tudják a különböző, az MI által támogatott programok, eszközök az egyéni tanulási utak kialakításában felhasználni. Végül megkértem a ChatGPT-t, a Binget és a Bardot, hogy sorolják fel az önszervező tanulás jellegzetességeit.

A prompt, avagy a kérdezés művészete

Miután a chatbotoktól (a csevegő programoktól) nemcsak kérdezni lehet, hanem meg lehet kérni őket különböző műveletek elvégzésére is, a „kérdés” helyett a szakma a „prompt” kifejezést használja az olyan bevitelekre, mint amilyen a kérdezés, a kérés, a kijelentés, a javaslat, a kérelem, a programozott nyelven írott anyagok, a feladatbevitelek, a hang- és képalapú kérdezések. A fő szabály a promptok világában az, hogy pontos választ csak pontosan fogalmazott promptra kapunk, rosszul fogalmazott, hibás, nem egyértelmű, túl hosszú vagy túl rövid prompt nyomán könnyen beleütközhetünk közhelyes, akár kitalált elemeket tartalmazó válaszokba.2 Ebből egyenesen következik, hogy annál eredményesebben tudjuk működtetni az MI által támogatott rendszereket az önszervező tanulásban, minél világosabban fogalmazzuk meg kívánságainkat.

1. tanfolyam: Utazás a neuronok körül

Egy önszervező tanulási út eltervezésének első, meghatározó lépése a tanulási cél pontos meghatározása, mert ennek alapján tudunk csak pontos promptokat megfogalmazni. Az itt következő példában az emberi agy idegsejtjeinek kapcsolódási mechanizmusait választottam tanulási célként.3 Ebben az a tény motivált, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusai ezeket az agyi mechanizmusokat modellálják, másrészt kíváncsi voltam, hogy milyen válaszokat kapok arra kérdésre, hogy önvezérlő-e az emberi agy. Felmerült bennem az a probléma is, hogy honnan tudja az emberi agy, hogy egy neuronnak mikor, melyik másikkal kell kapcsolódnia az adott információ átviteléhez. Abban is reménykedtem, hogy kiderül: egyáltalán helyénvalóak-e ezek a kérdések, hiszen az volt a – később megerősített – benyomásom, az első kérdésben az „önvezérlő” („önszervező”) sokféleképpen értelmezhető, a második kérdés pedig olyan szintű, mintha értelmet keresnénk az univerzumban.

Indulásként tehát ezt a két promptot választottam:

1. Önszervező rendszer-e az emberi agy?
2. Honnan tudják a neuronok, hogy mikor hova kell kapcsolódniuk?

Ez utóbbi kérdés relevanciájában nem voltam biztos, ezért a következőt kérdeztem a Bardtól:

Felhasználó: Releváns promptnak tartja-e azt a kérdést, hogy honnan tudja az emberi agy, hogy egy neuronnak melyik másikkal kell kapcsolódnia az adott információ átviteléhez?

Bard: Igen, releváns promptnak tartom ezt a kérdést. Az emberi agyban hozzávetőlegesen 86 milliárd neuron található, amelyek mindegyike hálózatosan összekapcsolódik más neuronokkal.4 Ezek a kapcsolatok, amelyeket szinaptikus kapcsolatoknak nevezünk, lehetővé teszik az információk átvitelét az agy különböző részei között.

A kérdés az, hogy honnan tudja az agy, hogy egy neuronnak melyik másikkal kell kapcsolódnia az adott információ átviteléhez. A válasz erre a kérdésre még nem teljesen ismert, de számos elmélet létezik.

Egy elmélet szerint a szinaptikus kapcsolatok kialakulása genetikailag meghatározott. Ez azt jelenti, hogy az agy egyes neuronjai genetikusan kódolva vannak arra, hogy bizonyos más neuronokkal kapcsolódjanak.

