Spanyolország Afrikában
Németh Tibor írása
...a két ország, két népcsoport, két vallás és két földrész határvonalán elkészült a fizikai határzár (1993), mely mára hat méter magasra nőtt, szegélyén pengedróttal, mozgásérzékelővel és sötétben is látó kamerákkal.
Az Ibériai-félsziget (és a Földközi-tenger nyugati medencéje) birtoklásáért majd nyolc évszázadon keresztül hadakoztak egymással Krisztus és Mohamed követői; a hispán félsziget visszafoglalása (reconquista) során a keresztény hadak hídfőállásként Észak-Afrikában Ceutát (1415) és Melillát is elfoglalták (1497). Kétségtelenül hódítás volt ez: Ceutában a tizenötödik században már hatvankét könyvtár, negyvenhárom iskola és egy egyetem is működött – a keresztények nem a senki földjére érkeztek.
Spanyol felségterületek (presidio) Észak-Afrikában Ceután (mely a portugáloktól került spanyol kézre 1640-ben) és Melillán kívül évszázadokon keresztül léteztek – Oran, Tripoli vagy Tunisz stratégiai szerepe egy világbirodalom katonai érdekeit szolgálta. A tizenkilencedik század második felétől az európai államok gyarmati ellenőrzésük alá vonták Afrikát – a mai Marokkó északi területein több mint négy évtizedig (1912-1956) Spanyolország uralkodott (Marruecos español). A Marokkói Királyság – bár Ceuta és Melilla jogilag soha nem voltak részei – a két városra néhány további földdarabbal együtt megalakulása óta (1956) mint spanyolok által megszállt területeire tekint. Több ízben fordult az ENSZ-hez jogorvoslatért; Spanyolországgal katonai csetepatéba keveredett (2002), még a Madridba delegált nagykövetét is visszahívta (2007), mégsem sikerült elérnie, hogy a spanyol kormány felülvizsgálja afrikai területeire vonatkozó követeléseit.
A 85 000 lakosú Ceuta és a 86 000 lakost számláló Melilla ma Francisco Franco diktatúrájának emlékét elevenen őrző, autonóm spanyol városok, fiatal népességgel – Spanyolországban itt a legalacsonyabb az átlagéletkor: Melillában 35,6, Ceutában 36,9 év.
A tengeren egymástól kétszázötven, közúton ötszáz kilométerre lévő igen gyéren lakott két város fenntartása Spanyolország számára sokáig a stratégiai előnyökért felvállalt teher maradt politikai és gazdasági szempontból is, mígnem a közeli hegyekben talált vasércbányák feltárásának hírére (1908) jelentősen megnövekedett a Hispán-félszigetről áttelepülő spanyolajkú lakosok száma. Bár a kormány Ceuta és Melilla Spanyolországhoz tartozásának elvét retorikájában soha nem adta föl, többször fölmerült az az elképzelés, hogy Gibraltárért cserébe azokat a briteknek adják, ez azonban soha nem valósult meg.
Marokkó megalakulása után a határ másfél évtizedig pusztán politikai maradt, természetben csak egy helyi kolerajárvány után jelölték ki, akkor is csupán egy egy méter magas kerítéssel (1971). Az 1990-es években az afrikai országokból egyre nagyobb számban érkező bevándorló megállítására Spanyolországban a marokkói állampolgárokra vízumkényszert vezettek be (1991) és a két ország, két népcsoport, két vallás és két földrész határvonalán elkészült a fizikai határzár (1993), mely mára hat méter magasra nőtt, szegélyén pengedróttal, mozgásérzékelővel és sötétben is látó kamerákkal.
A helyi lakosság jogi helyzete évszázadokon keresztül annak függvényében változott, hogy ki volt éppen hatalmon: az iszlám uralom alatt a helyi zsidó és keresztény lakosok adófizetésre kötelezett alacsonyabb jogállású személyek (dhimmies) voltak; mikor a portugálok kormányoztak, a muzulmánok kénytelenek voltak a városból elköltözni; a spanyolok kiűzték a zsidókat (1707), a móroknak pedig megtiltották, hogy a spanyol városokban lakjanak. Melillában az első mór 1887-ben szerepelt a lakosok jegyzékében, 2009-re (amikor számuk először haladta meg a spanyolokét) – már 37 763; Ceutában 1875-ben 92 mór szerepelt a névjegyzékben, 2009-ben a helyi lakosság negyven százaléka, 31 729 személy.
