“Nem kell félni, ember van benne!”

Tömöry Márta 80. születésnapjára. Galuska László Pál interjúja a jeles bábművésszel

Kedves élményem, amikor óriási figurákkal dolgoztunk a balatoni táborunkban, és jöttek a kis óvodások. Egyszer csak azt mondja az egyik: „Nem kell félni! Ember van benne!” Ezt üzenem mindenkinek, aki tart a jövőtől.

Te eredetileg magyar-történelem szakos bölcsész és tanár vagy. 1976-ban kezdted meg tanulmányaidat a Prágai Múzsai Művészetek Akadémiája Bábos Katedráján (DAMU). Hogyan merült fel, hogy ilyen képzésen vegyél részt? Hogyan találkoztál a bábbal?

Eredetileg ’68-ban végeztem az ELTE-n magyar történelem szakon, és utána évekig dolgoztam a Történelemtudományi Intézetben mint „néger”, afféle adatgyűjtő a Hanák Péter osztályán. ’73-ban megismertem Hollós Lászlót1, aki az Astra Bábegyüttes tagja volt, és ő meghívott a Csilibe (Csili Művelődési Központ), ahol megismertem a Vízvári Laci bácsi-féle Astra-csapatot.2 Hollós Gizi, a férjem édesanyja ebben az időben a magyar UNIMA3 titkára volt. Lacit közben felvették a DAMU, vagyis a Múzsai Művészetek Akadémiája bábszínházi, azaz bábos szakára. Akkor, ’75-ben összeházasodtunk, és „családegyesítés” ürügyén megkaptam a lehetőséget, hogy rendkívüli hallgatóként én is beiratkozzam a DAMU-ra. 

Előtte eszedbe sem jutott, hogy bábozzál?

Gyermekkoromban. A nagynéném óvónő volt, ott láttam bábot, időnként jött a bábszínház, de különösebb vonzódásom nem volt a bábokhoz. Igazából Hollós Laci meg az Astra hatása volt. 

Akkor mondhatjuk, hogy szerelemből kezdtél el bábozni?

(Nevet.) Azért érdekelt is, mert magyar-történelem szakosként a történészeknél voltam adatgyűjtő, de igaziból verseket írtam... meg írni akartam más dolgokat is. Azért mentem ki Prágába, hogy ott megtudjam, hogyan kell bábos szövegeket írni, bábdramaturgiai munkát végezni a bábszínházban. Hogy megszerettem a bábot, abban Prágának meg Csehországnak van jelentős szerepe. A csehek igazi bábos nagyhatalom voltak abban az időben. Hallgattam a kiváló tanárokat és rengeteg előadást láttam, végül megszületett a szerelem is. A bábosok általában vagy mint bábkészítők, vagy mint animátorok vonzódnak a bábhoz, engem a jó bábos szövegek érdekeltek.

Ízig-vérig dramaturg voltál.

Ebben az is benne van, hogy rendezés-dramaturgia szak volt, ahová bejárhattam.

Mikor végeztél ott?

’78-ban.

Dramaturg lettél. Rögtön el is tudtál helyezkedni?

Nem. Azt azonnal megmondta Szilágyi Dezső4, hogy nem fog tudni munkát adni. De a Művelődési Intézetet éppen átszervezték, és oda felvételt nyertem a Debreczeni Tibor által vezetett Drámai Osztályra.5 Itt jó kollégáim voltak: Máté Lajos, Bucz Hunor, Gabnai Kati, Híves Laci. Nekünk az volt a feladatunk, hogy az amatőröket, vagyis a pedagógusokat megtanítsuk bábozni vagy a báb problémáival foglalkozni.

Tehát azt a munkát végeztétek, amit később a Magyar Bábjátékos Egyesületben is.