Egy másik elmélet szerint a szinaptikus kapcsolatok a tapasztalatok hatására alakulnak ki. Ez azt jelenti, hogy az agyunk az információk feldolgozása során folyamatosan tanul, és ezek a tanulások befolyásolják a szinaptikus kapcsolatok kialakulását.

A kérdésre tehát még nem adható végleges válasz, de a kutatók egyre többet megtudnak az agy működéséről, és egy napon talán meg fogjuk érteni, hogy az agyunk hogyan képes ilyen hatékonyan átvinni az információkat.

A prompt releváns az én képességeimre is, mivel képes vagyok az információkat feldolgozni és értelmezni. (Kiemelések: B. I.)

Különösen az utolsó kijelentés ragadta meg a figyelmemet, hiszen utalt az MI és az agy működésének párhuzamára. (Kérdezhetném persze, hogy honnan tudják a gének, hogy miként kell a neuronokat vezérelni. De ez legyen az agykutatók gondja.) Világossá vált azonban, hogy konkrétabb szintre kell lépnem, ha a neuronok összekapcsolódásának mechanizmusairól szeretnék érdemleges – és érthetőbb – válaszokat kapni. A kérdést tehát úgy kell feltenni, hogy „mire képesek a neuronok”, és nem úgy, hogy „mitől képesek”, hiszen erre – ezek szerint – még az agykutatók is csak keresik a választ.

Térjünk akkor át kíváncsiságom másik tárgyára, az önszerveződésre.

Felhasználó: Önszervező rendszer-e az emberi agy?

Bard: Igen, az emberi agy önszervező rendszer. Ez azt jelenti, hogy az agy nem egy előre meghatározott, merev struktúra, hanem állandóan változik és fejlődik, ahogyan kölcsönhatásba lép a környezetével. Az agyban lévő idegsejtek, a neuronok képesek új kapcsolatokat kialakítani és megváltoztatni azokat a kapcsolatokat, amelyek már léteznek. Ez a folyamat a neuroplaszticitás, és lehetővé teszi az agy számára, hogy tanuljon és alkalmazkodjon az új helyzetekhez.

Az önszerveződés számos példája látható az agyban. Például az agyban lévő neuronok folyamatosan új kapcsolatokat hoznak létre, ahogyan egy gyermek megtanul járni vagy beszélni. Ezenkívül az agy képes új területeket létrehozni, hogy megfeleljen egy új feladatnak. Például a muzsikusok agyában több agyterület található, amely a zene feldolgozásában érintett, mint azoknál, akik nem muzsikusok.

Az önszerveződés fontos szerepet játszik az agy fejlődésében és működésében. Lehetővé teszi az agy számára, hogy alkalmazkodjon a környezeti változásokhoz, és hogy új képességeket tanuljon.

Íme néhány konkrét példa az agy önszerveződésére:

• A gyermek születésekor az agy még nem teljesen kialakult. Az agy fejlődése az első években rendkívül gyors, mivel az idegsejtek új kapcsolatokat hoznak létre.
• A felnőttek agyában is zajlik az önszerveződés. Például, ha valaki új nyelvet tanul, az agy új területeket hoz létre a nyelv feldolgozásához.
• A sérülések után az agy képes új kapcsolatokat kialakítani, hogy megkönnyítse a sérült terület funkciójának helyreállítását.
• Az agy önszerveződésének megértése fontos ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik az agy, és hogyan lehet segíteni az agysérüléssel küzdő embereknek.

Ezek után megkértem a Bardot, hogy az áttekinthetőség kedvéért gyűjtse ki a szöveg kulcsszavait.