Marokkó az elmúlt negyven évben eurómilliárdokat kapott Európától, a kerítésépítés költségeinek háromnegyedét (200 millió angol fontnyi összeget) szintén az EU fizette. Összes exportcikkeinek kétharmada az Unióba, egyötöde Spanyolországba irányul, importcikkeinek hatodrésze Európából érkezik. Az európai biztonságpolitika szempontjából Marokkó kulcsszerepe az új évezredre kétségbevonhatatlan lett, Spanyolországgal fenntartott szoros kapcsolata mindkét ország elemi érdeke.
Az illegális bevándorlás megfékezésére készült első jogi programcsomag (Külföldieket érintő törvény: Ley de Extranjería, 1985) a Spanyolországban élő külföldiek nyilvántartásba vételéről is rendelkezett. A törvény sajátos elbírálást tett lehetővé a spanyolokkal történelmi és kulturális kapcsolatban álló országok – Latin-Amerika, a Fülöp-szigetek, Andorra, Portugália és Egyenlítői-Guinea – állampolgárai számára. Marokkó nem szerepelt a listán, pedig állampolgárai közül tízezrek laktak spanyol városokban – Melillában és Ceutában a határ új értelmet kapott. A törvényt végül nem alkalmazták olyan szigorúan, mint tervezték (Ceuta mór lakosságának 83,6 százalékát, Melillából 82,5 százalékukat ki kellett volna utasítani) – hónapokon át tartó éhségsztrájkok és tüntetések hatására a két város muszlim lakosaira is kiterjesztették a kedvezményeket. A következő évben Spanyolország belépett az Európai Közösségbe – Ceuta és Melilla azóta európai terület.
A Külföldieket érintő törvényt azóta szigorították (Ley de Seguridad Ciudadana,2015): „mindazokat a külföldi állampolgárságú személyeket, akiket Ceuta vagy Melilla határőrizeti zónájában azon érnek, hogy jogsértő módon megpróbálnak átkelni a technikai határzáron, a határon visszafordíthatják.” És mégis: az előrejelzések szerint Spanyolország muzulmán lakossága 2010 és 2030 között legalább nyolcszázezerrel nő majd (1 859 000 főre) – már ma is háromszázezer az országban tanuló iszlám diákok száma; Spanyolországban ma a második legjelentősebb kisebbség a marokkói (668 851 fő – 2016-ban).
A Spanyolországban élő muszlim kisebbségek vezetőiaz elmúlt negyven évben folyamatosan figyelmeztettek közösségeik társadalmi peremhelyzetére (az írástudatlanság a Melillában élő muzulmánok között ma is huszonhét, a Ceutában élők között harminchét százalék) és intézkedéseket követeltek a spanyol kormánytól lehetőségeik javítására. Ceutában és Melillában a muzulmán és keresztény közösséget ennek ellenére a mai napig mély szakadék választja el egymástól: vegyes házasságok ritkán fordulnak elő, különböző városrészekben laknak, politikai pártokba vallási alapon tömörülnek, közös ünnepeik nincsenek, más-más iskolába járnak.
A keresztények és muzulmánok közötti társadalmi különbségek az iskolarendszerben is megmutatkoznak: a spanyol oktatásügyi miniszter nemrégiben (2012) kijelentette, hogy „a tanulók kulturális sokszínűsége és a lavinaszerű sebességgel érkező marokkóiak miatt nehezen elképzelhető bonyolultabb dolog, mint az oktatás irányítása Ceutában és Melillában.” A helyi állami fenntartású iskolák tanulóinak szocioökonómiai státusza a második leggyengébb az országban, miközben a magániskolákban (escuelas concertadas) tanulóké itt a legjobb. Spanyolországban az egy tanárra jutó tanulók száma Melillában a legmagasabb (a tantermek negyedében a megengedettnél több tanuló ül), a tanulók fele végbizonyítvány megszerzése után távozik az iskolarendszerből. Miközben Ceuta magániskoláiban tanuló külföldi diákok számaránya mindössze 2,82% (az országos átlag 18,05%), a városi közfenntartású iskolák (escuela pública) diákjainak 41,9%-át szegénység és kirekesztés fenyegeti. Mióta a PISA-felmérésen 2009-ben jóval az országos átlag alatt teljesítettek, a két város oktatási intézményeinek diákjai a teszteken nem vesznek részt.
