Miért olyan nehéz az integráció?
L. Ritók Nóra előadása a VII. Miskolci Taní-tani Konferencián 2014. február 7-én
Talán a kudarcok oka épp az, hogy maga a probléma sincs a rendszerben megfelelően elhelyezve, így a megoldásokat sem tudjuk rendszerben látni.
Régen beépült a kifejezés a szaknyelvbe, ma már talán a köznyelvbe is, vannak erre irányuló programok, vannak viták, nemzetközi kitekintések, elemzések, adaptációk, konferenciák, szakirodalom, ettől gyakran eltérő gyakorlati tapasztalatok, ám egy biztos: átütő sikereket ezen a téren még nem könyvelhetünk el. Sem az oktatásban, sem másutt. Sőt, a probléma átpolitizálódása miatt mintha egyre távolabb kerülnénk a megoldástól.
Hol kellene megfogni a problémát? Az oktatásban? A társadalomban? A helyi kisközösségekben? Lehet-e hatást elérni, ha csak egy területre fókuszálunk? Kell-e tartanunk a határokat, vagy épp át kellene lépnünk azokat? Mit lehet tenni a szegregátumokban, szegregált iskolákban az integrációért?
Nehéz, nyomasztó kérdések. És a válaszokat egyre nehezebb megtalálni rájuk.
Talán a kudarcok oka épp az, hogy maga a probléma sincs a rendszerben megfelelően elhelyezve, így a megoldásokat sem tudjuk rendszerben látni. Elszigetelt területek vannak, oktatás, tanodák, telepfelszámolási programok, lakhatást segítő próbálkozások, közösségfejlesztés (szigorúan pályázati keretek között, a rendszerben nem fellelhetően), közmunka, érdekképviselet, prevenciós programok stb. kapcsolódás nélkül, egymás hatásait nem erősítve. A rendszer átalakulásában erre irányulva leginkább a hatósági eszközök megerősödése jön át, és minden innovatív, humánus próbálkozás marad azon kívül, pályázati rendszerben, egy, esetleg két éves kifutásokkal, lepapírozott fenntartásokkal, beépülés nélkül.
Pedig minden, mindennel összefügg. Ha ezt nem vesszük figyelembe, a hatás, amit egyik területen kifejtünk, lenullázódik a másikon, elvész a befektetett energia, pénz.
Mi hát az a rendszer, amiben a probléma megfogható? A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel és családjaikkal végzett esélyteremtő munkánk tapasztalatai alapján igyekszem összefoglalni ezt. Érdemes talán a társadalmi közeg, az intézmények, a család és a települési közösség szintjén is vizsgálódni az integráció gátjai szempontjából, és talán, ha így a megoldások terepe is körvonalazódik, bizonyíthatóvá válik az „igazgyöngyös” idea: csak a sok beavatkozási pontú, egyidejű, stratégiaszerű beavatkozás vezethet eredményre.
Megkísérlem egy táblázatban láthatóvá tenni ezeket.
Integrációra alkalmat adó, ideális helyzet |
A mai magyarországi kép
|
Megoldási lehetőségek
|
Társadalmi szint |
||
Integrációra alkalmas, befogadó attitűdű társadalmi közeg. |
Kirekesztés, elutasítás, stigmatizálás, egyre erősödő negatív megítélés, gyakran politikai megerősítésekkel, médiatámogatással. |
Érzékenyítés. Valós, egyik irányban sem túlzó kép megismertetése, az egyéni felelősség kérdésének újratárgyalása, kommunikációs stratégia kialakítása az integráció érdekében. |
Szociális biztonság. |
Megélhetési gondok, lakhatási gondok, létbizonytalanság, jövőkép nélküliség, kriminalizálódás. |
Megfelelő, a helyzetet kezelni képes, kiszámítható, hosszú távú szociálpolitika, valós munkahelyteremtés. |
Integrációra törekvő, hosszú távon gondolkodó, a közjót szolgáló döntéshozói szándék. |
Rövid előnyökkel számoló, a többségi nyomásnak való megfelelést érvényesítő, a szegregáció tekintetében ellentmondásos állami döntések. |
Az integrációra stratégiát építő, azt kiszámítható módon betartó, nem kormányzati ciklusokban gondolkodó deszegregáció, antiszegregáció törvényi előírásokkal és azok érvényesítésével. |
Intézményi szint |
||
Támogató iskolai közeg, az integrációt tudatosan segítő tantestületek, ennek megfelelő kortárs és szülői befogadás. |
Eszköztelen, elutasító iskola. Előítéletes, eszköztelen pedagógusok, kirekesztő kortárs csoport, szülői elutasítás. |
Attitűdváltás, és az ehhez szükséges feltételrendszer biztosítása. |
Speciális tanulástámogatás, a részképesség-kieséses és szociokulturális hátrányokkal küzdő gyerekek segítésére. |
Szakemberek hiánya ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. |