Bard:

• Önszerveződés: Az agy nem egy előre meghatározott, merev struktúra, hanem állandóan változik és fejlődik, ahogyan kölcsönhatásba lép a környezetével.
• Neuroplaszticitás: Az agyban lévő idegsejtek, a neuronok, képesek új kapcsolatokat kialakítani és megváltoztatni azokat a kapcsolatokat, amelyek már léteznek.
• Példák: Az önszerveződés számos példája látható az agyban, például az új kapcsolatok kialakítása, új területek létrehozása, vagy a környezeti változásokhoz való alkalmazkodás.
• Fontosság: Az önszerveződés fontos szerepet játszik az agy fejlődésében és működésében, lehetővé teszi az agy számára, hogy alkalmazkodjon a környezeti változásokhoz, és hogy új képességeket tanuljon.

Úgy látszott a válaszokból, hogy az „önszerveződést” a Bard úgy értelmezi, mint adaptív válaszokat a környezet hatásaira. Ezzel egyelőre meg is kellett elégednem. A fő fogalmak áttekintése után áttérhettem a kapcsolódási mechanizmusok részleteire.

Felhasználó: Kérlek, részletezd, hogy az agy neuronjai milyen mechanizmuson keresztül kapcsolódnak egymáshoz.

Bard: A neuronok kapcsolódását a szinaptikus kapcsolat biztosítja. A szinaptikus kapcsolat két neuron közötti kapcsolat, amely lehetővé teszi az egyik neuron számára, hogy jeleket továbbítson a másik neuronnak. A szinaptikus kapcsolat két fő része a pre- és a poszt-szinaptikus neuron. A pre-szinaptikus neuron az a neuron, amely jeleket küld a poszt-szinaptikus neuronnak. A poszt-szinaptikus neuron az a neuron, amely a jelet kapja.

A szinaptikus kapcsolat mechanizmusa a következő:

• A pre-szinaptikus neuronban lévő axon végződésében lévő vezikulumok neurotranszmittereket tartalmaznak.
• Amikor a pre-szinaptikus neuron ingerületbe kerül, a vezikulumok összeolvadnak a sejtmembránnal, és a neurotranszmittereket a szinaptikus résbe juttatják.
• A neurotranszmitterek a poszt-szinaptikus neuron membránján lévő receptorokhoz kötődnek.
• A receptorok aktiválása megváltoztatja a poszt-szinaptikus neuron membránjának elektromos potenciálját.
• Ha a poszt-szinaptikus neuron membránjának elektromos potenciálja bizonyos küszöböt elér, a neuron ingerületbe kerül.

A szinaptikus kapcsolat erőssége befolyásolja, hogy a poszt-szinaptikus neuron mennyire valószínű, hogy ingerületbe kerül. Ha a szinaptikus kapcsolat erős, akkor a poszt-szinaptikus neuron könnyebben ingerületbe kerül. Ha a szinaptikus kapcsolat gyenge, akkor a poszt-szinaptikus neuron nehezebben kerül ingerületbe.

A szinaptikus kapcsolatok erőssége változhat a tapasztalatok hatására. Például, ha egy neuron gyakran ingerületbe kerül, akkor a szinaptikus kapcsolat erősebbé válik. Ez a folyamat a neuroplaszticitás része, és lehetővé teszi az agy számára, hogy tanuljon és alkalmazkodjon az új helyzetekhez.

A szinaptikus kapcsolatok fontos szerepet játszanak az agy működésében. Lehetővé teszik az agy számára, hogy információkat továbbítson, és hogy összetett feladatokat hajtson végre.

Felhasználó: Meg tudnád mindezt egyszerűbben fogalmazni?

Bard: Persze, íme egy egyszerűbb magyarázat a neuronok kapcsolódási mechanizmusáról:

A neuronok, az agy sejtjei, információkat továbbítanak egymásnak a szinaptikus kapcsolatokon keresztül. A szinaptikus kapcsolat egy nagyon kicsi, résszerű terület, amely a két neuron között található.

Amikor egy neuron ingerületbe kerül, kis kémiai anyagokat, neurotranszmittereket bocsát ki a szinaptikus kapcsolatba. A neurotranszmitterek átjutnak a résen, és a másik neuron membránjára kötődnek. A neurotranszmitterek aktiválása megváltoztatja a második neuron membránjának elektromos potenciálját. Ha a potenciál bizonyos küszöböt elér, a második neuron is ingerületbe kerül.

