Méhesné Döngölő Ibolya: Táborozni mégiscsak jó dolog, de mesterség is…

Mihály Gábor és Szathmári Edit könyvéről

„Ez a könyv reményeink szerint alapot ad a táboroztatóknak, tanároknak, gyermekekkel foglalkozó szakembereknek, érdeklődőknek, szülőknek a táborozás mint élethelyzet közös értelmezéséhez. Segítséget nyújt az elindulásban, tájékozódásban a gyermektáboroztatás területén. Reméljük, hozzájárulunk ahhoz, hogy újra felélesszük azt a gyermektábor-kultúrát, ami a cserkészet óta az úttörőkön át jelen volt a felnövekvő ifjúság életében, es ami sajnos az elmúlt két évtizedben háttérbe szorult, talán eltűnőfélben is van.”

A szerzők, „Tábor Gábor és Ditke” – így nevezik magukat a könyvben – huszonhárom év táboroztatási tapasztalat birtokában írták ezt a kézikönyvként is jól használható, olvasásra érdemes, 187 oldalas művet. Az általuk szervezett és kilencvenkilenc alkalommal megtartott, tíznapos turnusokból álló Döm-dö-döm Tábor tapasztalatait foglalták össze tanárok, gyermekekkel foglalkozó érdeklődők számára. „Ez a könyv reményeink szerint alapot ad a táboroztatóknak, tanároknak, gyermekekkel foglalkozó szakembereknek, érdeklődőknek, szülőknek a táborozás mint élethelyzet közös értelmezéséhez. Segítséget nyújt az elindulásban, tájékozódásban a gyermektáboroztatás területén. Reméljük, hozzájárulunk ahhoz, hogy újra felélesszük azt a gyermektábor-kultúrát, ami a cserkészet óta az úttörőkön át jelen volt a felnövekvő ifjúság életében, es ami sajnos az elmúlt két évtizedben háttérbe szorult, talán eltűnőfélben is van” (7. oldal).

Valóban, visszagondolva az elmúlt húsz évre, tanári pályafutásom alatt csak néhány alkalommal volt lehetőségem, hogy általános iskolás gyerekeket táboroztassak a Balatonnál. Kolléganőmmel megpróbáltuk a régi idők (saját gyermekkorunk), felejthetetlen tábori hangulatát feleleveníteni. Döbbenten tapasztaltam, hogy saját ikerlányaim, akik egy alkalommal elkísértek az iskolai táborba, teljes mértékben elzárkóztak a klasszikus tábori programoktól. Nem voltak hajlandók részt venni az éjszakai csillagtúrán, a játékos vetélkedőn, az egyszerűbb főtt ételek elkészítésében, még az éjszakai Balatonban való pancsolásra sem tudtam rábeszélni őket. A vitát elkerülendő időnként elkülönítettem a saját gyermekeimet, hogy ne zavarják az előre megtervezett és az átlagos táborlakók által örömmel fogadott programok megvalósítását. Biztos vagyok benne, hogy ily módon ők voltak a vesztesek. Olyan élményekről maradtak le, amelyeket csak a táborozáskor, a programokon való lelkes, aktív részvétellel kaphattak volna.

Mihály Gábor és Szathmári Edit felfogása szerint „attól lesz belőle gyermektábor, hogy céljai között feltétlen szerepelnek a következők, amelyek megvalósításáért a tábort tudatosan tervezik és valósítják meg a táboroztatók:

  • a közösség építése a gyermek résztvevők között,
  • a gyermekek fejlesztése nemcsak a tábor tematikája, hanem általános társas készségek mentén,
  • maradandó kellemes élmények szerzése a résztvevőknek” (17. oldal).

A Döm-dö-döm Tábor, melynek hagyományain és módszertanán a könyv alapul, egy bentlakásos, állandó helyszínű, tíznapos nyári tábor, ahová jellemzően egészséges, 7-14 éves gyermekeket várnak, turnusonként általában 15-30 főt, olyanokat, akik általában csak a tábor idejére találkoznak. „Tábor Gábor és Ditke” értelmezése szerint a táborcsinálás nem munka, hanem életforma. „Az táboroztat hosszú távon, akinek érték az, hogy gyermekekkel foglalkozhat” (13. oldal).