Igen. Tulajdonképpen a két korábbi szervezet utódaként6 azért hoztuk létre az egyesületet, mert tartottunk tőle, hogy... tudniillik előzőleg mi vizsgáztattuk az összes önkéntes bábozni tanulót a főiskolákon, de megalakult a Bábos Katedra, és akkor azt mondták, hogy megvan a bábos képzés színtere. Az Intézettől elvették a vizsgáztatási jogot meg a képzési feladatkört is. Azért csináltuk meg az egyesületet, hogy a sok amatőr bábosnak legyen szervezete, intézményi háttere.

Mit szólt ehhez az UNIMA?

Amikor Tihanyban negyvenen megrendeztük a tihanyi bábos konferenciát – mellesleg a pártüdülőben (nevet) –, lejöttek az UNIMA-tól, hogy ne csináljunk másik szervezetet. És akkor megegyeztünk, hogy az UNIMA foglalkozik a nemzetközi ügyekkel, mi pedig az amatőr bábosokkal, meg az „alternatívokkal”.

A dramaturgi munka a legtöbb érdeklődő ember számára egyértelmű. De mivel foglalkozik egy „bábos szakreferens”? A kérdés azért érdekes, mert te a Magyar Művelődési Intézetnél 2005-ig ezt a státuszt töltötted be. Milyen rálátásod, ráhatásod volt így a magyar bábos közösségre?

Korábban volt a vizsgáztatás, ami helyett most már tanfolyamokat, kurzusokat szerveztünk, ahol a bábozás alapjait ismertettük meg, terménybábokat készítettünk, a kesztyűs bábtechnikát – mert az a „magyaros forma” – tanítottuk. Arra kellett a résztvevőknek egy-egy ötperces etűdöt elkészíteniük. Ezt a két kezével játszotta, jobb és bal, jó és rossz, ezzel mindent meg tudsz jeleníteni, egy szöveg nélküli kis etűddel is mindent ki lehet fejezni. Volt ott ballada, bibliai témák... több ilyen tanfolyamot is szerveztünk. Volt Balatonalmádiban egy szakmai ház, ahol egyhetes kurzusokat tudtunk csinálni. Lengyel Pállal7, Vízvári Laci bácsival is több tanfolyamot csináltunk. Koós Ivánnal8 egy bibliai témát adtunk elő a Balatonnál, egy Noé bárkáját, ahogy gyűlnek be az állatok. Abban volt Jézus Krisztus, de egy ördög is, aki egérformát vett föl. És amikor ezt játszottuk, a nézők, az ott fürdőző gyerekek meg felnőttek odajöttek. Ivánnak volt az az ötlete, hogy az állatokat papírból tépjük. A gyerekek hozták a figurákat és belerakták az elkészített nagy papírhajóba. És a németek ámultak, hogy itt ilyesmit is lehet... bibliai témát. Na. 

Azonkívül lefordítottam három klasszikus cseh bábjátékot: a Don Juan-, a Genovéva- és a Faust-történetet. Ezt ki is adtuk, mert könyvkiadás is tartozott az Intézet feladataihoz. Itt a bábszínház! címen írtam egy alapozó könyvet a Móra kiadónál, aztán megszületett Az ember és a báb, ami inkább már a bábjátékos oktatás része volt. Volt egy Bábjátékos kiskönyvtár, amibe különböző szövegeket írtam én is. Próbáltam a prágai iskola modernista törekvéseit is áthozni.

Megtanultál közben csehül, ezek szerint.

Hát igen. Konyhanyelven tudok csehül. (Nevet.)

Ez még egy külön ajándéka volt a tanulmányaidnak.

Valóban. A cseh iskola nagyon jó volt.

A lengyel bábos iskolával találkoztál?