A szinaptikus kapcsolat erőssége azt befolyásolja, hogy a második neuron mennyire valószínű, hogy ingerületbe kerül. Ha a kapcsolat erős, akkor a második neuron könnyebben ingerületbe kerül. Ha a kapcsolat gyenge, akkor a második neuron nehezebben kerül ingerületbe.

A szinaptikus kapcsolatok erőssége változhat a tapasztalatok hatására. Például, ha egy neuron gyakran ingerületbe kerül, akkor a szinaptikus kapcsolat erősebbé válik. Ez a folyamat a neuroplaszticitás része, és lehetővé teszi az agy számára, hogy tanuljon és alkalmazkodjon az új helyzetekhez.

Íme egy egyszerű példa a szinaptikus kapcsolatra:

Tegyük fel, hogy egy ember lát egy kutyát. A látórendszer neuronjai ingerületbe kerülnek, és neurotranszmittereket bocsátanak ki. A neurotranszmitterek eljutnak a motoros rendszer neuronjaihoz, amelyek felelősek a mozgásért. A motoros rendszer neuronjai ingerületbe kerülnek, és jelet küldenek az izmoknak, amelyek a karokat mozgatják. Az ember megfogja a kutyát.

Ez csak egy egyszerű példa, de jól szemlélteti a szinaptikus kapcsolatok szerepét az agy működésében. A szinaptikus kapcsolatok lehetővé teszik az agy számára, hogy információkat továbbítson, és összetett feladatokat hajtson végre.

Felhasználó: Kérlek, foglald össze 6 tömör pontban a szöveg tartalmát!

Bard: Persze, íme a szöveg tartalmának 6 tömör pontban összefoglalása:

• Az agy sejtjei, a neuronok, információkat továbbítanak egymásnak a szinaptikus kapcsolatokon keresztül.
• A szinaptikus kapcsolat egy nagyon kicsi, résszerű terület, amely a két neuron között található.
• Amikor egy neuron ingerületbe kerül, kis kémiai anyagokat, neurotranszmittereket bocsát ki a szinaptikus kapcsolatba.
• A neurotranszmitterek átjutnak a résen, és a másik neuron membránjára kötődnek.
• A neurotranszmitterek aktiválása megváltoztatja a második neuron membránjának elektromos potenciálját.
• A szinaptikus kapcsolat erőssége azt befolyásolja, hogy mennyire valószínű, hogy a második neuron ingerületbe kerül.

Remélem, ez az összefoglalás hasznos volt.

Igen, feleltem gondolatban a Bardnak, én is így ítélem. Érzésem szerint az eddigi információk segítettek abban, hogy alapszinten fogalmam legyen néhány fontos agyi folyamatról, és a válaszok elegendő ötletet adtak továbbvezető – konkretizáló, elmélyítő, esetleg konkrét iskolai tanulmányi célokat támogató promptok kitalálásához.

Ezekután rátérhettem második tanfolyamomra.