A szerzők külön fejezeteket szentelnek a táboroztatók számára igen fontos témaköröknek.

  • A gyermektáboroztatás feltételei. A táborhely megválasztása (19. oldal),
  • Szülőkkel való kapcsolattartás (25. oldal),
  • A tábor első három napja (31. oldal),
  • A tábor további napjainak programjai (115. oldal),
  • A táboroztatás felnőtt szemszögből. Táborvezetői készségek (173. oldal),
  • Táboroztatás hosszú távon. Mit él meg a táboroztató? (174. oldal),
  • A táborozással kapcsolatos szabályozások (184. oldal).

A könyv felépítése azt a folyamatot követi, ahogy a tábor halad az előkészületektől a tábor lezárásáig. Keretes írások tartalmazzák azokat a témákat, amelyek átívelnek az egész táboron.

Ezek kiemelkedően fontos tényezők a működőképesség szempontjából.

  • Mobilmentes övezet (28. oldal),
  • Honvágy (34. oldal),
  • Étkezésről általában (44. oldal),
  • Panaszbödön (54. oldal),
  • A zuhanyozásról, a tisztálkodásról általában (60. oldal),
  • Reggeli mocorgás (62. oldal),
  • Tacepao (68. oldal),
  • Problémák a gyermektáboroztatással kapcsolatban (110. oldal),
  • Tábori napló (170. oldal).

Különösen értékesnek tartom a Játékok gyűjteményét, amely a táborban, iskolában, kollégiumban (persze megfelelő válogatás után) egyaránt használható játékokat tartalmaz.

Kiemelt részletességgel ismerteti Mihály Gábor és Szathmári Edit a nyitó és a záró tábortűz jelentőségét és a lebonyolítás módját. Ezek a tábortüzek fontos szimbólumai a közösségnek, a táborozásnak, a természet adta közelségnek. Feltétlen részei a táboroztatásnak.

Az írók a könyv végén összegzik a táborvezetői készségeket, amelyek a sikeres táboroztatáshoz szükségesek. Felhívják az olvasók figyelmét a nehézségekre és a stressz csökkentésének a lehetőségeire is. „A fizikai és szellemi teher a szervezettséggel, munkamegosztással csökkenthető. A lelki terhek, azaz a stressz azzal csökkenthető, ha a táboroztatók meg tudják egymással osztani a táborral kapcsolatos kérdéseiket, dilemmáikat, visszajelzést adnak egymásnak napról napra, segítik egymást a fejlődésben. Hiszen a cél az, hogy a stressz mértéke csak akkora legyen, ami a táboroztató teljesítményét növeli” (176. oldal).

„Tudatosan figyelni kell arra, hogy a lehetőségeken belül a legtöbbet aludjunk” (176. oldal). „A táborban az ébrenléti és az alvásidőnek elenyésző része az, amit egyedül vagy kizárólag a saját döntésünknek megfelelően tölthetünk. Ez nagy alkalmazkodóképességet követel, viszont cserébe olyan közösség alakulhat ki, ahol az őszinteség, bizalom és elfogadás lesznek az alapértékek – hiszen ez kell ahhoz, hogy az alkalmazkodást ne áldozatként éljük meg, hanem évről évre szívesen vállaljuk” (176. oldal).

A szerzők a könyv végén rávilágítanak a táboroztatás nehézségein túl annak szépségeire is. „ A táboroztatás életforma, annak minden szépségével és nehézségével” (175. oldal).

„A mindennapokkal, világgal való kapcsolat is minimálisra csökken, legtöbbször a táborvezető az a csatorna, akin keresztül az egész tábor kapcsolódik a táboron kívüli világhoz. Sok táborban – ahogy a miénkben is – nem nézünk televíziót, internetet is csak a táborral kapcsolatos dolgokra használunk, a szeretteinkkel is csak sokkal ritkábban beszélünk telefonon. Mindez bizonyos értelemben lemondás, viszont más értelemben védettség: a tábor alatt megtehetjük, hogy az egész évben viselt «szerepeinket» és különösen az azzal járó problémákat kicsit félretegyük. A tábor megmutatja, hogy ezek nélkül a szerepek nélkül hogyan működünk” (177. oldal).

Mihály Gábor – Szathmári Edit: A gyermektáborok világa. Áromo, Budapest, 2010.