Volt fesztiválunk a felnőtt és a gyerekbábosoknak egyaránt. A gyerekeknek játszók Békéscsabán a páratlan években jöttek össze, a köztes években pedig Pécsett volt a felnőtt bábosok találkozója. A felnőtt bábos találkozókra mindig jöttek lengyelek. Később meg azért is ismerkedtem a dologgal, mert Lengyelországban tanult Csathó Kata9 és Veres Andris10 és az ő vizsgamunkájukat én szerkesztettem. Egy afrikai és egy eszkimó történetet olvasztottunk össze. Azonkívül – megismerkedvén Waszkiel lengyel bábossal11 és Jurkowskival12 – jártunk is Lengyelországban. Amit náluk láttunk, az a szakrális bábszínház volt – azt is áthoztuk.

Te voltál az 1989-ben megalapított/újraalapított MBE első elnöke. Milyen emlékeid vannak ezekről az évekről? Melyek voltak a legfontosabb eredmények, amelyeket az egyesülettel elértetek?

Szentirmai Laci13 volt a titkár, és hogy egyáltalán el tudtunk indulni, azt ő intézte a hivatalos szerveknél. Ő indította Sárospatakon a Zsákomban a bábom fesztivált. Összedolgoztunk, és amikor én Soros-ösztöndíjra mentem, az Intézetben ő helyettesített, mert a pedagógiai főiskolán nagy barátja volt a bábnak, és a szervezésben is mindig oroszlánrészt vállalt. A Zsákomban a bábom az egyszerű formák fesztiválja volt, és ezen az úton folytattuk a nyírbátori Szárnyas sárkány hete utcaszínházi fesztivált, de persze jóval később. 

Én elég hamar kiléptem az elnökségből, döntésem hátterében a következő rövid történet áll. ’91-ben megszerveztük az első betlehemes találkozót, amire a határon túlról is jöttek, mert reveláció volt az embereknek, hogy ezzel lehet foglalkozni. A pályázatot az MBE nevében adtuk be, viszont az elnökségben azt mondták, hogy ne legyen minden évben betlehemes találkozó. Én meg láttam, hogy ez mennyire fontos – karácsony egyébként is minden évben van. 

Leszavaztak, de én akkor egyénileg folytattam. Külön adtam be pályázatot, és attól kezdve egész a COVID-ig minden évben megszerveztük a betlehemes találkozót. Ami persze nemcsak a bábról szól – bár vannak kis bábos betétek benne –, de egyébként a népi színjátszásnak egy nagy vonulata, amiből rengeteget lehet tanulni.

Élő szereplők is vannak benne, meg bábok...

Igen, különböző formákban megy. Van, ahol megszólalnak a bábok, van, ahol csak az angyalok jelentkeznek... Épp most értesített Laci, hogy harmincnégy évvel ezelőtt ezt a bábos betlehemes részt előadtuk a cseh gyerekeknek, ismerősöknek, és ő ezt akkor felvette videóra. Megvan a felvétel, elküldte nekem. Egyébként meg a már említett fesztiválok voltak, ahol nyugatról, keletről, mindenhonnan érkeztek bábosok, és ezektől is sokat lehetett tanulni.

1999-ben a bábjáték bekerült a NAT keretei közé. Ez nyilván előrelépés volt a pedagógiai és az amatőr bábjáték esetében. Számodra miért volt fontos az, hogy a tanterv megírója lehettél? Mit ad a bábjáték az iskoláknak?