2. tanfolyam: Jobbágy, zsellér, cseléd

Második témaválasztásomat gyermekkori emlékek motiválták. Egy nagyközség főleg volt uradalmi zsellérek és cselédek, szegényparasztok, cukorgyári idénymunkások, napszámosok által lakott szegénynegyedében éltünk, és így közelről figyelhettem meg sorsukat az uradalom termelő szövetkezetté alakulása nyomán. A 276 holdas uradalom már a földosztás előtt, 1945 április 23-án átalakult őstermelő csoporttá, majd ebből hamarosan termelő szövetkezetté, így az ország elsőnek alakult tsz-e lett. Élére egy ekkora birtok vezetésére alkalmatlan káderek kerültek, így a tsz az évek folyamán hanyatlásnak indult, hiába pumpálták bele a dotációt és hiába hoztak létre egy látványos házsort a szegényes uradalmi cselédlakásokból beköltöztetettek számára. Emlékeimben elhanyagolt tsz-központ, műveletlen földek, a gépállomáson alig karbantartott, sárral borított nagy gépek tűnnek fel. Különös élességgel ragadt meg emlékezetemben, hogy a volt cselédekből, zsellérekből lett tsz-parasztok a ledolgozott órákért bekönyvelt munkaegységért járó (egyre kevesebbet érő) bért kommenciónak nevezték, azaz visszahozták a munkabér uradalmi terminológiáját. Joggal tették ezt, mert osztálypozíciójukat lényegében változatlannak érezhették (kivéve, ha kiemelt káderek lettek belőlük).

Rövid önszervező tanfolyamomban nem volt célom, hogy a témáról részletes történelmi elemzéseket tanulmányozzak, csak pontosabban szerettem volna elhelyezi kognitív térképemen a jobbágy, cseléd, zsellér – és a „második jobbágyság” fogalmát. Ez utóbbiról például úgy gondoltam, hogy a két világháború közötti Magyarország hitbizományosait és nagybirtokait kiszolgáló „vergődő cselédnépének” társadalmi környezetét illették ezzel a kifejezéssel. Rosszul gondoltam.

Felhasználó: Határozd meg a „második jobbágyság” fogalmát!

Bing: A XVI. századtól kezdve Közép- és Kelet-Európában kialakult a „második jobbágyrendszer”, amely a feudális társadalom különleges formája volt. A gyarmatosítás és a világpiac megjelenése miatt Nyugat- és Kelet-Európa között egyre nagyobb lett a fejlődésbeli különbség. A földesurak elvették a falusi közösségek földjeit, és csökkentették a jobbágyok telkeit, hogy nagyobb majorságokat hozzanak létre, amelyeken jobbágyok robotoltak. A parasztokat röghöz kötötték, és nem engedték meg, hogy elköltözzenek. Ez a jobbágyok helyzetének súlyos romlása volt, amit második jobbágyságnak nevezünk.

További információ: (1) kislexikon.hu, (2) ehazi.hu, (3) arcanum.com, (4) bing.com

Miután az uradalmi lakásokat emlékezetem szerint cselédlakásoknak hívták, kíváncsi voltam arra is, hogy pontosan mi a különbség a cseléd és a zsellér között. A majorsági telep házait cselédházaknak hívták. Gyerekoromban még láttam a nyílt kéményű közös konyhákat a kétoldali kis lakrészekkel, és az osztatlan kis iskolával. A községnek a húszas években kiépült negyedét Újteleknek hívták, ami arra utalt, hogy itt a zselléreknek osztottak ki házhelyeket. Adódott tehát a kérdés, hogy kik is voltak a zsellérek és a cselédek.

Felhasználó: Mi volt a különbség a zsellér és a cseléd státusa között?

Bing: A zsellérek és a cselédek közötti különbség a munkavégzésük és a társadalmi státuszuk terén volt. A zsellér a késő középkori és újkori parasztság alsó rétegéhez tartozó személy volt, aki nem rendelkezett saját kezelésben lévő földdel, ezért pénzbeli és terménybeli fizetésért végezett munkát a gazdaságokban. A zsellérek egy másik rétegét a helyileg megszabott telekméret nyolcadánál vagy tizenhatodánál kisebb földterületen dolgozók (ún. zsellértelkesek) adták. Az 1848-as és 1853-as törvények a zselléreket a szabad erdő- és legelőhasználat, valamint a szabad földbirtoklás ügyében érintették.