Bár a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában aláírásával Spanyolország vállalta azt a kötelezettséget, hogy védelmezi azokat a kisebbségi nyelveket, melyeket területén beszélnek, sem a Melillában beszélt tamazightet, sem a Ceutában beszélt arabot és dariyát nem ismeri el kisebbségi nyelvként. A két város iskoláiban a helyi nyelvek oktatását a spanyol hatóságok nem engedélyezik, a tantestületek tagjai e nyelvek otthoni használata ellen kampányolnak. Az összes spanyol autonóm terület közül csak Ceutában és Melillában nem működnek iskolatanácsok (consejo escolar).
A mai helyzet jelentősen különbözik attól, amit a spanyol küldött hazája álláspontját védelmezve jó négy évtizede (1975) az ENSZ-ben mondott: semmiféle etnikai vagy kulturális különbség nem létezik e két város és Spanyolország egyéb területei között, hiszen a lakosság eredete, nemzetisége, anyanyelve, szokásrendszere és kultúrája szerint is spanyol. Ez ma nem így van. Huntington elmélete szerint a különböző civilizációs berendezkedések közötti törésvonalak a jövőben a közöttük kirobbanó feszültségek fő frontvonalai lesznek. Ha a spanyol kormány ezt el akarja kerülni, a helyi iskolákban is rendet kell tennie.
Ajánlott olvasmányok listája
Bouferrou S.-Cailleau L.-Mejias, E.-Suberbie, A. (2017): Les mondes du Détroit de Gibraltar, Mission d’étude du 3 au 7 avril 2017.
Castan Pinos, J. (2008): Building Fortress Europe? Schengen and the Cases of Ceuta and Melilla.
Castan Pinos, J. (2009): Identity Challenges affecting the Spanish Enclaves of Ceuta and Melilla.
Castan Pinos, J. (2014): La Fortaleza Europea: Schengen, Ceuta y Melilla, Instituto de Estudios Ceutíes, Ceuta.
Fernandez-García, A. (2016): Nacionalismo y representaciones lingüísticas en Ceuta y en Melilla, Revista filológica Remánica, 33/1.
Ferrer-Gallardo, X. (2006). Theorizing the Spanish-Moroccan Border Reconfiguration: Framing a Process of Geopolitical, Functional and Symbolic Rebordering. CIBR Working Papers in Border Studies.
Ferrer-Gallardo, X. (2008): Acrobacias fronterizas en Ceuta y Melilla. Explorando la gestión de los perímetros terrestres de la Unión Europea en el continente africano, Doc. Anàl. G. 51.
Galarraga Gortázar, N. (2011): La población musulmana aumentará un 82% en España hasta 2030, El País, 28/01/2011.
Gobierno de España (2009): PISA: Informe español.
Gobierno de España (2012): Interculturalidad e Immigración en el Ámbito educativo, Consejo escolar del Estado, Melilla.
González-Enríquez, C. (2007): Ceuta and Melilla. Clouds over the African Spanish towns. Muslim minorities, Spaniards`s fears and Morocco-Spain mutual dependence, Journal of North African Studies 12/2.
Huntington, S.P. (1999): A civilizációk összecsapása és a világrend alakulása, Európa Könyvkiadó, Budapest
Jiménez Gámez, R.A. (2010): ¿Diálogo o confrontación de culturas en Ceuta? Un estudio de caso en un Instituto de Educación Secundaria, Revista de Educación, 352-05/06.
Jiménez, A. (2017): A. (2017): El promedio de edad de los españoles, provincia a provincia, La Vanguardia, 14/01/2017.
Lopez Belmonte, L.J. (2013): Diversidad cultural y educación intercultural, GEEPP Ediciones.
Lopez Belmonte,L.J. (2013): Riesgo de fragmentación social en Melilla y Ceuta, El País, 14/04/2013.
Pelican, M.-Steinberger, S. (szerk.), Melilla – Perspectives on a border town, Kölner Arbeitspapiere zur Ethnologie /Cologne Working Papers in Cultural and Social Anthropology (KAE) No. 6.
Saddiki, S. (2014): Ceuta and Melilla Fences: a EU Multidimensional Border?
Sánchez, R. (2018): Ceuta: quand la barrière de l’Europe était un bagne colonial, Mélanges de la Casa de Velázquez en ligne.
Souto, J.L.L.(2015): Los conflictos por Ceuta y Melilla – 600 años de controversias, doktori disszertáció, Instituto universitario General Gutiérrez Mellado, Universidad Nacional de Educación a Distancia.