Közhelyszerű dolog, hogy a báb a kisgyermekek számára fontosabb, mint a színház, mert nem szerepet játszanak, hanem a bábtárgyakon keresztül tudnak megnyilvánulni, a bábozás közösséggé szervezi őket – tehát nagyon hasznos a számukra. Természetesnek gondoltam, hogy ily módon előtérbe kerül, hiszen ettől kezdve a hallgatók tanulhatták a bábozást bizonyos óraszámban a pedagógiai főiskolákon. Elkészítésében Bencskó Klára segített.14 Hónapokig dolgoztunk, hogy összehozzuk a megfelelő formát, amivel be lehetett építeni a NAT kereteibe. De velem mindig az volt a probléma, hogy ütközött bennem a művész meg a hivatalnok. (Nevet.) Merthogy éppen akkor rendeztük A szelek ura című breton-normann mesét Pécsett, ami egy nagyon jó francia anyag volt – mellesleg az alapnovellát csehül találtam meg –, és ennek a próbái folytak, úgyhogy emiatt kiszálltam a majdnem kész tantervből. Ha színházat, bábszínházat lehet csinálni, akkor nekem azt muszáj. Ez egy nagyon szép mese volt. „Kultúrmese” arról, hogy az emberek hogy szelídítették meg a természetet, a szelek urát. Nagy sikere volt, franciák is eljöttek, volt arról szó, hogy meg is hívják, de... mindig a nyelv az akadály. Én a nagy témákat szerettem sorba venni, miközben persze a hivatalnoki tevékenységemet is folytattam.

Akkor beszéljünk a nagy témákról.

Hát, ugye, volt ez a szakrális vonal, a betlehemezés meg aztán Mészáros Emőkéék15 kitalálták a templomi bábjátékot. Másik „profán” célunk az utcaszínházi formák kidolgozása volt, erre építettük a Szárnyas sárkány fesztivált.

Többször említetted, hogy neked mennyire fontos ez a szakrális vonala a bábjátéknak; hogyan kötődsz a valláshoz?

Édesapám református pap volt, persze, hogy kötődöm. Sajnos, ő már nem élt, amikor elkezdtem ezeket a betlehemes találkozókat szervezni, s ekkor mondta nekem édesanyám, aki debreceni, hogy „édesapád nem örülne ennek, mert ez olyan pogány dolog”. (Nevet.) De aztán elmeséltem neki, hogy ezek fantasztikusan szép játékok, és azzal jönnek be a betlehemesek, hogy „dicsérem a Jézust”, így jönnek a felvidékiek, és akkor megnyugodott. Aztán van olyan játék is, a bölcsőcske játék, ahol ringatják a Kisdedet. Nagyon sokágú hagyomány ez. 

Olyan szakrális formák is léteznek még, mint a székelyek betlehemes misztériumai, amelyek majdnem ötvenpercesek. Azt mondják, hogy a bábozás is a sámánvonalból nő ki. No, ilyesmi a bucsai regös misztérium, a kereszténnyé vált magyarok gyönyörű misztériuma. Azt is feldolgoztuk, még színházi keretek között. Tehát aki a nagy formával találkozik, az beleszeret. 

A másik vonal, elsősorban az, ahol a Kisjézus születésénél összejönnek a kárpát-medencei magyarok, azért késztetett a találkozók szervezésére, mert más jellegű a felvidéki és a délvidéki előadás. Még Burgenlandból is jöttek, azok inkább sámánisztikusak egy kicsit. Meg az alföldi nagy pogány betlehemek (nevet), ahol az a lényeg, hogy az öreget meg kell téríteni – tehát benne van a magyarok kereszténnyé válásának rövid foglalata is. És a székelyföldieknek gyönyörű, himnikus az előadása, amikor ilyen szépeket énekelnek: „kérjük a szép Szűzanyát, kérje értünk szent fiát, hogy majd mi is megláthassuk az égi hazát..."

Erről írtál valamit... Úgy emlékszem, a szakrális bábjátékról jelent meg könyved is!

Persze, valami van... Kezdtük gyűjteni a betlehemes szövegeket és kiadtuk azokat a „...hanem vagyok Úristen követje...” című könyvben.16 Hatvan szöveget lehoztunk, és ott, a beköszöntőben leírtam, milyen fajtái vannak a betlehemes játékoknak, köztük a bábtáncoltatóknak.

És a dramaturgiáról? Arról is írtál?