Fejlesztőpedagógusok, iskolapszichológusok biztosítása, megfelelő, nem központilag kiadott, hanem az iskola problémáihoz igazodó óraszámban. |
Szociális kompetenciák fejlesztésére is fókuszáló iskola. |
Ismeretközpontú oktatás, a szociáliskompetencia-fejlesztés mellékes, nincs fókuszban sem az iskola értékelésében, sem a továbbtanulásban. |
Szemléletváltás először döntéshozó szinten, majd a gyakorlatban, nem megváltoztatva négyévenként a fókuszokat. |
Szociálisan érzékeny, magas szakmai szinten dolgozó pedagógusok a HHH iskolákban. |
Kiégett, fásult szakemberek, kontraszelekció. |
A hátránykompenzálás presztízsének kialakítása, szupervízió, több bér a HHH gyerekeket oktatóknak. |
A felmerülő problémák pedagógia kezelése. |
A felmerülő problémák hatósági eszközökkel történő kezelése. |
Oktatáspolitikai szemléletváltás. |
Együttműködések ágazati és intézményi szinten, egységesített, egymást támogató hatások. |
Párhuzamos működés formális együttműködésekkel, a protokoll van fókuszban, a saját eljárás, döntés védelme, nem a problémamegoldás. |
Komplex problémakezelés, valós együttműködések, paradigmaváltás. |
Tartós, stratégiaszerű hatások. |
Projektszemlélet, pályázatokba épített és nem a rendszerbe beépülő megoldások. |
Hosszútávon kiszámítható, államilag finanszírozott hatások. |
Élményt adó iskola. Olyan hely, ahová jó járni, ahová jó tartozni. |
A kötelezettség túlhangsúlyozása a vonzóvá tétel ellenében. Az iskola kötelező „nyűg”. |
Boldog, kreatív, elismert, szabad pedagógusok, akik képesek arculatot adni az iskolai közösségnek és élményt adni az iskolával a gyerekeknek. |
Iskolai szociális munkások a HHH iskolákban. |
Az oktatástól elkülönülő szociális ágazat, formális kapcsolódással. |
A pedagógust segítő, a család és az intézményrendszer felé kapcsot jelentő iskolai szociális munkás. Ahol szükséges, ott akár osztályonként biztosítva. |
Egyforma társadalmi szerepvállalási szándék a különféle iskolafenntartók között, különös tekintettel az általános iskolákra. |
Egyházi iskolák, amelyek nem vesznek fel HHH gyerekeket, szergegálttá téve a település állami iskoláit. Mindez állami támogatással. |
Szektorsemlegesség biztosítása, olyan rendszer, amelyben a HHH problémából mindenki kiveszi a részét. Megfelelő integrációs arány biztosítása. (Mi legyen a szabad iskolaválasztással?) |
A család, a lakókörnyezet szintjén |
||
Támogató családi környezet. |
Visszahúzó családi hatások. |
A családok fejlesztése. |
A gyerekek egészséges fejlődése. |
Nélkülözés, egészségtelen körülmények. |
Ellátott alapszükségletek, terhesgondozás, korai fejlesztés. |
Az iskolával és az intézményrendszerrel együttműködő család. |
Az iskolával nem törődő, sőt, néha ellenséges viszonyban levő családok. |
Partneri kapcsolat kialakítása. Családlátogatások – nem hatósági szerepben – a szülők bevonása. |
Az iskola, a munka iránt motivált, jövőképpel rendelkező család. |
Feketemunkán, alkalmi munkán, közmunkán szocializálódott családok. |
Értelmes, jövőképet adó munkalehetőségek, mobilitási képesség kialakítása. |
Támogató, az integrációra törekvő helyi közösség. |
Szétesett, konfliktusokkal terhelt, gyakran kriminalizált közeg. |
Közösségfejlesztés szakemberekkel, hosszú távon. |
Persze biztosan lehetne még folytatni a táblázatot, de talán már ez is felvázol egy képet. A mai helyzet eddigi „eredménye” pedig a következő:
- szegregált iskolák,
- a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel, családokkal szemben eszköztelen, a kényszerítés irányába mozduló intézményrendszer,
- fokozódó szegregáció,
- fokozódó szegénység,
- 16 évesek az utcán, légüres térben,
- az iskolából félanalfabétán kikerült gyerekek,
- a vidéki iskolák leszakadása,
- csúsztatások az értékelésekben, mérésekben a megfelelés kényszere miatt,
- fokozódó cigányellenesség, romló közhangulat, a szélsőséges nézetek előretörése stb.
És ez a sor is hosszan folytatható lenne. Ideje lenne megállítani a folyamatot, mielőtt túl késő lesz. Nagy kérdés persze, mikor vagyunk képesek minden szinten szembenézni a problémával és nem beáldozni a pillanatnyi jobb pozícióért a hosszabb távon, nehezebben végigvihető változásokat, melyek egy élhetőbb világot teremthetnének mindannyiunk számára.
A képek az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskolában (Berettyóújfalu) készültek.