Ezzel szemben a cseléd gyűjtőnév volt, amelybe többek között a libapásztor, a kiskanász, a kanász, a béres, a béresgazda vagy öregbéres, a kocsis, illetve a szobalány, a takarítónő, a mosónő, a szakácsnő, a dajka stb. mind beletartozott. A cselédek többnyire a szegény vagy nincstelen parasztság soraiból kerültek ki. A cselédek általában egy évre szerződtetett munkavállalók voltak, akiknek feladatai között szerepelt az otthoni munkák elvégzése és az állatok gondozása.

További információ: (1) hu.wikipedia.org, (2) hu.wikipedia.org, (3) okomuzeum.hu

Felhasználó: Miben különbözött a zsellérség a jobbágyságtól?

Bing: A zsellérség és a jobbágyság közötti különbségek a jogi státuszukban, gazdasági helyzetükben és személyes szabadságukban rejlenek. A jobbágyok gyakran rendelkeztek bizonyos mértékű személyes és gazdasági autonómiával. Birtokoltak saját földet, amit művelhettek, és bár a földesúr joghatósága alatt álltak, bizonyos mértékű jogi védelemmel rendelkeztek. Ezzel szemben a zsellérek általában nem rendelkeztek saját földdel. A földesúr földjén dolgoztak, cserébe kaptak lakhatást és munkát. A zsellérek nem tulajdonolták a földet, amit műveltek; azt a földbirtokostól bérelték, cserébe a termés egy részét adták. Tehát bár a zsellérek művelhettek egy különálló földdarabot saját alapvető szükségleteik kielégítésére, ez a föld nem volt az ő tulajdonukban. Összefoglalva, a zsellérek és jobbágyok közötti fő különbség az volt, hogy a jobbágyok néha birtokolták saját földjüket, míg a zsellérek nem.

Úgy éreztem, hogy a rövid tanfolyam eligazított az alapvető fogalmak között, és segített megérteni a gyermekkorom szociális környezetét. Úgy gondoltam továbbá, hogy – az első tanfolyam eredményéhez hasonlóan – ennyi válasz elég inspirációt adott ahhoz, hogy pontos továbbvezető kérdéseket tudjak megfogalmazni, ha további részletekre vagy összefüggésekre lennék kíváncsi.

A tanfolyam tervezett harmadik Az MI mint tanári asszisztens c. részében megkísérlem bemutatni, hogy miként lehetnek a tanárok segítői az MI eszközök az adminisztratív vagy oktatási rutinmunkák elvégzésében (órarendkészítés, Excel-táblák összeállítása, házi dolgozatok ellenőrzése és értékelése, tesztfeladatok generálása).

• 1. Emlékeztetőül: A Bard új képessége, hogy válaszait képes bármely nyelven kifogástalan kiejtéssel felolvasni. A Bing osztott képernyőn hozza a válogatott háttéranyagokat (már megnyitva), és ha ezekben valamit kijelölünk, az automatikusan megjelenik bevitt promptként a „Kérdezzen valamit” alatt. Itt könnyen rákérdezhetünk a nem világos részletekre. Kényelmi funkció továbbá, hogy a Bing válaszait egy kattintással PDF-be lehet konvertálni.
• 2. Egy alkalommal elírtam egy promptot: „Írj egy rövid esszét Kosztolányi Dezső „Szemüveg” c. verséről” – kértem, de a probléma az, hogy az nem vers, hanem novella. A ChatGPT tartalmas kis esszét kerekített a „versről”, amely tartalmilag hibátlan volt, de a Chat kiadott egy versidézetet is egy nem létező versből, ami stílusában kosztolányis volt és a „Szemüveg” témáját tartalmazta. Persze a korrekciós ikonra rákattintva jeleztem a hibát, és remélem, hogy tanult is belőle a Chat.
• 3. A tanfolyam első részében a Google Bardjára támaszkodtam, a második részben a Microsoft Bingjét vettem igénybe.
• 4. A Bing azt állítja, hogy „A GPT-4-nek ugyanannyi paramétere van, mint ahány neuron van az emberi agyban.”