Mikor a bábok még istenek voltak17 – ez a Nagy báboskönyv része lett volna, amit összeraktam. A Mikor a bábok még istenek voltak című rész még nem a bábszínházak, hanem a szakrális idők magyar anyagait próbálta megjeleníteni, és ebben van egy fejezet, ami a bábtörténeten belül tárgyalja a kérdést. Olyan a szerkezete, hogy a bábesztétika dióhéjban, meg hogy milyen formái, játékmódjai vannak, stb. Utána a színházi antropológia is előkerül, meg hogy a sámánrévület hogyan megy át játékos formába. A harmadik rész, A magyar [báb]színház titkos története a dramaturgiai traktátum. Hát ez az én nagy báboskönyvem, aminek az volt az előzménye, hogy én doktoráltam bábozásból.

A doktori dolgozatodat nem akarod kiadni?

Inkább a darabjaimat szeretném kiadni. Egyébként a dolgozatnak A bábos fenomén – a drámatörténetben és napjaink gyakorlatában volt a címe. De térjünk vissza inkább a darabokhoz. Nekünk volt saját színházunk, a Proli Hystria, amit főleg Szász Zsolt „művelt”.18 A következő a Még Színház volt, ahol Bassola Richárdékkal19 közösen a magyar színházi múltat kerestük, mert mindig is zavart, hogy másutt milyen gazdag a színházak története, nálunk meg csak a XIX. századtól beszélnek a színházról, pedig volt korábban is...

Mint a felekezeti iskoladrámai előadások.

Igen... de például Bornemissza egy korban élt Shakespeare-rel. Szóval: szakrális vonal, bábtáncoltatás, azon kívül A három körösztény leányt is feldolgoztuk mint egy olyan szöveget, amit a török időkben fordítottak le magyarra, és ami azt üzeni, hogyan viselkedjetek, ha elhurcolnak rabnak.20 Na, ezeket feldolgozgattuk, és aztán volt még a Till Eulenspiegel, amit Kecskeméten csináltunk meg, a Parsifal a bolond lovag... szerettem ezeket. Vagy fél évig dolgoztál vele, aztán maximum tizenötször adták elő, de az már sok. (Nevet.) Emiatt is vágyik rá az ember, hogy legalább a szövegük legyen rögzítve. Amellett persze tudni kell, hogy a bábanimáció önmagában is megél, tehát nincs is szükség szövegre. (Nevet.)

Báron Lászlóék egy ilyen szöveg nélküli darabbal nyertek – az ős-Cirókával – az első bábfesztiválon.21 Talán a Rockénekes, vagy valami ilyesmi volt a címe a darabnak.

Tényleg... Pécsett történt. Voltak ilyenek. Koós Ivánnak például külön érzéke volt a zenés bábszínházhoz, a már emlegetett Szilágyi Dezső pedig szintén kortárs zenei művekre alkotott táncjátékokat. Persze nagyon szerettem a 100 esztendeje született Kemény Henrik hihetetlen bábszínházát, ahol kifejezetten fontos volt a szöveg is... amit persze senki sem írt le. És az utcaszínházi fesztiválon minden előfordulhatott.

Az előbb említetted, hogy sokat dolgoztatok egy előadáson, és csak párszor játszották. Az utcaszínházi előadás még rövidebb életű, nem? Mit adtak neked ezek a fesztiválok?

Ó, hát mind óriási élmény volt – azt is a COVID állította meg, pedig akkor már a huszonhatodik körül tartottunk. A nyírbátori közönség csodálatos volt, az emberek szerették! Akkorra vették ki a szabadságukat. És ott tényleg minden műfaj előfordult a gólyalábasoktól, óriásbáboktól kezdve Kovács Géza „mikroszínházáig”.22

Nagy kínálat volt, csodálatos kavalkád, hatalmas élmények. Hozzánk csapódtak az artisták is, a lengyelek hoztak tűznyelő produkciókat. Az oroszok megcsinálták a nagy középkori színházat... szinte égett a mező... jöttek a tűzoltók. (Nevet.) Voltak brazilok egy pazar előadással, amivel előadták Brazília születését. Japánok is voltak... csehek... gólyalábbakkal franciák. Az utolsó években avantgarde csapatok is bekapcsolódtak nagyon látványos produkciókkal. Játszottak a szlovéniai bábosok, siránkozott az ördög, és akkor a közönségben nagy létszámmal jelenlévő cigányok bekiabáltak: „Ne ríjjá má’ nyalom a szádat!” Ez a legjobb, legerősebb része: amikor a közönség rögtön reagál. Nem véletlen, hogy Tatai Zsolt meg mások is imádták ezt, Zsolt be is vállalta, és meg is valósította a kontaktust a közönséggel.23

Akkor az elevenség a lényeg?

Igen. Voltak franciák például, akik egy autóval járták be Európát, és csak megálltak nálunk. Volt egy betanított libájuk, azzal kerestek egy kis pénzt, ők meg csak úgy éltek a fesztiválon. De ugyanakkor voltak nagy formátumú előadások, mint a már említett Őrjöngő Lóránt, ami az oroszok egész középkort összefoglaló előadása volt. Ott voltak Boráros Szilárdék, akik mindent megépítettek, kifaragtak…24

És nem lehet újraindítani?

Már kerestek is, hogy jó lenne. De a vezetés részéről nincs megkeresés. Most a sporttal foglalkoznak. Hosszú volt az a két év. Minden megállt, és néhány dolog többé nem tud elindulni. Ez kiégette szegény sárkányt is. Tudod, a fesztivál része volt, hogy mindig megcsináltuk a sárkányt, különböző formákban, és a fesztivál végén elégettük. Voltak olyan programok, amelyek fizetősek voltak, de a záróra ingyen lehetett jönni, és jött az egész város. Annyi haszon azért volt belőle, hogy sikerült egy komoly kiadványt kiadatni, amiben nagyon sok szép kép van.

Ez a kötet mikor jött ki?

2022-ben. A város adta ki. Azért még egy szót a fesztivál indíttatásáról. Majd elfelejtettem, hogy Kovács Géza idehozta Peter Schumannt25, aki két kurzust is tartott, az egyiket Kecskeméten a Báron-tanyán, a másikat még 2010-ben az Öttemplom Fesztiválon. Ez nagyon fontos volt a fesztivál, de az egész magyar bábos élet szempontjából. Ezekről én is beszámoltam a Játékos és a Bábtár című kiadványban.

Voltál dramaturg, referens, tantervíró, fesztiválszervező, oktató, de voltál társulati tag, bábszínész is. Melyik tevékenységi forma volt a legfontosabb ezek közül? Melyiket élvezted leginkább? Melyiket kezdenéd újra, ha megtehetnéd?

Valamilyen szinten mindet szeretni kellett ahhoz, hogy tudjam művelni. Minden szinten szinte minden érdekes volt ezekből számomra. (Nevet.) Nyolcvanéves korára az ember már meggondolja, mibe kezd: én már inkább csak nézem, mit csinálnak a fiatalok. Üzenem a bábosoknak, hogy ne adják föl, mert a báb mágikus hatással van a játszóra és a nézőre egyaránt. A gyerekeket elvarázsolja! Közel érzik magukhoz, mert kicsi, mint ők. De az sem baj, ha nagyobb.

Kedves élményem, amikor óriási figurákkal dolgoztunk a balatoni táborunkban, és jöttek a kis óvodások. Egyszer csak azt mondja az egyik: „Nem kell félni! Ember van benne!” Ezt üzenem mindenkinek, aki tart a jövőtől.

• 1. Hollós László: rendező, szerkesztő, egyik leghíresebb munkája a Kunkori és a kandúrvarázsló c. bábjátékfilm rendezése.
• 2. Vízvári László: piarista szerzetestanár, UNIMA diplomával elismert bábművész, az Astra Bábegyüttes vezetője.
• 3. UNIMA: Nemzetközi Bábművész Szövetség (Union Internationale de la Marionnette). Magyar Központja 1962-ben alakult meg. A Központ célja a nemzeti hagyományok, valamint a bábművészet új technikáinak védelme és népszerűsítése hazánkban.
• 4. Szilágyi Dezső: bábművész, az Állami Bábszínház művészeti igazgatója 1958 – 1992-ig.
• 5. Debreczeni Tibor: irodalomtörténész, drámapedagógus, a magyarországi amatőr színjátszás jelentős szervezője, a Magyar Drámapedagógiai Társaság alapítója, első és örökös tiszteletbeli elnöke.
• 6. Bábjáték Magyar Barátai Egyesülete (1931), Magyar Bábjátékos Szövetség (1948), Magyar Bábjátékos Egyesület (1989).
• 7. Lengyel Pál: színházi rendező, Blattner Géza-díjas bábszínházi rendező, színészpedagógus.
• 8. Koós Iván: grafikus, festő, báb- és díszlettervező.
• 9. Csathó Kata: bábművész, rendező, bábszínház-igazgató.
• 10. Veres András: színész, rendező, író – bábos. (Nem azonos a jeles irodalomtörténésszel!)
• 11. Waszkiel, Marek: lengyel bábszínháztörténész, színházkritikus és tanár.
• 12. Jurkowski, Henryk Zdzisław: lengyel kritikus, történész és színházteoretikus, színdarabszerző, műfordító. A krakkói és varsói (wrocławi és białystoki) színházi iskolák tanára, a wrocławi Bábszínház Kar dékánja, a białystoki Bábszínházi Rendezési Kar alapítója és dékánja, a Lengyel Színházi Akadémia rektorhelyettese.
• 13. Szentirmai László: festő, grafikus, művésztanár, az amatőr bábos mozgalom egyik vezetője, évtizedekig az MBE elnöke, a Sárospataki Tanítóképző (ma Tokaj-Hegyalja Egyetem) tanára, több kiváló szakkönyv szerzője.
• 14. Gindeléné Bencskó Klára, a Prágai Magyar Intézet igazgatója, a Magyar Nagykövetség kulturális tanácsadója.
• 15. Mészáros Emőke: bábtörténész, pedagógus, egy időben az MBE elnöke, a templomi bábjáték kitalálója és elindítója, jeles bábjátékos család sarja.
• 16. Tömöry Márta (szerk.): „...hanem vagyok Úristen követje...” A téli ünnepkör dramatikus szokásaiból. Nemzetközi Betlehemes Találkozók játékszövegei. Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, Budapest, 2009.
• 17. Mikor a bábok még istenek voltak, Kráter, Pomáz, 2012.
• 18. Szász Zsolt, Blattner-díjas bábművész, dramaturg, rendező. A Hattyúdal Színház vezetője, 1993-tól 2012-ig a Szárnyas Sárkány Fesztivál művészeti vezetője. 1991-től a Nemzetközi Betlehemes Találkozó főmunkatársa. Jelenleg a Nemzeti Színház tagja, a Szcenárium folyóirat felelős szerkesztője.
• 19. Bassola Richárd, színész, rendező, alkotó.
• 20. Az első ismert magyar nyelvű dráma. 1521-30 körül keletkezett.
• 21. Báron László, a kecskeméti Tanítóképző egykori tanára, a Ciróka bábegyüttes alapítója.
• 22. Kovács Géza, Rendező, bábművész, színész, színházigazgató. Blattner-díjas.
• 23. Tatai Zsolt, a Budapest Bábszínház bábszínésze, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a bábszínész szakosok tanára.
• 24. Boráros Szilárd, műhelymunka, látványtervező, báb-díszlettervező, bábtervező-rendező, bábkészítő-tervező.
• 25. Peter Schumann, a világhírű Bread & Puppet Theater társalapítója és igazgatója.